Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 20:02

Találat: 2603

Egy fotó szaklapban méltató cikket olvastam Bakonyi Béla szakfényképészről, fotóművészről, fotoriporterről. Felkeltette figyelmem, hogy szülőhelyeként Újszász szerepelt. Elhatároztam, utánajárok, elírásról vagy egy újabb neves újszászi szülöttről van-e szó. Az újszászi születési anyakönyv 214/1925. folyószáma alapján: Bruchmann Béla Jenő Géza Újszászon született 1925. november 15-én, apa: Bruchmann Géza 38 éves MÁV ellenőr, anya: Jakots Izabella; Bakonyi családi névváltozás: 1935. június 7. A Budapest V. Kerületi Anyakönyvi Hivatal 191/1971. folyószáma szerint Bakonyi Béla elhunyt. Kutatómunkám eredményeként megtudtam: Bakonyi Béla özvegye, Takó Anna Budapesten él. A fővárosban kötöttek házasságot 1948-ban. Két gyermekük született: Gábor (1952) és Tamás (1959). Bakonyi Béla apja Aradról származik. Mint MÁV ellenőr került Újszászra állomásfőnöknek. Az újszászi MÁV állomás egykori főnöke és felesége Budapesten hunytak el az 1960-as évek második felében. (Úgy gondolom, Bruchmann (Bakonyi) Géza az újszászi MÁV állomásfőnöke helytörténeti adalék is lehet!)

Bakonyi Béla gyermekéveit szülőhelyén töltötte. Többször meleg szavakkal beszélt szülőhelyéről, sőt fotoriporterként járt is Újszászon. Az özvegytől kapott információkon túl egyéb írásos forrásokat is felkutattam. Ezek alapján: Bakonyi Béla 1946-ban tanulóként Angelo fotóműtermében tanult és mestervizsgát tett. 1951-ben a Rajz- és Képes-levelezőlap Sokszorosító Vállalat laboránsa, később fotoriportere lett. 1953-ban műszaki fotósként az Építőgép- és Gépesítést Tervező Vállalatnál dolgozott. Az 1954-1956 közötti időben önálló kisiparosként működött. 1956-tól a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalat felvételezője, majd 1970-től a főcsoport vezetője lett. E munkakörben képszerkesztéssel, a vállalat riportereinek szakmai irányításával is foglalkozott. A Magyar Fotóművészek Szövetségének 1971-től haláláig tagja volt, hazai és nemzetközi kiállítások szervezőjeként is elismerést szerzett. Színes városképei és szépen komponált montázsfelvételei (különböző képek, képrészletek összeillesztése egy művészi és gondolati egésszé) a Kecskeméten 1965-ben megrendezett várostörténeti kiállítás gerincét alkották.

Ismert, hogy Újszászról feltűnően sok képes levelezőlap készült. Elképzelhetőnek tartom, hogy ebben Bakonyi Bélának is szerepe volt, hiszen időszerű eseményt megörökítő fotoriporterként járt szülőhelyén. Élete teljében, 46. életévében, közel 35 éve hunyt el, amikor is Kijevben, 1971. szeptember 16-án repülőgép szerencsétlenség áldozata lett.

Bizonyosra veszem, Újszász majdani történetírói a tragikus sorsú Bakonyi Bélát a település neves szülöttei között számon fogják tartani.

Tisztelettel emlékezzünk Bakonyi Bélára, az ismert, elismert, neves szakfényképészre, fotóművészre, fotoriporterre, aki mindig szeretettel gondolt szülőhelyén töltött gyermekéveire.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

Magyar Életrajzi Lexikon - Bakonyi Béla

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 20:02

Találat: 7500

Molnár András népes családban, Abonyban született 1910. február 9-én. Szülei: Molnár András ács és Kiss Erzsébet háztartásbeli voltak. Az elemi iskolát szülővárosában végezte. Ugyanott 1927-ben magánvállalkozónál pék szakképesítést szerzett, s Újszászra kerüléséig a szakmájában dolgozott.

