Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 20:40

Találat: 2715

Korábban beleolvastunk a Tarsoly néven 1910-1914. között megjelent kis újság egyes számaiba. Most Újszász második folyóiratát, a Katolikus Szót lapozgatjuk. Az újság 1940-ben jelent meg, és mindössze öt szám került ki a nyomdából január és július között. Az újság alcímében olvashatjuk: "Az ujszászi római katholikus egyházközség tudósítója. Kézirat gyanánt - megjelenik "havonkint", majd megjelenik "évenkint" tízszer". Az 1-4. számok (január, február, március, június) 4 oldalasak. Az 5. szám sorsa bizonytalan, feltehetően a 6 oldalas, július-augusztus feliratú 6. szám tulajdonképpen az összevont 5-6. szám lehetett.

A Katolikus Szó a községi hitélet aktuális eseményeivel foglalkozott, de néhány adalékkal szolgál az utókornak a polgári élet történéseivel kapcsolatosan is. A január 1-jei első számban - kis késéssel - Halász József újszászi esperes plébános (1920-1942) köszöntötte az olvasókat "lelkipásztoros karácsonyi üdvözlettel". Az újságot Sólyom Sándor újszászi plébános (1939-1942) szerkesztette, a kiadásért Halász József felelt. "Nyomtatott Varga József könyvnyomdájában Szolnok, Gorove u. 6." A Katolikus Szó áráról és példányszámáról a kiadó nem tájékoztat. Vélhetően az e célra létrehozott alapítvány viselte a költségeket. Azt sem tudjuk meg, hogy hét hónap után az atyák miért szüntették meg a folyóiratot.

A Katolikus Szó egyes számainak tartalmából és cikkeiből válogattunk.

1. szám, január 1.

A Karácsonyi köszöntő után Otthoni és iskolai nevelés címmel Scháder Ede iskolaigazgató kezdett cikksorozatot. Az egyesületi élet rovata tudósított arról, hogy az Újszászon működő öt katolikus egyesület gyűjtést kezdett a községi kultúrház felépítésére. Eddig 1000 pengő gyűlt össze. Az első számban boltjukat hirdették Bagyinka Endre illatszertára, Hájas Lászlóné rőfős divatáru kereskedése; Vágó István "dúsan felszerelt raktára"; Remecz János vegyeskereskedése.

2. szám, február 1.

Az Újévi köszöntő után Az idő országútján címmel Györe Gizella tanítónő versét közölték. Márk Lajos zárdalelkész Mikor lesz boldog új év?, Illés Gergely általános iskolai igazgató Különb emberek - szebb jövő! címmel írtak cikket. Az egyesületi élet rovata beszámol az 1940-ben Újszászon működő öt katolikus egyesületről:

- Mária kongregáció: alapította 1923-ban és vezeti Halász József. Segítői: Tichy M., Leona nővér és Kerekes Terézia. Az egyesületnek 31 tagja volt.

- Asszonyszövetség: 1939. februárban alakult 100 taggal, elnök: Márk Lajos zárdalelkész, elnöknő Bagyinka Endréné, titkár: Kerekes Terézia.

- Leánykör: 1938-tól 51 taggal. Ügyvezető elnök: Márk Lajos, segítői Illés Gergelyné tanítónő, Simon Valéria tanítónő. Kézimunka- és főzőtanfolyamot szerveztek, a gyermekeknek pedig mikulás estet.

- EMSZO (Egyházközségi Munkásszakosztály): a Katolikus Ifjúsági Egyesületből alakult 1939-ben. Rendszeresen tartottak népművelési előadásokat. Az egyesületnek 50 tagja volt Újszászon. Valamennyien keresztes jelvényt viseltek szívükön. Az EMSZO ügyeit a főtitkár, Szilvási Béla tanító intézte.

- Szívgárda: egyházi énekek, mesék és szórakoztató játékok előadói voltak. Vezetők: Szilvási Béla tanító, Neller István, illetve Csepreghy Ilona és Györe Gizella tanítónők.

A Katolikus Szó második száma közölte Újszász 1939. évi statisztikáját: 5741 lakó, ebből 5224 katolikus. Születés: 131. Házasság 41, halálozás 75. Elsőáldozó gyermek 138, a bérmálás szentségét felvették 672-en.

3. szám, március 1.

Bánatváró nagy napok címmel Antal Zoltán szociális titkár verse jelent meg. Híradás Luspay Endre kántortanító temetéséről. A szerkesztők felhívása a Katolikus Szó alap és a katolikus kultúrház alap támogatására. A márciusi számban a Hangya Szövetkezet 1. sz. boltja és a Bagyinka illatszerbolt hirdetett.

4. szám, április 1.

Félrevert harangok - árvíz Újszászon. Bakó István cikket írt a gyümölcsfákkal kapcsolatos tavaszi munkákról. "Garrulus" március 15. ünnepére emlékezett. Zászlószentelést tartottak az Iparoskörben: 20 éves az Iparoskör, Varga Adolf pedig 10 éve az elnök. Az ünnepségen "kis Zászlóanya" volt a fiatal Orczy Mária bárónő. Az újság az adakozók névsorát is közölte, akik befizettek a kultúrház- és a Katolikus Szó alapokra.

6. szám, július-augusztus

Villanyvilágítás a templomban. A Fekete számok című cikkben olvashatjuk: "67 született gyermek közül 10 volt törvénytelen. Tavaly ilyenkor 66 gyermek közül még csak 3 volt törvénytelen. Megdöbbentő, sötét számok ezek, amelyek még sötétebb lelkek bűnének létbelökött áldozatait taszítják a törvénytelen, szégyenteljes életbe. De legkétségbeejtőbb a dologban az, hogy már nem is szégyellik ezt az elrettentő sorsot." írta a Katolikus Szó. Garrulus aláírással köszöntik a háborús eseményeket és Erdély visszacsatolását. Az EMSZO megalakította a futballcsapatot: Abonyt 6:1-re, Jászladányt 3:0-ra, Rékast 8:1 győzték le az újszásziak. - Az EMSZO tagok előadásokat tartottak júliusban, az Iglói diákok és Az abbé című darabokat adták elő. A Leánykör Jászkiséren Az eleven holt házaspár című jelenettel szerepelt a kerületi Kalász-napokon. Adományok érkeztek a Szent István templom festésére és tatarozására.

A Katolikus Szó a szerkesztők előzetes jelzése nélkül 1940. júliusban megszűnt.

A Katolikus Szó első számának címlapja. (Az Országos Széchenyi Könyvtár tulajdona.)

Jánoska Antal

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 20:40

Találat: 4368

Hogyan is kezdjem megemlékezésemet Szilvási Béláné Szabó Margit vasdiplomás tanítónő nagy ívű pályafutásáról, akinek városunk történetében érdeme örök és elévülhetetlen, aki egy életre való példával szolgált, aki jelentősen hozzájárult a település szellemiségének gyarapításához, az itt élők tudásának megalapozásához?

Ebben az évben száz éve, egészen pontosan 1907. október 18-án látta meg a napvilágot Újszászon. Édesapja Szabó Antal az I. világháborúban maradandó sérülést szenvedett, ezért kárpótlásul kocsma és vegyesbolt nyitására kapott engedélyt, amelyet kuglizóval (tekézővel) kiegészítve, a Szigetvári út 1039. szám alatt (ma: Szigetvári u. 2.) tulajdonosként működtetett. Később traktorral, cséplőgéppel egészítette ki vagyonát, vállalkozását. Munkásokat is alkalmazott. Néhány rosszul sikerült üzlettel a vagyontárgyak elapadtak, csak a kocsma és a fűszerüzlet maradt. Édesanyja, Szilvási Margit háztartásbeli volt. Szabó Antal és Szilvási Margit házasságából négy gyermek született: Szabó Rozália (1904), Szabó Margit (1907), Szabó Ilona (1909-1919) és Szabó Jolán Ildikó (1914.)

Újszász múltjának tudományos feldolgozásához (helytörténetéhez) indokoltnak tartom, hogy Margit mellett testvéreiről néhány gondolat erejéig említést tegyek.

Rozália Csontos Pálhoz ment férjhez. Három gyermekük született: Csontos László (1925) szobrászművész (Újszászi Híradó XVI. évf. 2. - 2006. februári számában méltattam!); Csontos Klára Őry Jánosné (1928) középiskolai tanár; Csontos Ilona Zimányi Endréné (1934) vegyészmérnök.

Jolán Ildikó 1939-ben a Szociális Testvérek Társaságába lépett. Főnöknője Slachta Margit, az első magyar női országgyűlési képviselő (kétszer is járt Újszászon), rendtársa pedig az a Salkaházi Sára volt, akit XVI. Benedek pápa 2006-ban boldoggá avatott, és 92 évesen Csobánkán él a Szociális Testvérek Társaságának Rendházában.

Ildikó az 1950-es években, Kakuk József kántortanító után, édesanyjához hazatérve, egy ideig Újszászon ellátta a kántori feladatokat, egyidejűleg megszervezte a templomi énekkart.

Szilvási Béláné Szabó Margit az újszászi római katolikus elemi iskola után a szolnoki polgári iskolában végzett. Azt követően a kiskunfélegyházi Constantin Római Katolikus Tanítóképző Intézetben szerzett tanítói oklevelet (1929. 06. 21.). Vállalva a néptanító nehéz, de szép, magasztos feladatát, kikezdhetetlen hittel és szeretettel érkezett szülőfalujába. A tanítói oklevél megszerzésétől 1967-ig, 60 éves koráig Újszászon tanított. 38 éves pályafutása során szinte mindvégig első osztályosokkal foglalkozott. Van olyan család, ahol a gyermekeket, az édesanyját és a nagymamát is tanította. Pályafutása alatt szerény számítások szerint is több mint 1000 gyermeket tanított meg írni, olvasni, számolni. Azon pedagógusok közé tartozott, akik nemcsak tanítottak, hanem neveltek is. A pedagógusi pályát hivatásának, legfontosabb alkotó tevékenységének tartotta.

Közéleti tevékenysége elsősorban a település vallási életéhez köthető. Részt vett a Katolikus Leányok Asszonyok Szövetségében (KALÁSZ), melyet Polónyi Margit tanítónővel vezetett. A Nők Kongregációjának (katolikus hitbuzgalmi egyesület) helyi vezetője volt.

Az 1930-as években élénk társadalmi és kulturális élet folyt Újszászon. Színjátszó kört vezetett, színi előadásokat rendezett, ezekbe eredményesen vonta be a fiatalokat.

1938. 10. 24-én kötött házasságot. Addig szüleivel élt. Férje: Szilvási Béla tanító, aki Jászberényben, 1913. 11. 14-én született, de tősgyökeres újszászi volt.

Szülei: Szilvási Sándor (MÁV dolgozó, Újszász Egyházközösségi Tanács tagja, elnöke, tiszteletbeli elnöke) és Kovács Julianna (háztartásbeli), míg testvérei: Anna (1904), Pál (1907), Genovéva (1909), Sándor (1917) és Csontos András (Szűcs Erzsébet fia) voltak. Édesanyját 1925-ben elveszítette, nevelő anyját, Szűcs Erzsébetet elfogadta, tisztelte, becsülte.

A Szilvási tanító házaspár az esküvő után a Széchenyi utca 20. szám alatt bérlakásban lakott. Ott született a két gyermekük, Béla (1939) és Sándor (1942). Béla a budapesti Piarista Gimnáziumban (1952), Sándor a pannonhalmi Bencés Gimnáziumban tanult.

Béla tragikus hirtelenséggel 1994-ben elhunyt. Az akkor már 87 éves, sok megpróbáltatáson átment özvegy édesanya beteg szíve alig bírta elviselni a súlyos csapást. Sándor Budapesten lakik. Az Oláh Károly, volt újszászi plébános emlékeiből idéző "Új élet Újszászon a háborús romokon" (1944. november 10. után), 1994. évben megjelent kiadványt anyagilag is támogatta.

(Itt ragadom meg az alkalmat, hogy legifjabb Szilvási Sándornak megköszönjem a Szabó és Szilvási családról adott információit, mély érzésről tanúskodó, hozzám intézett kedves levelét.)

A tanítónő életútja, egész lénye elválaszthatatlanul egybeolvadt fiatalon elhunyt férjével, gyermekeinek apjával, aki a római katolikus elemi iskolát Újszászon (1925), a Királyi Állami Polgári Fiú Iskolát Szolnokon (1929) végezte. Az Egri Érseki Római Katolikus Tanítóképző Intézetben diplomázott 1934-ben. Segédtanítóként, kisegítő és helyettesi tanítóként az újszászi római katolikus elemi iskolában kezdett tanítani. Közben katonai szolgálatot teljesített. Az 1938. 08. 21-én tartott tanítói választási gyűlésen az egyházközség képviselő-testülete 13 pályázó közül választotta meg tanítónak. (32 szavazatból 31-et kapott!) Az iskolai tanítás mellett ő is sokat foglalkozott az ifjúság nevelésével, színjátszó körök szervezésében, színi előadások rendezésében tevékenyen vett részt. Széleskörű baráti társasága volt. Igen jó kapcsolatot tartott Márk Lajos plébánossal, dr. Mazúr Gyulával, Pál Andrással, Neller Istvánnal, Kakuk Józseffel, Illés Gergellyel, Schader Edével, Norman Lászlóval.

A tanító úr tiszta jellemére vall, hogy apósának halála után (1944) kezdeményezte a felesége özvegyen maradt édesanyjához való hazaköltözését. A háborút ott vészelte át a család.

Ígéretes tanítói pályáját megtörte, végzetessé tette a II. világháború. Először 1942. 11. 10-én vonult be a II. Magyar Hadseregbe magyar királyi zászlósként. 1942. 12. 02-án érkezett Novij Slobodka állomáshelyükre. 1943. 01. 09-én egy gránátszilánktól megsebesült, kórházba került. Viszontagságos utak után, 1943. 01. 25-én érkezett alakulatával Lembergbe, ahonnan február 2-án hazatérhetett családjához. 1944. augusztusában újból be kellett vonulnia. Sopronba, majd Egerbe vezényelték őket. Egerből Erdélybe indultak, ahol Kolozsvár mellett Tordaszelestén, a szovjet csapatok bekerítették őket. 1944. 09. 27-én halálos lövést kapott. Szászfenesen (ma: Floresti) temették el külön sírba, sok magyar bajtársa mellé. Halála előtt, 1944. 09. 24-én írt tábori levelezőlap volt szeretteinek küldött utolsó üzenete, életjele. Ebből és a korábbi levelekből a család felé áradó végtelen szeretete olvasható. Nagyon bízott benne, hogy hamarosan vége lesz a borzalomnak, és újra viszontláthatja övéit. Mindössze 31 évet élt!

A vasdiplomás tanítónőt 1944-ben két súlyos csapás is érte. Tavasszal meghalt az édesapja, ősszel pedig a férje. Édesanyjával és a két kis gyermekével maradt. Férje korai elvesztése után, megrendült egészsége ellenére egyedül taníttatta, nevelte gyermekeit valláserkölcsi alapon.

1950-ben államosították (bezáratták) a kocsmát és a boltot. Édesanyjának nem volt semmi jövedelme, ezért az ő eltartásáról is gondoskodnia kellett. Keményen, kitartóan dolgozott.

Munkáját elismerték, tanítói, nevelői elhivatottságát nagyra értékelték az elöljárók, a pályatársak, a szülők, a gyermekek, még a megyei tanfelügyelők is. Nagy szeretettel foglalkozott fiatal kolléganőivel, akik közül Dévai Krisztina, Vágó Mária, Komondi Aranka állt igazán közel hozzá. Az iskola igazgatói, kollégái vallásos életmódját elfogadták, óvták, védték.

Kitüntetésben ugyan nem részesült, de Pál András, Bardócz Endre, Gallai Antal, Kakuk József, Tasnádi Kálmán, Tasnádi Kálmánné Mucza Margit, Oláh Sándorné Radnóti Mária, Polónyi Margit kollégáinak mellette való kiállása sokat jelentett.

1967-ben költözött Budapestre, mivel gyermekei ott éltek. A fővárosi életmódot, életstílust azonban nem tudta megszokni.

Mély vallásos meggyőződését egész életében megtartotta. Tanítványai nyugdíjba vonulása után is sokan tartották vele a kapcsolatot. Ezek személyes találkozásokban, köszöntőlevelekben jutottak kifejezésre. Dr. Faragó Margit főorvosnő majd minden évben felköszöntötte születés-, illetve névnapja alkalmából. Ezekre a látogatásokra, köszönő levelekre büszke volt, szavai szerint: "minden állami kitüntetésnél többet jelent!"

Gyémánt diplomáját Újszászon vette át 1989-ben. 87 évesen, nagy betegen már nem volt ereje, hogy vasdiplomáját szíve városában, Újszászon vegye át. Az iskola vezetői, a település polgármestere 1994. 06. 01-jén budapesti lakásán tisztelegve adták át részére a kevés embernek kijáró vasdiplomát. Akkor mondta: "Szíve Újszászon maradt, Újszászért dobog!" Tanítványaira név szerint emlékszik! Párás szemmel, mosolyogva idézte fel az újszásziakkal együtt eltöltött apró eseményeket is. A vasdiploma átadása alkalmából eredményes munkásságát elismerő levelet kapott az akkori művelődési és közoktatási minisztertől. Ez volt egész életművének egyetlen, hivatalos elismerése.

Mivel fejezhetném be illően a Szilvási tanító házaspárról való megemlékezést, mint Deák Imréné Kovács Margit méltató soraival: "Hála, hála, mindig hála, jó tanítónk Teneked!", valamint Kopré József: "Tanítómhoz" című vers második szakával: "Vallatom a padot, ahol egykoron ültem. Hol vannak a társak? Hol van jó tanítóm, kiért lelkesültem!" (Újszászi Híradó IV. évf. 6. - 1994. júniusi szám).

Bizonyosra veszem, ha egyszer tanítóinak, óvónőinek Újszász hálás lakossága közadakozásból emlékművet állít, a Szilvási tanító házaspár a halhatatlanok "olvasókönyvébe" kerül.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

A vasdiploma átadásakor 1994-ben

Balról jobbra: Schader Ede, Szilvásiné Szabó Margit, Pál András és Kakuk József

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 20:39

Találat: 2715

A közeli napokban telefonon kerestek. A telefonáló afelől érdeklődött, mit tudok Horváth (Hamburger) Sándorról, az antifasiszta ellenállás, partizánmozgalom egykori harcosáról, aki állítólag újszászi származású. Mi tagadás, a kérdés meglepett. Annyit válaszoltam: úgy tudom, egy Hamburger nevezetű személy élt Újszászon, mintegy 100 évvel ezelőtt péküzlete volt a településen. Elképzelhető, hogy hozzátartozójáról van szó. A választ illően megköszönte. (Valószínű, hogy Hamburger hozzátartozója lehetett a telefonáló.) A váratlan kérdés felkeltette érdeklődésemet Horváth (Hamburger) Sándor személye iránt.

Felfüggesztettem hát Scháder Ede iskolaigazgatóval és Kossuth László orvossal kapcsolatos kutató- és gyűjtőmunkámat, és azonnal hozzáfogtam Horváth (Hamburger) Sándor életrajzának "feltérképezéséhez". Aki már végzett családfakutatást, tudja, milyen nehézkes születési, elhalálozási év, illetve anyai név ismeretének hiányában eredményes, érdemi munkát végezni. Mivel írott forrásanyagot nem találtam, első utam Újszász Város Polgármesteri Hivatal anyakönyvvezetőjéhez, Vajda Melindához vezetett. Hosszas keresgélés után sikerült megtudnunk, hogy Horváth (Hamburger) Sándor valóban újszászi származású, 1912. 06. 18-án itt látta meg a napvilágot. Azt is megtudtuk, hogy a fővárosban hunyt el 1978. 07. 10-én. Szülei: Hamburger Fülöp és Bauer Rozália voltak.

A "Tarsoly" című újszászi társadalmi közéleti lap (folyóirat) 1911. október 22-i számában közreadott utcai verekedés históriája alapján egyértelművé vált előttem, hogy Hamburger Fülöp, akinek péküzlete volt Újszászon, nem más, mint Hamburger Sándor édesapja. (Bizonyára a korombeliek még arra is emlékeznek, hol volt a péküzlet!) A folyóirat szerint Lévai Imre sehogy sem tudta megbocsátani Hamburger Fülöpnek, hogy a szomszédjában péküzletet nyitott. Egyik vasárnap délelőtt, amikor Hamburger a piactéren péksüteményt árult, Lévai a dühtől ittasan rárontott. Mindketten véresen kerültek a földre, s ha az asszonyok szét nem választják őket, Hamburger talán élettelenül marad a "csatatéren".

Horváth (Hamburger) Sándor gyermekéveit nagy valószínűséggel Újszászon töltötte. Írott forrás szerint: 1929-1942 között a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Rt-ben, Magyarország legnagyobb vas- és acélgyárában dolgozott. (Az iparóriást Magyarország hitlerista megszállása után, 1944 tavaszán a családi konszern átadta az SS-nek hivatalosan 25 évi kezelésre azért, hogy a németek a család tagjait jelentős vagyonukkal repülőgépen kimenekítsék Svájcba, illetve Portugáliába.) Hamburger Sándor 1930-ban kétkezi munkásként a fémművekben lett tagja a Magyar Kommunista Pártnak. 1942-ben az Országos Ifjúsági Bizottság (OIB) tagjai sorába lépett, amely a Szociáldemokrata Párt (SZDP) központi ifjúsági szerveként működött. 1942-ben a Horthy-kormányzat kíméletlen hajszája, a nagyarányú letartóztatások, a fiatalok behívása katonai vagy munkaszolgálatra, a leventeköteles fiatalok eltiltása politikai szervezetekben való tevékenységétől megakadályozta az OIB és szervezeteinek további működését. Hamburger Sándor sem kerülhette el sorsát, a 402. számú büntetőszázaddal kivitték a frontra. 1943 januárjában sikerült átszöknie a szovjet csapatokhoz.

Az év májusában a krasznogorszki tábor antifasiszta iskolájára került. 1944 januárjától a Satonowski csoportosítás keretében harcolt, innen került a rovnói és a szvjatosinói partizániskolára.

A partizániskola után a harci cselekményekben partizánként vett részt. Az Iván Priscsepa vezetésével indult csoport három egységből állt. A Tatyarenkoval és Borhegyi Balázzsal útnak indult repülőgép lezuhant a Martinszki Kameny hegységben. A repülőgép személyzete és a fedélzetén lévő hét partizán teljesen elégett. Hamburger Sándornak szerencséje volt, nem ehhez az egységhez osztották be! A német 357. gyalogos hadosztály területére (Novoje Szalo) érkezett Priscsepa egység szétszóródott, kétharmad része találkozott a gyülekezési helyen. A rádiós nélkül maradt partizánok Uszta Gyula (1914-1995) osztályába olvadtak be. A harmadik egység Hamburger Sándor vezetésével indult el, a földerítéskor szétszóródtak. A megmaradtak Uszta és Priscsepa egységébe olvadtak. Hamburger Sándor 1944. 08. 25-én ugrott le tizedmagával (8 fő magyar, 2 fő orosz-ukrán) ejtőernyővel a Kárpátokban az Uszta Gyula partizáncsoport komiszárjaként (politikai biztosaként). Itt harcolt embertelen körülmények között egészen a szovjet csapatok 1944. 10. 25-i beérkezéséig.

1945-ben Horváthra történő névváltozást kért, amelyet a BM 45.574/1945. szám alatt engedélyezett. 1945. januárjától nyugdíjazásáig (1962) a BM állományában teljesített szolgálatot.

Nem gondolom, hogy Horváth (Hamburger) Sándor történelmi szerepét minősítenem kellene, bár a rendszerváltozás után is pozitív töltete van a II. világháborús időszakban lezajlott antifasiszta ellenállási és partizánmozgalomnak. Bizonyára így helyes, hiszen a rövid távú célok miatt ne legyünk rövidlátóak!

Berkesi András (1919-1997) József Attila-díjas író egyik regényében olvastam: "A világ állandó változása nemcsak a társadalmi formák, hanem a fogalmak és a történelmi igazságok változását is jelenti... Az igazság nem lehet abszolút. Az igazság értéke, belső tartalma mindig attól függ, hogy ki írja, és ki magyarázza a történelmet... A föld egyik felén hisznek valamiben és ezt a valamit, mint igazságot szoborba öntik, a föld másik felén ugyanezt a szobrot ledöntik, és porrá zúzzák. Azok, akik a szobrot emelik, de azok is, akik szétzúzzák, hittel és meggyőződéssel cselekszenek."

Horváth (Hamburger) Sándor bizonyára azok közé tartozott, akik idejében felismerték a fasizmus vad, erőszakos terjeszkedését, más népek leigázására, a faji gyűlölet szítására irányuló világméretű törekvését, ezért hittel, sokszor embertelen körülmények között, életük kockáztatásával is készek voltak harcolni ellene.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 20:39

Találat: 1767

A magyar falvak életében majd egy évszázadon át fontos szerep jutott a községi szolgaszemélyzetnek. A köznyelvben csak kisbíróként tisztelt derék férfiúk kézbesítői feladatokat láttak el, olykor takarítottak, éjszakai és ünnepnapi őrséget is adtak a községházán. Ezek mellett dolguk volt, hogy a község területén a meghatározott helyeket bejárva közhírré tegyék, azaz hangos szóval felolvassák az aktuális rendelkezéseket, felhívásokat. Gyalogosan, lóháton, kerékpárral járták be a megszokott helyeket egészen az 1950-es évekig, amikor hangszóró, majd nyomtatott sajtó váltotta fel a kidobolást. Nem csoda tehát, ha az újszászi helyi lap, a Tarsoly cikkírója is megemlékezett e fontos eseményről 1912-ben.

"Dobolnak. A falusi dobszó a lakások legrejtettebb helyeiről is az utcára csalja az embereket. Mindenki hallani akarja a hírt, mit utána a községi kisbíró hangos szóval publikál. Ez a község hivatalos lapja. Van ennek aztán annyi rovata, hogy akármily jeles redaktornak is gondot adna annak rendbe szedése. A nénémasszony búbos, levelehasított tarka kacsájától kezdve bármiféle elveszett és megtalált tárgy, ami eladó, amit vesznek, látványosság, munka, vállalat, gyűlés s alsó és felső hatósági rendeletek stb., mind dobszó útján lesznek a közönség tudomására hozva."

A háborús időszakokban különösen megnőtt a kidobolás szerepe, hiszen a település lakossága így értesülhetett a községi, járási, vármegyei szabályrendeletekről, vagy éppen a megszállók követeléseiről. A kisbírók aktuális mondandóját dobolási naplóba vezették. Kopott pergődobbal járták az utcákat. Kijelölt útkereszteződésekben és tereken álltak meg néhány percre. A dobpergés hangjára hamar összefutottak a környékbeli gyerekek, öregek és az otthon tartózkodó asszonyok. "Közhírré tétetik." kezdte mondókáját a kisbíró, és olvashatta például az alábbiakat:

1944. december 16. A Vörös Hadsereg helybeli parancsnokságának rendeletére utoljára felhívja az elöljáróság a

- lakosságot, hogy a kerületi emberek által kijelölt egyének munkára pontosan jelentkezzenek, mert ellenkező esetben a policárok mellé rendelt orosz katonák fognak mindenkit előállítani. Aki csak előállításra jelenik meg, azt a katonai parancsnokság egy heti időtartamra vidéki munkára fogja kirendelni. Ugyanis tovább már tűrhetetlen, hogy még egyesek minden nap rendesen dolgoznak, addig mások a legkisebb munkavállalás alól is kihúzzák magukat.

- Akinél még lőszer vagy fegyver van a birtokában, az a községi elöljáróságnál azonnal adja le. Az utcán reggel 6 órától este 6 óráig szabad járkálni.

1945. január 12. Értesíti az elöljáróság a lakosságot, hogy

- a helybeli posta működését a Haubentaller-féle házban a Horthy Miklós út 10. szám alatt megkezdte. A postaforgalom megindult az egész Tiszántúlra, Budapest kivételével a Duna-Tisza közére.

- Mindenki köteles a lakóháza előtt lévő járdát letisztítani és állandóan tiszta állapotban tartani.

1945. január 20.: A Vörös Hadsereg helybeli útparancsnokságának szigorú rendelkezése alapján felhívja az elöljáróság a

- lakosságot, hogy minden 12-65 éves férfi és 16-35 éves nő lapáttal hóeltakarítás végett a községházán azonnal jelentkezzenek.

1945 március 22.: Felhívja az elöljáróság a lakosságot, hogy minden tyúk után legalább egy tojást kötelesek a

- polgárőrparancsnoknak a községházán azonnal leadni.

- ... akik az elöljáróság rendeletére robotmunkára nem jelennek meg, továbbá akik igásfogattal vannak kirendelve és

- nem jelennek meg, 60 pengő pénzbüntetésre lesznek ítélve, illetve tőlük az igásfogat el lesz kobozva.

1945. március 24. .közzététel végett értesítem a t. elöljáróságot, hogy Ujszász és Szolnok állomások között az u.n.

- ingajáratot megindítottuk a mai nappal.

Ujszászról indul orosz időszámítás szerint 6 ó 50 p 19 ó 30 p

Szolnokra érkezik: 7.30 20.10

Szolnokról indul: 8.00 22.00

Ujszászra érkezik: 8.40 22.40

- ... Az utazás minden utasnak a saját veszélyére történik, a rendkívüli állapotok miatt a vasútnak nem áll módjában az utasok élet és vagyonbiztonságáért felelni.

1945. április 13. Értesíti az elöljáróság a lakosságot, hogy a piacon szokásos árusítás ismét kezdetét veszi. A piacnapok az

- eddigiek szerint minden héten szerdán és szombaton kerülnek megtartásra. Hatóságilag megállapított árak nincsenek. Tehát a piaci forgalomba bocsátott cikkek és termények a vevő és eladó közötti szabad egyezkedés alapján vásárolhatók.

1945. május 20.: Értesíti az elöljáróság a lakosságot, hogy akinek 3 vagy több gyermeke van, személyenkénti 10 dkg

- húsadagot kaphatnak Veres Albert, Vígh Gábor és Bakó István hentesnél. Azonnal lehet jelentkezni.

Mondókája végén a kisbíró kétszer-háromszor ráütött még hangszerére, és ballagott/kerekezett/lovagolt tovább a következő kikiáltási hely felé. Újszászon 1955 körül a hírmondó szerepét átvette régi községházára szerelt hangszóró berendezés.

Az újszászi dobolási napló, csakúgy, mint a pergődob, nem maradt meg. A község háború utáni kisbírói voltak Molnár Károly, Polónyi Mihály és Batthyányi Béla. Híreinket a kisbírók által aláírt kidobolási utasításokból válogattuk.

Jánoska Antal

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2015. március 02. (hétfő) 20:38

Találat: 2413

A kivételes képességekkel megáldott Balogh Kálmán kántortanító hosszú életet élt. Életpályája rendkívül gazdag volt. Főhivatása mellett jelentős közéleti tevékenységet folytatott. Szellemi hagyatéka Újszász város életében helytörténetileg igen fontos.

Életútjának kutatása során minél többet tudtam meg karizmatikus személyes jegyeiből, annál nehezebbnek éreztem, hogy viszonylag átfogó, objektív képet adjak a nagyformátumú emberről.

Először is tisztáznom kellett, hogyan, miként került Újszászra. Nos, ennek előzményei voltak. Báró Orczy György, császári és királyi Arany Kulcsos (1788. 08. 27. - 1871. 06. 13.) az 1820-as években gazdálkodni költözött újszászi birtokára. 1826-ban, feltehetően egy korábbi kisebb helyére megépíttette a mai, kis Orczy-kastélynak nevezett Zagyva-parti épületet. (Jelenleg: Időskorúak Szociális Otthona.) Létrehozta a parkerdőt, és ide telepíttette Pestről a Mária Ludovika építése miatt felszámolt Orczy-kert növényritkaságainak egy részét is. Igen ám, de ahhoz, hogy a nagy kiterjedésű Orczy-birtokokon korszerű, nagyüzemi uradalmat hozzon létre, és azt eredményesen működtesse, olyan kiváló szak- és elit (válogatott, előkelő) emberekre volt szükség, akik környezetükre, nem utolsósorban az adott településre kisugárzó hatással vannak. Az egzisztencia, a jövedelem megtette jótékony hatását. Hosszú lenne a sor, hogy bemutassam azokat, akik báró Orczy György, illetve leszármazottaik jóvoltából kerültek Újszászra. Így csak Kallivoda Edét, uradalmi tiszttartót, Bernátski Mátyást, uradalmi ménesmestert, valamint Vörösmarty Jánost és Vörösmarty Imrét, mint gazdatiszteket, a költő testvéreit, s nem utolsósorban Balogh Kálmán kántortanítót említem. (Tudomásom szerint Vörösmarty Mihálynak, a Szózat költőjének testvérei közül Anna, János, Terézia és Imre Újszászon hunytak el. Anna sírja Újszászon van (volt?), mellé temetve János öccse.)

Balogh Kálmán népes családba született a Veszprém megyei, volt tapolcai járás egyik községében, Balatonrendesen, a kiegyezés utáni évben, 1868 februárjában, és Újszászon hunyt el 1964 december elején. 96 évet élt. Az újszászi temetőben, közös családi sírban nyugszik. Szülei: Balogh Mihály tanító és Tálas Rozália voltak.

Balogh Kálmánék nyolcan voltak testvérek (Lajos, Szendrő, Lenke, Vilma, Terézia, Kálmán (I), Kálmán (II) és Árpád. Kálmán (I) és Árpád nem érték meg a felnőttkort.) Nagy valószínűség szerint az 1890-ben elhunyt Szoó László kántortanító utódjaként került a településre. (Szoó László Újszász első tanítója volt!)

Az Újszászra kerülése körüli időben kötött házasságot Mózer Vilmával. Házasságuk gyümölcse Terézia és Vilma voltak. Terézia iskoláit a szabadkai állami tanítóképzőben végezte, 1914-től a zagyvarékasi iskolában tanítói pályázatot nyert, és 1923-ban ment nyugdíjba. Vilma tanítónő Pál András tanárral, későbbi iskolaigazgatóval férjezett, aki Újszászon született 1898. 08. 05-én, és szülőhelyén hunyt el 1974. október 23-án. Ebből a házasságból született Judit (Stádler Béláné), Edit (Kozák Antalné) és András, akinek ezúttal is tisztelettel megköszönöm az anyai nagyapjukról adott értékes információikat.

Balogh Kálmán kántortanító úr hosszú élete során Újszász egyik legismertebb közéleti személyisége volt. Évtizedekig kántortanítóként működött, 1945-ben, 77 éves korában vonult véglegesen nyugállományba. Haláláig Újszász, Hunyadi út 2. szám alatt levő szép polgári házban lakott családjával. (Családi házát Prunner Béla és neje Tóth Magdolna vásárolták meg az örökösöktől 1974-ben.)

Az első fiú osztály

Nagy valószínűség szerint 1910-től folytatott aktív közéleti tevékenységet. Munkásságának sokaságát ma már nehéz lenne a teljesség igényével felkutatni a több évtizedes távlat, a hiányos forrásanyagok miatt.

Annak bizonyságául, hogy egykor valóban Újszász legismertebb személyisége volt, ide kívánkozik néhány tevékenységének felsorolása, amelyet forrásanyagok, illetve az unokák elbeszélései és személyes ismereteim alapján állítottam össze. Íme:

• 1910-1926 között községi képviselő-testületi tagként működött, utoljára 1926-ban szerepelt a testületi jegyzőkönyvekben.
• A "Tarsoly" című újszászi társadalmi helyi közéleti lap egyik létrehozója, felelős szerkesztője és laptulajdonosa volt. (A folyóirat máig legjelentősebb helytörténeti forrásként szolgál az utókor számára.)
• 1911-ig a Községi Polgári Kör elnöke,
• 1912-ben a község vásártartási jogért folyamodó bizottság tagja,
• 1913-ban Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye törvényhatósági bizottság választott tagja volt,
• 1918. 11. 09-én a polgári demokratikus forradalom helyi vezető szervének (Nemzeti Tanácsának) elnökévé választották, mely a községi elöljárók távollétében alakult meg.
• 1925-ben alakult meg hivatalosan zászlóavatással az Újszászi Testedzők Egyesülete (UTE), amelynek egyik alapító tagja, első választott elnöke lett. (Első elnökségi tagok voltak: id. Bardócz Endre, Scháder Ede, Hatvani Viktor, Pál Kálmán, Pál András, Kasztik József.)

A "Tarsoly" 1. száma 1910. 12. 15-én jelent meg. A lap szerzői újszászi tanítók (Hatvani Viktor, Balogh Kálmán, Chvosztik József, illetve Mózer Rezső képviselő-testületi tag, később községi bíró) voltak. A lap első számának köszöntője tisztázta a kiadó szándékát "Mit akarunk?" című vezércikkében. (Erről az Újszászi Híradó XVI. évf. 12. számában (2006. december) olvashattunk Jánoska Antal tollából: "Tarsoly 1910-1912. I. rész" cím alatt.

A főszerkesztő hű maradt az ígérethez, a "Tarsoly" számtalan apró adalékkal szolgált Újszász történetének néhány esztendejéhez még akkor is, ha Balogh Kálmán kántortanítót az egyházmegye eltiltotta ettől a tevékenységétől, s ő minden szerepet Mózer Rezsőre ruházott át. Így a második számtól laptulajdonosként mindvégig Mózer neve szerepelt, de Balogh Kálmán szellemisége érvényesült. A folyóirat szociálisan érzékeny, katolikus elkötelezettségű volt. Négy esztendős működése során folyamatosan háborút, csatározást folytatott Leohoczky Gábor főjegyzővel és az őt körülvevő, kiszolgáló képviselő-testületi tagokkal. A főjegyző többször is feljelentette. Haladó nézeteket vallva küzdött a település fejlesztéséért, ragaszkodott viszont az oktatás egyházi kézben maradásáért. Ot és elvbarátait egyesek "Tanítók uralma" titulussal illették. Politikai következményként 1919. 08. 03-án román királyi csapatok vonultak Magyarországra, Budapestet is megszállták. Súlyos atrocitások (erőszakoskodások, kegyetlenkedések) történtek. A szájhagyomány szerint a megszálló csapatok - bizonyára besúgó rendszerük működése alapján - Balogh Kálmánt bűnösnek nyilvánították, fizikai megsemmisítését tervezték a piactéren. A Báthor Mihályné Varga Borbála bábaasszony (nagynéném, aki Bartók Bélának is énekelt) szervezésével, főleg hölgyekből, asszonyokból összesereglett sokadalom a "súgókat", döntéshozókat más belátásra bírta.

A Balogh Kálmánnal és "holdudvarával" kapcsolatos véleményeket úgy gondolom, nem kell minősítenem. Ilyen témákba az életrajzírók általában nem is szívesen bocsátkoznak. Annyit azért bátorkodom leírni: a szociális elkötelezettségéért, a település fejlődéséért, fejlesztéséért, sokszor Lehoczky Gábor főjegyző úrral vívott harcok után is nehéz feltételezni, hogy Balogh Kálmán "a románok polgármestere" lett volna, mint ahogyan nevezték egy leiratban.

Balogh Kálmán szerette a természetet, a sportot, a vadászatot. Számos esetben szemtanúja voltam, amikor a Hunyadi úton (akkor még járda nélküli, köves közúton) végigsétált a Zagyva-hídig, ezzel letudva pihentető, egészség-karbantartó penzumát (kiszabott feladatát, leckéjét). Jellegzetes, kissé pocakos, alacsony, jól öltözött alakját most is magam előtt látom.

Irányító, szervezőmunkájának köszönhető, hogy a már 1921-től létező, meccseket játszó Újszász labdarúgócsapata 1925-től szervezett, sportegyesületi keretek között 82 éve működik, s kibővített sportágakkal oly sok örömet szerzett a település sportbarátainak, lakóinak. Bizonyosra veszem, eljön az idő, amikor a mindig figyelmes Újszászi Városi Vasutas Sport Egyesület vezetése a sporttelep székházában elhelyezi Balogh Kálmán fényképét, életrajzát, hiszen a múlt nemcsak megismerhető, meg is őrizhető.

Kikapcsolódást jelentett számára a vadászat. Ebben jó társa volt Scháder Ede iskolaigazgatónak, aki nálánál is jobban hódolt e különleges szórakozásnak, kikapcsolódásnak. (Varga János és Kollár Imre, akik Scháder Ede szomszédságában laktak, mint gyerekek, örömmel működtek közre a vadak felhajtásában.)

Munkabírására, mentalitására jellemző volt, hogy sokirányú elfoglaltsága ellenére, a hozzá forduló, elsősorban "kispénzűeknek" szívesen adott hasznos tanácsokat, kérelmeik, beadványaik megírásában is gyakran segédkezett, közreműködött.

Még aggastyán (tiszteletet keltő, idős férfi) korában is közreműködött rendezvényeken, megemlékezéseken. Például Oláh Károly, újszászi plébánossal részt vett az egyházközség képviseletében Lévay Mihály és Hirling János, volt újszászi katolikus plébánosok Hatvanban történt temetésén. (Lévay Mihály 1888-1900, Hirling János pedig 1900-1919 között volt Újszász plébánosa.)

Balogh Kálmán kántortanító úr kivételes képességeit még a vele kevésbé szimpatizálók is elismerték. Szerették, tisztelték pedagógustársai, tanítványai, az egyházközség hívei, a sportbarátok, a hozzá tanácsért, segítségért folyamodó újszásziak. Megérdemli, hogy az utókor tisztelgő főhajtással őrizze emlékét. Bizakodom, majdan Újszász történetírói megkülönböztetett figyelmet fordítanak személyére.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára