Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 21:20

Találat: 6489

(A 3122. sz. út Abonytól a 32. sz. út Zagyva-hídjáig vezet.)

Mióta világ a világ, az újszászi Zagyva-hídtól országút vezet Abony városa felé. Régen csak elhaladt a község, majd Szarvashalom és Nagy-Göbölyjárás mellett, hogy aztán enyhe kanyar után nyílegyenesen Abonyba vezesse az utazót. Ma már Jász- és Abonyi út néven kettészeli Újszászt.

Évek óta nincs változás (Fotó: Fehér Judit)

Az út történetének első nyomaival egy 1450 decemberében kelt levélben találkozunk. A budai káptalan által írott jelentés két Újszászra vezető utat említ: az egyik Tószeget "Kassaiút" néven, a másik Tetétlent kötötte össze Újszásszal. Mai térképünkre vetve egy pillantást, azonosságot fedezhetünk fel a mai 3122-essel. A XVIII-XIX. század vízrajzi-, katonai- és polgári térképein a mérnökök következetesen Abonyi útnak nevezik. Az újszászi hatósági jegyzőkönyvekben Abony-Füzesabony, Abony-Mezőkövesd, Jászapáti-Abony néven is említik. Az eredetileg Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez tartozó törvényhatósági utat 1946-ban felezte meg a közigazgatás, amikor Újszász községet Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez csatolták.

Amikor Budapestről egyórányi autózás után Újszász irányába letérünk a 4. számú országos főközlekedési útról, nem várt időutazás részesei lehetünk. Fél évszázad vissza az időben! A negyedrangú út Pest megyei szakasza hepehupás, toldott-foldott, két eszmei sávja között imbolyogva kormányozzuk járművünket a cél felé. Az őszi-téli időszakban tekintélyes lyukakból pattog fel a zúzott kő és aszfalt törmelék, nem ritkán tartós nyomot hagyva autónk vagy a szemből érkező jármű karosszériáján. Jász-Nagykun-Szolnok megyébe érve sem változik az érzés, hiszen egy tehergépkocsival történő találkozás akár álló helyzetbe is kényszerítheti az autóst. A díjtalan hullámlovaglás folytatódik Jász-Nagykun-Szolnok megyébe jutva. Az újszászi gépállomás közelében egyenesen életveszélyben lehet az autós ember. Egy váratlan koppanás után utasom felkapja fejét a hátsó ülésen, s kérdi ijedten: hol vagyunk? - Újszászon! - hangzik a válasz, s már meg is született az első (elő)ítélet a városról. Az első benyomás! De hátra van még egy igazi járműpróba, mely a vasúti átjárótól a Zagyva hídjáig haladva vár ránk a kátyú-bajnokság végső szakaszán.

Az elátkozott 3122-es, melynek sok évszázados története során csak kevés jó szó és pénz jutott. Pedig ott volt már a XVIII. századi térképeken, s biztosította milliónyi ökrös szekér, fogat haladását a környező tanyák és települések között. Feladata ma is az észak-déli irányú összeköttetés biztosítása lenne a 32. és 4. számú utak között.

A korabeli dokumentumokat lapozgatva kitűnik, hogy a 3122. - a XX. század közepén kapta ezt a számot - mindig is mostoha gyermeke volt vármegyének és községnek egyaránt. Egyik példája a szomorú sorsnak az újszászi képviselő-testület határozata 1893. január 18-án: nem fogadja el a vármegye indítványát az út községivé nyilvánításáról. A megyére hárítja a javítás költségeit. Az utat nem Abony-újszászi, hanem Jász-abonyinak nevezi. (Érdekesség, hogy Újszász sokáig a Zagyva hídjainak javításából sem veszi ki részét. Tudnunk kell ennek okát: az újszásziak akkor még a községen áthaladó Jászberény-Szolnok törvényhatósági úton közlekedtek mindkét irányba.)

Köszönhetően az útrendeleteknek, két évtizeddel később megtörik az ellenállás: az Abony-Újszász hatósági közút kiépítésének költségeihez Újszász 10 %-kal járul hozzá. Az igényelt területet a hatóság rendelkezésére bocsátja - olvashatjuk az 1914. július 20-án kelt képviselő-testületi jegyzőkönyvben. Az 1890. évi úttörvény a főbb utak karbantartására útőri szervezetet írt elő. A főutakra nagyjából 8 kilométerenként jutott egy-egy útőr (útkaparó), akinek az útpadkák és a rézsűk gondozása mellett feladata volt, hogy a pályáról kisodort homokot és apró kavicsot visszalapátolja és elterítse a keréknyomok területén. Újszászon két útkaparót foglalkoztattak. Egy községit és egy vármegyeit. Ezek az állások csak a világháború után szűntek meg.

1929: A főjegyző jelenti, hogy az Abony-Újszász hatósági kőút elkészült. A község 16.000 pengő hozzájárulást tartozott megfizetni, melyet hitelfelvétellel biztosított. A Zagyva-híd és az újszászi vasúti átjáró közötti útszakaszt két méterrel megemelték. Ehhez a Salgótarjáni Kőbányák biztosított zúzott követ, melyet a vasútállomásról a Fáy-féle lóré kocsijaival szállítottak a felhasználás helyére.

A közlekedési miniszter 70846/1934. sz. rendelete intézkedett Magyarország főközlekedési útjainak számozásáról. Az Újszászon áthaladó Füzesabony-Abony másodrendű út ekkor a 32. számot kapta és viselte két évtizeden át. A Szolnok-Újszász harmadrendű, 321. sz. út nagyjából a mai nyomvonalon, Zagyvarékast elkerülve kötötte össze a két települést.