Abonyban, az ugyancsak több gyermekes családban született Habony Ilonával kötött házasságot 1934-ben. A frigyből két gyermekük született: Ilona (Újszász, 1936.), aki a Szolnoki MÁV Kórház Belgyógyászati Osztályának nyugalmazott asszisztense és István (Újszász, 1942.), aki az Újszászi "Szabadság" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet nyugalmazott anyagbeszerzője. Ilona Szolnokon, István Újszászon lakik.

Közös életüket Újszászon kezdték. A Kis soron, a mai József Attila utcában telepedtek le. Szülői segítséggel, először a volt Horthy Miklós u. 8. szám alatti (ma Bajcsy-Zsilinszky utca) fűszer- és kiskereskedelmi üzletrészt, illetve a pékség feltételeit teremtették meg. A pékségben nemcsak kenyeret sütöttek, hanem péksüteményeket is készítettek, árusítottak, ami ritkaság volt abban az időben.

A lakóház fokozatos bővítésével 1936-ban alakították ki a szikvízüzemet és 1937-ben a mozit (filmszínházat), abban a formában elsőként a községben. Ezzel több "lábon" állva, korábban nem tapasztalt lakossági ellátást, szolgáltatást biztosítottak. A sűrített széndioxiddal mesterségesen létrehozott szódavíz és a mozi feltűnő újdonságnak számított. Újszász egykori Főterén, a mai Szent István téren működő artézi kútról talicskán, 2 db 25 literes, Soós bádogos kisiparos által készített horganyzott kannával hordták a vizet a szódavíz előállításához. Molnár András - mai kifejezéssel élve - a marketing munkára is ügyelt, ugyanis a szódavíz tartására való, szelepes felsőrésszel ellátott vastag falú szódásüveget cége reklámozására is felhasználta. Környezetemben máig őriznek olyan gyárilag készített szódásüveget, ami a tulajdonos újszászi szikvízüzemét hirdeti. A célzott fejlesztések egybeestek az üzemeltető és a lakosság szándékával.

A nagyvilág és az ország szava az 1940-1950-es években elsősorban a filmen keresztül jutott el a község lakosságához. A mozin kívül a település ifjúságának kevés szórakozási lehetősége volt. Rádió is alig akadt. Sokan még az 1954 nyarán Svájcban lebonyolított labdarúgó világbajnokság közvetítéseit is a jelenlegi Vegyesipari Szövetkezet (Hunyadi u. 5.) helyén üzemelő "Olajütő" udvarán, egy fa tetejére kihelyezett telepes rádión keresztül hallgattuk.

Újszász egyik jelentős vívmánya a mozi létrejötte volt, amely 274 fő befogadására volt alkalmas. A nézőtéren páholyt, zsöllyét (elkerített, drágább helyet, fülkét) alakítottak ki, ügyelve a világítással ellátott irányjelzőkre, az egyéb tűzvédelmi előírásokra.

Minden filmvetítés a Magyar Híradó összeállításával kezdődött. Tájékoztatást kaptunk a legfontosabb hazai és külföldi eseményekről.

Csak a hozzám hasonló korosztálybeliek tudják igazán értékelni, mit jelentettek számunkra közvetlenül az 1945 előtti és utáni években Johnny Paul Weissmüller címszereplésével Tarzan-filmeket látni.

Tarzan, az őserdő fiát alakító Weissmüller (ősei révén jászalsószentgyörgyi származású) olyannyira a hatalmába kerített bennünket, szórakozásra éhes fiatalokat, hogy a piactéren, a Szász étterem helyén levő úgynevezett "epres"-ben Tarzanként ugrándoztunk az eperfákon. Továbbmegyek: Ki ne emlékezne korosztályomból a Zoru és Huru vagy a Stan és Pan dán, illetve amerikai komikus párok filmjeire! Sokszor dőltünk a nevetéstől. Persze, az idősebb korosztály is szórakozhatott Csortos, Jávor, Kabos, Karádi, Szörényi Éva, stb. filmek láttán, hiszen Hyppolit, a lakáj, Lila akác, Meseautó, Halálos tavasz, Valahol Európában, később a Mágnás Miska, Lúdas Matyi, Úri muri, Déryné, stb. filmek máig a magyar filmtörténelem legkiválóbbjai. Ezeken a filmeken nevelkedtünk, ezen alkotások befolyásolták az életérzésünket még az 1950-es évek elejének tagadhatatlanul nehéz időszakában is.

