Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 20:46

Találat: 3039

Újszászon született, 1926. 05. 07-én, és szülővárosában hunyt el 2000. 09. 24-én. Szülei Molnár Illés földműves és Bodor Borbála háztartásbeli voltak. Édesapját 1949-ben, édesanyját 1973-ban veszítette el. Mindhárman az újszászi temetőben nyugszanak.

Molnár Illés az elemi iskolát Újszászon, a középiskolát magánúton végezte. A Pénzügyminisztérium által Egerben szervezett intenzív tanfolyamon (1948) számviteli és adóhivatali tiszti szakvizsgát tett. Munka mellett, levelező tagozaton tovább tanult (1953-1957), a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen mezőgazdasági mérnöki oklevelet szerzett.

1947. 11. 09-én kötött házasságot az ugyancsak újszászi születésű (1926. 11. 05.) Barta Irénnel, aki Barta István MÁV üzemi altiszt és Vágó Franciska harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Barta Irén az újszászi elöljáróságnál kezdte munkaviszonyát 1944-ben, ahol kisegítőként 5 évig népmozgalmi nyilvántartással, közellátási feladatokkal foglalkozott. Több mint 25 évig volt gazdasági ügyintézője, gazdasági vezetője az újszászi általános iskolának, ahonnan megbecsült dolgozóként ment nyugállományba 1991-ben.

Molnár Illés és Barta Irén házasságának gyümölcse három gyermek: Illés (1948), Irén (1950) és András (1954). Illés műszaki ügyintéző, ismert labdarúgó sportvezető, aki Jász-Nagykun-Szolnok Megye Sport Életrajzi Almanachjában is szerepel; Irén, dr. Mizser Lajosné, Nyíregyházán tanító; András Szolnokon rendőr ezredes.

Molnár Illés emlékét ma már hat unoka és öt dédunoka is őrzi.

Több munkaterületen is dolgozott. 1944 májusában került Újszász Község Elöljárósághoz, ahol 1949. április végéig adóügyi területen kisegítőként tevékenykedett. Adóügyi szakvizsgával a birtokában, 1949. 05. 01-től 1952. 11. 30-ig Jászapáti Állami Adóhivatalát vezette. 1953 januárjától 1958 év végéig a közigazgatási pályáról letért, és a Szolnoki Állatforgalmi Vállalatnál helyezkedett el. 1959. 01. 01-től 1967. 08. 30-ig a Szolnok Megyei Tanács VB. pénzügyi osztályán előadói munkakörben alkalmazták, de hivatali érdekből, 1959 júniusától 1962 január végéig az Újszászi "Szabadság" Mg. Tsz-ben kihelyezett mezőgazdászként dolgozott. (Nyilván, vezetői figyelembe vették, hogy a megszerzett mezőgazdasági mérnöki diplomával, gazdag, sokirányú tapasztalataival érdemben tudja segíteni a termelőszövetkezet munkáját.) 1967. 09. 01-jén Újszász Községi Tanács VB-nél főelőadóként, majd főmunkatársként tevékenykedett gyámügyi, egészségügyi, oktatási, polgári védelmi területen. 1988. 06. 30-án vonult nyugállományba, de szakmai tudását, felkészültségét figyelembe véve, még közel 3 évig nyugdíjasként a községi tanácsnál dolgozott.

Közéleti munkássága többirányú volt. Mint postagalamb tenyésztő, röptető, a postagalamb sport újszászi szervezetének alapító tagjaként tartják számon. A sportág helyi, kerületi és országos vezetőségében is részt vett. A Postagalamb Sport című havi lapban cikkei jelentek meg. 2004-ben a Magyar Postagalamb Sportért Posztumusz Érdemérem kitüntetést kapott.

Tagja volt a Szolnok Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társaságnak (TIT-nek), és az ott végzett eredményes munkáját 1984-ben dicsérő oklevéllel ismerték el.

A keresztény világnézetet valló és hirdető, de nem egyházi irányítás alatt álló politikai pártnak, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) helyi szervezetének alapító tagja és néhány évig elnöke volt.

Élete munkásságának kiemelkedő hozadéka Újszász történetének kutatása. Helytörténészi igényességgel megírta: "Negyedszázada szabadon" (Újszász, 1945-1970) tanulmányát, amely a település máig veretes forrásdokumentuma. (Szolnok Megyei Levéltári Füzetek 4/1977. számú kiadványa szerint, a dokumentum a Szolnok Megyei Levéltár Helytörténeti Adattárában, továbbá magángyűjteményemben is megtalálható.) Tanulmányát a Szolnok megyei Néplap 1981. 10. 18-án megjelent "Tények, adatok Molnár Illés: Negyedszázada szabadon" megjelent cikkben, illetve "Szülőföldem, a Jászkunság" - Jász-Nagykun-Szolnok megye településeinek története kiadványban (Szolnok, 1992) is hasznosították (841-850. oldal).

Molnár Illés munkásságát, a már fentebb leírtakon túl több erkölcsi elismeréssel is jutalmazták. Birtokosa: Szolnok Megyei Tanács Dicsérő Oklevelének (1973, 1975), Tanács Kiváló Dolgozója (1980, 1984), Honvédelmi Érdemérem a megyei polgári védelem fejlesztéséért (1972, 1981) kitüntetéseknek.

Molnár Illés életének 74. évében hunyt el. Ez év szeptember 24-én lesz hét éve, hogy itt hagyott bennünket. Tisztelettel emlékezünk és emlékeztessük az utókort is személyiségére. Nyugodjon békében.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 20:45

Találat: 4826

A rendelkezésre álló dokumentumok alapján állítottuk össze Újszász város ismert utcaneveinek jegyzékét. Forrásnak tekintettük a képviselő-testületi jegyzőkönyvek 1873-1940., a jegyzői levelezés 1944-1950., a halotti anyakönyvek 1940-1960. évi adatait, az 1968. évi közigazgatási térképet, az 1991. évi községtérképet, a 2004-ben kiadott várostérképet és a 2006. évi választás címjegyzékét. Néhány adalékkal a Tarsoly és az Újszászi Híradó cikkei szolgáltak. Az adatok pontosításában közreműködtek Újszász lakói, akiknek ezúton köszönöm meg a segítséget.

Újszász fejlődésének történetében a belterületi úthálózat kialakulását három fejezetben tárgyalhatjuk. Az 1882. évi állapot szerinti, a mai napig szinte változatlan belterületi utak mellett 1920 után épült be a Szent Vendel és Szent János néven ismert terület, a II. világháborút követően pedig a vasút Abony felé eső és a Jász úttól keletre fekvő területek.