A háború alatt az itt átvonuló orosz csapatok nehéz járművei borzasztó állapotokat idéztek elő. 1945 őszén Varga főjegyző járhatatlannak nevezi az akkor 3 méter szélesnek mondott Abony-Zagyvarékas törvényhatósági utat, és sürgős javítását kéri az abonyi határtól a rékasi határig. Amikor 1945. december 13-án Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánja elrendelte az Abony-Füzesabony főközlekedési út helyreállítását, ehhez Újszász községnek 10 munkanapon át 10 kettős fogatú igaerőt és 20 kézi napszámost kellett volna rendelkezésre bocsátania. 200 köbméter zúzott kő várt elszállításra a 6-10 km közötti útszakaszhoz. Januárban az útőr panaszt tett a munkák elmaradása miatt, mire a főjegyző szerszámhiányra hivatkozva január 21-re halasztotta a munka megkezdését. A kirendelt fogatok ennek ellenére nem álltak ki. A főjegyző a Magyar Államrendőrségtől azok előállítását kérte.

1965-től a megyei utak kezelője az akkor alapított Szolnoki Közúti Igazgatóság lett. A 3122. sz. utat az 1970-es években előbb a Pest megyére, később a Szolnok megyére eső szakaszát szélesítették két közlekedő sávra. A hatvanas-hetvenes években autóbusz-közlekedés is volt Abony és Újszász között, de ez a tanyavilág felszámolásával megszűnt. Az út az 1990-es években még a folyamatos karbantartásnak köszönhetően jól járható volt. Az út mai állapotát fentebb vázoltuk.

A 3122. sz. út javításának ügye évek óta terítéken van. Talán a két megyéhez tartozása akadályozza a munkát, vagy valakik nem érdekeltek ebben? Mindenesetre cikkezett az út állapotáról az Újszász Híradó, a Magyar Hírlap és a megyei többször is. Végezetül két dokumentumból szelt részletet adunk át a közeli változásban reménykedő kedves olvasónak:

A Szolnoki Kistérség Többcélú Társulás programjából megtudjuk: a megyei közlekedésfejlesztési koncepcióban is előirányozott Abony-Újszász 3122. számú összekötő út három számjegyűvé fejlesztése szerepel. A beruházást indokolja, hogy az út állapota rendkívül rossz, igen kátyús, szélei töredezettek, a padkák kialakítása nem megfelelő. Az észak-déli irányú közlekedési kapcsolatok utóbbi évtizedben tapasztalható erősödésével a Hatvan-Jászberény-Kunszentmárton-Szentes/Kecskemét-Szeged tengely miatt az út átmenő forgalma jelentősen megnőtt. 2005-ben a tervezett költségvetés: 2007-re 15, 2008-ra 200, 2009-re 150 millió forint volt.

A 2007. november 29-én megjelent, a kormány által elfogadott kiemelt projektek sajtóanyagban szerepel a 3122. számú, Abony-Újszász összekötő út 6+715 - 13+883 km szelvények közötti szakaszának felújítása. Ez aztán része lett az 1095/2007. (XII. 5.) Kormányhatározatnak, melyben az útjavítás befejezésének határideje 2008. május 31. volt. A szép gondolat szerepel az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács által 2007-2008-ban támogatott megyei útfejlesztések programjában is. (2007. szeptember 26.)

A határidő lejárt, de nem történt semmi. Egy dolog azonban biztosnak tűnik: a 3122-ről írott levelezés, kérelem, tanulmány, terv, jegyzőkönyv, határozat, stb. nyomtatásához elhasznált papírtömeg beboríthatná az érintett út teljes felületét - eltüntetve az úthibákat, keréktörőket és kátyúkat.

Jánoska Antal

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 21:20

Találat: 4346

Dr. Kossuth Lászlóról, Újszász egykori kiváló orvosáról való megemlékezést feltűnően sokan kérték. Ahhoz, hogy a doktor úr halálának több mint 70 éve után emlékező sorokat írhatok, többen is⁽¹⁾ személyes információkkal, forrás értékű írásaikkal gyarapították meglevő ismereteimet. Ezúttal is köszönöm segítségüket.

A segítő közreműködők ellenére kutatómunkám nem járt meggyőző eredménnyel. Például nem sikerült a doktor úr születési adatait felkutatnom, valójában még azt sem, hogy vezetéknevét rövid, vagy hosszú "ú"-val anyakönyvezték. Szájhagyomány szerint egyesek ceglédi, mások udvardi⁽²⁾ származásúnak tartják. Megkeresésemre sem a ceglédi Városi Polgármesteri Hivatal anyakönyvi ügyintézése, sem a ceglédi Evangélikus Egyházközösség nem támasztotta alá ceglédi származását. Majdnem bizonyosra vehető, hogy Kossuth László udvardi származású. Az udvardi utónevet egyes esetekben használta is.

A dr. Mazúr Gyula újszászi orvos által kiállított halotti látlelet szerint: Kossuth doktor hosszú "ú"-val, tehát Kossúth néven szerepel; 70 éves korában, 1937. 01. 31-én 19 órakor hunyt el Újszászon hátgerincsorvadásban. Szülei: Kossúth László és Krudi Áloise voltak. Az Újszász Város Polgármesteri Hivatalánál előtalált halotti anyakönyvi adatok a Mazúr Gyula doktor által kiállított halotti látlelettel egyezőek.

Elbeszélgetésekre, a halotti látlelettől eltérően, több, írásban is megjelent forrásanyagra, valamint udvardi Kossuthokra hivatkozással, híres orvosunk nagy valószínűséggel Udvardon, 1867-ben, a kiegyezés⁽³⁾ évében, vagy az azt megelőző évben született, és Kossuth László néven anyakönyvezték. Földi maradványait az újszászi temetőben helyezték el. Sírját hiába kerestem. Állítólag az egyházközség tiltakozása ellenére, a plébánia eladta. Molnár Illésné Barta Irénnek köszönhetem, hogy gardírozásával rátaláltam a doktor úr jeltelen, búvó nyugvóhelyére. A sírján levő fekete márvány obeliszkről az eredeti feliratot lecsiszolták, az abból készült új emlékmű Kiss Istvánnak (1910-1991) és nejének Velkei Annának (1918-1992), valamint fiuknak, Károlynak (1945-1994) őrzi emlékét.

