Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 21:26

Találat: 3170

Régi térképeket böngészve érdekes helynevekre, korabeli vízügyi, domborzati, közlekedési viszonyokra bukkanhat a szemlélő. A gyakran csak idős emberek elbeszéléseiben emlegetett nevek és fogalmak is hosszas utánjárásra, kutakodásra késztetnek. Így jártam akkor, amikor Újszász rendezési tervében a külterületen található halmokról olvastam a következő sorokat:

"Az alföldi táj jellegzetes tájképi, kultúrtörténeti és természetvédelmi értékei a kunhalmok. Múlt századi térképek és helyi elnevezések szerint korábban Újszász közigazgatási területén több halom lehetett, Dr. Tóth Albert 1989. évi térségi vizsgálata nyomán már csak 3 halmot írt le, ezek:

1. Cigány-halom (89 m): Tipikus határhalom Újszász és Tápiógyörgye (Jász-Nagykun-Szolnok és Pest megye) határán, a belterülettől nyugatra. Környezete sziki legelő és telepített - zömében tölgyes - erdő. Az alacsony, lapos halom mellett határárok húzódik, csúcsán magassági jegy. A halom teljes felszínét sziki legelő borítja. Újabb megfigyelések szerint itt löszpusztai maradványfajokat, így taréjos búzafüvet találtak.

2. Dinnyés-halom (94 m): A belterülettől DNY-i irányban, a Nagy-rózsás nevű határrészen fekszik, enyhén hullámos felszínű szántóterületen. E halom a hajdani Tápió-völgyet kísérő árvízmentes homokhátvonulat megmagasított része. Lábáig szántott, felszínét akácsor és teljesen degradált gyep borítja. Csúcsán magassági jegy.

3. Hosszúháti-halom (98 m): A belterülettől DNY-i irányban 2 km-re, a Hosszúháti-tanyák határrészen fekszik. Ez az elnevezés utal a hajdani Tápió-völgyet kísérő homokhát vonulatra, ami a halom alapját is képezi. A halmot fiatal telepített elegyes erdő borítja, csúcsán magassági jegy. A halom lábánál homokbánya. A homokbánya oldalában partifecske telep van, ahol gyurgyalagot is megfigyeltek. (E fokozottan védett madárfaj eszmei értéke 100 000 Ft.)"

Elolvasva a hivatkozott Szolnok környékének kunhalmai című tanulmányt, ellentmondásokat és hiányosságokat fedeztem fel a leírásban az általam korábban megismert és feljegyzett adatokkal. És mint már Újszász történetének néhány eseményével megtörtént, rendet kellett tenni a "halom" tévedésekben is. Ismereteinket rendszerezve teszünk most tehát kísérletet az újszászi halmok ügyében. Kiindulási pontok lettek a XIX. században készült, részletes külterületi térképek adatai és a dokumentum értékű, többnyire Virág József újszászi főjegyző 1860-1875. között írott feljegyzései.

A Nagykunságban és a Jászságban a tájból 5-10 méterre kiemelkedő magaslatokat halomnak nevezi a népnyelv, és ezt vette át a polgári és katonai térképészet is. A halmok esetében mesterséges és természetes határjelzésekről beszélhetünk, melyek birtokjelölések, talán őrhelyek lehettek a középkorban. Nem találtam feljegyzést arra vonatkozóan, hogy bármely halmot temetkezési helyként azonosították volna, vélhetően éppen ezért az újszászi halmok régészeti feltárása sem történt meg. Az egyetlen ilyen leleteket rejtő terület a Szarvashalom lehetett egykor. Itt viszont az 1898-1901. között a kastélyépítés munkái közben nem találtak értékelhető leleteket, legalábbis dokumentum nem őrzi ennek nyomát.

Kezünkbe véve egy 1890 körül készített, Újszász külterületeit részletesen bemutató térképszelvényt, több -halom utótaggal írott helynevet találunk (alakjukat a térképen írtak szerint közöljük, zárójelben az adat éve.) A felsorolt földrajzi nevek etimológiája további kutatást igényel.

Kis-halom: a "Brunte-tanya" közelében, attól Délre, magasság jelölés nélkül; nevét talán a terület egykori birtokosáról kapta. (1890)

Cigány-halom: Újszász és Tápiógyörgye - korábban Megyer - határán, a Só-úttól kissé Délnyugatra, magasságjelzés 95 m; a hagyomány szerint nevét az alföldi vándorlásaik során itt sátorozó cigányokról kapta. (1852; 1890)

Szarvas-halom: az új Orczy kastély parkjának területén. Magasság jelzés: 100 m. Építése előtt uradalmi szőlőtelepítvényt említenek itt. A jelenlegi kastélyépület helye. (1852; 1890) Virág József 1875 körül az alábbiakat írja a területről: ".a mai Ujszász község határának a faluhoz legközelebb eső része ma is Szarvashalom, a közvetlen mellette elvonuló hajlat Szarvasér, s ezen az árviz ellen levő hid Szarvasérhidja nevet visel; maga a halom egy emelkedett s hosszan nyúló domb, legmagasabb pontján urasági szőllőskerttel, az érpart hoszában, e halom oldalában ásások alkalmával csontvázak is gyakran találtattak, s a legöregebb ujszási lakosok még emlékeznek, hogy Szarvashalmon egy elpusztult egyház romjai valának még láthatók, melyek azonban ma már elenyésztek." Újszász Szarvashalom nevű egyik előd településével egy későbbi cikkben részletesen foglalkozunk.

Nyáraló-halom: hely Újszász keleti határában, a Nádaskúti lápos és a Görbe-fészer tanya között, 98 m-es magasság jelzéssel. Nevének eredetéről Virág József 1865-ben ezt írta: "Nyaraló halom . azt igazolják, hogy a' község a' régibb korban egészen puszta lévén, széltében pásztorkodás színhelye volt." (1852, 1890)

Máté-halom: magaslat a Hosszúháton, közel a Só-úthoz. Magasság jelzés: 95 m; Nevét vélhetően az egykori tulajdonos családról kapta. (1852; 1890)

Dénes-halom: hely az Abonyi út és Nagy Göbölyjárási major között. Magasság jelzés: 96 m. Nevét vélhetően az egykori tulajdonos családról kapta. (1852; 1890.)

Dinnyés-halom: Nevének jelentését Virág József (1865) világítja meg: "Dinnyés halom: egy kissé dombos hely szántó föld melyen valamikor sikeres dinnye termelés űzetett."

Pély-halom: magaslat Nagy Göbölyjárási major és az abonyi határ között. Magasságjelölés nincs. Vélhetően az egykori birtokos család után kapta nevét. (1890.)

Rózsás-halom: közvetlenül az abonyi határszélen fekvő terület. Magasság jelzés: 98 m. A név jelentését Virág József magyarázza meg (1865): "Rózsás: egy nagy része a' határnak szántó, kaszáló, és legelő részekből álló, melyen hajdan igen dús vadrózsa, és mályva bokrok diszlettek, melynek nyoma itt ott máig is látható." (1852; 1890. Később Nagyrózsás néven nagyobb területet jelölt.)

Hosszúháti-halom: (98 m): A belterülettől DNY-i irányban 2 km-re, a Hosszúháti-tanyák határrészen fekszik. Azonosíthatjuk a korábban Máté-halom néven jelzett hellyel. Virág József szerint (1865): "Hosszú hát: egy magasabb hosszúkás fekvésű szántóföld, a' határ nyugati felében."

Tamás-halom: először a rékasi határban említik az 1465. évi határjárás leírásában "Thamas halma" alakban, mely talán Újszászi Tamás jász kapitány nevéből ered. Pontos helye nem tisztázott.

Téglás-halom: Újszász-Abony határán, 93 m. Első említése "Teglas halom" (1465; 1890)

Bagi Gábor Újszász története a honfoglalástól című tanulmánya (2007) szerint a határbeli halmok mintegy 4000 éves halomsíros temetkezési helyek lehetnek. Újszászon Sashalom, Dénes-halom, Nagyrózsás, Máté-halom, Szarvas-halom nevét említi itt. (E sorok írója Újszásszal kapcsolatos okmányokon és térképeken nem találkozott Sashalom nevével. Ilyen nevű puszta (1910) és majorság (1940) viszont szerepel Abony és Szolnok között a megyehatárhoz közel.)

Tehát adataink szerint Újszász területén 12 halom utótaggal jelölt helyet ismerünk, s ezek közül kettő - Hosszúháti- és Máté halom - azonosítható ugyanazon a helyen. Lassan az újszászi halmok nagy része feledésbe merül. A mezőgazdasági művelés és a természet nyomaikat is eltünteti. Az egykori tájékozódási pont szerep régen megszűnt, hiszen az egykori, a halmok környékén virágzó tanyavilágot az 1950-1970-es években felszámolták.

Jánoska Antal

Újszász térképe 1890

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 21:25

Találat: 2995

Csiki Pál nóta- és népdalénekes, nótaszöveg-, mesejátékíró, népdalkör-vezető tevékenysége igen sokoldalú, gazdag. A mindenkori média előszeretettel foglalkozott művészi tevékenységével, viszonylag sok interjú készült vele. Mindezek ellenére ez ideig nem jelent meg róla olyan életrajzi, életutat bemutató írás, amely csokorba kötötte volna életének kiemelkedő állomásait, gazdag pályafutását.

Csiki Pál és Szalay András prímás

Úgy gondolom, a sikeres utat befutó élő legenda kiérdemelte, hogy a teljesség igényére való törekvés nélkül kísérletet tegyek életrajzának, művészi pályájának bemutatására.

Csiki Pál Komáromban született, 1936. 10. 02-án. Édesapja: Csiki Pál Ditróban, egy erdélyi kis faluban látta meg a napvilágot 1907-ben, és 1981-ben hunyt el. MÁV főellenőrként dolgozott, így munkaköréből eredően többször változott állomáshelye és lakhelye. Szeretett énekelni, írt verseket, novellákat, ezek meg is jelentek néhány korabeli lapban, például a Szabad Földben. Édesanyja: Gaál Ilona háztartásbeli, Jászladányban született 1916-ban és 2000-ben hunyt el. Mindketten az újszászi temetőben nyugszanak. Házasságuk gyümölcse lett Pál és Anikó. Anikó is Komáromban született (1940). Gyógyíthatatlan betegségben hunyt el 1995-ben.

A Csiki család 1940-ben költözött Komáromból Erdélybe, ahol először Gyimesbükkön telepedtek le. Később Madéfalván és Sepsiszentgyörgyön is laktak. Erdélyből, a nagyrészt magyar lakta történelmi településekről a háború miatt költöztek 1944-ben Jászladányba. 1946-ban telepedtek le Újszászon, amely végleges otthonukká vált.

Ifjú Csiki Pál Újszászon végezte el az általános iskolát az 1950-1951-es tanévben. Olyannyira honosította magát, hogy egyik újságírónak adott nyilatkozatában - véletlenül vagy készakarva - újszászi születésűnek vallotta magát, bár, apai ágon történő erdélyi származását sohasem tagadta. Olyan újságcikket is olvastam, ahol Erdély szülötteként titulálták. Még érdekesebb Körmendi Lajosnak, a Szolnok megyei Néplap jó tollú újságírójának "Virágénekek szerelmese" című cikkének azon mondata, hogy Csiki Pál "...már Szolnok megyeiként látta meg a napvilágot."

Neves énekesünk szép hangjára Erdélyben, ötéves korában, az óvodában figyeltek fel. Az ott eltöltött boldog kisgyermekévek emléke kitörölhetetlenül ivódott szívébe, lelkébe. Ez dalaiban is nemegyszer visszacsengett. A csodálatos erdélyi tájak mellett az is közrejátszott, hogy szülei mindig magukkal vitték, ha írókkal, énekesekkel találkoztak. Ez pedig gyakori volt. Ezeken az összejöveteleken sokat tanult, ellesett tőlük, amit a későbbiek során hasznosított.

Hivatalosan 1974 óta előadóművész, de a gyökerek sokkal régebbiek. Egyszer Körmendi Lajosnak úgy nyilatkozott: "Amióta eszemet tudom, énekelek. Erre születtem."

Amikor Újszászra került, az általános iskolában Kaszab Sándor és Kakuk József kitűnő tanárok irányításával remek énekkar működött. Csiki Pál az énekkar egyik meghatározó tagjává vált, többször is szólóénekesként szerepelt. Az 1950-es, 1960-as években népszerű színjátszókör lelkes tagjaként szórakoztatta a közönséget. Operettekben, népszínművekben, legtöbb esetben énekes szerepkörben játszott. Bizonyára sokan emlékeznek még a Kakuk József kántor-tanító által betanított, Marton Ferenc - Bródy Miksa által írt, és Kálmán Imre által megzenésített "Zsuzsi kisasszony" című 3 felvonásos operettre, amelyben többek között az istenadta hanggal megáldott Almási Klára mellett Csiki Pál énekesi produkciója osztatlan sikert aratott. Akkor ismerték meg sokan a fülbemászó "Légy az icipici párocskám!", vagy a "Jaj, Zsuzsikám, jaj, Zsuzsikám!" dalokat.

Csiki Pál az általános iskola elvégzése után a Szolnoki Gépipari Technikumba jelentkezett. Két iskolai év után pályát módosított. A szolnoki Bartók Béla Zenei Iskolába sikeresen felvételizett, és zenei vonalon 6 évig képezte magát. Azt követően 3 évig a Budapest Központi Stúdióban, majd Lorencz Kornélia és Cs. Kadastai Irén magántanároknál képezte hangját. Reményi Sándornál és Vörös Sárinál gyakorolt.

Az előadóművészi vizsgán Dankó Pista Írom a levelem Balog Máriának című dalát énekelte. Olyannyira sikerült, hogy örömében vitt egy csokor virágot a szomorú sorsú cigányzenész szegedi szobrára. 1958 decemberében vonult be katonának Szentesre a könnyű légvédelmi tüzérséghez, ahol híradós kiképzésben részesült. Bevonulásakor a kultúrcsoport tagja lett, és már szilveszterkor egész éjszakát betöltő színvonalas műsort adtak Sivó Ferenc, VIT-díjas zongoraművész és Ökrös Ottó gitárművész közreműködésével. Műsorvezető a már akkor is jól ismert Klein Imre volt.

Tizenkét év énektanulás és érettségi után 1974-ben sikeres vizsgát tett, és megkapta az Országos Filmharmónia működési engedélyét, valamint az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK) ének szakmai engedélyét. Szegeden elvégezte a kétéves színjátszó-rendező szakot. Hivatásos előadóművész lett. Több mint ötven éve énekel népdalokat, magyar nótákat, operetteket. "Jászkunsági gyerek vagyok" c. kazettájának bemutatója 2004 márciusában volt. Egy időben saját együttese volt. Négyen énekeltek, Klein Imre konferált.

Csiki Pál az elsők között szerepelt olyan előadóművészként, akit a pénz "hidegen" hagyott. Az esetek többségében ingyen lépett fel, különösen akkor, ha időskorúakat ellátó intézményekben "vendégeskedett". Elmondhatni, végigénekelte Jász-Nagykun-Szolnok megye összes szociális otthonát. A Szolnok megyei Néplap 1988. 04. 15-i számában olvashatjuk: "Csiki Pál gálahangversenye a Széchenyin." Alcíme: "Dalokból születő forintok". Ott voltam, jól emlékszem, amikor Szolnokon, 1988. április 16-án a megyében élő nótaénekesek közreműködésével nagy sikerű jótékonysági gálakoncertre került sor. A fellépő előadók művészeti vezetője Csiki Pál volt. Igaz, a szervezésben oroszlánrészt vállalt az újszászi születésű neves operett-, nóta- és népdalénekes, énekkarvezető Szokolyi Lajos. A hangverseny teljes bevételét a Mozgássérültek Szolnok Megyei Egyesülete kapta. Persze szerződései is voltak. 1981-1985. között magánénekesként működött a Balatonvilágosi Volán Tröszt, illetve a kormányüdülőben. Volt idő, amikor a Szolnoki MÁV Járműjavító Művelődési Házában lépett fel, majd a Szolnoki Pelikán Szálló állandó művészeként rendszeresen szerepelt a külföldi csoportoknak adott műsorokban. Németül bordalt énekelt, oroszul a Moszkva-keringővel kedveskedett, lengyelül is előadott néhány dalt a turistáknak. Ha pedig külföldön rendeztek - évente egy-egy alkalommal - magyar estet, ahol a népdalok, a nóták elmaradhatatlanok voltak, oda rendre meghívták. Bejárta az egész országot, külföldi szereplésekre is többször hívták. Hét országban hirdette a magyar nóta, népdal szépségét a Pelikán Szálló cigányzenekarával. Többek között fellépett Romániában, Németországban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Bulgáriában, Olaszországban. Emellett mintegy 2800 műsort szervezett. Igazi kedvencei a népdalok, a virágénekek, mert mint mondta: "tartalmukkal, mondanivalójukkal, érzelmi telítettségükkel azonosulni tudott." Gyakran szerepelt Pribolyszky Mátyás citeraművésszel, akitől sok népdalt tanult. Az ország legnagyobbjaival is fellépett. Ezek között volt: Kovács Apollónia, Madarász Katalin, Máté Ottilia, Bojtor Imre, Béres Ferenc, Bangó Margit és sokan mások.

Vallomása szerint "mindig valami belső kényszert érzett az éneklésre, valami dal mindig lüktet a fejében, a szívében. Ha nem színpadon van, akkor csak úgy magában dúdolgat."

1996. október 2-án az újszászi művelődési házban: "Hatvankodunk" címmel születésnapi és egyben nyugdíjba vonuló gálaműsort tartottak tiszteletére. A gálaműsorban Madarász Katalin, Márkus Ilona, Karcagi Nagy Zoltán, Farkas Rozika, Kovács Marika, Bálint Erika, Szokolyi Lajos, Almási Klára, Klein Imre, Kállai Jancsi és cigányzenekara, valamint sokan mások működtek közre. A "ceremóniamester" Dallos Gizella volt, aki keresztapjának is tekinti Csiki Pált, mert az előnevét tőle kapta.