Az 1925 előtti időkből csupán szórvány adatok bukkannak fel a dokumentumokban. Újszász 1882. évben készült, első ismert belterületi térképe részletekben is megmutatja a korabeli viszonyokat, ám utcaneveket nem említ.

1925. 05. 24-én a járási főszolgabíró utasítására Újszász képviselő-testülete bizottságot állított fel a község utcáinak magyar vonatkozású nevekkel történő ellátására. A közterületek neveiről a kijelölt bizottság tagjai döntöttek. Ezek a személyek Bakó Gergely, Halász József, Banai Ferenc, Géczi János, Chwosztik József és Scháder Ede voltak. Javaslataikról, illetve azok következményeiről nem maradt feljegyzés. Valószínűsíthetjük, hogy a község - bizottság által javasolt - korabeli utcanevei a mai napig nagyrészt megmaradtak.

Az 1925. évi térképvázlat alapján az alábbi szakaszokat vették fel a községi úthálózatba:

Brunti út, 4 km: a Tápiógyörgyei út folytatása a vasúton túl;

Jászberényi út, 2,5 km: a Nagy út folytatása Jánoshida- Jászberény felé;

Kutyinai út 0,5 km: a Nagy úttól a Tápió torkolat felé

Vasúti út, 1 km: (Orczy út)

Szolnoki út, 2,5 km: (Hunyadi út és folytatása a Zagyva-hídig)

1928. 01.: A vármegyei szabályrendelet 46. §.-a értelmében "az utcák névvel, a házak számmal látandók el". A képviselő-testület 740 pengőért 190 utcanévtáblát készíttet.

1945. június 26-án a járási főjegyző belügyminiszteri rendeletre hivatkozva szabályozta a "szövetséges hatalmak kiváló férfiai után új utcanevek" elnevezését. Megjegyzi, hogy a szovjetek ezzel szemben elutasító magatartást tanúsítanak.

1946. április 13-án dr. Kovács Kálmán Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja 406. sz. rendeletében az alábbi körlevelet fogalmazta meg:

"Felhívom, hogy hatósága területén mindazon utca, tér stb. neveket, melyek a demokráciával annak idején szemben álló, népellenes vagy fasiszta magatartású személyeknek nevét viselik, haladéktalanul változtassa meg a mai idők szellemének megfelelően."

Az újszászi Nemzeti Bizottság 1946. május 9-i ülésén három utcanév megváltoztatásáról döntött.

A Horthy Miklós utca új neve Bajcsy Zsilinszky utca;

A Levente utca új neve József Attila utca;

Az Orczy utca új neve Dózsa György utca.

Oláh Károly plébános Bajcsy Zsilinszky helyett a Szent László, József Attila helyett a Temető utcát javasolta, és az Orczy utca nevének meghagyását kérte. A jelenlévők 6 nem, 5 igen, 2 tartózkodás arányban leszavazták. Közrejátszhatott a képviselő urak döntésében, hogy a bizottságban többségben voltak a kisgazdapártiak. Másnap Varga István főjegyző jelentette a változásokat, és a háztulajdonosokat az elavult táblák beszolgáltatására hívta fel.

1991 novemberében az utcanév-változásokról meghallgatták az ott lakó emberek véleményét. Mint kiderült, a javasolt 8-ból csak 3 utca lakói szavaztak a változásra. Ennek ellenére decemberben az alábbi utcaneveket változtatták meg:

Vöröshadsereg út új neve Mező út;

Lenin út új neve (a régi) Kolozsvári körút;

Béke tér új neve Szent István tér;

Dimitrov utca új neve Mikszáth Kálmán utca; (A Dimitrov utca lakói 1992 februárjában jelezték, hogy nem kívánták a változást.)

Szamuely utca új neve Határ út;

Sallai úté Katona József utca;

Ságvári utca új neve Bethlen Gábor utca.

A Felszabadulás utca neve változatlan maradt.

1992 februárjában a November 7. utca nevét változtatták Tambura közre.

Az egykori, már az 1852. és 1882. évi térképeken is látható belterületi egységet jól körülhatárolhatjuk. (Lásd Újszász anno.7-8. o.) Újszász fejlődését 1920-ig jelentősen gátolta az a körülmény, hogy külterületének nagy része uradalmi birtokként érinthetetlen volt. Jó példa erre az 1911-től zajló járdaépítési küzdelem, amikor a község és a vasútállomás közötti, kb. 1 kilométeres gyalogjárót a birtokos csak hosszas huzavona után engedélyezte. A Dessewffy-birtok 1920 után került községi tulajdonba, megkezdődhetett a Szent János dűlő és a Szent Vendel néven ismert területek parcellázása, s ezzel együtt az úthálózat kialakítása. A mai Dózsa György (Orczy) út - Hunyadi út - Akácfa utca - Jász út - és vasút közötti terület utcahálózata a két háború között alakult ki. 1940 után pedig a vasúton túl a már meglévő lakó- és gazdasági épületek és a kastélykert környéke épült be. Kialakult a Lovastelep, a Nagykert és a Szarvashalom utcahálózata. 1950 után a Jász úttól Zagyvarékas felé eső Laposon jelöltek ki utakat és telkeket.

Az utcanevek jellegzetessége, hogy a Bakó-, Fáy- és Orczy utak kivételével nem neveztek el újszászi születésű vagy helyi illetőségű személyről, családról közterületet. Az egyetlen ilyen vonatkozású ajánlást Normann László tette a rendszerváltás utáni egyik falugyűlésen. (1990. 10. 20.: az elhurcolt tanár és iskolaigazgató, Illés Gergelyről javasolta elnevezni az akkor Lenin utat.)

Hasonlóan más magyarországi településekhez, Újszászon is történelmünk jeles alakjainak nevét viseli az utcák jelentős része. (Hunyadi, Petőfi, Kossuth, Erkel, Deák, stb.) 1925-1940. között sok utca kapta a Trianon után elcsatolt magyar területek városneveit. (Ungvári, Késmárki, Munkácsi, Bártfai, Brassói, Kassai, stb.) 1945 után politika semlegesen tűnnek fel a virág- és madárnevek.

Újszász város belterületi utcanevei

Abonyi út: Az Újszász-Abony törvényhatósági, majd községi út a vasúti sorompótól vezet Abony városa felé. Első említésével az 1778. évi Bedekovics-féle térképen a Zagyvától a mai Jász út vonalán Abony felé húzódó útjelzést találunk "Abonyi út" felirattal.