Elmondások alapján a doktor úr nős emberként került Újszászra. Első feleségének leánykori nevére nem emlékeznek. Azt viszont írásos forrásanyag őrzi, hogy Újszász közéletében részt vállalt. Például 1918-ban sikeresen megszervezte a hadiárvák karácsonyát. Viszonylag korán elhunyt. A doktor úr második felesége Póka Erzsébet volt, aki férje halála után nem sokkal Budapestre költözött, de évekig gondozta Kossuth doktor sírját. Ilyenkor még arra is időt szakított, hogy újszászi jó ismerőseivel az eltelt időszak eseményeiről kicsit csevegjen. Sajnos a doktor úr sírjának gondozása, a plébánián történő pénzbeli megváltása valamilyen oknál fogva megszakadt. A doktor úr gyermekáldás nélkül maradt, pedig gyermekszeretetét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Göblyös János és Kovács Erzsébet népes családjának egyik gyermekét, Appolóniát⁽⁴⁾ nagyon szerette volna örökbe fogadni, de többszöri kezdeményezése sikertelen maradt.

Kossuth László és felesége

Az Újszászi Híradó 1992. áprilisi számának 6. oldalán, Schőne Károlyné Kovács Appolónia, Újszászról elszármazott budapesti lakosnak: "Gondolatok egy síremlékről" címmel, drámai hangvételű, lelket rázó írására találtam. Ebből részletek: "Rég volt idők üzenetét olvasom újra meg újra az egyik fekete márvány sírkövön: "Könnyebb az álom, kőbe vésve állnom, Nem hallanom a harcot és a vádat." "Ismerem ezt a tragédiát, melyet ez az egyszerű sírvers takar. Egy idő óta azonban hiába keresem ezt a fekete márvány síremléket, nem találom. Nem találom? Hiszen ott van a régi helyén, csak nem hirdeti többé márványba vésett betű a doktor úr nevét. Megvették, eladták. Mementóul az utókorra csak egy mondat maradt, mely szerényen a síremlék hátoldalán áll: "Csak az hal meg, akit elfelednek." S mi valamennyien - úgy látszik - elfelejtettük! Pedig ő községünk egyik tiszteletreméltó személyisége volt, akit hajdanán nagyanyáink, dédapáink csak így emlegettek: "KOSSUTH doktor". Szép szóval, egyezséggel talán újra emléket állíthatnánk neki."

A Kossuth-villa⁽⁵⁾, ahogy az egy 1930 körüli levelezőlapon látható, a Kossuth Lajos utca 49. szám alatt volt. 1939-ben került eladásra Vágó Kálmán és neje Papp Margit, valamint Barta István és neje Vágó Franciska részére. Az épületkomplexum évtizedek elteltével lebontásra került, helyére az új tulajdonosok lakóházakat építettek.

A Kossuth-villa

Az 1890-es években Peremy Dezső volt Újszász orvosa. Hiányos dokumentumok arra utalnak, hogy Kossuth László 1893-tól volt Újszász orvosa, de hivatalosan csak 1913-1914-ben lett a község állami orvosa. (Feladatait Újszász község képviselő-testülete által, 1905. évben megújított szabályrendelete szerint látta el.)

Kimagasló gyógyító, tudományos munkája elismeréseként egészségügyi tanácsos, körorvos, tiszti főorvos címek viselésére volt jogosult.

Újszász menhelyi gyermektelepének létrehozója, vezetője, fejlesztőjeként is ismertté tette nevét. Bár 1930-ban nyugdíjazták, orvosi tevékenységét majdnem haláláig folytatta. Több választott tisztsége is volt. Neve a képviselő-testületi jegyzőkönyvekben 1912-1933. között szerepelt. Nyilván ebben az időszakban részt vett Újszász képviselő-testület munkájában. Elnöke volt a gróf Dessewffy Emil (1873-1935) földbirtokos által 1900-ban alapított Hangya Termelő, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet újszászi egységének.

Emberi kvalitását, gyógyító, megelőző munkáját máig számos legenda övezi. Szüleimtől, főleg édesanyámtól sokat hallottam a nagyhírű doktorról, és egykori betegei csodás gyógyulásáról. Édesanyám (Varga Józsefné Deák Erzsébet, 1899-1982) elmondása szerint, János testvérbátyám (1933) életét Kossuth doktor mentette meg. Ugyanis abban az időben még közvetlen életveszélyt jelentő diphtheriát (torokgyík) állapított meg nála. A pontos diagnosztizálás után gyors, segítő közreműködésével a János Kórházban életmentő műtétet hajtottak végre rajta. Igaz, az életmentő műtét nyomait máig viseli.

A doktor úr főként a preventív, a járványos betegségek megelőzése terén ért el országos viszonylatban is figyelemre méltó eredményeket. Az Országos Széchenyi Könyvtárban előtalált Pesti Napló 1911. január 8-i vasárnapi számában, Fráter Aladár tollából "Az újszászi tanyák között" cím alatt az alábbiakat olvashatjuk: "Éppen olyan borzalmas sárfészek, mint Szolnok, a gyermektelepe azonban talán még kitűnőbb. Itt is van felügyelő-kisasszony, a kedves és önfeláldozóan szorgalmas Peőcz Marianne, de megbocsát, a telep nagyszerűségének az érdeme mégsem az övé, hanem a község orvosáé, aki tizennyolc év óta vezeti és fejleszti. Itt is körülbelül másfélszáz gyerek van, akik külön iskolába járnak, két tanító is oktatja őket. Itt megtörtént, ami világszenzációnak is beillik, hogy a múlt év folyamán a százötven gyerek közül, akiket dr. Kossuth László gondozott, mindössze ketten haltak meg. A budapesti menhely igazgatósága ezt a sikert nem is akarta elhinni és az ujszászi orvos kénytelen volt a község anyakönyvvezetőjétől hiteles írást kérni a dologról. Igaz azonban, hogy ez az írás a legközelebbi egészségügyi világkongresszuson bemutatóra kerül s örök időkig szerepelni fog a gyermekvédelem történetében." (Abban az időben a gyermekhalálozás nagyon magas volt. 1910-ben például száz elhalt ember közül 48,24 volt a 10 éven aluli. Újszász községben és a hozzá tartozó kiterjedt tanyavilágban, sokszor embertelen körülmények között el/kihelyezett, 150 lelenc gyermekből, hogy csak ketten haltak meg, ez olyan arányszám, amelyet csak hercegi palotákban lehetett elérni.)

