• várostörténet

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2019. május 20. (hétfő) 10:51

Találat: 3801

Ha én valami literátor (író, irodalmár) lennék, azzal kezdeném, hogy 1936. 02. 21-én ragyogó üstökös jelent meg Újszász fölött. De hát én csak egy nyugalmazott köztisztviselő vagyok, éppen ezért egyszerűen közreadom, hogy az említett időpontban nagy volt az öröm Újszászon a Kossuth út 20. szám alatti családi házban (most Kossuth út 17.), mert Szegedi Kálmán kisiparos cipészmesternek a felesége, Dalmadi Mária egészséges fiúgyermeket szült, akit Gyula István névre kereszteltek.

Az üstökös szülei régen az újszászi temetőben alusszák örök álmukat.

A szülők házasságából két gyermek született: Kálmán és Gyula. Kálmán Újszászon, 1927-ben látta meg a napvilágot, és Jászjákóhalmán, 1987-ben hunyt el. Az elemi iskolát Újszászon, a polgárit és felsőkereskedelmit Szolnokon végezte. A szolnoki Cukorgyár megbecsült dolgozója, labdarúgója volt. Labdarúgó pályafutását Újszászon kezdte. A Szolnoki MTE NB II-es csapatában is futballozott. 1954-ben, a világbajnokságra készülő magyar válogatott elleni előkészületi mérkőzésen Szolnok város labdarúgó-válogatottjában is játszott. A jók között szerepelt. Aktív labdarúgó pályafutását befejezve, Újszászon rövid ideig edzői feladatokat vállalt. Lékó Olga tanítónőt vette feleségül. Mindketten elhunytak, a jászjákóhalmai temetőben nyugszanak. Életközösségükből két gyermekük (Erika és Ervin) született. Ervin elhunyt.

Dr. prof. Szegedi Gyula, szülővárosában végezte az általános iskolát (1950). A szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban érettségizett (1954). Egyetemi tanulmányait Debrecenben végezte az Orvostudományi Egyetemen (1954-1960) "Sub auspiciis reipublicae" kitüntetéssel. Az elemi iskola első osztályától az orvosi diploma megszerzéséig mindig kitűnő tanuló volt, 1962-ben avatták "Sub auspiciis publicae rei popularis"(1) kitüntetéssel orvosdoktorrá. Ez alkalommal, a "Kiváló tanuló - kiváló sporotló"-t és háromszor is népköztársasági ösztöndíjas Szegedi Gyula doktort, Barcs Sándor, a Magyar Labdarúgók Szövetségének egykori elnöke, a sajtón keresztül nyílt levélben köszöntötte, mint az egész magyar labdarúgás büszkeségét, az egész sportoló magyar fiatalság példaképét.

Szülőhelyéhez ezer szál köti. Újszász olyan örökség, emlék számára, amelynek elfelejtésére rövid egy emberélet. Így hát megbocsátható, hogy méltatását újszászi kötődésével indítom.

Tehát: 1942-ben Újszászon kezdte az elemi iskolát. A településen 1948. 07. 10-ével történt az iskolák államosítása, így 1950-ben már általános iskola elvégzéséről szól a végbizonyítványa. Az iskola legkitűnőbb tanulója; az iskola labdarúgó-válogatottjának meghatározó játékosa; az 1946-ban alakult "Magvető" cserkészcsapat kiscserkésze, majd a cserkészség megszűnésével az általános iskola úttörőcsapatának tagja, egyik vezetője volt. Kivételes tehetsége, szorgalma, a közösség iránti érzékenysége jól párosult intelligenciájával, kitűnő személyes jegyeivel.

Az általános iskolai rendezvényeken szívesen, példamutatóan vett részt. Tagja volt a Kakuk József(2) és Kaszab Sándor(3) vezette egyházi, illetve általános iskolai énekkarnak.

Részese volt a Hatvanban rendezett Eucharisztikus Napokon (1947) dicséretesen szereplő egyházi ifjúsági énekkarnak; a Radnóti Mária tanítónő által az újszászi templom leégéséről írt 3 felvonásos színdarab bemutatójának. A Jézus születésének történetét bemutató, ma is élő, egyházi eredetű népi játéknak, a betlehemezésnek aktív közreműködőjeként vett rész (1948). Házilag készített betlehemi kistemplommal, jászollal, benne a kisdeddel jártuk Újszász utcáit házról-házra. Szent énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítettük fel Jézus születésének eseményeit. A betlehemezésből befolyt pénzből futball-labdát vettünk. A vásárlást Gonzales Béla(4), tanár úr és Szegedi Gyula bonyolították le Szolnokon. A labdát az általános iskolának ajándékoztuk.

1949-ben a Budapesten megrendezett Demokratikus Ifjúsági Világszövetség (DIVSZ) II. találkozójának Rákóczifalva térségében volt az egyik főpróbája. Kaszab Sándor, sokoldalú, szakmailag jól felkészült tanárunk vezetésével iskolánk énekkara többszólamú kórusművel szerepelt. Osztatlan sikerünknek Szegedi Gyula is részese volt.

Szegedi Gyula szívéhez mindig nagyon közel állt a sport. Kitűnő testi felépítéssel, ragyogó kombinatív játékkészséggel rendelkezett. Jól asztaliteniszezett, sakkozott, futballozott. Ez utóbbi állt hozzá a legközelebb. Családi házuk előtt, az "Epresben", a mai piactér, a Szász-étterem és az új általános iskola hossztengelyében levő területen, szűnni nem akaró labdarúgó meccseket játszottunk. Gátszegi Zsuzsanna(5) tanítónő nem egy esetben állt ki az Illés tanítóról elnevezett iskola kapujába, és Fiúk! - kérlelő szóval, ütemes tapssal jelezte: fejezzük be a focit, menjünk az órájára. A válaszunk mindig ugyanaz volt: tanító néni! Még csak egy gólig! Már 2-3 gól is esett, de az az egy gól sosem akart megszületni. Ma is hálás szívvel gondolunk a szép és jóságos, német nyelvet tanító pedagógusnőre.

Szegedi Gyula kiemelkedő jobb összekötő játékosa volt a Mihályi István által fémjelzett újszászi "arany" ifjúsági labdarúgócsapatnak, amely hosszú ideig verhetetlen volt. Már l6 éves korában az első (felnőtt) csapatban szerepelt nem akármilyen játékosok (Kelemen, Tóth, Hőgye, Kovács, Mihályi, Nagy J., Király F., Kővári, stb.) között. Volt idő, amikor a megyei ifjúsági válogatottnak Újszászról többen is kerettagjai voltunk! Szegedi Gyula volt közöttünk a legjobb.

Az újszászi Lokomotív ifjúsági csapata (1952. június 24.)
Balról jobbra első sor:
Szegedi Gyula, Varga Ferenc, Nagy András. Második sor: Kozák Antal, Forgó László,
Kovács Kálmán, Takács Lajos. Harmadik sor: Mucza András, Bakó László (Pofa),
Juhász Jenő, Kis Károly

Újszászról naponta vonattal járt be a gimnáziumba. A középiskolában is folytatta töretlen "menetelését". Kitűnő tanuló, sportoló, közéleti diák volt. Tanulmányi versenyeket nyert, iskolájának futball-válogatottjaként rúgta a gólokat, rendre a jók között szerepelt.

Érettségi után, egy hirtelen ötlettől vezérelve, vegyészmérnöknek jelentkezett Budapestre, de végül eredeti tervéhez tért vissza. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen tárt karokkal fogadták a mindig kitűnő tanulót, a kiváló labdarúgót. Azonnal igazolták a Debreceni Egyetem Atlétikai Club (DEAC) NB II-es csapatához, ahol csapatkapitány volt éveken át. 1965-ben hagyta abba az aktív labdarúgást. Szülei nemigen tudták anyagiakban támogatni. Mondhatni, az egyetem és a sportklub tartotta el, hetente két esetben kondicionáló vacsorát kapott, illetve, kitüntetett ösztöndíjban részesült. Kollégistaként ruhavásárlással segítették, majd a kollégium orvosa lehetett. Tizenhatszor szerepelt Hajdú-Bihar megye válogatottjában. 1960-ban, amikor a DEAC alacsonyabb osztályban futballozott, az NB II. gólkirálya volt. Többször beválogatták az NB II legjobbjai közé. NB II-es válogatott volt, s a címeres magyar mezt is magára ölthette, mint főiskolai válogatott. (Újszász sporttörténetében az első válogatott játékos volt!)

A Debreceni Vasutas Sport Club (DVSC) NB I-es labdarúgócsapatának szakemberei is többször megkörnyékezték átigazolási ajánlattal, eredménytelenül. Így volt ezzel a szakmai munkáját illetően is. A gyógyításban, kutatómunkában elért eredményei (a tudományágában nemzetközi szaktekintély) után több helyre hívták - Budapestre is -, de mivel alapvetően hűséges típus, Debrecenben maradt.

1962-ben házasságot kötött Szabolcsi Mária bőrgyógyász szakorvossal. Házasságuk gyümölcse Andrea, aki 1964-ben született. Ma már bőrgyógyász, tanszékvezető egyetemi docens. Dr. Gaál Jánosné dr. Szegedi Andrea gyermekei Szabolcs (15 éves) és Botond (10 éves).

Dr. prof. Szegedi Gyula szakmai önéletrajza külön tanulmányt érdemelne. Személyét méltató írásomban nem törekedhettem a teljesség igényére, így munkásságának bemutatásában csak annyira vállalkoztam, hogy legalább érzékeltessem kivételes képességeit.

Tudományos diákköri munkát a DOTE Kórbonctani Intézetében folytatott. 1959-től a DOTE II. sz. Belklinikáján dolgozott. 1965-ben belgyógyászatból szakvizsgázott, ezt követően 1965-1968. között ösztöndíjas aspiráns volt Petrányi Gyula akadémikus mellett. 1971-ben védte meg orvostudomány kandidátusi disszertációját. 1968-tól az I. sz. Belklinikán dolgozott, ahol 1974-ben docensi, 1975-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. Ugyanebben az évben az akkori Tüdőgyógyászati Klinika Általános Belgyógyászati Részlegének vezetésére kapott megbízást, amelyet 1982-ben önálló szervezeti egységnek, III. sz. Belklinikának minősítettek Szegedi Gyula tanszékvezető egyetemi tanár, igazgató vezetésével. 1990-ben az orvostudományok doktora fokozatot szerezte meg. Disszertációjának címe: "A Systemas Lupus Erythematosusos betegek klinikai megfigyelésével és immunológiai vizsgálatával szerzett tapasztalatok."

Fontosabb tanulmányútjai: Ausztria, Németország, Lengyelország, Svédország, Szovjetunió, USA - NIH (Nemzeti Egészségügyi Szervezet), Kentucky, Lexington.

Számos nemzetközi kongresszuson vett részt, így Németországban, Franciaországban, Olaszországban, az USA-ban, Svájcban, stb.

Tudományos kutatási témáját a klinikai immunológia és ezen belül elsősorban a poliszisztémás autoimmun megbetegedések (a szisztémás lupus erythematosusszal kapcsolatos kérdések) jelentették. Kezdetben az SLE-t provokáló exogén tényezőket kutatta, a későbbiek során az SLE-vel kapcsolatos patogenetikai kérdéseket tanulmányozta. 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező tagjává, majd 2001-ben az Akadémia rendes tagjává választották.

A III. sz. Belklinikán a klinikai immunológia területén alakította ki speciális érdeklődését. Ezen a területen és ebben a témakörben országos feladatkört látott el a klinika. A gyógyítómunkában profil témaként ellátják a poliszisztémás autoimmun betegségben szenvedő betegeket. Egy munkacsoport a nyirokcsomók rosszindulatú daganataival foglalkozik. 1997-ben egy új, modern klinikát építettek fel, amelyik a klinikai immunológia országos központjává nőtte ki magát. Az Immunológiai Laboratóriumot Regionális Laboratóriummá fejlesztették.

Munkatársai közül 30-nál többen szereztek tudományos minősítést, köztük tízen az MTA doktori fokozatát. A klinikán intenzív tudományos diákköri és klinikai diákköri munka folyik, utánpótlás gondjaik nem voltak.

A medikusképzés mellett szakvizsga-felkészítést is végzett, továbbá a PhD-képzés felelőse, a DOTE Doktori Tanácsának tagja. 1979-1985. között hat éven át a DOTE oktatási-, 1995-től 1999-ig pedig klinikai rektorhelyettese volt.

Tudományos munkája során intenzív kollaborációs tevékenységet alakított ki az egyetemen belül és kívül egyaránt. Tudományos munkája eredményeit jelzi 34 könyv, könyvrészlet, közleményeinek száma 668, citációs indexe 686. Nemzetközi konferenciákon tartott előadásai több százra tehetők.

Jelentős tudománypolitikai, társadalmi tevékenységei közül kiemelhető a Magyar Immunológiai Társaságban (amelynek főtitkára is volt 1986-tól 1990-ig), a Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaságban, a Magyar Kemoterápia Társaságban, a Magyar Belgyógyász Társaságban, a Magyar Rheumatologiai Társasában, a DOTE Nevelési, valamint Klinikai Bizottságában és újabban a DOTE Doktori Tanácsában végzett aktív munkája. Tagja volt a TMB-nek. Tagja az MTA II. sz. Doktori Bizottságának és a Klinika I. Tudományos Bizottságának.

Külön említést érdemel, hogy 1999-ben nevezték ki az új, 400 ágyas Belgyógyászati Klinika igazgatójának, melynek létrehozása az ő nevéhez fűződik. Az esztétikus, minden igénynek, szakmai elvárásnak megfelelő intézményben folytatja nyugdíjasként is eredményes kutatómunkáját mint professzor emirátus, azaz kiérdemesült orvosprofesszor. A hozzá forduló újszásziakat szívélyesen, segítőkészen fogadja.

Szűkebb tudományterülete, a klinikai immunológia és az autoimmun betegségek mellett tevékenysége kiterjed az immunmoduláció, az immunterápia és a haematologia tudományágakra is.

Az immunológiai kórképek kutatásában, vizsgálatában világhírű tudós. Az immunológia integratív jelentőségének nemzetközi viszonylatban is egyik legjobb ismerője. Tevékenységével nemcsak Magyarországon, de a nagyvilágban is hírnevet szerzett a hazai orvoslásnak, és személye által Újszász város valamennyi lakójának. A Magyar Immunológia új folyóiratban, internetes honlapján rendszeresen közzé teszi friss, tudományos, szervezési és szakpolitikai kérdésekkel foglalkozó töprengéseit. Tudományos munkássága, mellyel messzire juttatta városunk hírnevét is, gyógyítómunkája, melyben több városlakó is részesült, bizonyította jogosultságát az Újszász Díszpolgára címre, amelyet elsőként kapott meg.

Újszász első tudós orvosprofesszora számos kitüntetés birtokosa. Így: Akadémiai-díj (1972); Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1974); Kiváló Orvos (1983); Ifjúsági Érdemérem (1983); Pro Universitate emlékérem (1985, 1999); Munka Érdemrend arany fokozata (1986); Markusovszky-díj (1995, 2003); Szent-Györgyi Albert-díj (1995); Hajós Károly-érem (1996); Markhot Ferenc-díj (1997); Tankó Béla-díj (1997); Kesztyűs Lóránd-díj (1999); Újszász Díszpolgára (2000); Petrányi-díj (2001); Pro Facultate (2002); Fornet Béla-emlékérem (2002); Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti-keresztje - Polgári Tagozat (2004); Széchenyi-díj (2006); Belák Sándor-díj (2007); "80 éves a Debreceni Orvosképzés" ezüst emlékplakett (2008).

Dr. prof. Szegedi Gyula mögött hosszú, eredményes, példa értékű út áll. 1960-tól napjainkig terjedő pályafutásának tárháza rendkívül gazdag. Szakmai önéletrajzának idő- és eseményszerű bemutatása, iskolateremtő munkája, orvos szakmai tevékenységével összefüggő, különböző orvosi szervezetekben betöltött tisztségei kiapadhatatlanok. Annyi bizonyos, viszonylag korán olyan feladatokkal bízták meg, amelyek évtizedekre meghatározták további munkáját, életét.

Jó tudni, hogy tudós orvosprofesszorunk érzelmileg soha sem szakadt el attól az újszászi gyökértől és talajtól, amely táplálta és máig táplálja.

Tisztelt Professzor Úr! Kedves Gyula!

Büszkék vagyunk Rád! Reménykedünk, ha korábban nem is, de a legközelebbi általános iskolai osztálytalálkozón, a Mihályi István dirigálta labdarúgó öregfiúk baráti találkozóján csakúgy, mint korábban, most is közöttünk leszel!

Akkor ismételten elmondhatjuk: mi már általános iskolás korunkban tudtuk, mondtuk, hogy orvosprofesszor leszel. Ezen Te csak mosolyogtál, bár sosem ellenkeztél.

Sikereidnek szívből örülünk, gratulálunk! Úgy érezzük, sikered egy kicsit a miénk, újszásziaké is, mert az ember jellemi gazdagságának egyik legfontosabb meghatározója az a nevelő közeg - család, utca, lakóhelyi közösség, például a sport -, amelyben felnő. Te Újszászon nőttél fel, kitűnő közegben!

Szavaidból ítélve úgy vélem, nemrég még azt gondoltad, teljes lényeddel a jelenben élsz, s a jelenen kívül csak a jövő érdekel. Nem csodálkozom, ha ma már úgy érzed a 72. éven túl, életednek nemcsak jelene, jövője, hanem múltja is van. Sőt éppen a múlt az, ami a jelenedet és jövődet nagy részben meghatározza. Így van ez rendjén. Hiába is tiltakoznál ellene, hiszen, mint Kassák Lajos írta: "Életünknek a múlt az egyetlen pozitív tartalma: azt tudjuk, amit a múltban megtanultunk, olyan erősek vagyunk, amennyire a múltban megerősödtünk, és egyáltalán annyira vagyunk itt a jelenben, amennyire vissza nem maradtunk a múltban."

Amikor méltatásodról szóló írásom az Újszászi Híradóban megjelenik, 73. születésnapodat ünnepeled. Ez alkalomból is kívánunk az emberi kor végső határáig békés, boldog életet, a tudományos, gyógyító és oktatói munkádhoz további sikereket, nagyon jó egészséget!

(1) Magyar Népköztársaság kitüntetésével, arany emlékgyűrűvel doktorált, illetve avatták doktorrá. A kitüntetést Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának egykori elnöke adta át.

(2) Zaránk, 1914. 02. 05. - Szolnoki MÁV Kórház, 1980. 05. 08.

(3) Jászberény, 1924. - Jászberény, 1979. A katolikus iskolaszék 1946-ban választotta Újszász tanítójává.

(4) Jászjákóhalma, 1925. 11. 12. A katolikus iskolaszék 1946-ban választotta Újszász tanítójává. 1952-ig tanított a településen.

(5) 1946-ban nevezték ki katolikus állami tanítónak, német nyelvet tanított. 1947-ben, a tanulmányi év befejezésével elkerült Újszászról.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

• várostörténet

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2019. május 15. (szerda) 13:34

Találat: 595

„1904-ben a budapesti Kohn Salamon és Kohn Ede cipőgyárat alapított Újszászon. Textilcipőket gyártottak a régi orvoslakban. Az esemény vitákat indított a képviselő-testületben, végül helyi támogatottság hiányában átmenetileg kivonultak Újszászról.  Kelemen cipőgyár néven 1913-ban néhány hónapig ismét működtek. Hivatalosan csak 1928-ban szűnt meg.” Újszász könyvében ennyit olvashatunk a cipőgyárról. Kiegészíthetjük ezt a hírt a Magyar Cipész Újság 1905 évi számában fellelt, egész oldalas hirdetmény tartalmával, köztük néhány termék fényképével. 

Amit az Újszászi cipőgyár ajánl (a termék leírása után a cipők mérete és ára koronában): 

„Árjegyzék textil téli árukról. Az árak tuczatonként, netto utánvét mellett értendők, bérmentve bármely állomásra szállítva. 

1. Magasszárú schlinglis czipő, Ia, erős fekete posztóból, peremezve, bőrborítékkal 36/42; Kor. 31.- 

2. Magasszárú fűzős czipő, Ia, erős fekete posztóból, peremezve, bőrborítékkal 36/42; Kor. 29.- 

3. Magasszárú schlinglis czipő, fekete posztóból, peremezve, bőrkaplival, oldalbőrrel 26/42; K. 28.- 

4. Regatta fűzős félczipő, Ia, erős fekete posztóból, körül bőrborítékkal 36/42; Korona 22.- 

5. Melton félczipő, Ia, erős fekete posztóból, díszes csattal, 36/42; Korona 15.- 

Gyermekczipők igen erős fekete posztóból, bőrborítékkal és bőrsarokkal 20/25; Kor. 17.- 

Ugyanazok 26/29; Kor. 21.-; 30/35; Kor. 27.- 

Versenyen kívül! Rendkívül erős és ízléses kivitelű áru ily olcsó árban még eddig nem létezett! Sürgönyczím: Czipőgyár, Újszász” 

A szolgáltatások minőségéről a szalagszövegek írnak: „Minden fajták erős mosótalp és tiszta bőrsarokkal készülnek. Próbamegrendelést saját érdekében senki sem mulasszon el. Szállítás naponta postán. Meg nem felelés esetén saját költségemen visszaveszem.” 

Az árjegyzék néhány tétele magyarázatra szorul. A schlinglis cipőt a fűzővel keresztirányban, kapcsok segítségével fűzve lehet a lábhoz erősíteni. A regatta egyfajta vitorlavászon, a melton bolyhozott és nemezelt gyapjúszövet volt. 

Az Újszászi Cipőgyár hirdetménye az árakat tucatban adta meg, tehát egy darab vászoncipő ára 1 korona 40 fillér és 3 korona között volt. Hogy megértsük ennek a piaci értékét, a pesti vásárcsarnok aktuális árjegyzékéből említünk néhány tételt. Mit lehetett 3 koronáért venni 1905-ben? Pl. 2 kilo sertéshúst, vagy 2 db rántani való csirkét, vagy 6 kg almát, vagy 4 kg csemegeszőlőt. A vidéki munkabérek pedig napszámban (napibér, 10-12 óra munkavégzés) férfiaknak 80 fillér és 2 korona között mozgott. Tehát egy pár vászoncipőért a munkásnak legalább egy-két napot kellett dolgozni. 

Kohn Salamon cipőgyárának históriája meglehetősen zavaros. Az 1896-ban alapított „Villanyos erőre berendezett mechanikai czipőgyára” Erzsébetfalván működött 40-50 munkással. 1900-1906 között folytonos bérharcok hátráltatták működését. A tulajdonos vélhetően olcsóbb munkaerőt keresve döntött új cégének vidékre telepítéséről. 1906-ban csőd közelinek jelentik 60 ezer koronás tartozással. Ugyanekkor Kohn Erzsébet falvai üzemét Érsekújvárra telepítette, és Kelemen cipőgyár néven működött tovább. 1907-ben még eladásra kínálta gyártmányait, aztán neve eltűnt a sajtóból. 1913-ban az újszászi Tarsolyban olvashatunk róla a Volt cipőgyár - nincs cipőgyár című kis írásban. (Korábbi cikkünkben már idéztük a mondatokat. Talán érdemes ezeket megismételni.) 

„Évekkel ezelőtt a régi doktor lakásban egy budapesti cég textil cipőgyárt alakított s gyártmányaival oly szép forgalmat csinált, s annyi munkást foglalkoztatott, hogy az épület helyiségei az üzemhez elégtelennek bizonyultak. A gyáros tehát azt szerette volna, ha a község tekintettel arra, hogy a gyárban leginkább helybéli munkások dolgoztak, egy alkalmasabb új gyárhelyiség építéséhez ingyen helyet és anyagi segítséget is ad. Miután a község tétovázott, a gyáros felszedte sátorfáját, s odébb-állott. A múlt évben azonban „Kelemen-cipőgyár” név alatt ismételten községünkben kísérletezett. Az üzem most már kisebb apparátussal indult, de azért elég embernek nyújtott keresetet. A hitel és a rossz pénzügyi viszonyok miatt azonban a kisdedgyár is válságba került. A gyár tulajdonosa pedig igencsak minden követ megmozdított, hogy életben tartsa. Szövetkezeti alapon próbált az üzem folytatásához pénzt, anyagi erőt szerezni. A munkások jegyzették volna is a részvényeket, de az Országos Központi Hitelszövetkezet, melynek kebelében szándékozott e kis iparszövetkezet működni, az időt az alakuláshoz nem tartotta egyelőre alkalmasnak, így dugába dőlt minden terv. A gyár emiatt rövid pár hónapi vajúdás után kénytelen volt beszüntetni az üzemet, a múlt hónapban pedig teljesen felszámolt, s a gyáros maga is elköltözött községünkből. 

Jánoska Antal 

• várostörténet

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2019. május 15. (szerda) 12:11

Találat: 549

A társadalom számos esetben fordul a polgárokhoz nemes célok megvalósítása érdekében. Az adományok gyűjtésében élen jártak a pedagógusok, papok, iparosok és közalkalmazottak. Az újszászi templom rendszeres gyűjtései mellett a jótékonykodás alkalmai voltak a polgári- és iparos körök rendezvényei, ahol többnyire a helyi óvoda és iskola fejlesztését hangsúlyozta a szervező. A mezőgazdálkodásból élő szegény falusi sors legnagyobb próbatételeit a természet szeszélye jelentette: ismétlődő árvizek, aszály, jégkár, az állatállományt tizedelő járványok. A kárenyhítéshez rendszeresen járult hozzá a nagybirtokos Orczy család. Terménnyel, élelemmel, avagy az elhullott állatok pótlásával segítette a károsultakat. A jótékonyságra szánt összegek valós értékét hosszadalmas lenne meghatározni. Hasonló a helyzet, amikor az akciók eredményességét kutatjuk, az adomány eljutott-e a célszemélyekhez? Oknyomozók írták le, hogy a jótékonyságra szánt összegek fele eltűnik a rendszerben. Cikkünkben az újszászi jótékonykodás pillanataiból válogattunk. A híradások mellé írva a történelmi háttérre is vetünk egy pillantást.

1802: a váci királyi siketnéma intézet javára gyűjtött Huszka János zagyvarékasi plébános Újszászon 9 forintot. (1807-ig Újszász a rékasi plébánia filiája volt.) 1853-ban Vonnák Károly plébános 2 forintot adományozott. Az intézetet Cházár András alapította 1802-ben.

1832: A budai magyar színész társaság számára küldött Pap Alajos jegyző 2 forint 30 krajcárt. (A budai Várszínház működtetésének hozzájárulása.)

1838: Áprilisban a dunai árvízkárosultaknak gyűjtöttek Újszász lakói 171 koronát, 16 font disznóhúst és 4 véka gabonát. Szeptemberben még 8 forintot. (1838. márciusban a Duna vize öntötte el a budai és pesti oldal házait. Az árvízben 2281 épület semmisült meg.)

1843: A vakok pesti intézetének javára „Báró Orczy Újszász helysége lakosai 16 forint 6 krajcárt” gyűjtöttek. (Az 1838. évi árvíz a vakok Király utcai házát is elmosta. Helyére építették az új székházat, iskolát és kollégiumot a Király utca és Gyár utca – ma Jókai utca – találkozásánál.)

Vakok Intézete a Király utca (akkor még) Gyár utca sarkán. Ezen épület helyén épült fel később a Liszt Ferenc téri Zeneakadémia épülete. /1901 és 1903 között, Szerző: Klösz György/

1848: a magyar álladalom (költségvetés) részére tavasszal ezüst pénzben 50 forint 50 krajcárt fizettek be újszászi adakozók, majd nyáron 16 forint 18 krajcárt.

1849: májusban a nagykátai kórházban fekvő honvéd sebesültek számára küldtek 7 bárányt.

1853: a kínai gyermekek megmentésére az újszászi hívek 4 forintot küldtek, 1862-ben 1 forintot. (1851-ben James apát, egy párizsi katolikus társulat ügyvivőjeként Bécsben és Pesten buzdított adakozásra. Magyarországi hívektől gyűjtött adományok sorsáról nincs hírünk.)

1858: „Ferdinand Miksa főherczeg fölhívása következtében Ő cs. kir apostoli Felsége I. Ferencz József szerencsés megmentése emlékének egy templom általi örökítésére” Újszász községe: báró Orczy Béla 5 Ft, Vágó István 2 Ft, Liszkovszky János 1 Ft, apróbb adakozásokból 1 Ft 39 kr.; összesen 9 Ft 39 kr. gyűlt össze. (1853. február 18-án Bécsben Libényi János szabósegéd tőrével a nyakán sebesítette meg Ferenc József császárt. A tettest elfogták és kivégezték. A fogadalmi templomot (Votivkirche) végül 1879-ben szentelték fel Bécsben.)

Fogadalmi Templom Bécsben

1859: Újszász község 21 forintot adományozott lóvásárlásra a magyar önkéntesek számára. (1859. április-júliusban zajlott az osztrák-olasz háború. Június 24-én Ferenc József katonái Solferinonál szenvedtek súlyos vereséget. A harcokban magyar önkéntesek is részt vettek. A csatában közel 30 ezer ember halt meg és sebesült meg.)

1862: „A Szent-István-Társulat által Pesten szerzendő házra… Bolgár József újszászi pleb. 5 Ft.”
Ugyanekkor a szentsír őreinek 1 Ft.” (1861-től a Társulat székházának érdekében kezdtek közadakozást. A terv csak 1870-ben valósult meg.)

1880: Az Eötvös Alap javára Újszászról érkezett befizetések:

„Ujszászról: B. Orczy Andor 10 frt.; B. Orczy Tekla 2 frt.; Monszpart Zsigmond 2 ft.;
N. N. 50 kr.; Kallivoda Ede 1 frt.; Vörösmarty János Kálmán 2 frt.; Farnek Béla 1 frt,; Mosskonyi 50 kr.; Zimmermann 50 kr.; Hofer Mihály 1 frt.; Virágh József 50 kr.; Bakó László 20 kr.; Csábi János 20 kr.; Vargha Ferencz 20 kr. Újszászi adomány összesen 21 frt. (Az 1876-ban létrehozott Eötvös Alap „részint tudományos és műegyetemeinket, részint akadémiáinkat, középtanodáinkat vagy képezdéket látogató tanulók közt osztatik ki ösztöndíjakul…”

1901: Balogh Kálmán kántortanító gyűjtött a Vörösmarty szobor felállítására 8 forintot. (Vörösmarty Mihály szobrát - Kallós Ede műve - végül 1908-ban avatták, ma is a róla elnevezett belvárosi téren áll Budapesten.)

1910: A hétházi lakóknak az élelmiszer segély keretében egy újszászi vendéglős 1 liter rumot adott. (Hétház budapesti bérlakás csoport volt, lakói a magas bér és sanyarú körülmények miatt indítottak mozgalmat a tulajdonosok ellen. A hétháziaknak a Népszava szervezett gyűjtést.)

1912: a pestmegyei jegyzők árváinak javára 4 korona és 24 fillért gyűjtöttek Újszászon.

1913: Rudnyánszky Gyula elhunyt költő, újságíró családjának támogatására a Pesti Napló kezdeményezett gyűjtést. „N. Böske Újszászról” 5 koronát küldött.

1918: A háborúban megvakult hősöknek adományozott 100 koronát öv. Ernst Miksáné.

1920: A Rákosi Jenő gyermekvédelmi alapra 163 korona érkezett Újszászról. (Az 1910-ben létrehozott alapítványt nevezték el róla.)

1921: A Hangya Szövetkezetek a nemzeti hadseregért akció sikeréhez az újszásziak 1000 koronával járultak hozzá.

1927: „A pestvármegyei szegénysorsú főiskolai hallgatók segélyezésére 12 pengő és 8 fillér gyűlt össze. 1931-ben e célra Újszász elöljárósága 8 pengő 74 fillért küldött.

1935-ben a Jugoszláviából kiutasítottak segélyezésére a községi elöljáróság 87 pengőt és 80 fillért gyűjtött. (1934. decemberben Jugoszláviából 3000 magyart toloncoltak ki.)

1938-ban és 1940-ben a Horthy Miklós Nemzeti Repülő-Alap javára az újszászi elöljáróság 50-50 pengőt adományozott. (Az alapítvány 1938-ban jött létre és a pilótaképzést szolgálta.)

1938-ban az újszászi postahivatal adományozott 3 pengő 60 fillért Horthy kormányzó hitvesének nyomorenyhítő alapjára.

1940-ben a Pesti Hírlap által az erdélyi ínségesek javára kezdeményezett gyűjtéshez az újszászi Volter Zsigmond 5, Bíró István 1 pengővel járult hozzá.

1940-ben az árvízkárosultak javára megindított országos gyűjtés során az újszászi MÁV alkalmazottak olvasóköre 10 pengőt adományozott.

1943-ban a honvédcsaládok támogatására rendezett gyűjtésre Balogh Kálmán 5 pengőt küldött.

Kevés hírünk van viszont arról, amikor Újszász népét segítették az adakozók:

1867: „A magyar gazdasszonyegylet Pest megye kilencz ínséges községe (Izsák, Jánoshida, Kiskőrös, Uj-Kécske, Rékas, Puszta Péteri, Tószeg, Ujszász, Vadkert) számára 100-100 ftot kézbesített b. Orczy Bélának…”

1932-ben Horthy Miklósné nyomorenyhítő akciójára természetbeni adományként 50 métermázsa szén ékezett Újszászra.

Jánoska Antal

• várostörténet

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2019. május 15. (szerda) 11:56

Találat: 1005

Másfél éve jelent meg Újszász könyve. A 700 oldalra tervezett monográfia végül 390 oldalas lett. Oka volt ennek a szűkös költségvetés, a szerzői/szerkesztői önmérséklet és szigor. Az idő múlásával tudásunk is gyarapodik, újabb dokumentumok és fényképek, eddig nem ismert visszaemlékezések kerülnek látókörbe. Az elkövetkező hónapokban igyekszünk kiegészíteni az Újszász könyvéből megismert történelmet. Elsőként a sírkertben eltemetett német katonákról írunk. 

1944 októberében visszavonuló német csapattestek jelentek meg Újszászon. A Tisza vonalának feladása után a főváros felé húzódtak, utóvédjeik Szászbereknél és az abonyi határban harcoltak Malinovszkij marsall 2. ukrán frontjával. A nyomasztó fölényt élvező oroszok lőtték a falut, aknavetőik és lövegeik számára célpont lett a távolból is jól észlelhető szarvashalmi Orczy kastély és a templomtorony. Előbbit 26 belövés érte, utóbbi közelében találatot kapott a parókia, ahol Prukker esperes-plébános is életét vesztette. P. Szabó Polikárp főplébános, ferences-rendházfőnök levelet írt Szolnokról a váci püspöknek 1945. január 12-én: „Hiteles forrásból értesültem, hogy november 10-én este Fitos Pál rákóczifalvi plébános, valamint az újszászi esperes és nővére bombatalálat következtében az újszászi plébánián meghaltak. (November) 12-én du. 1 órakor a harangozó pap nélkül hantolta el a megboldogultakat. Az újszászi templom tornyát is találat érte, a templom mennyezete pedig leégett.” Utóbbi mondat megkérdőjelezi Újszász történetíróinak 60 éven át gyakran ismételt állítását, hogy a templomtornyot az egyébként is utánpótlás gondoktól szenvedő, menekülő német katonák gyújtották fel. Ez egyben előrevetíti az egykor szövetséges, majd megszálló, végül ellenségnek tekintett német hadsereg iránti ellenszenvet és a felszabadító, újabb szemlélet szerint megszálló szovjet hadsereg iránti (érdek) szimpátiát. Mily törékeny, manipulálható tudomány a történelem! Egy zavaros történelmi jegyzetben azt a képtelenséget is olvastam, hogy Wilhelm Keitel vezértábornagy 1944 októberben az Árpád úti úri kaszinóba lett beszállásolva. Igaz viszont, hogy a főparancsnok fia, Karl-Heinz Keitel SS-Sturmbannführer részt vett Budapest védelmében. Életrajzírója szerint december 12-én megsebesült. Újszászi tartózkodására nem találtam utalást. 

November 10-én az oroszok bevonultak Újszászra. Tetteikről Újszász könyvében írtunk. A polgári lakosságra hárult az utcákon és a kertekben megtalált holttestek temetőbe szállítása és elhantolása. 1948. április 10-én Varga István főjegyző levélben közölte feljebbvalóival az Újszászon eltemetett katonai személyek névsorát – németeket, oroszokat, magyarokat és egy románt. (A listát a Hadtörténeti Levéltár őrzi.) Vélhetően az elhunytaknál talált iratok adatait másolták a jelentésbe. A szövegben használt rövidítéseket nem minden esetben sikerült megfejteni. A „Halál ideje” rovatba pontatlan adatok kerülhettek, hiszen október 27. és november 3. közöttiek a bejegyzések. Módosul a korábbi adatközlésekre alapozott leírás is. (Újszász könyve, 103. o.) Itt még 21 német katona sírjáról írtam. A főjegyző listáján 24 név szerint ismert, és 7 ismeretlen német katona szerepel. Az újszászi sírkertben eltemetett német katonák (zárójelben életkoruk): 

Franz Klogsberg (18), Josef  Feser (31), Mathias Lehmann (19), Georg Lux (?), Walter Bächer (18), Bernard Maier (21), Arno Klähne (18), Martin Wotschl (26), Georg Roth (27), Hans Böhtig (25), Heinrich Schepp (33), Erhard Brokus (20), Michel Bordon (18), Willi Gorlich (23), Karl Rőmer (35), Stephan Hummel (23), Heinz Rüschen (?), Heinz Corcilius (?), Kurt Haueiss (19), Otto Hermann (43), Seb. Hoffmann (46), Herbert Kupetz (21), Werner Ebbinghaus (21), Friedrich Weide (?) és még 7 ismeretlen német katona, összesen tehát 31-en. Holttestüket a temető hátsó szegletében, egyéni sírba temették el, helyüket kettős kereszttel jelölték. Később a jeleket felszámolva a szociális otthonban elhunyt személyeket temették ide. A német hadisír gondozók 2001-ben exhumálták a katonasírokat. 

Varga főjegyző jelentésének rovatai: nemzetiség, név és rendfokozat, állománytest, születésének és halálozásának ideje. A rendfokozatot csak néhány személynél közli. Feltűnő az okmány „Halál ideje” rovata, miszerint október 20. – november 4. között estek el a német katonák. Megválaszolatlan marad a kérdés, hogy mi történt Újszászon november 4-e és 10-e között eltelt egy hétben? Erőt gyűjtöttek a szembenállók és hallgattak a fegyverek, avagy a dátumozás fiktív? 

A rovatokban feltüntetett katonai egységeket nézve kitűnik, hogy a visszavonuló német hadsereg hátvédét az egyes csapattestek maradványaiból szervezték meg. Így a 3., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 14. SS páncélgránátos hadosztályok katonái haltak meg a szórványos harcokban. 

A Waffen SS 1939-ben jött létre és közvetlenül a Wehrmacht alárendeltségében 38 hadosztállyal, közel 1 millió katonával vett részt a hadműveletekben. Kovács Zoltán András és Számvéber Norbert A Waffen-SS Magyarországon című könyvében az Újszász környéki harcokról is beszámolt. Idéztük ezeket Újszász könyvének 101-102. oldalán. 

Varga főjegyző jelentése szerint „4 orosz hősi halált halt katona van tömegsírban, több adat nem áll rendelkezésre. A közös sír vasbeton kerítéssel van körülvéve, és mind a négy katonának a közös síron márvány emlékkő van, azonban azokon a név nem szerepel.” 1960-ban új emlékművet állított a községi tanács. Ekkor már 4 orosz katona neve volt olvasható a kőtáblán. A lista 32. sorában Petrovics Iván 19 éves orosz katona neve szerepel. 

2 magyar katona halálát – Bodony Lajos és Nagy Kálmán – egy korabeli jegyzőkönyv szerint a vasútállomáson „eléhezés” okozta. Továbbá 2 ismeretlen magyar katona közös sírba lett temetve. A listán szerepel még egy 24 éves román katona, Vasilieoni Constantin neve is. 

Jánoska Antal 

A Waffen SS, a 9. és 14. páncélgránátosok jelvényei

• várostörténet

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2019. február 20. (szerda) 11:11

Találat: 944

Szomorú szívvel fogadtuk a hírt, hogy néhány hónapos testi-lelki csatározás után végeztetett be Páll József sorsa. A sors, amely mindannyiunk számára így vagy úgy, megírattatott. Bekövetkezett, ami nem ad újabb esélyt az élet igenlésére. 

A nagykerti iskola emblematikus pedagógusai közül nemrég ketten is eltávoztak a földi élettől. Sorsuk kapuja bezárult. Már nem jönnek többé osztálytalálkozó csengetésére, de lélekben ott lehetnek közöttünk. Páll József („Punktum” tanító bácsi) és Lakatos Csaba tanár bácsi, s párja, Jutka néni már több évtizede elment örökre. Hosszú éveket töltöttek együtt az iskolában kollegaként, szolgálati lakásukban szomszédként és barátként is. Az iskola javát szolgálva családjaikkal teljes mellbedobással dolgoztak a gyerekek tudásának, erőnléti, intelligencia, testi, művelődési fejlődésében, művészettörténeti ismereteik bővítésében, nevelésében. Útjaik idővel elváltak. Élethelyzetük változásával ki–ki a pedagógus pályán maradva a maga boldogulását más helységben kereste és találta meg. Szinte egyidőben a két férfi most végleg elment. 

Távozásukkal egy gazdag életút szakadt meg, s mi tisztelettel meghajtjuk fejünket előttük. Szellemük itt él közöttünk, emlékük gondolatainkban örökre megmarad. 

Nehéz szavakba önteni azokat az érzéseket, amelyek haláluk után kavarognak az emberben. Nehéz, mert mindenki más emléket őriz magában velük kapcsolatban. 

A Nagykerti Általános Iskola tanárai az 1970-es évek elején.
A hátsó sorban balról az első Lakatos Csaba, az első sorban balról az első Páll József, jobbról a harmadik Lakatos Csabáné
(Archív fotó Nagy Béla gyűjteményéből)

Páll József tanító, erdészeti technikus mindvégig itt lakott akkor is, amikor már hivatása máshová terelte, feleségével együtt Újszász város Pro Urbe Díjas pedagógusa volt. 

Az elmúlt évtizedek fellobbanó fényében emlékek villannak. Láthattunk életében erényt és hibát, feszültséget és nyugalmat, ragyogást és árnyékot, vihart és szelíd napokat. Örökségül maradt ránk, tanítványokra a követendő példa: hogyan kell tartalmas életet élni úgy, hogy maradandó élményt nyújtsunk minden önzés nélkül tiszteletben tartva a körülöttünk lévőkkel a munkában, a családi életben, közösségi tevékenységben, társadalmi életben. 

Visszagondolva, láthattuk a tanítót, a pedagógust. Hivatása minden tudományával felvértezve nevelte és oktatta, készítette fel a nagybetűs ÉLET-re diákjait! Következetessége, szigora rendkívüli humánummal párosulva valódi tekintélyt és tiszteletet vívott ki a gyerekek és a szülők körében is. Határozottsága javunkat szolgálta. Nem volt apelláta tanítása során. Fegyelem és szeretet összemosódott életében. Pedagógiai fogásokkal jól igazgatta a nehezen kezelhető gyerekeket. Az utolsó szó mindig az övé volt „Punktum és kész, édes fiam!” szlogenje csillapította a tanulók kordában tartását, megnyugvását. Szívesen anekdotázott, szerette a társaságot, a jó kedvet. Nem volt olyan év, amikor iskolai kirándulásokat ne szervezett volna. Feledhetetlen napokat tölthettünk együtt nyári táborozások alkalmával. Bejárhattuk az ország nevezetes kiránduló helyeit. Eljutottunk a dunántúli, az Északi középhegység gyönyörű erdős, fás ligeteire, helyeire, múzeumokba, ipari gyáregységekbe. Kapcsolatokat épített ki azért, hogy olcsóbban és minél jobb élményekkel térjünk haza községünkbe. Sokszor Csepel motorjával már hajnalok hajnalán a faluk boltjait, pékségeit járta, hogy a frissen sült ropogós igazi kifli és friss tej a reggelire előteremtődjön. Sokat túráztunk, ismerkedtünk a természettel. Az újszászi parkerdei tábor is az ő nevéhez fűződik, valamint a nagykerti iskola korcsolyapályája. A pályára telenként, hajnalok hajnalán vödörrel hordta a vizet, hogy képződjön a jég, és tudjanak korcsolyázni a gyerekek. 

Az ő és Lakatos tanár úr közös felismerésének köszönhetően maradt fenn a legendás Orczy címer, amelyet Fábián Feri bácsiék végül is nem a melléképület úsztatott beton alapjába tettek, hanem megőrizték az utókor számára. Az iskolai foto szakkörben is, a fegyelmet megkövetelő légpuska céllövészeti versenyek, bokszoktatás, kézilabdázás is fontos volt a sportmunkájában. Egy-egy nagysikerű mesedarab (Égig érő nagy fa, Csipkerózsika) előadás előkészítésében, technikai munkálatokban feleségének, Katikának „Szép tanár néninek” - mert így hívtuk) szívesen segített. Csaba tanár úr és felesége Jutka néni a Páll házaspárral szoros, együttműködő munkát végzett a nagykerti iskolában. Fontosnak találták a gyerekek, szülők, pedagógusok kapcsolatát. Kutatómunkával feldolgozták a nagykerti iskola történetét is. Leírták, dokumentálták, képekkel, fotókkal, pedagógusok saját kezű levelezésével illusztrálták az iskola életét 1972-ig bemutató naplót. A páratlan értékű honismereti anyag átadásra került a fennállásának 60. évfordulóját ünneplő Városi Könyvtár részére. 

Nyugdíjas éveit aktívan élte meg. Kertészkedett, unokázott, sportolt, utazgatott, fotózott. Emlékeit gyűjtögette. Örök mozgásban volt. Messziről köszönt előre, név szerint szólítva volt tanítványait. Itt élt közöttünk. Ismerte „gyerekeit”. 

Emlékeinkben megőrizzük mindkét pedagógus felejthetetlen egyéniségét. A segítőkész, mosolygós, határozott kisugárzó barátságos arcokat. Példaképeink voltak. ők jól tudták. A gyerekeknek nagyobb szükségük van a példaképre, mint a bírálatra. Munkájukban alkalmazták. Életünk építői voltak, amiért hálásak vagyunk. Sorolhatnám még a közös emlékeinket az elvesztett pedagógusainkról. Mégsem teszem, hanem a róluk szóló emlékezésünket Márai Sándor soraival zárom. 

„Most pontot teszek, s mint aki vesztett csatából maradt meg hírmondónak, s elfújta mondandóját: emlékezni és hallgatni akarok.” 

Búcsúzunk Jutka nénitől is. Nyugodjon békében Csaba bácsi! Isten Veled Jóska bácsi! Punktum tanító bácsi! Nyugodjatok békében. Emléketek szívünkben él. 

Diákjai, tanítványai megbízásából emlékezünk, soha el nem felejtjük életünk ikonjait. 

Krassóiné Gyüre Rozália Margit