A műsor után Kadlott Karcsi gondoskodott a hajnalig tartó, jó hangulatú mulatságról. 2006. szeptember 29-én ismét nagy forgatag volt a művelődési házban. "Hetvenkedünk" címmel Csiki Pál hetvenedik születésnapjának ünneplésére került sor. A rendezvény szervezője és háziasszonya ez esetben is Dallos Gizi volt, aki meghívta azokat a pályatársakat, akikkel Csiki Pál sokáig együtt énekelt, vagy akiket éppen ő indított útjukra az énekesi pályán. És hogy a kíséret méltó legyen, a Liszt Ferenc díjas Szalai Antal prímás és cigányzenekara szolgáltatta a zenét. Az ünnepséget a Százszorszép Népdalkör nyitotta meg Csanádi György versére és Mihalik Kálmán zenéjére született "Ki tudja merre." székely himnusszal, merthogy Csiki Pál székelyföldi származású. A köszöntések és meglepetések átadása után a pályatársak - Almási Klára, Bodnár Marika, Dallos Gizi, Farkas Rozika, Márkus Ica, Simon Ferenc, Sülyi Károly, Szokolyi Lajos és Madarász Katalin - mind dallal köszöntötték az ünnepeltet. A közönség több ízben állva tapsolta meg az előadókat.

Csiki Pált elsősorban énekesként ismerték a magyar nóta kedvelői. 1997-ben azonban "műfajt váltott", írt egy mesejátékot "A királylány papucsa" címmel a Szolnoki Lurkó Színpadnak. A mesejáték nem átdolgozás, nem színpadra alkalmazás, eredeti mese. A szolnoki Kölyökszínpad 22-szer mutatta be. Elkészült a második mesejáték színdarabja is "Boszorkányok bosszúja" címmel. Ez is eredeti zenés előadás, amelynek a dalszövegei is tőle származnak. A tényszerűséghez tartozik, hogy korábban is írt verseket, nótaszövegeket, de ezekkel "megjárta". Ugyanis a kazettára vett műveiről valahogy a neve lemaradt. Kapja a jogdíjat, de kevesen tudják, hogy a dalok szövegei az övéi. A "műfajváltás"-ról egy újságírónak adott nyilatkozatában azt mondta: ". mintha egy kissé még most is gyerek lennék. Nekünk nincsenek gyerekeink, de azt hiszem, értek a nyelvükön, ezért vonzódom a mesealakokhoz is. A közvetlen ösztönzést Klein Imrétől, a Lurkó Színpad vezetőjétől kaptam".

1996-ban nem kis feladatot vállalt fel az újszászi Százszorszép Népdalkör vezetésével. Így nemcsak előadóművészként, színpadra írt mesejátékaival, névtelenül megjelent nótáival, hanem az egyre sikeresebben szereplő népdalkör segítségével is öregbíti Újszász hírnevét.

Csiki Pál Újszászon, a Hunyadi János út 16/b. sz. alatti családi házban él feleségével. A Dévai Krisztinával kötött életközösség megszűnése után, 1975-ben ismerte meg Árpád Margitot, akivel 1981-ben kötött házasságot. Árpád Margit (Hatvan, 1941. 05. 05.) személyében hűséges segítőtársra talált, akivel még érdeklődési körük is egybeesik. (Felesége 16 éve a népdalkör aktív tagja.)

Csiki Pál művészetét mindenkor elismerték. Megkapta a KISZ Központi Bizottsága arany oklevelét. 2005. 09. 17-én, Újszász várossá avatásának 8. évfordulóján Pro Urbe Díjban, 2007. 03. 14-én Magyar Köztársaság Bronz Érdemkereszt kitüntetésben részesült. Ez utóbbi kitüntetést Budapesten az Iparművészeti Múzeumban - nagyszabású díjátadó ünnepség keretében - vette át Hiller István oktatási és kulturális minisztertől. Újszászon március 17-én, a művelődési házban nótaesten köszöntötték. Az Új Néplap 2007. április 14-i számában "Dalokat írt, kórust vezet, énekel, s mindezért kitüntetést kapott" cikkben olvashatjuk: "A hetvenéves nótaénekes kórusvezetőnek a zene az élete. Évtizedek óta énekel, húsz évig a helyi színjátszó-csoportban tevékenykedett. Ma az újszászi asszonykórus vezetője. Velük is rengeteg fellépésre jár, sőt versenyeken is részt vesznek." A mindig visszafogott, szerény Csiki Pál a dicsérő sorokra mindössze annyit válaszolt: "Büszke vagyok az elismerésre." Igaza is van. Móra Ferenc szerint ugyanis ahhoz, hogy szerények lehessünk, kell valakik legyünk. Nos, Csiki Pál joggal lehet szerény. A KÓTA (Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége) Országos Népzenei Minősítése alapján eddig két ezüst és három arany elismerést tudhat magáénak az általa vezetett asszonykórus.

Kedves Csiki Pál!

Keresem a hozzád illő, méltató befejező gondolatokat. Úgy gondolom, veled kapcsolatban meggyőződéssel, nyugodt szívvel írhatom: nálad nem az számít, hol láttad meg a napvilágot, hanem az, mit tudtál/tudsz ott alkotni, ahová született. Te Újszászra születettél, e várost vallod magadénak. Ez az újszásziak szemében rendkívül figyelemreméltó. Ezúttal is köszönjük művészeteddel Újszász népszerűsítését. Várjuk a település kulturális életében való további aktív közreműködésedet.

Kívánunk betegségmentes, hosszú, boldog életet kedves nejeddel együtt.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 21:23

Találat: 2462

Öröm a kutatónak, s talán öröm a közönségnek is, amikor újabb dokumentumok kerülnek elő történelmünk egy-egy feledésbe merült eseményéről. Az újszászi Szent István király templom című kis könyvben csak néhány sorban tudtam megemlékezni a szentély régi freskóiról: "A Révai lexikon megemlíti, hogy Újszásznak szép temploma van Tury Gyula festményeivel. A Pallas nagylexikon szerint az egyik freskó Mária és Jézus imádása volt. Más falfestményről nem találtam adatot. A Házkönyv Tury Gyula nevét nem említi az alkotók között. Feltehetően Lieszkovszky távozása után festett képeket a templom szentélyébe valamikor 1890-1910 között. Sok éves kutatás sem hozott eredményt a korabeli Túry-freskóról.