A "Tarsoly" című Újszászi Társadalmi Lap (folyóirat) 1911. 05. 17-i számában, "Kossuth-só" cím alatt a következőket olvashatjuk: "Helybeli orvosunknak, dr. Kossuth Lászlónak sikerült a gyógyszerek millióinak tömkelegéből kiválasztani egy vegyileg kitűnő összetételű sót, minek hasznavehetőségéről, meglepő gyógyhatásáról a legnagyobb orvosi szaktekintélyek máris kiváló elismeréssel nyilatkoznak.

Érdemes orvosunk - a feltaláló vegyésztanár halála után, annak özvegyétől - nagy áldozatok árán megvette e készítmény titkát, s kizárólagos tulajdonát képezi. Mint "Kossuth-só" jön forgalomba. Javallva van különösen ideg- és csontbajok ellen."

Valószínűnek tartom, hogy az 1911-ben "nagy áldozatok árán" vett készítmény titkának megvásárlására, és még abban az évben kereskedelmi forgalomba hozatalára "ment rá" a doktor úr hosszúháti és brunti tanyája! Kérdésként merül fel, mi lett a "Kossuth-só" életútja?

Időskorúak, akik még személyesen ismerték, betegei is voltak a doktor úrnak, elmondták: Kossuth doktor hivatásához mindenkor méltó magatartást tanúsított. Orvosi tudását a betegségek megelőzésére, a betegek testi-lelki javára, betegségük gyógyítására fordította. Orvosi esküjének megfelelően, a hozzá fordulók bizalmával, kiszolgáltatott helyzetével nem élt vissza. Egyenlő figyelmességgel, gondossággal gyógyított minden embert. Az orvosi működésével kapcsolatos etikai követelményeket tiszteletben tartotta.

Máig áldják kivételes gyógyító-megelőző orvosi tevékenységét. Nagy tisztelet, megbecsülés övezi személyét. Igen. "Csak az hal meg, akit elfelednek." Kossuth László doktort nem feledjük. Nem halt meg, mert szellemisége él, velünk van. Életének nemcsak jelene volt, jelentős múltja is van! Életének nagy részében Újszászon élt, dolgozott, emléke tehát közénk tartozik. Az utókor tisztelegve róla emlékezik még akkor is, ha bizonyosra vehető, hogy Kossuth Lajos, Magyarország kormányzó-elnökével még távoli rokonságban sincs. Nem feledjük? Béke poraira!

(1) Jánoska Antal, Molnár Illésné Barta Irén, Kollár Imre, Kun Sándor, Schőne Károlyné Kovács Appolónia és Vajda Melinda

(2) Udvard község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, Érsekújvári járásban található. 2001-ben 5138 lakosából 3684 magyar és 1323 szlovák nemzetiségű volt. 2001-es népszámláláskor, Szlovákia legnépesebb községeként szerepelt. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott.)

(3) Ausztria és Magyarország közjogi megállapodás éve. Az 1867. 05. 29-én létrejött kiegyezés visszaadta hazánknak belső önállóságát, parlamentáris, felelős kormányzatát.

(4) Appolónia, Schőne Károlyné Kovács Appolónia édesanyja volt!

(5) A Kossuth-villát Jánoska Antal kutatómunkájának eredményeként: "Újszász anno..." - Levelezőlapok Újszász város 104 esztendejéről szóló, 2006. évi kiadványban láthatjuk.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 21:19

Találat: 2253

Szlávy József kormánya vezeti Magyarországot. Pest, Buda és Óbuda egyesítése, országos pénzügyi krízis, a mezőgazdaság rendkívül rossz termése jellemzi az 1873. évet. 80 kilométerre a fővárostól viszont csendesen zajlik az élet. Itt semmit sem érzékelnek az első világgazdasági válságból.

Magyarország helységnévtára 1873. évi kötetében ezt olvashatjuk: Újszász község Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye kecskeméti középjárásának (székhelye Tápiószele) települése. 433 lakóházában 2671 magyar lakos él. Területe 9908 kh. Vasútállomása és távírdája van a Hatvan-Szolnok vasútvonalon, és saját postahivatala.

Újszász nagyura, báró Orczy György 1871-ben elhunyt. Az örökségen fiai, báró Orczy Andor és báró Orczy Béla osztoztak. Andor a kiegyezést követően a főrendiház tagjaként tért vissza a politikai életbe. Báró Orczy Béla a külügyminisztériumban osztályfőnökként szolgált. Érdemei elismeréseként 1873-ban a Szent István-rend középkeresztese lett.

1872-ben az újszászi plébánián Lieszkovszky Pál kezdte meg másfél évtizedes szolgálatát. A plébános úr feljegyzéseiben arról panaszkodott, hogy a nagy szárazság miatt a vetőmag is alig termett meg a földeken. Korabeli dokumentumokban lapozgatva választottunk néhány eseményt, melyek Újszász lakóit foglalkoztatták ezekben az esztendőkben.

1873. tavaszán báró Orczy Andor kegyúr 1 000 koronával járult hozzá a plébánia nádtetőzetének cseréjéhez. Ezzel sikerült valamennyit enyhíteni az áldatlan állapotokon.

Március 10-én ünnepélyesen megnyitották a Hatvan-Szolnok közötti vasútvonalat. Felépült Újszászon az első vasútállomás és az őrház. Később gabona és állatrakodó, hídmérleg és raktárak épültek a Magyar Királyi Államvasutak által kisajátított, elkerített állomási területre. A község házai egy, főtere két kilométerre volt az állomástól, és hosszú ideig csak egy sáros út vezetett a faluba. Ennek ellenére fontos esemény a vasútvonal átadása Újszász életében. Az országos vasúthálózathoz csatlakozva kapu nyílt a világra az elszigeteltségből. Az átadás 125 éves évfordulójának márvány emléktáblája a vasútállomás felvételi épületének sínek felőli oldalán lett elhelyezve. "Állíttatta Újszász város önkormányzata és a MÁV Rt. Területi Igazgatósága, Budapest. 1998. március 10-én".