Ady Endre utca: A Vasút utcától a városhatárig, a Tápiógyörgyére vezető út felé.
Kb. 1950-től Ady Endre utca, korábban Késmárki utca, külső részének Lévai út volt a neve.

Akácfa utca: Jász úttól a Kastély utcáig. 1946-tól szerepel. Kb. 1925-1950. között a Hunyadi utcától a kastélyig terjedő szakaszának Fáy utca volt a neve.

Alkotmány utca: Május 1. utcától a Mező utcáig. 1968-ban Tambura telep utca szerepel a térképen.

Andrássy út: kb. 1956-tól Erkel Ferenc út. L. o.

Apponyi utca: Gróf Apponyi Albertről elnevezve. Lásd Nagy út.

Arany János utca: Vasút utcától az Iskola utcáig. Több helyen Arany utca.

Attila utca: Baross utcától az Erkel Ferenc utcáig.

Álmos utca: Petőfi utcától a Széchenyi utcáig.

Árpád utca: Széchenyi utcától a Hold utcáig.

Bajcsy-Zsilinszky út: A Szent István tértől a Szabadság térig. Kb. 1925-1946. között Horthy Miklós út.

Bajza utca: Petőfi utcától a Dessewffy utcáig, onnan zsákutca.

Bakó utca (Bakó-sor): A Hold utcától az Erzsébet körútig. Újszász talán legrégibb utcája, melynek egyik oldalán valamikor csak Bakó nevű családok laktak. A legkorábbi térképeken a Bakó utca helyén folyómeder volt.

Baross utca: Dózsa György úttól a Jász útig.

Batthyány utca: Tápiógyörgyei úttól a Vágóhíd utcáig. Népies neve: Szamár-sor.

Bártfai (Bártfa) utca: Nincs adat, hogy hol volt. Az ismert helyrajzi számokból ítélve a vasúttól Abony felé eső részen.

Báthory (Báthori) utca: Kastély utcától az Akácfa utcáig.

Bem utca: Széchenyi utcától a Rózsa utcáig. Folytatása a Bakó utca.

Bercsényi utca: Nagy úttól a Szilágyi utcáig. Az 1991. évi térképen tévesen a régi temető mellett is jelölik, 1. számon pedig jó helyen.

Bethlen tér: Neve 1946-ban szerepel, helyét nem sikerült azonosítani.

Bethlen Gábor utca: Batthyány utcától a Nagy útig. 1925- kb. 1950 között. 1991-ig Ságvári utca, majd 1990-től ismét Bethlen Gábor utca.

Béke körút: Jász úttól a Zrínyi utcáig.

Béke tér: Kis park a templom ÉNY-i oldalán, a Tápiógyörgyei út elején, egyik oldalát a Hosszú iskola határolja. 1991-től hivatalosan is Szent István tér.

Bocskai utca: Batthyány utcától a Nagy útig. 2004-ben tévesen csak a Viola utcáig jelölik.

Brassói utca: Erzsébet krt. - Akácfa utca között.

Brunti út: A Bruntra vezető földút, a Tápiógyörgyei út folytatása a sorompón túl. 1925-ben szerepel a 4 km hosszúságú út felújításának híre.

Csák utca: 1991-ben szerepel ebben az alakban. 2004-ben Csók utca. Az eredeti neve Csók utca volt.

Csillag utca: A Tél utca és az Abonyi út között.

Csók utca: A Bercsényi utcától a Petőfi utcáig. Kb. 1945 előtt Rádai utca.

(Szekeres Istvánné közlése.) 1991-ben tévesen Csák utca. Az eredeti neve Csók utca.

Csörsz utca: 1954. évi anyakönyvi bejegyzésben szerepel. Helyét nem sikerült azonosítani.

Damjanich utca: Széchenyi utcától a Pázmány Péter utcáig.

Dankó Pista utca: Rákóczi utcától a Védgát sorig.

Deák Ferenc utca: Tápiógyörgyei úttól a Dózsa György utcáig.

Dessewffy utca: Horgász utcától a Széchenyi utcáig.

Dimitrov utca: Csillag utcától a Nyár utcáig. 1991-től Mikszáth Kálmán utca.

Dob utca: Petőfi utcától a Széchenyi utcáig.

Dózsa György út: Baross utcától a Szabadság térig. Orczy út 1946-ig; a népnyelvben és néhány okmányon csak Vasúti utca, újszászi korzó.

Egység utca, út: Kolozsvári körúttól az Attila utcáig. Kb. 1951-ig Segesvári utca.

Erkel Ferenc út: Dózsa György utcától a Jász útig. Korábban Andrássy út. Kb. 1956-tól Erkel Ferenc út.

Erzsébet körút: Szabadság tértől a Horgász utcáig.

Erzsébet tér : a Szigetvári, Mátyás király és az Esze Tamás utca által határolt tér. 1991-ben kis tér van jelölve az Esze Tamás utca - Mátyás király utca - Szigetvári utca közötti területen. 2004-ben csak a helye van jelölve. Kb. 1910-1920 között ez volt a Fő tér neve is.

Esze Tamás utca: A Vásár utca folytatása, az Erkel Ferenc utcától a Szent László térig.

Fecske utca: Felszabadulás utcától a Vércse utcáig. 1968-ban még nincs neve a térképen.

Felszabadulás utca A Zrínyi utcától a szántóföldekig, a Fecske utcától zsákutca.

Fáy utca: Az egykor Szolnoki úttól a Fáy-kastélyig Kb. 1950 óta Akácfa utca.

Fiumei utca: Helyét nem sikerült azonosítani.

Földi utca: 1991-ben téves név! Eredetileg - és egy utcanévtáblán is - Toldy utca, 2004-ben tévesen Toldi utca.

Fő utca: 1. A Fő tértől a régi temető felé vezető út; egy 1908 körüli levelezőlapon említik Fő utcának először. 1916-ban már Nagy út. Később Apponyi, Sztálin, végül ismét Nagy út lett a neve.

2. A község egykori Fő terétől a mai Szabadság térig haladó út. Kb. 1925-1946 között Horthy Miklós út.

Fő tér: Tér a templom keleti oldalánál. Egykor Erzsébet tér, Piac tér, 2004-ben Szent István tér néven szerepel.

Galamb utca: Csillag utca és Nyár utca között.

Gát utca: 1947-ben szerepel az anyakönyvben. Talán azonos a mai Védgát utcával.

Gyöngyvirág utca: Vasút utcától az Iskola utcáig.