Túry Gyula portréja

E sorok írója a templomtörténettel kapcsolatos régi tartozását róhatja le most. A közelmúltban véletlenül bukkantam a Vasárnapi újság című hetilap 1894. évi számára, melynek egyik cikkét Lévay Mihály újszászi plébános írta. Ebben beszámolt a Szent István templom újabb eseményéről. A rövidke írás mellékleteként teljes szépségében látjuk a freskókép vázlatát is.

"Az újszászi templom freskóképei

Lent a Cserhát alján, Pestmegye szélén, a Zagyva és a vasút mellett fekszik Újszász népes község. Néhány évvel ezelőtt még csak a község urának, a b. Orczy-családnak gyönyörű, terjedelmes parkja volt Ujszász egyetlen nevezetessége. Ma azonban méltó büszkesége a szép román stilü új r. kath. templom is, melyet a bárói család, mint kegyuraság építtetett, Weber Antal pár évvel ezelőtt elhunyt jeles műépítészünk tervei szerint. A külső alkotás szabatossága finom harmóniába olvad e monumentális épület belsejének összes berendezésével. Csinos szobrai, neves festők ecsetjétől származó képei mind művészi alkotások. Nagyban hozzájárult a templom belső szépségeinek gyarapításához az a sikerült freskókép, melyet a múlt év nyarán Túry Gyula készített.

Túry Gyula újszászi freskójának vázlata

Ez a szép alkotás, melyet másolatban lapunk jelen száma is bemutat, a templom apszisának majdnem egész mennyezetét elfoglalja, 5 méternyi szélességben és 4 méternyi magasságban terjedvén el az oltár fölött. A kép tárgya Mária, Magyarország Nagyasszonya. Trónján ül, ölében tartja a kis Jézust. Tőle jobbra egy elaggott földmives térdel imára kulcsolt kezekkel; mellette oldalvást egy délczeg fiatal juhász; mögöttük a háttérben a szabadságharcznak megmaradt élő hirdetője, egy negyvennyolczas rokkant honvéd fejezi ki imádatát, a mint mankóin oda biczeg, a hol minden bajra írt, orvosságot találni.

A trón balján a lelkipásztorság van ábrázolva, egy aszkéta arczú öreg püspök, mellette egy ifjú pap és hátrább egy szerény, egyszerű szerzetes képében. A trón zsámolya előtt félig ülő, félig térdelő helyzetben egy gyermek látható, kinek arczán a szív naiv ártatlanságával a vallásos érzés kevésbbé öntudatos, de megkapó vonása párosul. Ajka imára nyílik, keze összekulcsolva, gyermekes szívvel, kissé előre nyújtott nyakkal figyelmez a kis Jézusra, a ki áldó szeretettel emeli kezét a gyermek feje fölé. Mint látható, a művész motívumai egytől-egyig magyarosak. Magyarország Nagyasszonyát olyan környezetben akarja bemutatni, a mely minket magyarokat leginkább érdekelhet. A vallásosság bensőségét, a hódolat mélységét szólaltatja meg Túry az arczokon. Az egész kép szerkezete, az arczok jellemzetes, sajátos, a lélek belsejét visszatükröztető ábrázolása, a szinek élénksége, de tárgyhoz illő összhangzása, tónusainak meleg, költői lendülete mind megérdemlik a műértők figyelmét. Lévay Mihály."

A cikk írója Lévay Mihály 12 esztendőn keresztül volt Újszász lelkipásztora. 1906 után az abonyi körzet országgyűlési képviselője lett. A pap, költő és politikus életrajzának újszászi részleteit hamarosan olvashatjuk az Újszászi Híradóban.

Egy 1942-ben készült levelezőlap a templom szentélyét mutatja meg, a kép felső részén még látjuk a Túry-freskó kis részletét, melyet azonosíthatunk a Vasárnapi újságban látott képpel. A Szent István templom 1944 őszén súlyos károkat szenvedett. Ekkor, és az újjáépítés során Túry Gyula festménye véglegesen megsemmisült.

Túry Gyula (1866-1932) ceglédi születésű festőművész. Lotz Károly iskolájában, később Bécsben, Münchenben és Rómában tanulta a festészetet. Az 1890-es években zsánerképei és portréi sikert arattak a tárlatokon. Ekkor festi első oltárképeit és freskóit is. Munkáit megtaláljuk többek között a székesfehérvári, soroksári és halmaji (Halmajugra) templomokban. Művészetéről egy másik újsághír számol be, mely összegzi az életpálya kezdeti szakaszát: "Túry már régebben megalapította művészi hírnevét eddigi alkotásaival, melyek közül A haza térő noviczius, Anyámasszony katonája, Vásári fényképész, Vármegyei csendélet a legismertebb képei. Arczképei közül gróf Pálffy János, báró Földvári István, Antos János képmásai érdemelnek különösebb említést, továbbá Frakitói püspöknek és Czeich Gilbert vatikáni magyar gyóntatónak a tavaszi tárlaton bemutatott két kitűnő arczképe."

Érdekes adalék Túry újszászi tartózkodásának, hogy megfestette Lévay Mihály plébános húgának portréját is. (Lévay Terézia 1895. szeptemberben Újszászon elhunyt. A gyászhírben Lévay Mihály nővéreként említik.) 1900-ban Túry Abonyban tűnik fel. Abonyi Lajos (Márton Ferencz) elbeszélő- és népszínműíró arcképét április 7-én leplezték le az abonyi kaszinóban. A korabeli cikkíró szerint: "...kitűnően örökíti meg az író jóságos arczát. Lévay Mihály, Ujszász költőpapja, szavalta el ez után erre az alkalomra írott költeményét."

Jánoska Antal

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 21:23

Találat: 3119

Az újszászi iskolák, tanítók archív anyagait kerestem. Szabó Győző, az Újszászi Nevelési Központ igazgatójának tájékoztatása szerint senki nem tudja, hol vannak a régi anyagok. A sok költözés miatt dobozokba kerültek, valamelyik raktár mélyén lapulnak.

Meggyőződésem - ismerve az Újszászi Nevelési Központ vezetőinek agilitását, tettrekészségét -, hogy megtalálják a módját, hogy az iskolai és óvodai archív anyagok porosodó helyükről előkerüljenek, kutathatók legyenek. Sőt, talán egyszer annak is eljön az ideje, hogy az újszászi iskolák, óvodák történetét valaki/valakik megírják, mint tették azt Zagyvarékason, Jászfényszarun és több településen. Jászfényszarun még arra is képesek voltak, hogy tanítók emlékkönyvével, illetve tanítók emlékfájával örökítsék meg a halhatatlan nevelők emlékét.

Újszász közigazgatási területén közel 160 éve iskola, óvoda pedig több mint 110 éve működik. Kutatásom szerint ez idő alatt mintegy 220 tanító, illetve óvónő végzett, illetve végez nevelő-oktatómunkát.

Őszintén bevallom, nehéz volt Schader Edéről, a település egykori igazgató-tanítójáról, majd címzetes igazgatójáról(1) dokumentumokkal alátámasztott hiteles adatokat, információkat gyűjteni.

Itt köszönöm meg mindazoknak, akik segítették munkámat. Külön is kiemelem és köszönöm: Kollár Imrének (Egység út 32.), Varga Jánosnak (Erkel Ferenc út 15.), Jánoska Antalnak (Budapest), Nagy Kálmánné kántornak és Szekeres Istvánnénak (Dózsa György út 13.) értékes, hasznos információikat.

Balról jobbra: Schader Ede, Szilvásiné Szabó Margit, Pál András és Kakuk József

Schader Ede, Újszász Római Katolikus Állami Népiskola igazgató-tanítója, majd címzetes igazgatója, Bártfa(2) városban született 1889. 02. 02-án, és Újszászon hunyt el 1963. március 20-án. Temetésére nagy részvétnyilvánítás mellett március 23-án került sor. A temetési szertartást Bartos Márton tartotta. A Schader házaspár utolsó lakhelye Újszászon, egykoron a Valter József tulajdonát képező, Tápiógyörgyei út 3. szám alatti albérleti lakás volt. (Korábban a Bakó soron laktak.)

Schader Ede Zimányi Jolán tanítónővel kötött házasságot. A házasság gyermekáldás nélkül maradt. Az igazgató úr az újszászi temetőben, a "J" parcella, II. sor 20-as sírhelyen nyugszik. Síremlékén olvasható: "Emléke szívünkben él!" Megnyugtató, hogy volt tanítványainak egy csoportja a sírját 1995-ben, 2010-ig terjedő időre megváltotta, nyugvóhelyét kegyelettel ápolja. A pénzügyi fedezetet Molnár Illésné Barta Irén gyűjtötte össze. (Ezzel Schader Ede igazgató úr síremlékét nem fenyegeti az a veszély, amely dr. Kossúth László neves orvosunk esetében megtörtént!)

Zimányi Jolán túlélte az igazgató urat. Elbeszélések alapján az özvegyet keresztlánya Újszászról elköltöztette, és élete végéig gondoskodott róla. Egyesek tudni vélik, hogy Cegléden hunyt el, az ottani temetőben nyugszik.

Schader Ede tanítói pályafutása Újkécskén(3) indult. Feleségével 1913-ban pályáztak az újszászi tanítói állásra, és nyerték el azt. Így lett a településen kántor-tanító, majd Géczy János iskolaigazgató után igazgató-tanító, illetve 1944-től a katolikus iskolában címzetes igazgató.

Schader Ede neve ritkán fordul elő a helyi képviselő-testületi jegyzőkönyvekben, dokumentumokban. Néhány közéleti tevékenysége azonban konkrétan tetten érhető.

Élünk még jó néhányan, akik máig szívesen emlékezünk igazgató-tanítónkra, a Bajcsy-Zsilinszky úton levő egykori iskola névadójára.

Az igazgató úr színes egyéniség volt. Nagy vadász hírében állt. Hogy mi a vadászat? Széchenyi Zsigmond szerint: "Vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás."

Schader Ede 1921-ben a község által meghirdetett vadászati jog bérbeadásának pályázatára 9200 koronás ajánlatot tett, amit két évre elnyert. Ezzel teljes körű vadgazdálkodási tevékenységet folytathatott. A vadászati jog bérbevételének megszűnése után is vadászott. Egyesek szerint: bérvadászati szerződéssel folytatta hobbiját, ami csak meghatározott fajtájú és számú vad elejtésére biztosított jogot. Vadászati élményeit esetenként átmentette az iskolai tanóráira. A természet és a vadállomány harmonikus összhangjáról, kölcsönhatásáról szóló históriáit a tanítványai örömmel hallgatták. A vadászatban jó partnere volt Balogh Kálmán kántortanító és Valter József.

Schader Edének és vadásztársainak sok esetben volt vadfelhajtója Kollár Imre és Varga János, akkor fiatal gyerekek. Ezekről szóló élményeik gazdagok, érdekesek.

1925. 05. 24-én, a járási főszolgabíró rendeletére, Újszász képviselő-testülete bizottságot állított fel Újszász utcáinak, köztereinek magyar vonatkozású nevekkel való ellátására. A bizottság tagjai voltak: Schader Ede, Bakó Gergely, Halász József, Banai Ferenc, Géczy János és Chwosztik József. Javaslataikról, illetve azok megvalósításáról nem maradt feljegyzés. Nagyon elképzelhető, hogy Schader Ede volt a bizottság vezetője. A bizottság által javasolt korabeli utcanevek a mai napig nagyrészt megmaradtak. Egy 1925. évi térképvázlat alapján az alábbi szakaszokat vették fel a községi úthálózatba: Brunti út, a Tápiógyörgyei út folytatása a vasúton túl; Jászberényi út, a Nagy út folytatása Jánoshida-Jászberény felé; Kutyinai út, a Nagy úttól a Tápió torkolata felé; Vasút út (Orczy út); Szolnoki út, a Hunyadi út és folytatása a Zagyva-hídig.

Újszász első sportegyesülete, az UTE (Újszászi Testedzők Egyesülete) 1925-ben alakult. Elnöke Balogh Kálmán kántortanító volt, de mellette szorgoskodott a két világháború között Schader Ede, az UTE egyik alapító tagjaként.

Schader Edét az 1938 februárjában újjáalakult Egyházközösségi Munkás Szakosztály (EMSZO) társelnökévé választották. Az EMSZO működéséről nem sikerült érdemi információkat szerezni. Bizonyára a politikai helyzet jobbra tolódása nem hagyott életteret egy munkás szakosztály működésének még akkor sem, ha az egyházközösségi volt. (1938-ban látogatta meg Horthy Miklós kormányzó Adolf Hitlert, ugyanebben az évben két zsidótörvényt is jóváhagyott a magyar országgyűlés!)