1873-tól ismerjük az újszászi képviselő-testület jegyzőkönyveit. A június 2-án Újszász elöljáróságának és képviselő-testületének a községháza tanácstermében felvett tárgyalási jegyzőkönyvéből az alábbiakat tudhatjuk meg:

Virágh József községi jegyző éves készpénz javadalmazását 400 koronáról 500 koronára emelték fel. Megjegyzik, hogy "a jegyzői hivatal sokoldalú s folyvást nehezbülő fontos teendőire" való tekintettel értékelték újra munkáját. A község 1873. évi költségvetésében 1 354 korona bevétel mellett a kiadás 6 599 korona volt. A jelentős különbségre nem kapunk magyarázatot. A jegyzőkönyvet aláírták Vágó Mihály bíró, Virágh József jegyző, Lieszkovszky Pál plébános, Kállivodá Ede tiszttartó, Vörösmarty János tiszttartó, Muhoray Elek tanító, Szoó László tanító, továbbá Juhász Antal, Gednák György, Bakó József, Földi Pál, Szabó Mihály, Bakó László, Balog Ferenc, Juhász János, és Zakhar József képviselők.

November 23-án már az 1874. évi költségvetést terjesztették elő, és "bővebb megfontolás" után véleményezés nélkül fogadták el. Aláírók az előbb felsorolt személyek voltak.

Kovács Mihály megfestette a Szeplőtelen fogantatás című festményt, mely Újszász régi templomába került, s ma a Szent István templom Mária-oltárának része.

Az 1872. év nagy göbölyjárási kolerajárványa áthúzódott a következő esztendőre, de a faluban nyoma sem volt a kórnak. Bepótolta viszont 1874-ben. Júliusban kezdte szedni áldozatait. A nyári hónapokban 200 lakos halt meg kolerában - a lakosság 7 %-a. A temetőben naponta 5-10 halottat temettek el. A község elöljárói - a jegyzőt kivéve - kerülték a községházát. Az összehívott közgyűlésen is csupán hárman jelentek meg: a bíró, a jegyző és a plébános. A községi orvos megbetegedett, a fővárosból küldtek helyére gyakornokot a betegség kezelésére. Szeptemberre elmúlt a vész. Lieszkovszky plébános jegyzeteiben olvashatjuk ekkor: ".No de hála az égnek, a lakosság Istenbe helyezett bizalommal és keresztényi megnyugvással fogadta az úr Isten látogatását."

(A magyarországi statisztikák szerint az 1872-1874 közötti kolerajárványban közel negyedmillió ember lelte halálát.)

Aztán eltelt egy évtized. Az 1885. július 15-én megtartott képviselő-testületi ülés jegyzőkönyve beszámol a belügyminiszter és az alispán vonatkozó rendeletei alapján a Spanyolországban fellépett "ázsiai cholera" elleni óvintézkedésekről. A határozat néhány részletét érdemes felidézni, bepillantást nyerve a kor közegészségügyi viszonyaiba: a korcsmáknak, vendégfogadóknak és a vasútállomásnak azonnal ki kell tisztítani az árnyékszékeket 5 forint bírság terhe mellett, s ezt 3 napon belül jelenteni az elöljáróságnak. Hasonlóan kell eljárni a község tulajdonában lévő ingatlanokon. A piacfelügyelő Varga Ferenc dolga volt, hogy az éretlen gyümölcsöt és "bűzös húst" elkobozza és megsemmisítse. A rendelet külön szólt a mészárosokról és húsvágókról. Rendelkeztek a községi és birtokosi jégvermek tisztán tartásáról, az ivóvizes kutak gondozásáról. A lakosságot tájékoztatni kellett a kolera tüneteiről és az elrendelt óvintézkedésekről. Bizottság alakult, melynek tagjai párokat alkotva járták a község magánházait, az ottani állapotokat vizsgálva. Egy nappal később hullaházat jelöltek ki a temető legtávolabbi pontján, a járványkórház felállítására pedig báró Orczy Andortól kértek egy használaton kívüli épületet a község és a vasút között. Július 19-én a megjelent 13 képviselő közül 7 igennel, 6 nemmel szavazott a hullaház felállítására. A jegyzőkönyv aláírói ekkor Borsos Menyhért, Csáby János, Kis József, Vágó József, Varga József, Mihók Antal, Bakó József, Zérczi András, Varga Ferenc, Zakhar János, Lieszkovszky Pál, Lencsó Ferenc voltak. (A 13. képviselő neve nem szerepel a jegyzőkönyvben.)

Az okmányokból nem tudjuk meg, hogy 1885-ben felbukkant-e Újszászon a kolerajárvány, és voltak-e áldozatai. Az viszont világossá válik, hogy az elöljárók nem követték el a tíz évvel korábbi hibákat, és lehetőségeikhez képest mindent megtettek a megelőzés érdekében.

Jánoska Antal

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 21:19

Találat: 1839

Angyalok laknak az újszászi sírkertben. Fél évszázad távlatából emlékezve, apró emberként nagymamámmal gyakran látogattuk meg az újszászi temetőt. Nem halottakat gyászolni jártunk oda, hanem angyalokkal találkozni, és kicsiny kertjüket ápolni. Tennivaló mindig akadt a sírok körül, hiszen a szegény falucska temetőjében akkor még nem kövek borították a sírhantokat. Az én dolgom a vízhordás volt, a virágok ültetése, gondozása a nagymamámé. Én pedig csak vártam és leselkedtem, mikor pillanthatok meg legalább egyet, a templom képeiről jól ismert angyalokhoz hasonlót. Így jártam be a temető legrejtettebb zugait. Minden kereszt és bokor mögé bekukkantottam, de csak a napon sütkérező gyíkok riadtak fel, s tűntek el a sírok félelmetes repedéseiben. Nem történt semmi. Csalódottságomat nyafogásba öntve követeltem az angyalokat. A válaszra már nem emlékszem.