Molnár András, az újszászi mozi megteremtője sem kerülhette el a katonaságot. 1941. 07. 02-án behívóparancsot kapott Budapestre. Közlegényként gépkocsivezető, illetve hadtápos volt. 1944-ben orosz hadifogságba került. (Jászberény területén fogták el!) Molnár Ilona és Molnár István jóvoltából kezembe vehettem azt a "GAVARITY" címet viselő, édesapjuk által a hadifogságban vezetett naplót, amelyből sok mindent megtudtam. Azt is, hogy idegen földön súlyos lábsérülést szenvedett. Falécek közé rögzített roncsolt jobb lábával kilométereket kellett gyalogolnia, nyilván nem sík terepen, jóllakottan. Csak 1947 tavaszán térhetett haza övéihez fáradtan, elcsigázottan. Haláláig viselte a hadifogság megpróbáltatásainak nyomait. A Megyei Hetényi Géza Kórházban fél lábát amputálva, agyérgörcsből eredően, lebénultan hunyt el.

Felmerül a kérdés: a családfő távollétében hogyan lehetett a feleségnek két kisgyermekkel működtetni és üzemeltetni a pékséget, a szikvízüzemet és a mozit az 1945 körüli kaotikus (zűrzavaros) időszakban, ellátási, anyagbeszerzési, utazási, stb. nehézségek közepette. Nos, Ilona asszony értelmével, irányító, szervezőkészségével, s nem utolsósorban munkabírásával. A kedvező személyes jegyekkel (kedves, igazságos, egyenes és becsületes) rendelkező asszony a szűkebb és tágabb értelemben vett rokonait, illetve a családhoz közel álló barátait, a serdülőkorban levő Ilona gyermekét ügyesen tudta orientálni, mozgósítani a feladatokra. Jól emlékszem: közvetlen a háborús éveket követően, egy ideig Sándor testvérbátyám (Újszász, 1926.), aki a Bp.-i Filmgyárban dolgozott, hétvégeken hozta, hétfőn pedig vitte a vasárnapra kölcsönzött mozifilmeket. Ezzel is tehermentesítette az akkori gyötrelmes vonatozás alól Ilona asszonyt, aki tiszteletjegyekkel is igyekezett ellentételezni a segítségnyújtást. Ennek én is élvezője voltam, mert ilyen jegyekkel láthattam abban az időben szinte minden filmet.

Sokat tett a filmvetítések zavartalan megvalósításában Fekete Ferenc mozigépész, Földi Sándor másodgépész, Balogh Imre, Grósz József, a népszerű "Dugó", aki mint filmrolnizó sokszor gyorsan, szakszerűen cselekedett filmszakadások esetén.

Az újszászi mozi a település kortörténethez tartozik, így az utókor számára nevesítenem illik Dudás Béláné Farkas Franciskát és Csizmás Józsefet is, akik jó értelembe vett "mindenesek" voltak.

Molnár András a fogságból hazatérve nem sokára megszüntette a pékséget. A szikvíz üzemnek és a mozinak adott elsőbbséget. Ezeket igyekezett fejleszteni, rentábilisan működtetni úgy, hogy a lakosság igényeit a legjobban kielégítse, s egyben a család megélhetését biztosítsa.