Schader Ede igazgató-tanító tevékenységével összefüggésben késztetést éreztem, hogy belenézzek az újszászi népiskolai, illetve általános iskolai tanulmányi értesítőmbe. Úgy gondolom, Schader Ede működésének egy időszakáról hasznos tanulságokkal, hiteles forrásokkal szolgál az olvasó, elsősorban a fiatalabb korosztály számára. Nos, az 1942. évi Katolikus Népiskolai Tanulmányi Értesítőm első- és hátsó borítójának belső oldalán 14 pontban összefoglalva olvasható "A katolikus gyermek életrendje". (Varga János: "60 év elteltével" cikkében, amely az Újszászi Híradó 2009. februári számában jelent meg, a l4 pontot tételesen felsorolja.) Mint népiskolai tanulónak a "törzslapja", minden fontos személyi adatot tartalmaz, még azt is, hány évig jártam óvodába, mikor oltottak először és újra, stb.

A törzslapot Schader Ede igazgató-tanító írta alá, és "ÚJSZÁSZ RÓM. KAT. ELEMI NÉPISKOLA 1913" körpecséttel látta el. Harmadik osztályig (1944/1945) Schader Ede igazgató írta alá az évenkénti tanulmányi bizonyítványomat. 1945/1946-ban Gátszegi Zsuzsanna, 1946/1947-től 1949/1950-ig pedig Pál András. Érdekes a körpecsét dátuma. Schader Ede és felesége 1913-ban megnyert pályázattal kerültek Újszászra!

A tanulmányi értesítőt, mint egy ellenjegyzésként, rendre a mindenkori osztályfőnökök írták alá. Az első tanévben nem volt osztályozás. A második tanévben Bardócz Endre, harmadiktól a negyedik osztály közepéig Radnóti Mária, negyedik osztály második félévében Illés Gergelyné, ötödiktől hetedikig Kaszab Sándor, nyolcadik osztályban Gallai Antal tanító-osztályfőnökök aláírásai találhatóak mind a félévi, mind a tanévvégi bizonyítványban. (1944/1945. iskolai év első felében, a háborús események miatt nem volt osztályozás!)

Oláh Károly plébános visszaemlékezése szerint az 1944-1947 közötti időben az alábbi tanítók működtek a település közigazgatási területén: Schader Ede címzetes igazgató, Pál András(4) igazgatóhelyettes, Kakuk József kántortanító, Neller István, ifj. Bardócz Endre, Szilvási Béla, Polónyi Margit, Pongrácz Anna, Radnóti Mária, Szilvási Béláné. Neller István és Szilvási Béla elestek a háborúban, helyükre Gonzales Bélát és Kaszab Sándort választotta a katolikus iskolaszék 1946-ban. Illés Gergely volt az egy tanerős állami tanító a katolikus iskolában, de őt, mint leventeoktatót elhurcolták (sosem láttuk többé). Helyébe az állam Gátszegi Zsuzsannát nevezte ki. Mohi Lajost, a nagykerti iskola igazgató-tanítóját szintén elhurcolták, őt sem láttuk többé; felesége volt a második tanerő. Mohi Lajos helyébe a községi iskolaszék Seres Istvánt választotta meg ugyancsak 1946-ban. A göbölyjárási uradalmi osztatlan iskolában Bencze Mária volt a tanítónő, de ő, ahogy a front Újszászhoz közeledett, Budapestre távozott. 1947-ben került a katolikus iskolába Járó Magdolna, Pál Andrásné, Tasnádi Kálmán és előbb helyettesítési megbízással, később véglegesítéssel Mucza Margit. A Göbölyjárásba bizonyos Schwáb házaspár került. Ugyanakkor az állam Schwáb házaspár férj helyébe kinevezte Illés Gergelynét, Gátszegi Zsuzsa helyébe pedig Juhász Irént.

1948. 06. 16-án fogadta el a parlament az iskolák államosításáról szóló törvényt. Újszászon 1948. 07. 10-ével történt az iskolák államosítása. Végrehajtását azonban már nem Schader Edének, hanem Pál Andrásnak, az államilag megbízott új igazgatónak kellett végrehajtania.

Az igazgató-tanító úrról elnevezett egytantermes Schader-iskolát 1907 táján építették, amely később két tanteremre bővült. Úgy érzem, a Schader- és az Illés iskolák lebontásával szegényebbek lettünk, egy nagy történelmi korszak zárult le előttünk. Korosztályunkban kitörölhetetlenül, mélyen él a fenti iskolák emléke.

Némi vigaszt jelenthet, hogy az önkormányzat 2007. júniusi testületi ülésén Normann László(5) érdekes és helytörténeti jelentőségű dologra hívta fel a figyelmet. A régi iskolai épületek bontása és az új CBA áruház építése kapcsán azzal a kéréssel fordult a képviselők felé, hogy őrizzék meg az iskolakonyha óvoda felőli sarkán álló hatalmas öreg tölgyet. Indoklásként elmondta a fa ültetésének történetét. 1929. 10. 06-án, az aradi vértanúk kivégzésének 80. évfordulóján, az akkori negyedik elemisek Schader Ede tanító vezetésével facsemetét ültettek az iskola sarkán a hősök emlékére. A tölgy azóta hatalmasra nőtt, de ültetésének eredete feledésbe merült. Újra eltelt 80 év. Az akkori negyedikes kisiskolások közül már csak négyen élnek(6). Normann László, a 160. évforduló közeledtével emléktábla elhelyezését javasolta, melyet a képviselő-testület örömmel fogadott(7).

A 80 éves tölgyfa (Fotó: Fehér Judit)

A facsemete erős, magas törzsű, nagy lombú fa lett, Újszász város egyik legjellegzetesebb "eligazító" pontja. Bizonyosra veszem, Batthyány Lajos és a 13 aradi vértanúk kivégzésének 160. évfordulójára elkészül az emléktábla, ami egyben Újszász gyér köztéri műalkotásait is gyarapítja.