Angyalok sétálnak az újszászi temetőben. Újra átéltem a gyermekkor foszlányokban megmaradt emlékét, amikor megviselt, töredezett szélű papírokat lapozva felbukkantak az angyalok. Száz esztendős kicsiny leánykák és legények, akiknek a sors kegyeit elveszítve, esélyük sem maradt a felnőtté válásra. Babák voltak, s angyalok lettek. A halál mindig fájdalmas, a gyermekhalál pedig egyenesen megrázó. Az antracén tintával írott betűk pedig könyörtelenül közlik a történéseket: élt három napot, két hetet, elhunyt négy hónapos korában, meghalt egyévesen. A kisgyermekek emléke már nem él a szívekben, fényképeiket - ha voltak egyáltalán - és apró sírjaikat régen felszámolták, szüleik halála után rövid küldetésük elmerült az időben. Családi bibliák kopott lapjain talán fellelhető keresztnevük. (Vannak még családi bibliák?) Angyalfeledésre legjobb doktor és panácea (varázsszer) az idő. Az új generációk nem tudnak elmúlt idők tragédiáiról. Nekem ötven esztendeig kellett várnom a találkozásra, amikor a papírok között lapozgatva véletlenül leltem meg nagymamám legkisebb angyalát. Hetedik gyermekeként született, s a keresztségben a Margit nevet kapta. Karácsonytájt jött a világra, és 8 hónaposan hunyt el 1932-ben. A családban nem beszéltek az esetről, talán tapintatból, talán mert már ők sem emlékeztek rá.

A dokumentumok sok-sok újszászi angyalkáról mesélnek. A XX. század első évtizedében nagy számban szerepelnek 1-12 hónapos csecsemők halálesetei. A leggyakrabban említett végzetes kór a tüdőlob (tüdőgyulladás) és a gyomor-bélhurut. A rövidke életek tragédiájához hozzájárult még a mérhetetlen szegénység, a közegészségügyi állapotok és az egészségtelen ivóvíz fogyasztása. (Újszászon 1900. előtt nem volt fúrt kút. A lakosság a Zagyva és Tápió vízét használta, illetve ásott kutakból elégítette ki igényeit.) Ami feltűnik az anyakönyvvezetők bejegyzéseiből, hogy a cseléd, szolgáló, vasalónő foglalkozású anyák neve mellett az apák neve többnyire ismeretlen. A kor szépirodalma, később a filmművészet számtalanszor feldolgozta a cselédlány sorsokat, amikor a háziurak, katonatisztek és környezetük, erotikus tárgynak tekintette a vidékről városba szegődő fiatalokat. Az anyák pedig alkalmi szerelmek és kalandok kicsiny gyermekeit megszülve a szégyen bélyegével arcukon tértek haza, a falu puritán és könyörtelen közösségébe. A hiányos információkból elhamarkodott következtetéseket levonni nem szeretnénk, de felmerül a gyanú, hogy a közösség magatartása is közrejátszhatott az események ilyetén alakulásában. Gyermekek haltak meg így, és születtek apró angyalok.

A sírkertben angyalok laknak. Kicsit megnyugvással tölt el, hogy rátaláltam néhányukra, és Eötvös József versével üzenek nekik:

Egy újszülött gyermek halálára

Jánoska Antal

Angyalfej

Kis sor - ma József Attila utca
(Kassai Árpád gyűjteménye, Budapest)

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 21:18

Találat: 2271

Oláh Károly felvidéki⁽¹⁾ származású, de Budapesten született 1912. 12. 04-én. 1936. 06. 29-én szentelték pappá Vácott. 1945. júliusában az újszászi születésű báró Orczy Lőrinc István György András (1901-1977) kegyúr javaslatára kapta meg a plébánosi kinevezést. Még a kinevezés hónapjában Kármelhegy Boldogasszony ünnepén tette le a plébánosi esküt Pétery József⁽²⁾ püspök kezébe, aki 1947-ben püspöki tanácsosi címmel tüntette ki. Az aranymiséjét megelőző évben (1984) dr. Bánk József érsek-püspök a Váci Székeskáptalan tiszteletbeli kanonokává nevezte ki. A kanonoki stallumba való ünnepélyes beiktatására 1985. 01. 25-én került sor. Pályafutásának utolsó éveit Vácott töltötte mint tiszteletbeli kanonok. Marosi Izidor megyéspüspök, székeskáptalan javaslatára, neki és háztartását 50 éve vezető anyai unokahúgának, Király Annának, 1992. szeptemberétől egy kisebb papi lakást biztosítottak. (Konstantin u. 13.) Ebben az időben a Ferences Barátok templomában misézett.

1994 júliusában már látszott, hogy elhatalmasodó betegsége egyre inkább letöri erős szervezetét. ő maga is érezte ezt. Életének mintegy "hattyúdalaként" igyekezett kiadni Újszásszal kapcsolatos írásait. Szentségekkel megerősítve 1994. 09. 08-án váci otthonában hunyt el. Végakaratának megfelelően, temetésére Újszászon került sor 1994. 09. 15-én. 22 pappal együtt misézve, Marosi Izidor nyugalmazott váci püspök mutatta be lelke üdvéért a szentmisét, és szentelte be holttestét, majd dr. Ákos Géza nagyprépost végezte a temetési szertartást a templom kriptájában. A templomot megtöltötték az újszászi és a pestlőrinci hívek és más vendégek. Az Orczy család nevében ott volt az újszászi születésű (1928. 11. 29.) gróf dr. Nyáry Gálné báró Orczy Mária Angyalka, a templom utolsó kegyurának, báró Orczy Lőrincnek a leánya. ő képviselte férjével a családot. A temetési szentmise keretében Mucza Béla, újszászi születésű (1922-2006), csömöri plébános méltatta Oláh Károly érdemeit, és adott mindenki számára megfontolandó gondolatokat. Az elhunyt beszentelése után az újszászi egyházközség és a hívek nevében harmadik utódaként Tóth András újszászi plébános búcsúzott tőle. Hamvait az újszászi Szent István templom kriptájában, a Mária oltár alatt helyezték örök nyugalomra. Sírhelyét fehér márványtábla fedi, fekete betűs feliratokkal.

