Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 20:08

Találat: 3951

ELŐSZÓ

A újszászi Szent István király templom felépítésének 120 éves évfordulóját köszöntő kis album után a képes levelezőlapokat hívjuk múltidézésre. Ezek a kortörténeti dokumentumok gyakran egyedüli emlékként tudósítanak letűnt korok épületeiről, utcáiról, hangulatáról. 1902-2005 között Újszász község és város látványosságairól közel 40 levelezőlap jelent meg. Az épületek - kastélyok, templom, vasútállomás, községháza, iskolák, utcák és üzletek - olykor átalakulva és megszépülve - újra és újra felbukkannak az időben és a levelezőlapokon. Néhány a modernizáció áldozataként ma már az emlékezetben sem él. Fontos helyszínei ezek az újszászi gazda, polgár és diák életének. A képek bemutatása mellett történetük felkutatásának eredményeit is megosztjuk most a kedves olvasóval. Dokumentumok és az emlékezet mesél a távoli és közeli múltról. Amikor pedig nem tudunk pontos adatokkal szolgálni, az a szerző türelmetlenségének tudható be.

Megköszönöm mindazoknak a baráti segítségét, akik a képek azonosításában, történetük felidézésében segítségemre voltak, illetve képes levelezőlapjaikat rendelkezésemre bocsátották a bemutatáshoz:

Földi Béla, Lovász Dánielné, Molnár Péter, Nagy József, Normann László, Dr Nyáry Gálné Orczy Mária, Szekeres Istvánné, Turza Ferenc, Varga Ferenc, Zérczi Lászlóné, Varga Erzsébet.

Jánoska Antal

Jánoska Antal új kiadványában az elmúlt 100 év levelezőlapjait "fogja vallatóra" településünk történetéről. Hasonlóan az előző emlékkönyvhöz (Az újszászi Szent István Király templom, 2005 ), ebben is olyan adatok látnak napvilágot, melyek eddig még sehol nem voltak publikálva a nagyközönség számára. A gondosság, mellyel a kiadvány készült, bizonyítja, hogy a precizitás és az igényesség a szerző védjegyévé vált. A száraz tények mellett szemtanúk beszámolói, korabeli fotók és levelezőlapok tucatjai színesítik a történeti elbeszéléseket, s ettől oly élvezhető a mű.

A kiadványban szereplő levelezőlapok a következő főbb témákban foglalkoznak városunk emlékeivel

• Újszász városról
• Térképek
• Régi Orczy-kastély (Szociális otthon, Kastély Otthon)
• Új Orczy-kastély
• Szent István templom
• Vasútállomás és pályaudvar
• Községháza
• Városháza
• Kossuth László villája a Kossuth Lajos utcában
• Hangya Szövetkezet főüzlete
• Kis-Hangya
• Gimnázium, Szakközépiskola és Kollágiuma
• Béke Filmszínház
• Holczer néni kocsmája
• Tornyos-iskola

A kiadvány kötelező darabja kell legyen mindenki könyvtárának, akit érdekel városunk és azok lakóinak múltja, de ideális ajándék lehet kedves ismerőseinknek, rokonainknak is.

Az Újszász anno... című könyvecske 4 képeslappal együtt megvásárolható a könyvtárban.

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 20:07

Találat: 3499

Katolikus tanácsos-plébános, főesperes, Csömör és Algyő díszpolgára, Újszász neves szülöttje

Egyszerű, tiszta szavakat olvashattunk fekete keretben: "Mucza Béla tiszteletbeli főesperes 2006. július 18-án, életének 84. évében szentségekkel többszörösen megerősítve, szép csendben eltávozott az Örökkévalóságba."