Mindkét terület jól működött, amikor 1951-ben, az államosítás III. ütemében a család tulajdonában levő vagyontárgyakat kártalanítás nélkül államosították. A családi házból is ki kellett költözniük. Annyi lehetőséget kaptak, hogy az udvarban levő gazdasági épületben meghúzódhattak. Úgynevezett "K" (kulák) listára kerültek. Molnár András tudomásul vette a megváltoztathatatlant, igyekezett "belefelejtkezni" a munkába. Ügyelt, hogy segítségével, helyi ismereteinek átadásával a szódavízgyártás, a mozi továbbra is zavartalanul működjön. A kényszer diktálta helyzet következményeként, hogy a család megélhetését biztosítsa, az 1960-1971 közötti időszakban az Újszászi "Szabadság" Mg. Tsz.-ben (I. számú Üzemegység) raktárosként helyezkedett el. Igyekezetét, munkáját megbecsülték. 1971 után szakmájában, a Szolnok Megyei Sütőipari Vállalat Újszászi Péküzemében dolgozott nyugállományba vonulásáig. Érdekesség, hogy élete végéig kitartott a szódavízgyártás mellett. Az államosított szikvízüzem helyett újra megvásárolta a működéshez szükséges eszközöket, s azt kórházba kerüléséig üzemeltette.

A Molnár pékség, a szikvíz üzem és a mozi az idősebb korosztály emlékében mélyen él. Ifjúságunkhoz tapad. A mozi még történelmi értékítéletünkben is közrejátszik. Az egykor Molnár András tulajdonában levő mozi épületkomplexumban egy ideig a "Korona" Kft működött, majd később az enyészet áldozata lett, lebontásra került.

Molnár András közéleti tevékenységében általában visszafogott volt. A helyi Ipar Testület tagja, a Vasutas Kör és a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) pártoló tagja volt. Figyelemmel kísérte Újszász sportját, volt eset, amikor sportfelszereléssel segítette a labdarúgókat.

Úgy hunyt el, hogy állami kitüntetést ugyan nem kapott, de a község ellátása érdekében kifejtett tevékenységét Újszász lakossága elismerte, nagyra értékelte. Tisztelték, becsülték. A lakossági elismerések sok mindenért kárpótolták.

Bízom benne, hogy Molnár Andrásról és családjáról Újszász majdani történetírói nem feledkeznek meg.

Tisztelettel, nagyrabecsüléssel emlékezzünk Molnár Andrásra és feleségére, Habony Ilonára (Abony, 1912. 02. 16. - Szolnok, 1995. 03. 14.), akik újszászi életpályájuk során olyan korszakos tevékenységet, munkát végeztek, amely a város életében példa- és helytörténeti értékű. Hajtsunk hát fejet előttük, őrizzük meg emléküket a jelen és az utókor számára!

Vágó Gáborné Molnár Ilonának és Molnár Istvánnak ezúttal is tisztelettel megköszönöm, hogy a megemlékező írásomban segítségemre voltak.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

Molnár András

Molnár Andrásné

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 20:01

Találat: 3604

Újszászon, a MÁV állomás közelében, a Baross utca egyik családi házában látta meg a napvilágot 1958. június 9-én. Szülei: Virosztek Sándor tisztviselő (revizor) és Borbás Ilona adminisztrátor voltak. Édesapja 2000-ben, édesanyja 2004-ben hunyt el.