Oláh Károly Újszászra kerülése ma már helytörténeti érdekesség. "A második világháború sok áldozata között volt Újszász temploma és papja is. 1944. 11. 10-én, a visszavonuló német csapatok felgyújtották a távoli megfigyelésre alkalmas templomtornyot. Az égő toronysisak rádőlt az akkori fazsindelytetős templomra, amely tüzet fogott és félórán belül égett az egész templom. A mennyezet beszakadt, kiégtek a padok is. Oltásról szó sem lehetett. Magát az orgonát és a főoltárt mentette, hogy azok felett boltív van. Másnap belövés érte a plébániát, és halálos sérülés érte Prukker István⁽³⁾ plébánost, annak nővérét." (Oláh Károly visszaemlékezése.)

1945. január utolsó hetében Polónyi Margit tanítónőnek, a KALÁSZ⁽⁴⁾ helyi szervezet vezetőjének, egy orosz hadnagy által sikerült névjegykártyán értesítést küldeni Vácra, és tudatni a templom leégésével kapcsolatos történteket. Pétery József megyéspüspök Oláh Károly adminisztrátort küldte Újszászra, aki 1945. 02. 03-án érkezett a településre. Újszászra kerülését megelőző állomáshelyei voltak: Rákoscsaba, Rákospalota, Rákoskeresztúr, Vác-felsőváros, Kispest, Pestszenterzsébet és Tiszakürt. 1945. 07. 16-án nevezték ki plébánosnak. 1788-tól számítva, az újszászi plébánosok sorában 21.-ként került a községbe. Életének 82 évéből 58 évet töltött el, mint pap. Ebből megszakítással, 22 évig volt Újszász plébánosa! Rajta kívül csak dr. Mandula József töltött több időt Újszászon (1975-1990).

Oláh Károly Újszászra érkezésekor az éjszakát a MÁV állomáson töltötte. Másnap a református imaházban mondta el első szentmiséjét. Hívek takarították ki a szovjet hadsereg által elfoglalt, de átadott "Hosszú iskolát". Az iskola összenyitható két tantermét és berendezését másfél évig használták kápolnának.

Oláh Károly 1945. 09. 12-én költözött be unokahúgával a valamennyire lakhatóvá tett plébániai épületbe. (Addig Szilvási Sándornál szállásolt.)

Az ősz első eseménye a bérmálás volt a "Hosszú iskola" udvarán. Kétszáznál többen bérmálkoztunk. 1945 őszén elkezdődött a templom újjáépítésének szervezése, majd a következő évtől kezdve a kivitelezési munka. A lelkipásztori feladatok ellátása mellett, a templom felújításával kapcsolatos tennivalók Oláh Károly felkészültségét, teherbírását alaposan próbára tették. 1946. 10. 03-án Tóth István abonyi ácsmester irányításával hozzáfogtak a felújítás tényleges kivitelezéséhez. A hajók 900 négyzetméter területen palatetőt kaptak. (A tetőanyagot báró Orczy Lőrinc szerezte meg terménycsere útján). A szentély és a templom sérült ablakait Németh Ferenc, budapesti üvegfestő javította ki, a bádogos munkákat Hernádi László szolnoki mester végezte el. A templombelső mennyezetét farostlemezzel fedték le, amelyhez Pál András, rajzszakos tanár festett díszítést. 1946-ban megjavították az orgonát. A felújításokat követően, 1946. 12. 08-án vasárnap délelőtt 9 órakor került sor a templom újbóli megáldására, amelyet Pétery József püspök celebrált. A templomszentelésen jelen volt Földi István(5), Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja is. 1947. 08. 20-ára Muszély Ágoston új főoltárképet festett a tűzben elpusztult szent István festmény alapján. A főoltár benedikálását (megáldását) Vedres Béla kiskunfélegyházi apátprépost végezte. 1950 tavaszán a toronysisak elkészítésére került sor Tóth István terve és kivitelezése alapján. A torony kovácsoltvas keresztjét Volter Béla kovácsműhelyében készítették. (Mérete: 5x3 méter) A kereszt felhúzásának ünnepsége 1950. 06. 29-én volt. (A tartógömbben történelmi jelentőségű okmányt helyeztek el.)

1954: Tóth Gyula iparművészeti iskola tanárának tervei alapján Mária oltárt állítottak fel, melynek része lett Kovács Mihály "Szeplőtelen fogantatás" című képe (olaj, 1885). Az oltár márvány részét az Orczy-kápolnában megsérült oltárból alakították ki. (A márvány-munkákat Oláh Károly sógora, Szélesi Sándor és unokaöccse, Király Ferenc végezték.) Az oltárt 1954. 11. 21-én konszekrálta (felszentelte, felavatta) dr. Endrey Mihály egri segédpüspök. A Salkovics-képeket kovácsoltvas kerettel látták el, amelyet a mátyásföldi, európai hírű Farkas Sándor mester készített. 1956-ban, kétévi előkészítés után a BÚCSÚRA elkészült a 260 méter hosszú, átlagosan másfél méter magas, a templomdombot körülölelő terméskő fal. A kőfalhoz 12 vagon mátrai terméskövet használtak fel. A munkákat ifj. Kálló Gábor és fivérei végezték igen méltányos bérért. 1958: Urbán Sándor, farmosi műbútorasztalos - Tóth Gyula tervei alapján - 24 db padot készített a templom részére. Kovácsoltvas csillárok (6 db) és falikarok (16 db) kerültek a templomba, melynek kivitelezője Farkas Sándor volt. Ebben az évben Oláh Károlyt Ceglédbercelre, később Felsőgödre helyezték. (Mindkét helyen adminisztrátorként működött, mert nyíltan és állandóan hangoztatta, hogy "beiktatott, elmozdíthatatlan" újszászi plébános!)