Mi tagadás, nagyon meglepett a szomorú hír. Megdöbbenésemet fokozta, hogy terveim között szerepelt, tiszteletemet teszem nála egy interjú erejéig, s azt megosztom szeretett szülővárosának lakosságával az Újszászi Híradó útján. Az elképzelésemet telefonon feltártam előtte, amelyet jóságos, szelíd szavakkal, alig leplezett örömmel fogadott. Sajnos, hosszantartó, súlyos betegsége, majd halála nem tette lehetővé a személyes találkozást. Ezért hát fokozott becsvággyal kutattam, készültem életútjának minél teljesebb megismerésére.

Mucza Béla Újszászon született 1922. december 1-jén. Szülei: Mucza Béla újszászi vegyes kiskereskedő és a jászberényi származású Csík Margit voltak. Boltjuk a Széchenyi utca 675. szám alatt működött, ma Bem utca 1. A szülők házasságából három gyermek született: Béla (1922), Margit (1925) és András (1929). Sajnos közülük már csak Tasnádi Kálmánné Mucza Margit tanítónő él, akinek ezúttal is kívánunk az emberi kor végső határáig egészségben teli boldog életet családja körében. András, az egykori kiváló futballista Kisújszálláson 2003. április 21-én elhunyt. Mucza Bélának a 26 éves korában elhunyt Varga Juliannával kötött első házasságából László (1916-1986) és Gizella (1918-1994) gyermekei születtek. Az öt testvér mindenkor teljes szeretetben élt együtt. (László Szászberken számtartó, azaz könyvelői munkát végző uradalmi tisztviselő volt.)

Mucza Béla atya elemi iskoláit Újszászon végezte, Kecskeméten érettségizett, majd Egerben teológiát végzett. 1952. október 26-án Egerben szerpappá szentelték. Pappá szentelése 1953. február 8-án ugyancsak Egerben volt. A felszentelést dr. Kovács Vince püspök végezte. A frissen szentelt pap első miséjét (primiciáját) szülőhelyén, Újszászon mutatta be február 15-én. Az ünnepi beiktató beszédet Ludányi Kálmán, volt papnevelő intézeti gondnok, akkor rákoscsabai plébános tartotta. (Érdekességként említem, hogy Oláh Károly, volt újszászi plébános kérésére az új pap, vagyis Mucza Béla elhagyta az ünneplőket, hogy három gyermeket kereszteljen meg!)

Az érettségi és pappá szentelés közötti időszak érdekes életrajzi adalékokat tartalmaz. Mucza Béla az 1925-ben alakult Újszászi Torna Egylet (UTE) labdarúgócsapatának már 16 éves korában tagja volt. Erről egy 1938-ban Tápiógyörgyén készült csapatfénykép is tanúskodik. Játékostársai voltak többek között: Antal Imre, Bakó Jenő, Czétényi László, Czétényi Tibor, Hatvani Tibor, Imrefalvi Sándor, Majorovits József, Kovács Dezső, Polónyi Béla, Tóth Vilmos.

Oláh Károly: "Új élet Újszászon a háborús romokon 1944. november 10. után" (Vác, 1994.) című visszaemlékezésében így írt: "Májusban bejött a plébániára az édesanyját látogató Mucza Béla Márianosztráról, ahol ő, a nyugati fogságból visszatérvén, elfoglalta előbbi adóügyi-jegyzői állását, és örömmel adta tudtomra, hogy papi hivatást érez. Boldogan vittem fel Vácra, ahol Pétery Püspök úr vette fel kispapjai közé. Béla már akkor elmúlt 25 éves."

Kérdésként merülhet fel, ha Vácra került papnövendéknek, hogyan végzett Egerben. Nos, a váci papi szeminárium felszámolását követően utolsó szemináriumi évét Egerben töltötte.