Ezúttal is megköszönjük Norman László értékes helytörténeti visszaemlékezését, Schader Ede emlékének erősítését.

Schader Ede kiérdemelte, hogy nevét megőrizzük a jelen és az utókor számára. Messziről indult. Sokoldalú, szakmailag jól felkészült, bölcs, előrelátó pedagógus volt. Fél évszázadig élt, dolgozott Újszászon. Neve összeforrott a település iskolai helytörténetével. A település sírkertjében alussza örök álmát. Munkája nem volt hiábavaló. Feleségével együtt jelentősen hozzájárult a település szellemiségének gyarapításához, az itt élők tudásának fejlesztéséhez. Városunk történetében érdemük örök és elévülhetetlen.

(1)aki valamely hivatalnak, méltóságnak csak a címét viseli (például: egyetemi, főiskolai tanár, iskolaigazgató).

(2)64 vármegyés, történelmi Magyarországon, Sáros vármegyében, Tapoly egyik tágulatában fekvő Bártfa város, ma: Bardejov szlovákiai város.

(3)Tiszakécske város szerves része.

(4)Újszász, 1898. 08. 05. - Újszász, 1974. 10. 23.

(5)Újszász, 1920. 10. 10.

(6)időközben Vágó József elhunyt, már csak hárman élnek: Normann László, Nagy József és Homonnai Imre.

(7)Fehér Judit: "Emlékfa" (Újszászi Híradó XVII. évf. 7. szám - 2007. július).

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 21:23

Találat: 2187

Újszász mezőgazdasága a XIX. században marhatenyésztéséről, illetve az Orczyak méneséről volt ismert országszerte. Aztán - és ez már a XX. század - gabonatermesztése, cukorrépája jelentett biztos megélhetést az itt lakóknak. Két példát kiragadva a korabeli hírlapok tudósításaiból bizonyítjuk most, hogy buzgó gazdálkodók laktak itt, akik a baromfitenyésztésben, illetve méhészkedésben jeleskedtek. (Nem szólunk itt a sok névtelen, ám hasonlóan szorgalmas gazdáról.)

A Jász-Nagykun-Szolnok hetilap 1904. október 2-án Hírek rovatában baromfi kiállításról számolt be. Miskolcon rendezték meg az országos baromfi kiállítást, melyen sajnálatos módon szolnoki tenyésztők nem vettek részt, de a közeli Újszász községből megjelent "...Kubinyi Béla baromfi tenyésztő mintegy 150 példány orpingtonnal tisztán fehér és aranysárga színekben. A ritka szép példányok a kiállítás egyik legszebb és a közönség figyelmét megragadó csoportját képezik. Igen valószínű, hogy az újszászi orpingtonok elsőrendű díjjal térnek vissza otthonukba, ha ugyan a kiállításon jelentkező vevők szét nem hordják őket a szélrózsa minden irányában. Mert a kitűnő faj most általános keresletnek örvend."

A tájékozatlan olvasóban két kérdés merülhet fel a cikk olvasása közben. Mi az orpington? Ki volt Kubinyi Béla - honnan jött és hová tűnt el Újszászról?

Orpington

Az első kérdésre a baromfitenyésztés irodalma adhat választ. E jellegzetes tyúkfajtát az angliai Orpingtonban élő William Cook tenyésztette ki az 1880-as években. Hidegtűrő, jó hús- és tojáshozamú fajta, 3-5 kg súllyal, évi kb. 180 darab tojással. Az orpingtonok napjainkig tartó népszerűségét jelzi a Kondoroson 2009. január 31. - február 1. között megrendezett nagyszabású baromfikiállítás és az első önálló Orpington-kiállítás külföldi tenyésztők részvételével.

A második kérdésre csak részben tudunk választ adni. Kubinyi Béla Újszász állomásfőnöke volt kb. 1893-1915. között. 1912-ben főellenőrré nevezték ki. Szenvedélye volt a nyúl- és baromfitenyésztés. Olyan magas fokra emelte ezirányú tevékenységét, hogy az 1896-ban megjelent Magyarország vármegyéi és városai című leírásban is megemlítik - nevét tévesen Kubinyi Endrének írták - fajbaromfi- és nyúltenyészetét. (Némi ellentmondás, hogy az 1896. évi Tiszti címtár Geszner Vilmost jegyzi állomásfőnökként.) Az 1912-ben Újszász vasútállomásról készült térkép Kubinyi gazdaságát a mai építőanyag telep helyén jelöli "állomási főnök állattenyészete" megnevezéssel. Az állomásfőnök ügyeivel többször foglalkozott a helyi Tarsoly folyóirat. Ugyanis visszaélés miatt feljelentést tett ellene Vígh György újszászi lakos, a MÁV-tól elbocsátott alkalmazott. A Tarsoly cikkírója szerint nem az első ilyen ügye volt az állomásfőnöknek. (Végül a feljelentőt marasztalta el a bíróság.) Továbbá vizsgálták, hogy Kubinyi MÁV talpfákat használt-e baromfitenyészetének óljaihoz. Mai ismereteink ennyit engednek elmondani Kubinyi Béla újszászi tartózkodásáról. Nem tudjuk, hogy honnan jött és hová ment Újszászról. Talán a T. Olvasó segítségével hamarosan ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk!

1907-ben Pécs városa adott otthont az éves Mező- és Erdőgazdasági, Ipari- és Művészeti Országos Kiállításnak. Mint azt a korabeli sajtóközleményekből megtudjuk, valóságos éremeső hullott a résztvevőkre, ugyanis 1101 kiállító részesült elismerésben. A kiállítási érmek mellett díjakat osztott ki az Oszágos Iparegyesület, az ipar és kereskedelemügyi-, a vallás és közoktatásügyi- és a földművelésügyi miniszter. A kitüntetettek között találjuk Balla Kálmán újszászi méhészt is. ő a földművelésügyi miniszter ezüstérmét vehette át. Balla Kálmán nevét uradalmi kasznárként ismerjük a korabeli dokumentumokból. 1911-ben már nem aktív, de a község gazdasági szaktekintélyének tartja a Tarsoly. Nevét a Természettudományi Könyvkiadó Vállalat tizenharmadik, 1908-1910. évi ciklusának pártoló tagjai között is említik.

Jánoska Antal