Oláh Károlyt 10 éves plébánosi jubileumára (1955) dr. Mazúr Gyula, világi elnök kezdeményezésére és jelentős hozzájárulásával, arany miséző kehellyel lepték meg a hívek. (A kelyhet 1993-ban, az általa nevelt Pestszentlőrinc Erzsébet-telepi lelki fiának, Gáspár Istvánnak ajándékozta primiciája - első miséje - alkalmából!)

Oláh Károly 1963. 11. 07-én került vissza Újszászra. 1967-ben baleset következtében elhunyt a Pestszentlőrinc Erzsébet-telepi plébános. Helyére, pályázati úton, 1972-ben került Oláh Károly a legkisebb bp.-i plébániára. Tette ezt abból a megokolásból, hogy Újszászon a plébánosi tevékenységének második időszakában belefáradt a kevés sikert hozó munkába, másrészt közelebb akart kerülni szülei kispesti sírjához. Öt évet kellett várni, hogy pályázatát elnyerje. Végül is ott még 20 évet (1992-ig) szolgálhatott.

Oláh Károlynak: "Új élet Újszászon a háborús romokon" című visszaemlékezését elolvasva megragadott az a buzgóság és rátermettség, amellyel a második világháborúban a lelkipásztorukat elvesztett híveket összefogta az 1885-ben, neoromán stílusban épült templom újjáépítésére. Évtizedek távlatából is a helyszíni közvetítés varázsával hatott igen érdekes riportja. Szemléletes módon mutatja be a hívek összefogását, a különböző egyesületek, társadalmi szervezetek mozgósítását a templom újjáépítésére.

Az újjáépítés anyagi előteremtésében rendkívüli leleményességről, áldozatvállalásról, következetességről tett tanúbizonyságot. Erős akaratú, katolikus karizmatikus személyisége külsőségekben is megnyilvánult (egyenes testtartás, robosztus termet). Hű követője volt Pétery József püspöknek, aki eucharisztikus lélekkel vezette egyházmegyéje hitéletének 1945 utáni megújulását. (Mindszenty József mellett Pétery József állt leghatározottabban!) Oláh Károly erős akaratúságára vall többek között, hogy 1947 pünkösd napján, a nagymise után megjelent a plébánián egy tíztagú budapesti küldöttség, és felajánlották, hogy a Kommunista Párt szombat-vasárnapi rohammunkával, díjtalanul felépíti, helyreállítja a még el nem készült toronysisakot. Nem fogadta el, sőt a szeptemberben ugyanezzel a céllal érkezett küldöttség ajánlatát másodszor is elutasította. 1950. 08. 01-jei hatállyal, a "BÉKE-PAPSÁG" megalakuló ülésére kapacitálta egy Szolnokról "kiszállt" rendőrfőhadnagy. A rendőrtiszt minden próbálkozása kudarcba fulladt, Oláh Károly az alakuló ülésen nem jelent meg.

Más: megkövetelte tőlünk, általános iskolásoktól, hogy minden vasárnap a 8 órás, úgynevezett kismisén részt vegyünk, s a szószékről hirdetett prédikációját házi dolgozatként feldolgozzuk. A legközelebbi hittanórán a feladat végrehajtását szigorúan ellenőrizte, osztályozta. (Abban az időben nem volt mindegy, ki, milyen érdemjegyet kapott hittanból!) Az igazsághoz tartozik, hogy szívesen adott "szorgalomjegyet" is annak, aki a prédikációját hűen "adta vissza". (Máig őrzöm a tőle kapott "Szent Pongrác vértanú, "Szent Ferenc", valamint "Az örvendetes olvasó kérdései és titkai" szorgalomjegyeket!) Ebben az időben jelent meg a Tiszavidék IV. évfolyam 52. számában (1948. 12. 11.), hogy a község által újjáépített templom szószékéről az újszászi plébános mindenben Mindszenty hű követője, gyalázza a demokráciát. Nos, ilyen volt ő, a "nagy Oláh Károly", aki verseket is írt, szentbeszédei pedig világos, közérthető szónoklatok, lelkeket építőek voltak. Oláh Károly szíve csücskében mindig ott volt Újszász, bárhol is járt. Az ő esetében, ahogy szokták mondani: az első szerelem Újszász volt.

Oláh Károly: "Új élet Újszászon a háborús romokon" (1944. november 10. után) visszaemlékezéséhez dr. Bánk József, volt váci érsek-püspök írt bevezetőt. Bevezető sorait egy régi latin mondással fejezi be. A közmondás magyarul: "Összefogással a kis dolgok is naggyá lesznek, széthúzással a nagy dolgok is tönkre mennek!"

Úgy gondolom, a közmondás vezérlő elv lehet mindannyiunk számára, különösen napjaink megbolydult világában. Kívánom: Oláh Károly plébános vitathatatlanul nagy ívű munkássága, emléke legyen Újszász lakosságának összefogó ereje!

(1) = Felvidék - történelmi eredetű tájnév, amelynek a múltban többféle jelentése is volt. Ma Szlovákia területének szinonimájaként használatos - egyrészt a szlovákiai magyarok ("felvidéki magyarok") vonatkozásában, másrészt az 1918 előtti magyar történelem kapcsán, amikor a mai Szlovákia területe a Magyar Királyság szerves részét képezte.

(2) = 1942-1967 közötti időben a váci egyházmegye püspöke volt. Az újpesti Szent István, 40 méter magas templomtornyában egyetlen harang van, a 118 kg-os "József" harang, amely Pétery József püspök iránti tiszteletből viseli nevét.

(3) = 1943-1944 közötti időben volt Újszász plébánosa

(4) = Katolikus Lányok Asszonyok Szövetsége

(5) = Kisújszálláson született 1901-ben, és 1984-ben hunyt el. 1946. 01. 01. - 1948. 12. 11. közötti időben volt Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

Oláh Károly plébános a tempom előtt

Oláh Károly síremléke