Nős (1984), felesége: Erdősi Katalin gimnáziumi tanár. Gyermekei: Dániel (1989) és Tamás (1989). Újszászon járt óvodába. Jó szívvel gondol többek között Eta óvónénire, Csiszér doktor bácsira. Tájékoztatása szerint szülőhelyén volt az "első munkavállalása". Ehhez hozzátartozik, hogy "a falubeli cukrászda" a vasútállomás mellett is árult fagylaltot egy tricikliből. Az árus nem akarta naponta a napernyőt utaztatni, így az ő feladata volt, hogy az állomás közeli házukból reggel kivigye neki a napernyőt, este pedig visszaszállítsa. Fizetsége alkalmanként egy-egy ötvenfilléres fagyi volt. Hat éves koráig élt Újszászon, majd Szolnokra költöztek. Szolnokon a Beloiannisz úti Általános Iskolába járt, ahol 1972-ben végzett. A Verseghy Ferenc Gimnáziumban érettségizett az 1975/76-os tanévben. Az érettségi után egy évig katona volt. Azt követően az Eötvös Loránd Tudományegyetem fizikus szakára nyert felvételt, az országos tanulmányi versenyeken elért eredményei alapján. Felkeltette az érdeklődésemet, milyen tanulmányi versenyek helyezettje, díjazottja volt? Nos, a "Szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium Millenniumi Évkönyve - 2001" című kiadvány 41. oldalán, az "Országos versenyeken helyezett és díjazott tanulóink 1968-tól" szalagcím alatt fényképét és az elért eredményeinek felsorolását találtam. Eszerint: "Virosztek Attila 1975-ben Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny (OKTV) III. helyezettje fizikából, 1975-ben Nemzetközi Fizika Diákolimpia II. díj, 1975-ben Eötvös Loránd Fizika Verseny I. díj, 1976-ban OKTV VII. helyezett fizikából, 1976-ban Nemzetközi Fizika Diákolimpia Dicsérő Oklevél." Ezekután nem kétséges, hogy automatikusan nyert felvételt az egyetemre.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán 1982-ben végzett kitüntetéses diplomával. A diploma megszerzése után a Központi Fizikai Kutatóintézetben kezdett dolgozni az elméleti szilárdtest-fizika területén. Egyetemi doktori disszertációját summa cum laude minősítéssel védte meg 1985-ben. 1992-ben a fizikai tudományok kandidátusa, majd 1994-ben doktora lett. 1985-1990 között az Egyesült Államokban és Németországban végzett kutatásokat. Ikerfiai is az USA Virginia államában születtek. 1997-től a Budapesti Műszaki Egyetem Fizikai Intézetének egyetemi tanára, 2001-től igazgatóhelyettese. Az egyetemen a tanítás mellett a fizikusképzés irányítása a legfőbb feladata. Emellett a diákok és fiatal kollégák bevonásával kutatási munkát folytat, melynek eredményeit eddig több mint száz tudományos publikációban tette közzé. Kutatási területe: mágneses térrel indukált spinsűrűség-hullámok, alacsony dimenziós elektronrendszerek. Munkásságát Novobátzky Károly-díjjal (1991), Akadémiai Ifjúsági Díjjal (1992) és Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Fizikai Díjjal (1996) ismerték el.

Úgy gondolom, Újszász város lakossága nevében, az Újszászi Híradó útján is írhatom, hogy Virosztek Attilának, a fizikai tudomány doktorának, egyetemi tanárnak az elért nagy ívű szakmai pályafutásához őszintén gratulálunk. Örülünk, és büszkék vagyunk, hogy Újszász város szülötte. Kérjük, öregbítse egyre szépülő, fejlődő kedves városunk jó hírnevét.

Kívánunk további sikereket, egyéni és családi életében sok boldogságot, jó egészséget! Ha tanári és tudományos munkája lehetővé teszi, szülővárosa mindenkor tisztelettel várja.

Varga Ferenc
Újszász város díszpolgára

Ajánlott weboldalak:

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

KöMaL arcképcsarnok 1973-1974

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 20:00

Találat: 6732

"A váci egyházmegye és a helyi plébános hosszas győzködése után báró Orczy Andor és báró Orczy Béla, mint Újszász kegyurai, elszánták magukat arra, hogy megépíttessék a régen ígért új templomot. Ebben a munkában rendkívüli érdemeket szerzett Lieszkovszky Pál plébános, akinek a lelkek ápolása mellett gondja volt a templom építésének felügyeletére, a plébánia és az iskola megújítására is.

Báró Orczy Andor szolnoki építészektől kért terveket az új templom megépítésére. Az ajánlat azonban nem nyerte el a megrendelő tetszését, így báró Orczy Béla miniszter felkérésére a Budapesten már több középületet is felépítő Weber Antal (1823-1889) műépítészre bízták a tervezést. (Webert tévesen bécsi mérnökként említik, pedig ő Pesten született, és itt dolgozott. Életrajzi adatait több helyen tévesen közlik, halálozásának éveként 1886. és 1899. is szerepel.)

Az újszászi háromhajós templom neoromán stílusban épült. Néhány leírásban téves adatokat közölnek az épületről. Így például a Genthon István szerkesztette Magyarország művészeti emlékei 2. kötetének 312. oldalán Imrédi Imre adatközlésére hivatkozva romantikusnak nevezi a stílust, építését pedig az 1860 körüli esztendőkre teszi.

A templom tájolása néhány fokkal eltér a kelet-nyugatitól, s ez a körülmény gyakran az égtájak felcserélésére készteti a templomról mesélőket. Tornya az épület észak-keleti sarkára épült. A főhajót a keleti oldalon a szentély apszisa zárja le, bejárata vele szemben a nyugati oldalon kapott helyet. A szentély északi és déli oldalánál sekrestyéket, rájuk építve oratóriumokat találunk. Weber Antal a hazai templomépítés hagyományai és szabályai szerint tervezett. Munkáját kívül és belül az egyszerűség jellemzi, és ez a körülmény szűkös költségvetésre utal. A templom alaprajzát, műszaki dokumentációját nem találtam meg, az épület méreteit Gyöngyösi Vince plébános 1974-ben készült felmérése alapján írtam le:
A templom hossza 32,7 méter, szélessége 17,37, a toronynál 28 méter. A főhajó belső magassága 9, a tetőnyeregnél 12,4 méter. A torony minden oldala 6,33 méter hosszú, magassága 24, a toronysisaké 7,8, a toronykereszté 5 méter.

1885 decemberében a templom elkészült. Erről Lieszkovszky plébános számolt be levelében a váci püspöknek:

"Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Úr, Kegyes jó Uram!
A legnagyobb lelki öröm és vígassággal van szerencsém Méltóságodnak fölterjeszteni, miszerint az újszászi anya szentegyház 14 évi lelkipásztorkodásom eszméje, törekvése és nem utolsó czélja, Méltóságos Báró Orczy Kegyuraság kötelezettsége és főúri ritka pazar bőkezűsége folytán annyira elkészült, hogy eltekintve a tavaszra fenmaradt jelentéktelen munkálatoktól, az isteni tiszteletre fölavatható..."

Az új templom ünnepélyes benedikálását december 23-án Tanács János váci kanonok végezte, aki korábban Újszász plébánosa is volt. December 24-én a község lakói látványos ünnepségen ismerkedhettek meg új templomukkal. Az elöljáróság lovas bandériumot szervezett. A menetet Kormos Zoltán bíró hintója vezette, és minden "lóra termett legény és férfi" lóháton haladt. A templomnál mozsárágyúk díszlövései fogadták a felvonulókat, a helyi cigánybanda pedig lelkesen muzsikált. Az új templom első szentmiséjét Lieszkovszky Pál tartotta karácsony éjjelén.

Néhány adat Lieszkovszky plébános úr építési statisztikájából: a Szent István templom építéséhez 742 840 darab téglát szállítottak a téglaégetők. 382 vasúti kocsi és szekér homok, 21 vasúti kocsi mész érkezett, mérhetetlen mennyiségű deszkát, gerendát, "vas- és kötélneműt" használtak fel. Az anyagokra költött összeg 24 079 forint volt.

A templomépítés összes költsége 50 ezer koronára rúgott. Ennek felét az Orczy család fizette. 6 700 koronát Szappanyos György uradalmi főtehenész 1842-ben templomépítésre tett alapítványának hozama adott, a váci egyházmegye 15 ezer koronával járult a költségekhez. A többi pénz adományokból folyt be.

Az építésben közreműködő mesteremberek közel sem teljes névsora: építésvezető: Molnár János; ács: Almási Ferenc; asztalos munkák: Tamási György, Újszász; lakatos- és kovácsmunkák: Volter Béla, Újszász és Mauritz R. Budapest; bádogos munkák: Jancsó István Szolnok; kőfaragó munkák: Antony Zoltán Budapest; üveg és üvegfestészet: Kratzmann Ede, Budapest; villámhárító: Fischer Sándor, Budapest. A szakmunkákra 25 791 koronát fizettek ki."
Újszász katolikus lakóinak életében jelentős szerep jutott a templomnak, hiszen életük fontos eseményei a kegyhelyhez kötődtek bölcsőtől a koporsóig. Az épület külső falainál pedig a világháborúkban életüket vesztett újszásziak emléktábláinál tiszteleghetnek kegyelettel az utódok.

A templom történetéről és berendezéséről Az újszászi Szent István templom című kis emlékkönyvben olvashatunk részleteket. A kiadvány melléklete két levelezőlap a templomról.

Jánoska Antal

Az emlékkönyv mellékletei

1. Levelezőlap reprodukció 1904. (A szerző archívuma.)

2. Légi fotó, 2005. (László János; civertan@civertan)

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 20:00

Találat: 4816

Az újszászi Szent István templom kegyurai, építésének egyik költségviselője, illetve a berendezés beszerzésének nagyvonalú támogatója volt az Orczy család. Weber Antal műépítész a megrendelő kérésére a templom szentélye és a sekrestyék alatti részen három kamrából álló síremléket alakított ki. (A város kevés műemléke között a templom és a síremlék kiemelkedő szerepet kaphatna! Az ide látogató viszont emlékezetében a rendszeresen megrongált ablakok, madártetemek, kóbor kutyák és a szétszórt hulladék képét viszi magával.) A kripta bejárata a templom keleti oldalára épített, a szentély félkör alakját követő külső lépcsőlejárókon közelíthető meg. Mindkét irányból 13 lépcső vezet a nehéz vaskapuhoz. A bejárat kinyitása után hat lépcsőn jutunk a tágas, 80 négyzetméteres, a templom szentélye alatt kialakított nagy terembe. A vasajtó mellett mindkét oldalon kör alakú ablakok biztosítanak némi természetes világítást. A boltíves mennyezet három helyen nyert megerősítést. A bejárattal szemben egykor díszes oltár állt, ma lepellel takart asztalt találunk kereszttel, gyertyatartókkal és virágvázával. Balra és jobbra a falon két, szürkés színű márvány emléktábla aranyozott betűkkel, az alábbi szöveggel:

"Orczi Báró Orczy György - Cs. Kir. Arany Kulcsos - Szül: 1788. Aug. 27. - Megh. 1871. Jun. 13. Áldás emlékére!"
"Báró Orczy Györgyné - Gróf Berényi Erzsébet - Csillag Keresztes Hölgy - Szül. 1792. Nov. 17. - Megh. 1883. Jan. 17. - Béke hamvaira!"

Mindkettejüket a régi templom sírkamrájából helyezték át ide 1885-ben. Báró Orczy György volt az, aki az 1820-as években gazdálkodni költözött újszászi birtokára. 1826-ban - feltehetően egy korábbi kisebb kúria helyére - megépíttette a ma csak kis Orczy-kastélynak nevezett Zagyva-parti épületet. Létrehozta a parkerdőt, és ide telepítette Pestről a Ludovika építése miatt felszámolt Orczy-kert növény ritkaságainak egy részét is.

A középső síremlékből jobbra és balra, egymással szemben két kisebb kamra nyílik tíz négyzetméteres előtérrel. A jobb oldali sírkamra emléktáblái:

"Báró Orczy Ferencz, - cs. ki. kamarás - ny. alezredes - sz. 1849 21/XI. - 1877 22/XI."
(Koporsóját Laibachból szállították Újszászra 1887 körül.)
"Orczy Terézia bárónő - sz. 1817 24/II. - 1843 6/III."

Alattuk Oláh Károly, Újszász plébánosa nyugszik. Sírhelyét fehér márványtábla fedi, fekete betűs feliratokkal: "Hic quiescit ex licentia templi Carolus Oláh can. hon. Vaciensis et consiliarius eppalis qui hic ultimus a Patrono commendatus parochus fuit ann. 1945-1972. Templum in bello mundiali II. inflammatum rea edifica vit et propter caritatem erga fideles Ujsasienses corpus suum hic sepelire iussit vixit: 1912-1994. R. I. P."

" Báró Orczy Lőrincné - Horgosi Kárász Mária - 1902. IX. 4. - 1947. VI. 17. - Requiscat in pace."
"Báró Orczy Tekla - Brünni nemes alapítványi hölgy - Sz. 1830. junius 11-én - 1913. julius 24-én"

Orczy Tekla bárónő alapította Újszász első óvodáját (akkori nevén kisdedóvót) 1898-ban, és Őrangyal egylet néven alapítványt hozott létre annak működtetésére. Számtalan kegytárgyat vásárolt a templom részére. Mint tehetséges rajzoló, jó nevet szerzett magának a hazai művészvilágban. Ő illusztrálta Lévay Mihály - Újszász plébánosa volt 1888-1900 között - 1898-ban megjelent imádságos könyvét.

"Báró Orczy Lőrinc - 1901. aug. 30. - 1977. szept. 13.- Requiscat in pace!"
"Báró Orczy György - 1927. IV. 14." - (Báró Orczy György ma külföldön él.)
"Báró Orczy Györgyné - Visky H. Márta - 1925. V. 21. - 1988. XI. 18. - Requiescant in pace"

Átsétálva a középső terem másik oldalára, a bal oldali kamrában az alábbi feliratokat olvashatjuk a márványtáblákon:

"Itt nyugszik Istenben elhúnyt - Báró Orczy Andor - a főrendiház örökös tagja, - A Souverain Máltai lovagrend t. b. lovagja. - 1870. X. 5. - 1931. VIII. 31. - Uram, adj neki örök nyugalmat és egyesíts minket ott, - hol többé nem lesz elválás."
"Itt nyugszik Istenben elhúnyt - Báró Orczy Andorné - Piret de Bihain Leona bárónő - a királynő Ő felségének palotahölgye - a Souverain Máltai Lovagrend hadiékítményes nyakkeresztjének hölgye - 1868. X. 14. - 1938. XI. 28. - Uram, adj neki örök nyugalmat és egyesíts minket ott, - hol többé nem lesz elválás."
" Itt nyugszik Istenben boldogult - Idősb báró Orczy Andor, - Cs. és K. kamarás, a főrendiház örökös tagja, - Meghalt 1897-ik évi junius hó 8-ikán - életének 73-ik évében."
Báró Orczy Andor atyja nyomán folytatta a gazdálkodást. Birtokainak jövedelme főúri életet biztosított számára. Így kerülhetett sor arra, hogy 1884-1885-ben Újszászon a régi templom helyére új épülhessen.
"Itt nyugszik Istenben elhunyt - Idősb. báró Orczy Andorné - született - Tetard Angelika - Meghalt 1896-ik évi április hó 25-ödikén - Életének 65-ik évében."
" Báró Orczy Zsuzsanna - 1898. II. 21. - 1958. II. 5. - Nyugodjék békében"
Az Orczy-család újszászi ágának síremlékében 14 személy nyugszik. Életrajzukat egy, az Orczy családról írott tanulmány dolgozhatja fel a közeljövőben.

Az Orczy-síremlék bejárata

A lejárati lépcsőház és ablakai

Báró Orczy György síremléke

Báró Orczy Ferenc, Orczy Terézia bárónő és Oláh Károly plébános sírhelyei

Jánoska Antal