Határ utca: Ady Endre utcától a Május 1. utcáig. 1991-ig Szamuely utca.

Hold utca: Bakó utcától a Lehel utcáig.

Holló utca: Jász úttól az Orgona utcáig.

Horgász utca: Rákóczi utcától a Védgát sorig. Kb. 1947-ig Munkácsi utca.

Horthy Miklós út: kb. 1925 - 1946-ig; később Bajcsy Zsilinszky út.

Hóvirág utca: Jász úttól a Béke körútig.

Hunyadi út: A Szabadság tértől a Jász útig. Korábban Rékasi út kb. 1926-ig, majd Hunyadi út. Okmányokban Szolnoki útnak is nevezik.

Iglói utca: 1945-1946-ban okmányokon szerepel a neve. Helyét nem sikerült azonosítani.

Iskola utca: Ady Endre utcától a Gyöngyvirág utcáig. 1951-től szerepel a neve.

Jász út: A vasúti sorompótól a Zagyva híd felé, a városhatárig. Először 1946-ban szerepel ezen a néven. Régen az Abony - Füzesabony törvényhatósági út része.

Jászberényi út: A Jánoshida-Jászberény felé vezető út, a Fő utca, majd Nagy út folytatása. 1925-ben szerepel a 2,5 km hosszúságú út felújításának híre. Lásd Nagy út.

Jókai utca: Tápiógyörgyei úttól a Kárpát utcáig.

József Attila utca: 1946-tól. A népnyelvben Kis-sor, a harmincas-negyvenes években Levente utca.

Kassai utca: 1946. évi okmányokon szerepel. Helyét nem sikerült azonosítani.

Kastély utca: Rákóczi utcától az Akácfa utcáig.

Katona József utca: Dózsa György utcától a Jász útig. 1991-ig Sallai utca, majd ismét Katona József utca.

Kárpát utca: Deák Ferenc utcától a Kossuth Lajos utcáig.

Kerek telep utca (1968): Ady Endre utcától az Abonyi útig. Később Vöröshadsereg, majd Mező utca.

Kert-sor: A Szilágyi utca népies neve.

Keskeny utca: A Jász úttól a Zrínyi utcáig.

Késmárki út: Az Ady Endre utca neve 1946-ig. (Szekeres Istvánné közlése.)

Kinizsi utca: Kicsiny zsákutca, az Álmos utca folytatásaként, a Petőfi utcán túl. Ma nincs neve. (Szekeres Istvánné közlése)

Kis-sor: A Levente utca, majd a József Attila utca népies neve.

Kis utca: Szarvashalom utcától az Ady Endre útig. 1992-től a Szarvashalom utca része lett.

Kiss Ernő utca: A Rákóczi úttól a Védgát sorig.

Kolozsvári krt.: Dózsa György úttól az Erzsébet körútig. Kb. 1954-ig Kolozsvári utca, majd 1991-ig Lenin út, majd ismét Kolozsvári krt.

Kossuth Lajos utca: A Tápiógyörgyei úttól a Szabadság térig.

Kölcsey utca: Lehel utcától az Akácfa utcáig.

Kutyinai út: A Jászberényi útból elágazó, a vasút mellet haladó út a Tápió-hídig. 1925-ben szerepel a 0,5 km hosszúságú út felújításának híre.

Lehel utca: A Széchenyi utcától a Szent László térig.

Lenin utca: A Kolozsvári utca neve kb. 1954-től 1991-ig.

Lenin katonája utca: A Horgász utca neve kb. 1947-1950 között. (Szekeres Istvánné közlése.)

Levente utca: 1946-ig, majd József Attila utca. A népnyelvben Kis-sor.

Liliom utca: A Zrínyi utcától a gabonatároló felé. 1991-ben nincs jelölve.

Lőcsei utca, út: Okmányokon 1945-1946-ban szerepel. Helyét nem sikerült azonosítani.

Maros utca: A Petőfi Sándor utcától a Széchenyi utcáig.

Május 1. utca: A Mező utcától a szántóföldek felé.

Mátyás utca : A Zrínyi utca folytatása a tárház mellett az 1968. évi térképen.. 2004-ben nincs jelölve.

Mátyás király utca: A Szigetvári utcától a Katona József utcáig. Korábban csak Mátyás utca volt a neve (Az 1968-as térkép két Mátyás utcát jelöl.)

Mátyás út: Azonos a Mátyás király utcával.

Mező utca: Az Ady Endre utcától az Abonyi útig. Korábban Kerek telep utca, majd 1991-ig Vöröshadsereg utca; 2004-től Mező út.

Mikszáth Kálmán utca: Az Abonyi úttól a Nyár utcáig. 1991-ig Dimitrov utca.

Mohács utca: 2004-ben tévesen Mohács utca; azonos a Mohácsi utcával.

Mohácsi utca (út): A Petőfi Sándor utcától a Széchenyi utcáig. 1968-ban Mohácsy u. 1991-ben Munkácsy utca; 2004-ben Mohács utca. Az utcanév táblákon Mohácsi utca szerepel (2006.)

Munkácsi utca: A mai Horgász utca. Kb. 1947-től rövid ideig Lenin katonája utca volt a neve. 1950 körül kapta a mai. Horgász utca nevet. (Szekeres Istvánné közlése)

Munkás utca: A Szászberki úttól a Horgász utcáig, az Erzsébet körút folytatása. Kb. 1947-ig Ungvári utca.

Nagy út (utca): Fő utca, kint Jászberényi út, 1921-től Apponyi út. A Nagy út elnevezés már egy 1916. évi levelezőlapon felbukkan. A járási szolgabíró 1921-ben Gróf Apponyi Albert Újszász község díszpolgárrá avatását írta elő. Ekkor a Fő utcát Apponyi útra keresztelték. Kb. 1950-től rövid ideig Sztálin út volt a neve. Kb. 1954-től Nagy utca, illetve út.

Nagyváradi út: 1945-ben dokumentumban szerepel a neve. Helyét nem sikerült azonosítani.

Nap utca: Az Ady Endre utcától az Abonyi útig.

Nefelejcs utca: Az Ady Endre utcától a Táncsics Mihály utcáig.

Névtelen utca: A Nap utca és Mező út között, 1991-ben az Abonyi úttal párhuzamos kis utca. 2004-ben nincs jelölve.

November 7. utca: 1992-ig, majd Tambura utca.

Nyár utca: A Tél utca és a vasút között.

Orczy út, Orczy utca: 1946-ig, Dózsa György út 1946-tól.

