Várostörténeti múzeum

„1904-ben a budapesti Kohn Salamon és Kohn Ede cipőgyárat alapított Újszászon. Textilcipőket gyártottak a régi orvoslakban. Az esemény vitákat indított a képviselő-testületben, végül helyi támogatottság hiányában átmenetileg kivonultak Újszászról.  Kelemen cipőgyár néven 1913-ban néhány hónapig ismét működtek. Hivatalosan csak 1928-ban szűnt meg.” Újszász könyvében ennyit olvashatunk a cipőgyárról. Kiegészíthetjük ezt a hírt a Magyar Cipész Újság 1905 évi számában fellelt, egész oldalas hirdetmény tartalmával, köztük néhány termék fényképével. 

Amit az Újszászi cipőgyár ajánl (a termék leírása után a cipők mérete és ára koronában): 

„Árjegyzék textil téli árukról. Az árak tuczatonként, netto utánvét mellett értendők, bérmentve bármely állomásra szállítva. 

1. Magasszárú schlinglis czipő, Ia, erős fekete posztóból, peremezve, bőrborítékkal 36/42; Kor. 31.- 

2. Magasszárú fűzős czipő, Ia, erős fekete posztóból, peremezve, bőrborítékkal 36/42; Kor. 29.- 

3. Magasszárú schlinglis czipő, fekete posztóból, peremezve, bőrkaplival, oldalbőrrel 26/42; K. 28.- 

4. Regatta fűzős félczipő, Ia, erős fekete posztóból, körül bőrborítékkal 36/42; Korona 22.- 

5. Melton félczipő, Ia, erős fekete posztóból, díszes csattal, 36/42; Korona 15.- 

Gyermekczipők igen erős fekete posztóból, bőrborítékkal és bőrsarokkal 20/25; Kor. 17.- 

Ugyanazok 26/29; Kor. 21.-; 30/35; Kor. 27.- 

Versenyen kívül! Rendkívül erős és ízléses kivitelű áru ily olcsó árban még eddig nem létezett! Sürgönyczím: Czipőgyár, Újszász” 

A szolgáltatások minőségéről a szalagszövegek írnak: „Minden fajták erős mosótalp és tiszta bőrsarokkal készülnek. Próbamegrendelést saját érdekében senki sem mulasszon el. Szállítás naponta postán. Meg nem felelés esetén saját költségemen visszaveszem.” 

Az árjegyzék néhány tétele magyarázatra szorul. A schlinglis cipőt a fűzővel keresztirányban, kapcsok segítségével fűzve lehet a lábhoz erősíteni. A regatta egyfajta vitorlavászon, a melton bolyhozott és nemezelt gyapjúszövet volt. 

Az Újszászi Cipőgyár hirdetménye az árakat tucatban adta meg, tehát egy darab vászoncipő ára 1 korona 40 fillér és 3 korona között volt. Hogy megértsük ennek a piaci értékét, a pesti vásárcsarnok aktuális árjegyzékéből említünk néhány tételt. Mit lehetett 3 koronáért venni 1905-ben? Pl. 2 kilo sertéshúst, vagy 2 db rántani való csirkét, vagy 6 kg almát, vagy 4 kg csemegeszőlőt. A vidéki munkabérek pedig napszámban (napibér, 10-12 óra munkavégzés) férfiaknak 80 fillér és 2 korona között mozgott. Tehát egy pár vászoncipőért a munkásnak legalább egy-két napot kellett dolgozni. 

Kohn Salamon cipőgyárának históriája meglehetősen zavaros. Az 1896-ban alapított „Villanyos erőre berendezett mechanikai czipőgyára” Erzsébetfalván működött 40-50 munkással. 1900-1906 között folytonos bérharcok hátráltatták működését. A tulajdonos vélhetően olcsóbb munkaerőt keresve döntött új cégének vidékre telepítéséről. 1906-ban csőd közelinek jelentik 60 ezer koronás tartozással. Ugyanekkor Kohn Erzsébet falvai üzemét Érsekújvárra telepítette, és Kelemen cipőgyár néven működött tovább. 1907-ben még eladásra kínálta gyártmányait, aztán neve eltűnt a sajtóból. 1913-ban az újszászi Tarsolyban olvashatunk róla a Volt cipőgyár - nincs cipőgyár című kis írásban. (Korábbi cikkünkben már idéztük a mondatokat. Talán érdemes ezeket megismételni.) 

„Évekkel ezelőtt a régi doktor lakásban egy budapesti cég textil cipőgyárt alakított s gyártmányaival oly szép forgalmat csinált, s annyi munkást foglalkoztatott, hogy az épület helyiségei az üzemhez elégtelennek bizonyultak. A gyáros tehát azt szerette volna, ha a község tekintettel arra, hogy a gyárban leginkább helybéli munkások dolgoztak, egy alkalmasabb új gyárhelyiség építéséhez ingyen helyet és anyagi segítséget is ad. Miután a község tétovázott, a gyáros felszedte sátorfáját, s odébb-állott. A múlt évben azonban „Kelemen-cipőgyár” név alatt ismételten községünkben kísérletezett. Az üzem most már kisebb apparátussal indult, de azért elég embernek nyújtott keresetet. A hitel és a rossz pénzügyi viszonyok miatt azonban a kisdedgyár is válságba került. A gyár tulajdonosa pedig igencsak minden követ megmozdított, hogy életben tartsa. Szövetkezeti alapon próbált az üzem folytatásához pénzt, anyagi erőt szerezni. A munkások jegyzették volna is a részvényeket, de az Országos Központi Hitelszövetkezet, melynek kebelében szándékozott e kis iparszövetkezet működni, az időt az alakuláshoz nem tartotta egyelőre alkalmasnak, így dugába dőlt minden terv. A gyár emiatt rövid pár hónapi vajúdás után kénytelen volt beszüntetni az üzemet, a múlt hónapban pedig teljesen felszámolt, s a gyáros maga is elköltözött községünkből. 

Jánoska Antal