Papi életútja:

1953-1955: Lajosmizsén hitoktató-káplán, ahol a tanyavilágban tizenhárom iskolában kellett ellátnia hitoktatást, motorkerékpárral vagy éppen biciklin közlekedve, 1955-1956: Mezőtúron káplán; 1956-1964: Újszilváson expositus, ahol nem volt önálló plébánia, igazi egyházközség, a hívek egy több település határában épített templomba jártak. Amikor befejezte ottani szolgálatát, állt a plébánia, működött az egyházközség; 1964. szeptember - 1989. május: Algyőn plébános, tanácsos-plébános. Negyedszázados algyői szolgálata alatt hosszú az elvégzett feladatok listája: a templom és plébánia bekerítése, parkosítása; a torony felújítása, a tetőszerkezet új rézzel való borítása; a világítás felújítása, a harangozás elektromos megoldása; festés a templomban és az oltárkép felújítása, stb.

Azt a nagy értékű faszobrot, amely a kis Jézust ábrázolja anyjával - Magyarországon csak kettő található belőle - saját költségén restauráltatta, hogy méltó helyre kerüljön az algyői templom szentélyében. Lelkesen dolgozott az Algyő és népe monográfia tevékenységével összefüggő fejezetei kidolgozásában. A II. világháború algyői áldozatainak emlékére állított márványtábla többek között személyes munkálkodásának eredménye. Valóságos kutatómunkát végzett Algyő hősi halottai személyi adatainak és kilétének felderítésében. Hívei szerették, az állami vezetés elfogadta, sőt elismerően szólt munkájáról. Szavaiban mindig megfontolt volt, jó példával szolgált mindenkinek, tanácsait elfogadták. Köszönésben nem tudták megelőzni, mindenkit előre üdvözölt. Algyő Nagyközség Önkormányzata 1999. október 1-jén "Díszpolgár" címet adományozott részére. Csömörre kerülése után, minden év október 1-jén Algyő Napjára "haza" látogatott. Második aranymiséjét is (Csömör után) 2003. február 15-én Algyőn tartotta. 2000-ben a településnek ajándékozta Süli András algyői naiv festő három féltve őrzött festményét.

1989. május 25-étől Csömörön plébános, tanácsos-plébános, 2001-től tiszteletbeli főesperes. Csömörön is volt mit tennie. Újjászervezte az egyháztanácsot, felújíttatta a templomot, rendbe tetette a temetőt. Jutott ideje a cserkészcsapat elindítására, az immár tíz esztendős kórustalálkozó kezdeményezésére és szervezésére. A sport és a fiatalok szeretete jellemezte. "Hit és humor, és akkor halálunkig kibírjuk", "A konkrét munka minden lelkesítő beszédnél többet mond" - jelmondatai szállóigévé váltak. Csömör Nagyközség Önkormányzatának testülete is úgy értékelte, méltó a település díszpolgári címére, amelynek 2000. október 23-tól birtokosa. Első aranymiséjét nyugállományba vonulásakor, 2003. február 8-án mutatta be Csömörön.

Lehetett volna-e tartalmasabbá tenni az aktív papi szolgálatban eltöltött 50 évet? Nehezen hiszem. Félévszázadot nem lehet számokban kifejezni. Mégis ide kívánkozik néhány számszerűsített adat. 50 év alatt közel 2000 keresztelő, 1000 házasságkötés, több mint 350 000 áldoztatás, két római, egy fatimai, egy mariazelli, egy medjugorei zarándoklat, illetve számon nem is tartható hazai zarándokutak szervezése van mögötte.

Mucza Béla hosszan tartó, példás türelemmel viselt szenvedés után, 2006. július 18-án a kistarcsai Flór Ferenc kórházban hunyt el csendben. (Ki tudja, talán lehetett volna hosszabb az élete, ha 78 éves korában nem esik a plébániákat fosztogató vandál álarcos rablók kegyetlen kezeibe. A bántalmazott papokat a tettesek brutalitása sokáig sokkolta!)

Temetésére Csömörön került sor július 27-én. A római katolikus templomban ravatalozták fel. Életéért és munkájáért algyőiek, csömöriek és más településbeliek százai adtak hálát szentmiséjén. A helybéliek vállukon vitték a koporsót a templomból a temetőbe, ahol állami vezetők, egyházi méltóságok, evangélikus, baptista, református lelkészek méltatták emberi és szakmai nagyságát. Beer Miklós püspök Lukács evangéliumát idézte: "Mit keresitek az élőt a holtak között? Nincs itt, feltámadott." Mint mondta, Mucza Béla atya velünk van most is; tovább él bennünk.

A belső lelki békét kereste; segítőkészség és humor jellemezte. Soha nem akart kis csoport elkötelezettje lenni; mindenkinek egyengette az útját." Végezetül a gödöllői esperesi kerület plébánosa mondott köszönetet, amiért Mucza Béla a társuk volt. Az egész temetés olyan volt, mint amikor egy nagycsalád gyermekei szeretettel búcsúznak az atyától.

A szertartás során a Vox Amini Vegyeskar és a Katolikus Énekkar működött közre.

Gazdag, példaértékű élete útját tanulmányozva arra a következtetésre jutottam, hogy Mucza Béla jelenség volt. Kedvességével, jókedvével, humorával, bölcsességével kiérdemelte, hogy mindenki "Fatija" legyen, olyan egyházi méltóság volt, aki szeretetteli, tevékeny életével igazolta, a lelki megnyugvást már itt a Földön is el lehet érni.

Sokan valljuk: az ember jellemi gazdagságának egyik legfontosabb meghatározója az a nevelő közeg, amelyben felnő. Nos, Mucza Béla atya olyan családban nevelkedett, amely meghatározta egész életének keretét.

Hiszem, remélem, Újszász város lakóinak bizalmával nem élek vissza, amikor a jelen emlékezés keretében Mucza Béla atyától, Újszász város szülöttétől mindannyiunk nevében tisztelettel búcsúzom. Nyugodjon békében! Emlékét kegyelettel megőrizzük!

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 20:06

Találat: 3219

Az Új Néplap 2006. július 26-i számában olvastam: Az évszázados múltra visszatekintő cigányzene népszerűsítése céljából "Csendül a nóta" elnevezéssel új programsorozat indul Szolnokon. A rendezők bíznak benne, hogy ezzel a kezdeményezéssel hagyományt teremtenek, és sikerül ezáltal - mielőtt a feledés homályába merülne - megmenteni a magyar zenekultúra e pótolhatatlan kincsét.

A cikk elolvasása során elgondolkodtam. Mára szinte eltűntek a cigányprímások a vendéglőkből, ezzel kultúránk egy érdekes színfolttal vált szegényebbé. Talán nem véletlen, hogy az utolsó előtti órákban a Kulturális és a Munkaügyi Minisztérium kezdeményezésére most 150 millió forintos átfogó kísérleti program indul a mintegy háromezres cigánymuzsikus-társadalom támogatására.

Jász-Nagykun-Szolnok megyének olyan híres cigányzenészei, cigány zeneszerzői voltak, illetve vannak, mint például: a jászberényi Pege Károly, idős Sánta Ferenc, a jászapáti Rácz Aladár, idős és ifjú Rácz Norbert, a jászkiséri Rácz Ödön, a jászladányi Rácz László "Tuskó", a kunhegyesi Bari dinasztia (Sándor, Elemér, Ferenc), a szolnoki Sándor Sanyi, Kállai Jancsi, stb.

Mi sem természetesebb, hogy a 2003. május 9-én, 69 éves korában elhunyt Kállai Jancsi cigányprímás egykori lakóházán (Szolnok, Jászkürt u. 2.) 2004. május 21-én emléktáblát avattak, majd azt követően a Városi Művelődési és Zenei Központban emlékműsorral emlékeztek a kiváló zenészre.

Ezek után miért is ne emlékeznénk meg Újszász két kiemelkedő, neves cigányprímásáról: Seres Antalról és Farkas Gyurkáról. Tóni korban előbb járt mint Gyurka, ezért illendően vele kezdem a tisztelgő életrajzi históriát.

Seres Antal Újszászon született 1912. január 20-án. Szülei: Seres Antal zenész és Keskeny Irén háztartásbeli voltak. Öt testvér (Antal, József, Géza, Bernát és Irén) közül Tóni elsőként született. (Mind elhunytak!) A Seres család többgenerációs zenészdinasztia volt. Tóni édesapja például klarinétos volt, Géza testvére (Újszász, 1922. január 22. - Zagyvarékas, 1986. augusztus 10.) pedig az 1960-as években a szolnoki "Halász Csárdában" működő cigányzenekar cimbalmosaként működött, és igen sokszor játszott közkívánatra cimbalomszólót. Örülök, hogy virtuóz produkcióját én is nemegyszer láthattam, hallhattam.

Tóni Újszászon 4 elemit végzett. Érdekes, hogy a kottát igen jól ismerte, az újszászi cigányzenészeket is gyakran oktatta a hangjegyek ismeretére. Viszonylag hamar alakított cigányzenekart, bandát. Az első bandatagok a testvérei, illetve Farkas Imre és Farkas Menyhért voltak.

Farkas Ágnessel kötött házasságot. Gyermekük nem született. Viszont örökbe fogadott, nevére íratott egy kislányt. Ez a "kislány" nem más, mint az 1955-ben született Farkas Jenőné Seres Ibolya (beceneve: Pirike), akit jó apaként nevelt, gondozott feleségével együtt. Pirike családjával Újszászon, az Álmos u. 8. szám alatt lakik. Farkas Jenővel kötött házasságából két gyermekük született: Anett (1976) és Jenő (1982). Tóni az unokák közül csak Anettet ismerhette meg. Ha élne, örömmel, büszkeséggel nyugtázná, hogy már három dédunokája is van, nevezetesen: János (12 éves), Roland (7 éves) és Dániel Jenő (5 hónapos). Hangszeren ugyan egyik unoka, dédunoka sem játszik, de büszkék cigányprímás nagyapjukra, dédnagyapjukra.

Tóni a Seres cigányzenész dinasztia legjelesebb muzsikusa volt. A mindig nett, megnyerő külsejű, modorú (sosem volt tolakodó) prímás kivételesen tudott mulattatni, de ha a helyzet úgy kívánta, megríkatni is. Gondoljunk csak a Vasutas- és Iparos Körökben, a Kommpártban (Bajcsy-Zsilinszky u. 22. sz. alatt levő épület, melyben 1945. után egy ideig az MKP helyi szervezete, illetve a település művelődési házaként működött, az utóbbi időben pedig általános iskolai osztályoknak ad elhelyezést) rendezett bálokra, amikor Seres Tóni és Farkas Gyurka cigányzenekara húzta a talpalávalót. Magamfajta szépkorúaknak különösen emlékezetesek a sport- és regrutabálok, a zenei betétekkel előadott népszínművek, a téli időszakokban évente rendezett tánciskolák, a szabadtéri táncos majálisok, az udvarlásként, köszöntésként adott divatos éjjeli zenék, a lakodalmak, a cigányzenével kísért gyászmenetek és húsvéti ünnepek, amikor térzenével, lakásról lakásra járva, cigányzenével köszöntötték a ház lakóit. Jó emlékezni a labdarúgó-mérkőzések előtt és a félidei szünetben adott szép cigányzenei melódiákra. Ez utóbbi azért is érdekes, mert abban az időben a sporttelep volt Újszász talán egyetlen olyan említésre méltó korzója (sétánya), ahol a fiatalok a labdarúgó-mérkőzések látványa, izgalma mellett ismerkedhettek, udvarolhattak egymásnak. Nem véletlen, hogy a Gimnázium és Műszaki Szakközépiskola helyén levő egykori sportpályán egy-egy mérkőzésen 700-800, esetenként 1000 néző is volt.

Meggyőződésem: Seres Tóni és Farkas Gyurka kiváló cigányprímásaink jelentős mértékben befolyásolták muzsikájukkal az életérzésünket.

A falusi cigányok általában nem tudtak megélni a muzsikálásból, s egyéb munkát is vállaltak. Tóni a bp.-i Ganz-MÁVAG-ban helyezkedett el. Becsületesen dolgozott. A gyárban tragikus hirtelenséggel hunyt el szívinfarktusban 1979. augusztus 17-én. Elismerés illeti hozzátartozóit, hogy hazahozatták, és oly nagyon szeretett szülőföldjének sírkertjében nyugszik. Bizonyosra veszem, hegedűjének sorsát (egy szolnoki műgyűjtő kereskedő vásárolta meg) hamvainak hazaszállítási költsége döntötte el.

Kedves Tóni! Tisztelettel gondolunk rád, hajtunk fejet előtted. Megérdemled, hogy a település neves szülöttei között a neved fennmaradjon. Nyugodj békében! Lelkünk mélyén egy-egy szál virággal emlékezünk neves cigányprímásunkra.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 20:06

Találat: 4681

Egy újszászi család a XX. századból. Egyszerű emberek, egyszerű sorsokkal.

M. László és M. Rozália az újszászi Szent István templomban kötöttek házasságot 1908. február 29-én. Lakóhelyük ekkor Újszász 362. sz. volt, a kisközség egyik nádtetős parasztházában.

M. László 1883. november 14-én született, szülei az újszászi M. László és P. Mária voltak. A gyermek keresztelését a születést követő napon Lieszkovszky Pál plébános végezte. M. Rozália M. Pál és A. Mária felsőszászberki földművesek gyermekeként 1889. október 17-én született, őt két nappal később Lévay Mihály plébános keresztelte meg.

László az uradalmi napszámos sorsból menekülve a Magyar Királyi Államvasutaknál talált munkát. Általános vasúti munkásként, majd raktárnokként dolgozott. A háború idején Óbudán ipari munkásként kereste kenyerét. Úgy mesélték, hogy 1945. októberében hazafelé tartott, amikor egy járőröző katonai alakulat feltartóztatta és lelőtte. (Másik változat szerint fizetésnapon lett rablógyilkosság áldozata.) Rozi néni 27 évi özvegységében a külföldön élő gyermekei által levélben küldött zsilettpengék árusításával (2 Ft/db) egészítette ki 280 forintos özvegyi nyugdíját. 1972. március 21-én hunyt el. M. László és M. Rozália az újszászi temető G parcellájában nyugszanak.

László és Rozália házasságából hét gyermek született és maradt életben. Erzsébet H. Sándor felesége lett, egyetlen gyermekük, Sándor Angliában próbált szerencsét 1956-ban, azóta építési vállalkozóként dolgozik. A közelmúltban tért haza, és szülei telkén épített nyaralót. Balázs, László és Pál a háború után Budapestre költöztek. Az 1956-os események jelentős változást hoztak életükben: a forradalom leverése után mindhárman külföldre kényszerültek. Balázs Angliában bányászként, Pál a (nyugat) németországi Stuttgartban autógyári technikusként élte le életét, gyermekük nem született. Idegen földön hunytak el 1972-ben és 1992-ben. Lászlóról csak annyit tudni, hogy felvidéki lányt vett feleségül Vilkén, és a házasságából született Erzsébet nevű gyermekük ma Pozsonyban él. László utolsó ismert tartózkodási helye Kanada volt, innen küldött levelet családjának még a hatvanas évek elején.

Imre építőmunkásként járta az országot, kicsiny háza a Dózsa György úton állt. Gyermeke nem született, 1964-ben halt meg. János ácsmesterként számtalan állami és magán építkezésen dolgozott országszerte. Ma Újszászon lakik nyugdíjasként, közel a szülői házhoz. Gyermekei - János, Mária, Erzsébet és Éva - Újszászon és Szolnokon élnek. Rozália igen fiatalon Budapestre került, és 1950-ben házasságot kötött a tápióbicskei születésű, a négy esztendős szovjet hadifogságból éppen hazatért J. Antallal. Nyugdíjas éveiket Újszászon élték. Házasságukból két gyermek született, akik Budapesten laknak.

Egy újszászi család a XX. századból. Egyszerű emberek egyszerű sorsokkal, melybe saját lehetőségeik és a történelem kiszámíthatatlansága sodorta őket. Semmi különös, hiszen ez egy egyszerű történet.

Jánoska Antal

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 20:05

Találat: 3421

Az újszászi vasútállomás a keresztező vasútvonalak átadásától kezdve jelentős személy- és teherforgalmat bonyolított le. Ennek egyik jele, hogy már 1890-ben megépítették Szolnok felé a második vágánypárt. Az újszászi állomás II-IV. vágányán többnyire személy- és gyorsvonatok közlekedtek, az I. és VIII. megépítése után a IX. vágány is rakodóként működött. Az V-VIII. vágányokon hosszú, akár 40-50 kocsiból álló tehervonatok várakoztak továbbhaladásra. Ezek arra késztették a vasutat az állomás területén keresztező gyalogosokat, hogy átbújjanak a vasúti kocsik alatt, vagy a vagonokra mászva győzzék le az akadályokat. Ezek az akciók gyakran vezettek balesethez is. Újszász község képviselő-testületében első alkalommal 1911-ben hangzott el a gyalogos felüljáró építésének gondolata, de ezt hosszú időre elsodorták a történelmi események.

1953-ban a MÁV budapesti igazgatósága bejárást tartott a vasútállomáson, hogy megszemlélje a gyalogos felüljáró építésének lehetőségét.* A szemlét nem követték tettek, három évtizedre el is felejtették a felüljáró ügyét. Rontott viszont a helyzeten, hogy a vasútállomás Budapest felé vezető kijáratánál a villamosításkor megszüntették a sorompós átjárót. Aztán váratlanul 1981-1983 között elkészültek a statikai számítások, a tervek és a költségvetés. Utóbbi 3.431.467 forintot irányzott elő a felüljáró megépítéséhez. 1984 őszén kezdték az építést. A három tartóoszlop elhelyezése után a két áthidaló elemet emelték a helyére. A 28 és 23 méteres elemek mozgatása és beemelése egyfajta technikai bravúrnak számított. 1984. december 28-ra végül elkészült a mű, próbaüzemelése megkezdődhetett. A lakosság körében nem aratott osztatlan sikert a gyalogos felüljáró, főleg a kerékpárral és babakocsival közlekedők és az idősek mellőzték használatát. Az üzembe helyezési engedélyt olvasva meglepő volt számomra, hogy egy látszólag egyszerű építmény milyen sok ember összehangolt és gondos munkáját igényli. Tűzvédelmi, biztonságtechnikai, érintésvédelmi, forgalmi, fenntartási, stb. körülményeket sorolnak az okmányok. S amint az kiderült, tulajdonképpen átmeneti megoldásnak szánták a gyalogos felüljárót, a tervbe vett aluljáró megépítéséig.

Időközben a vasúti fuvarozás látványosan hanyatlásnak indult, ma már nem várakoznak tehervonatok az állomáson, így az újszásziak ismét a síneken át közlekednek. Próbamegfigyelésem alkalmával - nyári szombat délután 16-18 óra között - 7 személy kelt át a vasút felett, 18-an a síneken keresztül érkeztek/távoztak.

És amit a gyalogos felüljáróról még tudhatunk: tervezte a MÁV Tervező Intézet munkatársa, Asztalos Károly mérnök. Kivitelezte a MÁV Hídépítési Főnöksége. Üzembe helyezték 1985. április 18-án. A három oszlopon álló, a vágányok felett 6,7 méter magasan átívelő, acélszerkezetű felüljáró elemeinek hossza 28,17 és 23,42 méter.*

*MÁV Központi Irattár dokumentumai

Jánoska Antal