Okmányokon és a népnyelvben Vasúti utcának is nevezik. Ez volt a régi Újszász korzója.

Orgona utca: Béke körúttól a Holló utcáig.

Ottó utca: 1944. évi dokumentumban szerepel a neve. Helyét nem sikerült azonosítani.

Osz utca: Tél utcától a Nyár utcáig.

Pacsirta utca: Ady Endre utcától az istállók felé 1991-ben. A 2004. évi térképen nincs neve.

Pálma utca: Jász úttól a szántóföldekig (1991); 2004-ben nincs jelölve.

Pázmány utca: Bajcsy Zsilinszky úttól a Bakó utcáig.

Petőfi utca: Szent István tértől a Rákóczi utcáig.

Piac tér: Tér a régi községháza előtt. Térképen nem szerepel; 1912-ben levelezőlap felirata.

Pipacs utca: Tápiógyörgyei úttól a régi, jászsági vasútvonal töltése felé.

Rádai utca: A Csók utca neve kb. 1945 előtt. (Szekeres Istvánné közlése.)

Rákóczi utca: Nagy úttól a Széchenyi utcáig.

Rákos út, utca: A Viola utca korábbi neve. 1968.

Rákosi Mátyás utca: 1951-1954-ben dokumentumokban szerepel a neve. Helyét nem sikerült azonosítani. Talán azonos a Rákos utcával.

Rékasi út kb. 1926-ig, majd Hunyadi út (ld. ott). Szolnoki útnak is nevezték.

Rózsa utca: Széchenyi utcától a Hold utcáig.

Sallai (Sallay) utca: Eredetileg Katona József, kb. 1951-től 1991-ig Sallai, majd ismét Katona József utca.

Ságvári utca : A Batthyányi utca és Nagy út között kb. 1951-től 1991-ig. Előtte és utána is Bethlen utca.

Segesvári utca: Kb. 1947-től Egység út.

Síp utca: A Petőfi utcából nyíló kis zsákutca volt a mai Peti kocsmával szemben. Az 1950-es években beépítették. (Szekeres Istvánné közlése)

Sólyom utca: Felszabadulás utcától a Vércse utcáig.

Szabadság tér: A Bajcsy Zsilinszky út - Kossuth Lajos utca - Dózsa György út - Erkel Ferenc utca - Erzsébet körút - Hunyadi út találkozásánál. Kb. 1948-ban kapta nevét a helyiek által csak Epreskert néven ismert terület.

Szamár-sor: A Batthyány utca népies neve.

Szamuely utca: 1991-től Határ út. L.o.

Szapáry (Szapári) út: 1950-ben szerepel neve dokumentumokban. Helyét nem sikerült azonosítani.

Szarvashalom utca: Ady Endre utcától a szántóföldek felé kanyarodva. 1992-ben a Kis utca megszüntetésével hossza megnőtt.

Szászberki utca: Rákóczi utcától a Tápióig.

Szegfű utca: Dózsa György úttól a Vásártérig.

Szekszárdi utca: Kolozsvári körúttól a Jász útig.

Szelei út: Anyakönyvben szerepel 1946-ban. Helyét nem sikerült azonosítani.

Szeles utca: Tápiógyörgyei úttól a Vágóhíd utcáig.

Szent István tér: 1940: Hatvani Viktor lakása. 1944-ben ez a plébánia címe. Kb. 1954-től Béke tér; 1991-ben nincs jelölve; 1991-től ismét Szent István tér.

Szent László tér: A víztorony helye az Esze Tamás utca - Szekszárdi utca - Lehel utca találkozásánál.

Széchenyi utca: Bajcsy Zsilinszky úttól az Erzsébet körútig.

Szigetvári utca: Kolozsvári körúttól a Jász útig.

Szilágyi utca: Rákóczi utcától a Petőfi utcáig. Népies neve: Kert-sor.

Szolnoki út: A mai Hunyadi utca és annak folytatása a Zagyva hídig.1925-ben szerepel a 2,5 km hosszúságú út felújításának híre.

Szondi (Szondy) utca: Védgát utca és Horgász utca között.

Sztálin út: Az egykori Apponyi út, ma Nagy út neve kb. 1950-1956. között.

Tambura köz: 1992-ig November 7. utca, majd Tambura köz.

Tambura telep utca: Kerek telep utcától a Május 1. utcáig, később Alkotmány út.

Tavasz utca: Csillag utca és Nyár utca között.

Táncsics Mihály utca: Vasút utcától a Mező utcáig.

Tápiógyörgyei út: A Viola utcától a vasúti sorompóig.

Templom tér: A Béke tér neve, csak okmányokon szerepel ebben az alakban.

Tél utca: Abonyi úttól a szántóföldek felé.

Toldi utca: Bercsényi utcától a Petőfi utcáig. Eredetileg Toldy utca. 1991-ben tévesen Földi utca; 2004-ben Toldi utca.

Torma dűlő: A gépállomástól a Tápiógyörgye felé vezető útig vezető földút.

Újszász út: 1778-ban a Bedekovics-féle térképen a Zagyva hídtól a község felé vezető utat nevezik így.

Ungvári utca: 1946-ban a község legelhanyagoltabb útjának nevezik és 2 km hosszon járdát építettek, a kocsiutat feltöltötték. Kb. 1947-től Munkás utca.

Vaspálya utca: MÁV-okmányokon szerepel a neve. Helyét nem sikerült azonosítani.

Vasút utca: Abonyi úttól a régi Belső major, illetve az istállók felé.

Vasúti út: A mai Dózsa György út vasútállomástól a József Attila utcáig terjedő szakasza 1925-ben szerepel az 1 km hosszúságú út felújításának híre.

Vágóhíd utca: Szeles utcától a Nagy útig.

Vásár utca: Dózsa György úttól az Erkel Ferenc utcáig. Egy MÁV térképvázlaton Vásárhelyi utca a neve.

Vásárhelyi utca: Feltehetően a Vásár utca téves neve egy MÁV térképvázlaton 1971-ben.

Védgát (út) sor: Szászberki úttól a Kastély utcáig.

Vércse utca: Zrínyi utcától a Fecske utcáig.

Viola utca: Bocskai utcától a Szent István térig. Korábbi neve Rákos utca.

Vöröshadsereg út: Kb. 1950-től a földmérések alkalmával kialakított utca; az Ady Endre úttól az Abonyi útig. Első neve Kerek telep utca volt (1968) A hetvenes években V. utca lett, 1991-től Mező utca.

Vörösmarty utca: József Attila utcától a Kossuth Lajos utcáig. (A Szent István templom és a temető közötti 200 méteres utca.)

Wekerle utca: Anyakönyvben 1944-ben szerepel. Szekeres Istvánné szerint a Bakó-sorról a Damjanich utcáig vezető vízelvezető árok volt. 1950 körül beépítés miatt megszűnt.

Wesselényi utca: Kárpát utcától a Dózsa György utcáig.

Zagyva utca: Rákóczi utcától a Védgát sorig.

Zentai utca: 1945-1947-ben dokumentumokban szerepel a neve. Helyét nem sikerült azonosítani.

Zrínyi utca: Jász úttól a Vércse utcáig. 1991-ben külső része Mátyás utcaként van jelölve.

Várjuk az észrevételeket és pontosításokat, esetleg Újszász eddig nem ismert, 1945 előtti térképét a szerkesztőségbe. (Városi Könyvtár)

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 20:45

Találat: 3133

Újszászon született 1925. 03. 16-án, és türelemmel viselt, hosszantartó betegség után hunyt el Szolnokon, 2007. 05. 26-án. Az újszászi sírkertben helyezték örök nyugalomra. Halála őszinte együttérzést váltott ki volt munkatársaiban, mindazokban, akik ismerték, tisztelték és becsülték. Szinte egész életében a szülői házban (Lenin út, illetve Kolozsvári krt. 9.) lakott. Évtizedeken át vonattal "ingázott" Újszász és Szolnok között.

Szülei: Bradács István földműves és Bakó Etelka háztartásbeli voltak. (Bradács István az I. világháborúban orosz fogságba esett, 6 év után tért haza, 1938-ban katonai kiképzése alatt gerinc- és lábtörést szenvedett, 1950-ben 3 kh. vagyonváltsági-, 1 kh. örökölt- és 6 kh. juttatott földdel belépett a termelőszövetkezetbe, 1959-től haláláig rokkantnyugdíjasként élt.)

Bradács István és Bakó Etelka házasságából két gyermek született: István és Irén. István 1953-ban, 25 évesen súlyos betegségben elhunyt.

Irén az elemi iskolát Újszászon végezte. Azt követően a Magán Polgári Fiú- és Leányiskolában tanult Jászladányon, ahol 1941-ben végzett jeles bizonyítvánnyal. 1943-ban gép- és gyorsírási tanfolyamot végzett. 1944. 07. 15-én került az Újszász Községi Elöljárósághoz kisegítő munkakörbe. Ott 1949. 09. 30-ig dolgozott közellátási, pénzügyi, közigazgatási területen. Az 1945-öt követő évben a helyi Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvvezetője is volt. Ebben az időben bekapcsolódott a község társadalmi életébe. Közismert, hogy a II. világháborúban a visszavonuló németek 1944. 10. 10-én felgyújtották a kilátóként, távoli megfigyelésre használt templomtornyot. Az égő toronysisak rádőlt a zsindelytetőre, amely tüzet fogott, s fél órán belül égett az egész templom. Az orgonát, a főoltárt a fölöttük levő boltív mentette meg. A helyreállítás költségei jelentős összegeket emésztettek fel. A kiadásokhoz való hozzájárulásra többek között műkedvelő színtársulatot hoztak létre, hogy az előadások bevételeiből is segítsék a templom helyreállítását. Jól emlékszem, hogy a Kakuk József kántortanító (aki 1947-ben szerencsésen hazatért nyugati hadifogságából) és Hegyaljai László római katolikus káplán (1946-1952) rendezésében előadott három felvonásos János Vitéz daljátékban Bradács Irén játszotta a francia királykisasszonyt. Az előadásnak hatalmas sikere volt, a környező falvakban is szívesen látták a műkedvelő színtársulatot.

Lajkó Lászlóné Bradács Irén Újszászon ismerte, szerette meg a közigazgatást. Itt döbbent rá, mit jelent köztisztviselőként a lakosság érdekeit, ügyes-bajos dolgait önzetlenül, alázattal szolgálni. Újszászról hasznos, egész életére kiható tapasztalatokkal indult a megtisztelő közigazgatási pályára. (Érdekes történet, hogy Újszászon töltött munkaviszonya alatt Varga István főjegyző volt az első "főnöke", akivel később a Megyei Tanács VB titkárságán munkatársak lettek.)

Mindenkori elöljárói felfigyeltek a tehetségére, szorgalmára. Sikeres szakmai pályafutása is eszerint alakult.

1949. 10. 01.: Alattyán Községi elöljáróságnál segédjegyző; 1949. 12. 01.: Jászfelsőszentgyörgy Községi Elöljáróságnál főjegyző, majd a tanácsok megalakulásától Községi Tanács VB titkár; 1952. 01. 16.: Jászberényi Városi Tanács VB titkár; 1954. 10. 01.: Szolnok Megyei Tanács VB igazgatási osztály főelőadó; 1977. 01. 01-től az MTVB igazgatási osztály irányítása alá tartozó központi iktató iroda vezetője csoportvezetői státuszban, közben 1974. 10. 01-től a megyei tanács tanácsosa. A megyei tanácsnál ügyrendi feladatát képezte többek között: a kisajátítással, a területátcsoportosítással, a hatósági bizonyítványok kiadásával, az országgyűlési képviselők és tanácstagok választásának előkészítésével, lebonyolításával összefüggő feladat.

Bővülő szakmai, vezetési ismeretei birtokában, az elvégzett különböző szaktanfolyamokkal, államigazgatási szakvizsgával, 1964-ben munka mellett szerzett gimnáziumi érettségivel, ML 3 éves Esti Egyetemen szerzett politikai végzettséggel (1977), közigazgatási, köztisztviselői pályája élete végéig töretlen volt. Munkahelyváltozásai is mindig áthelyezéssel, hivatali érdekből történtek.

Munkáját mindvégig a hivatásszeretet, kötelességtudat, pontosság, önállóság, felelősségvállalás, kezdeményezőkészség, a fiatalabb munkatársak feltétel nélküli segítése jellemezte. Munkája mellett szívesen vállalt társadalmi megbízatásokat. Az 1970-es években a megyei bíróságnál népi ülnökként kamatoztatta szakmai felkészültségét, élettapasztalatát, igazságos értékítéletét.

A megye államigazgatásában közel fél évszázadot, ebből a megyei tanácsnál megszakítás nélkül, néhány hónap híján 30 évig dolgozott. Onnan ment nyugállományba 1984. 04. 01-én úgy, hogy részfoglalkozású nyugdíjasként majd 10 évig foglalkoztatták a központi irattár kezelőjeként.

1951. 09. 15-én kötött házasságot Lajkó Lászlóval, aki 1954 őszétől 1956 októberéig Újszász Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke is volt. Budapesten hunyt el 1973-ban. Két gyermekük született. Irén Lívia (1952) és Szerénke (1959). Gyermekei három unokával (Tamás, Lilla és Enikő) ajándékozták meg. Lajkó Lászlóval kötött házassága 1962-ben felbomlott, egyedül nevelte, taníttatta gyermekeit.

Politikai hitvallását szüleitől, elsősorban édesapjától örökölte, aki mi tagadás, Szocialista Hazáért Emlékérem birtokosa volt. 1946-tól haláláig megalkuvás nélküli baloldali értékeket képviselt. A rendszerváltozást tudomásul vette, de elvhűségét megtartotta. Szókimondó volt, adott esetben felvállalta az értelmes, előremutató vitát is. Álláspontját sohasem az állása határozta meg, mint azt manapság sok embernél tapasztalhatjuk. Meggyőződéssel és hittel dolgozott a jó értelemben vett egyszerű kisemberek életének jobbítása érdekében.

Eredményes, hosszú időn keresztül végzett példaértékű, elsősorban szakmai munkáját számos erkölcsi, anyagi elismeréssel jutalmazták. 1965: Munka Érdemrend bronz fokozat; 1975: Munka Érdemrend ezüst fokozat; 1970: Államigazgatás Kiváló Dolgozó; 1970: Építőipar Kiváló Dolgozó; 1971: Megyei Tanács Elnöki Dicséret, 1974: Megyei Tanácsos cím. Talán nem véletlen, hogy elhalálozásakor a megyeháza aulájában fényképével ellátott gyászjelentés, illetve nekrológ (életét és munkásságát méltató cikk) jelent meg. Temetésén a megyei önkormányzat, mint a megyei tanács jogutódja, kegyeleti koszorúval búcsúzott.

Lajkó Lászlóné Bradács Irénről írt megemlékező soraimat Vörösmarty Mihály szavaival fejezem be, amely szerint: "A múltat tiszteld, s a jelent vele kösd a jövőhöz." Úgy gondolom, Lajkóné Bradács Irén munkássága, életvitele a múlt, amely hozzáköthető a jelenhez és a jövőhöz. Bizonyosra veszem, ha egyszer Újszász neves embereiről arcképcsarnok készül, abban méltán kap helyet.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 20:44

Találat: 5062

Müller István Újszászon született 1922. március 8-án, és türelemmel viselt, hosszú betegség után Szolnokon hunyt el 1990. december 22-én. Szülei: id. Müller István, Nagykárolyban (ma: Carei, romániai város, 1919-ig Szatmár vármegye székhelye volt) született 1893-ban, és 1934-ben Újszászon távozott az élők sorából. Céh által kiadott mesterlevéllel a zsebében, szabólegényként Újszászon kötött ki, és Dóka Margittal kötött házasságot. (Dóka Margit Újszászon született 1893-ban, és Budapesten hunyt el 1975-ben.) A frigyből három gyermek született: Margit (1920), István (1922) és Erzsébet (1924).

Ifjú Müller István szinte egész életét Újszászon töltötte. Majd minden tevékenysége a településhez kapcsolódott. Az elemi iskola után Budapesten szabóinas volt, majd mesterlevelet szerzett. O sem kerülhette el a második világháborút, mint sokan mások. 1944-ben Kecskemétre kapott behívóparancsot. A katonai kiképzése még be sem fejeződött, amikor Ausztriában angol fogságba esett. Onnan 1946-ban térhetett haza. 1945-ben kötött házasságot az osztrák származású Vierhauser Gertrúddal, aki 1926. október 14-én született, és Újszászon hunyt el 1964-ben. (Bizonyára még jó néhányan élünk, akik Müllerné Vierhauser Gertrúd pénztárosnál váltottuk meg hétvégeken mozijegyünket!)

Müller Istvánnak Vierhauser Gertrúddal kötött házasságából három gyermeke született: Margit (1947), István (1949) és János (1961). Nyolc unokája és hat dédunokája van. (Margit Karcagon, István Szolnokon, János Beleznán él!). Istvánnak ezúttal is megköszönöm édesapjáról, a Müller családról adott kiegészítő információit.

Müller István két évig élt özvegyen, majd 1966-ban Lukács Rozáliával kötött házasságot. 24 évet éltek együtt. Lukács Rozália özvegyen, 1999-ben hunyt el.

Akik Müller Istvánt ismerték, tudják, egész életében a szerénység, az őszinteség, az egymás iránti szeretet, megbecsülés jellemezte. Újszász ismert és elismert közéleti személyisége volt. Több társadalmi megbízatást, tisztséget viselt. Tagja volt a Községi Tanács testületének. Eredményes népképviseleti munkáját figyelembe véve az 1960-as évek derekán, a Szolnok Járási Tanács tagjaként, a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnökévé választották. Munkásságának kiemelkedő tevékenysége volt, amikor Egyed Ferenccel az élen, 10 fővel, 1951. augusztus 20-án megalakították az Újszászi Vegyes Kisipari Termelőszövetkezetet. A szövetkezet kezdeti tevékenységi köre: cipész, asztalos, fodrász és szabó szakmákra terjedt ki. Főleg lakossági szolgáltatásokat végeztek. Az első időszakban Egyed Ferenc volt az elnök. Ekkor Müller István szabóként dolgozott. 1954-ben választotta a tagság elnöknek. Húsz éven keresztül irányította a szövetkezetet. 1959 márciusában jött létre az építőipari részleg. 1960-ban költöztek a Hunyadi út 5. szám alatt levő épületbe. A Bajcsy-Zsilinszky úton szolgáltatóházat építettek. Itt kapott helyet a fodrászat és a varroda. 1965-ben műszerész részleg alakult. 1967-ben vasipari részleget, 1972-től tekercselő üzemet hoztak létre. Müller István következetes, hozzáértő, áldozatos munkáját dicséri, hogy a kis létszámú Vegyesipari Szövetkezet évről évre izmosodott, gyarapodott. A település jelentős termelő üzemévé vált, nemcsak lakossági szolgáltatásban jeleskedett, munkaerő foglalkoztatásban is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Az általa lerakott alapokra építve, 1991-től kereskedelmi tevékenységet is folytat a szövetkezet (József Attila úti telephely). A KTSZ elnevezése 1992-ben "Újszászi Vegyesipari Szövetkezet" lett. Ma már a Vegyesipari Szövetkezet tevékenységi körébe tartozik: a fémszerkezetgyártás, a hegesztett gépalkatrészek, az ipari fémszerkezet- és épületszerkezet, illetve egyéb ipari fémszerkezetgyártás.

Müller István egészsége 1975-ben megromlott, rokkantnyugdíjas lett. Nyugdíjasként is élő, napi kapcsolatot tartott volt munkatársaival, ha egészsége engedte. Szerette, erkölcsileg, anyagilag segítette a helyi sportmozgalmat, az önkéntes tűzoltóságot, hódolt a horgászatnak. (Édesapja tagja volt az 1924-ben alakult Újszászi Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek. Bizonyára az is közrejátszott az önkéntes tűzoltóság iránti elkötelezettségében!) Eredményes munkásságát elismerték.

Több esetben részesült erkölcsi, anyagi elismerésben. Két alkalommal elnyerte a "Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója" kitüntetést is.

Müller István Újszász lakosságának érdekeit haláláig példaértékűen képviselte. Aktív, alkotó tevékenysége megérdemli, hogy emlékezzünk, és az utókort emlékeztessük személyiségére.

Tarcsa István, egykori munkatársa, "In memoriam" Müller István kegyeleti megemlékezéséről írt (Újszászi Híradó I. évfolyam 2. szám - 1991. február) méltató sorait találóan, ekképpen fejezte be: ". élve marad emléke, a társadalom javára végzett munkája." Müller István arcképvázlatának befejezéseként ennél kifejezőbb, méltóbb szavakat aligha találtam volna.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

A három jóbarát Élő Elemér, Müller István, Kálló Gábor

A Müller család 1964-ben

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 20:44

Találat: 2693

Bakó Ede,születési anyakönyv szerint teljes nevén: Bakó Ede Rikard Pál Sándor,Újszászon született 1935. november 6-án, és Budapesten, a XII. kerületben hunyt el 2001. január 13-án. Szülei: Bakó Ede Sándor tűzikovács mester, az1924-ben alakult Önkéntes Tűzoltó Egyesület első parancsnoka, és Horváth Terézia Mária háztartásbeli voltak. Kősasvári Emíliával kötött házasságából Eszter (1965) és Gábor (1968) született. Kisgyermek éveit Újszászon töltötte. Unokatestvérei, rokonai éltek, élnek Újszászon. (A Hunyadi út 36. szám alatt Agócs Frigyesék is hozzátartozói!)

1958: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen általános közgazdászként végzett. 1958-1981 között a Magyar Nemzeti Banknál dolgozott. A nemzetközi információs főcsoport tagjaként, majd tanácsadójaként, a nemzetközi fizetési mérleg, a külföldi hitelpolitika és adóssághelyzet elemzőjeként tevékenykedett. 1989-1989-ig ügyvezető igazgató, a közgazdaság, majd a nemzetközi pénzpolitika, 1989-től a devizapolitika főosztályvezetője volt. A magyar szakértői küldöttség vezetőjeként irányította az Intrnational Monetary Fundhoz (IMF-hez = Nemzetközi Valuta Alaphoz) való csatlakozási folyamatokat.Tíz éven keresztül, vezetésével minden évben egy szakértőbizottság tartotta az IMF-fel és a Világbankkal a kapcsolatot, informálták őket a pénzügyi helyzetünkről. Ennek az időszaknak érdekes története, hogy a Nemzetközi Valuta Alappal és a világbankkal való tárgyalásról a szovjet vezetők tudtak, hiszen ezekről jelentés született, amely eljutott hozzájuk. Tulajdonképpen hozzászoktak, hogy a szakértőbizottság folyamatosan tárgyal, tájékoztatást ad a magyar helyzetről, meghallgatja a szovjetek "tanácsait", csak éppen a belépésről egy szó sem esett. A fordulatot végül is 1981 teremtette, amikor Lengyelország politikai és gazdasági válságba jutott. A lengyelek bejelentették, hogy nem tudják fizetni az adósságaikat. Híre ment a világban, hogy a KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) - tagországok egymás után jelentenek majd csődöt,amely Románia, Jugoszlávia, Vietnám, Kuba esetében be is következett. Ekkor elindult Magyarország ellen a betétesek rohama. Ugyanis számos keleti ország Magyarországon tartotta a pénzét, mert egyfajta pénzügyi központ voltunk. Végül is jó taktikai érzékkel, szakmai hozzáértéssel, valamint kifinomult tárgyalási módszerekkel oldódott meg a fonák helyzet. Ebben aktívan, érdemlegesen vett részt Fekete János (Bp., 1918. 09. 04.), Állami Díjas, nemzetközi hírű közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank nyugalmazott első elnökhelyettese is. Az isigaz, ebben az időszakban az orosz-afgán háború jelentősen lekötötte a szovjetvezetők figyelmét.

Bakó Ede 1990-1991 között elnöki tanácsadó, 1991-től 1994. évi nyugdíjazásáig a pénzügyminisztérium szaktanácsadója, főtanácsosa volt. 1983-ban Állami Díj kitüntetésben részesült. Jelentős a szakmai publikációs hagyatéka.Főbb művei: Nemzetközi fizetési mérlegek - értelmezés és gyakorlat (1972); A kelet-nyugati pénzügyi kapcsolatok fejlődése az 1970-es években (1975); AKGST-országok megítélése a tőkés hitelpiacokon (1975); Financing Exports to CMEA Countries (1977); Az IMF gyakorlati tevékenysége a kis szocialista országok szemszögéből (1980); Magyar csatlakozás a Nemzetközi Valutaalaphoz - történeti tények, adalékok, epizódok (1977).

Úgy gondolom, a rendszerváltozás óta eltelt időszakban egyesszemélyek erkölcsi megítélése nem mindig az adott történelmi helyzet, körülmény,lehetőség figyelembevételével történik. Talán Bakó Ede is ezek közé tartozik?Amikor Bakó Ede dr., Állami Díjas, nemzetközi hírű közgazdászról e megemlékezősorokat írom, Zelk Zoltán (1906-1981) költő, prózaíró szavai jutnak eszembe,amikor az 1970-es évek derekán vele készült tv riportfilmben egyik verséből idézve mondta: "Állván a hegyek árnyékának dőlve.". Emlékezzünk a "hegyek"árnyékában meghúzódó Bakó Edére, Újszász neves szülöttére.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára