Két-három hónapja felröppent a hír, bezár az Eszes féle dohánybolt és lottózó. A hír igaznak bizonyult. Kinn a tábla: „Az üzlet bezárt! Köszönöm az eddigi vásárlásaikat.”

A készlet kisöprés, a végkiárusítás utáni üres polcok között beszélgetünk. Régóta ismerjük egymást. Eszes János szerint először 1978-ban egy Parkerdei futóversenyen találkoztunk, ahonnan a híres rádióriporter, Novotny Zoltán közvetítette az eseményeket. Ő akkor került Újszászra. Én már két éve itt voltam, és a futóverseny szervezők között tevékenykedtem.

– Miért zárt be a bolt?
– 79 éves vagyok. Fizikailag még alkalmasnak érzem magam a bolt vezetésére, de olyan szembetegségem van, amely sem műtéttel, sem szemüveggel nem gyógyítható. Nem látom a számítógépet, nem látom a számlákat, nem látom a vevőket. Ugyan a hangjuk alapján sokukat felismerem, de így nem lehet boltot vezetni. Vége, befejeztem. A bolt kiürítése, a készletek végkiárusítása megtörtént. Már csak a papírok elrendezése van hátra. A dohányboltot nem lehet másnak átadni. Miniszteri hozzájárulással látásromlásomra tekintettel bonthatom fel a koncessziós szerződést, szüntethetem meg a dohányboltot. A lottózónak talán lesz folytatása, de a dohányboltnak a szigorú állami szabályozás miatt vége.
64 évet töltöttem a kereskedelemben. Ebből 45 évet Újszászon kereskedtem.

 

Eszes János 64 évet dolgozott a kereskedelemben
(Fotó: Fehér János)

 

– Mi a szép a kereskedelemben, miért jó a kereskedelemben dolgozni?
– Az emberi kapcsolatok miatt jó kereskedőnek lenni. Mindenkivel, a munkatársaimmal és a vevőimmel is mindig megtaláltam a kapcsolatot. Én mindenkivel – az egyszerű emberektől kezdve a doktorokig – szót értettem. Kezet fogtunk, paroláztunk, hátba vágtuk egymást, tiszteltük és segítettük egymást.
Többször előfordult, hogy jött a vevő és azt mondta: Magánál vettem az első villanybojleremet, a másik arra emlékezett, hogy villanykályhát szereztem neki.
A visszavonulásommal ezek a mindennapi találkozások, beszélgetések, az emberi kapcsolatok fognak hiányozni.
Itt, ezzel a gondolattal be is lehetne fejezni a beszélgetést, de a 64 év az 64 év. Eszes János szívesen beszél mozgalmas és eseménydús életéről. Mindenről van története, amelyeket érdemes közzétenni.
1944. szeptember 17-én születtem Jánoshidán. (Már itt voltak az oroszok - fűzi hozzá.) Eleinte tanyán laktunk, később beköltöztünk a faluba. Büszke vagyok rá, hogy minden paraszti munkát el tudok végezni.
Az iskolát a tanyasi iskolában kezdtem, majd Jánoshidán folytattam. 1958-ban 71 napot hiányoztam. Részt vettem a mezőgazdasági munkákban, a betakarításban segítettem, ökröt hajtottam. A sok hiányzás ellenére jó tanuló voltam.
1959-1962-ben Jánoshidán a vegyesboltban voltam tanuló. Negyedévente Szolnokra jártam konzultációra. Egy félévet Tokajban, a SZÖVOSZ iskolában is tanultam. Vegyes bolti eladó a végzettségem.
1963-ban a nagy árvíz idején részt vettem a mentésben. Rocsóval mentettük, amit lehetett. Többször azt hitték, hogy odavesztem a nagy vízben, de mindig hazaértem. A vízzel borított határban is jól tájékozódtam.
Utána egy félévet az építőiparban dolgoztam. Ezért az építőiparhoz is értek.
A kereskedői pályát 19 évesen Szolnokon az Élelmiszer Kiskernél üzletvezetőként kezdtem. 1968-ig dolgoztam Szolnokon. 1968-ban feleségül vettem Takács Ilonát. A kereskedést a Nógrád megyei Magyarnándorban folytattam üzletvezetőként. 1971-től 1978-ig Jászboldogházán voltam boltvezető. 1978-ban, 45 évvel ezelőtt Újszászra hívtak az Újszászi ÁFÉSZ áruház vezetőjének. A feleségem is az ÁFÉSZ-nél dolgozott kereskedelmi vezetőként. Ő nyitotta meg Varga János ÁFÉSZ elnökkel a Szász éttermet. Később Szolnokon a városnál dolgozott kereskedelmi munkakörben. Szakmai könyvet is írt a kereskedőknek.
Az áruházban, amely nemcsak élelmiszert, hanem ruhát, cipőt, műszaki cikkeket is árult, 18-20 fős kollektíva dolgozott. Nagyon szívesen gondolok rájuk. Jó csapat voltunk. Tudni kell, hogy a hetvenes-nyolcvanas években hiánygazdálkodás, központi elosztás volt, de én mindent be tudtam szerezni. A Trabantom volt a beszerző kocsi. Az áruházban a nagy ünnepekre mindig volt sör, egy kilós csomagokban volt banán, volt villanybojler.
Sok mindent kitaláltunk a forgalom növelésére. Én árultam először Újszászon pálcikás jégkémet, amit Budatétényből szerzetem be. Csomagolt húst és hanglemezt is árultunk, grill csirkét sütöttünk, divatbemutatót, bútorkiállítást rendeztünk. Vevőink között ajándéksorsolásokat szerveztünk. Emlékszem egyszer Diószegi Sándorné gimnáziumigazgató egy fél disznót nyert a sorsoláson.
Részt vettem az áruház melletti gumijavító, centírozó létrehozásában. Tizenhárom településen gyűjtöttük a használt gumiabroncsokat, amit futózás után értékesítettünk, és Bányai Károly felszerelt az autókra.
Az árubeszerzések során az országot járva azt tapasztaltam, hogy malac orrkarikából országos a hiány. Másodállásban elkezdtem a malackarika gyártást. Ismerőseimmel egy kis gépet konstruáltunk, amelynek óránkét 6300 db volt a teljesítménye. 1982-1985-ben Röfi 1, Röfi 2 és Röfi 3méretben szinte az egész országot elláttam malackarikával.
1990-1992-ig vállalkozóként béreltem az áruházat, az áruház árukészletét. 1992-től 1995-ig a Fecske mellett vas, műszaki és vegyes iparcikkboltot üzemeltettem. Közben volt két kis élelmiszerboltom is. Egyik a régi gyógyszertárban, a másik a Deák Ferenc úton.
1995-ben vettem meg a valamikori Szolgáltató ház nagyobbik részét, Itt először vegyes iparcikkboltot üzemeltettem, amit 1999-től lottózóval bővítettem. Az iparcikkbolt 2013-ig működött. Ekkor váltottam át a dohányboltra és működtettem a lottózóval. Ezt szüntettem meg most.

– Beszéljük egy kicsit a politikáról is.
1988-ban Jászboldogházán megalakítottam a Magyar Demokrata Fórumot (MDF). Én voltam az elnök. 1989. május 1-jén – még a rendszerváltás előtt – ünnepséget tartottunk. Eleinte kevesen voltunk. Később bátrabbak lettek az emberek. Az országos MDF gyűlésekre is eljártam. Jó kapcsolataim voltak az MDF vezetőivel. Für Lajos járt Jászboldogházán. Az első választáson én voltam a MDF jászsági kampányfőnöke. Indultam az országgyűlési képviselő választáson. 22 szavazattal lemaradva második lettem dr. Mizsei Béla (FKGP) mögött. Nem kértem újra számolást. Voltam önkormányzati képviselő Jászboldogházán és Újszászon is.
Figyelem a politikát. Tájékozott vagyok most is benne.
Egy érdekes esetet még elmesélek. Mind a ketten benne vagyunk, a politika és a kereskedelem is összefonódik benne.
1990-ben nemcsak Budapesten volt taxis blokád, hanem vidéken is. Az utak le voltak zárva, a taxisok minden stratégia pontot elfoglaltak. Akadozott a szállítás, áruhiány volt. Nem volt kenyér Újszászon. A taxisok csak CB rádión voltak elérhetőek. Újszászon csak Makai Jánosnak volt CB rádiója. Azon a rádión megbeszéltem a taxisokkal, hogy kenyérszállítás felirattal átengedik a szállítójárműveket a blokádon. Faragó Péter hordta a kenyeret Abonyból és Ceglédről. és 1990. október 26-án éjszakába nyúlóan az akkor megválasztott képviselők: dr. Baky Endre, Bogárné Simon Klára, Fehér János és Rózsa György segítettek a kenyér kiosztásában. Máig őrzöm Nagyné dr. Szelmák Erika polgármester köszönő levelét a kenyérellátás megszervezéséért.

– Hogyan tovább?
– Itt maradunk Újszászon. A bolthelyiséget a későbbiekben valami csendes tevékenységre szívesen kiadjuk.

Fehér János

 

Az újszászi lábtoll-labdázás története szorosan összefonódik az Újszászi Városi Tornacsarnok történetével. Ez a csarnok tekinthető a magyar lábtoll-labdázás bölcsőjének, amely felnőve, megerősödve a magyar lábtoll-labdázás, sőt az európai lábtoll-labdázás központja lett. Itt rendeztük az első világbajnokságot, a második Európa bajnokságot. A 30 év alatt 25 Hungarian Open, 26 felnőtt bajnokság és sok-sok verseny zajlott a csarnokban. 26 ország játékosai jártak az újszászi csarnokban.

 

Peter von Rüden és az újszászi lábtoll-labdázás úttörői
(Fotó: Nagy Béla archív)

 

Én 1992. november 15-től dolgozom az 1992. október 23-án átadott tornacsarnokban. (Decemberben az önkormányzattól kaptam egy díszoklevelet és egy üvegplakettet a 30 éves munkáért.) A csarnok felszerelése során, egy újságcikk alapján, – amely gyereknek ajánlotta a kínai eredetű látványos sportágat, a lábtoll-labdázást – jött az ötlet a labdavásárlásra. Akkor döntöttem úgy, hogy az újszászi tornacsarnok egy olyan hely lesz, ahol lábtoll-labdázni is lehet. A 1992 decemberében megrendelt labdák 1993 januárjában érkeztek meg Újszászra. Kék színű, öt tyúktollból és 15 papírkorongból álló XJ 305 típusú gyerek labdákkal kezdtük az ismerkedést a kínai sportággal. Az első labdákból kettő megmaradt mutatóba. Akkor a tornacsarnokban még nem voltak felfestve a pályák, és hálók sem voltak. Magasugró léc felett kezdtük meg a lábtoll-labdázást gyerekekkel és vállalkozó kedvű felnőttekkel. Emlékeim szerint az első toll-labdába rúgók az éjjel-nappal a csarnokban lévő Szarvák Norbert, Szűcs József és Nagy Sándor voltak. Már a kezdeteknél látszott, hogy az újszásziak lábában is benne van a lábtoll-labdázás.

 

Szarvák Norbert, Polónyi Ágnes, Kiss Péter, Baky Orsolya, Fehér János, Csomor Tamás, Kaló Gábor, Lakatos Attila és Kaló Zsolt
(Fotó: Nagy Béla archív)

 

Szarvák Norbert és Szűcs József 1996-ban az első felnőtt bajnokságon Lakatos Zoltánnal megnyerték a csapatbajnokságot, a German Openen pedig második helyezést értek el. Szűcs József jelenleg mint labdarúgó edző, sokat jár a tornacsarnokba. A 30 évre egy rövid dekázással emlékezett.

 

Szűcs József harminc éve az elsők között kezdett lábtoll-labdázni
(Fotó: Fehér János)

 

Egy újabb újsághíren fellelkesülve, – amely az 1993. májusi versenyt hirdette – 1993. február végén megkezdtük az edzéseket. Napközben a tornacsarnok foglalt volt, ezért reggel 7-től 8-ig edzettünk. 1993. május 29-én az újszászi gyerekek már az első magyarországi lábtoll-labda versenyen játszottak, ahol a Lakatos Zoltán, Polónyi Ágnes, Szarvák Norbert összeállítású csapat első helyezést ért el. 1993 november végén Újszászon megrendeztük a környékbeliek részvételével az első vidéki versenyt.

1994-ben már németországi meghívással és German Open harmadik helyezéssel büszkélkedhettünk. 1995-ben már Kínába kaptunk meghívást, 1996-ban nálunk vendégeskedett a kínai válogatott.

Aztán mindig történt valami. Újabb lehetőségek, újabb kihívások, újabb sikerek vártak ránk. A harminc év sok újszászinak hozott sok sikert, jó eredményt, emlékezetes közösségi és sportélményt.

Fehér János

 

Az újszászi lábtoll-labdázás 30 évének eredményei

1995. március 11-én újszászi kezdeményezésre, újszászi székhellyel megalakult a Magyar Lábtoll-labda Szövetség, amelynek legnagyobb létszámú és legeredményesebb tagszervezete az Újszászi Városi Vasutas Sportegyesület lábtoll-labda szakosztálya.

Az 1996 és 2022 között rendezett országos bajnokságokon az Újszászi VVSE az alábbi eredményeket érte el:

Országos bajnoki címek korcsoportonként

Felnőttek:
15 férfi csapat + 15 női csapat
21 férfi egyéni + 10 női egyéni
10 férfi páros + 8 női páros
12 vegyes páros
Összesen: 91 országos bajnoki cím/57 országos bajnok lábtoll-labdázó

Ifjúságiak:
15 fiú csapat+12 lány csapat
15 fiú egyéni+9 női egyéni
2 fiú páros+2 női páros
2 vegyes páros
Összesen: 57 országos bajnoki cím/68 országos bajnok lábtoll-labdázó

Serdülők:
20 fiú csapat+20 lány csapat
19 fiú egyéni+15 lány egyéni
2 fiú páros
Összesen: 76 országos bajnoki cím/97 országos bajnok lábtoll-labdázó

Gyermekek:
16 fiú csapat+18 lány csapat
14 fiú egyéni+9 lány egyéni
Összesen: 57 országos bajnoki cím/89 országos bajnok lábtoll-labdázó

Szeniorok:
13 férfi csapat+16 női csapat
22 férfi egyéni+36 női egyéni
10 férfi páros+19 női páros
14 vegyes páros
Összesen: 123 országos bajnoki cím/29 országos bajnok lábtoll-labdázó

1996-2022 között az öt korcsoportban összesen 404 országos bajnoki címet szerzett 340 újszászi lábtoll-labdázó.

A szakosztálynak jó kapcsolata van a helyi általános és középiskolával, valamint a szolnoki középiskolákkal. Sok diákolimpiai bajnoki címet nyertek a helyi iskolákban tanulók és az Újszászon edző, de Szolnokon tanuló diákok.

Diákolimpiai bajnoki címek
2000-2022 között összesen 220 újszászi bajnoki cím az összes korcsoportban. (2./3./4./5./6./7.)

Nemzetközi eredmények
1996 óta az Újszászi VVSE minden évben megrendezi a Hungarian Open Nyílt Magyar Nemzetközi Lábtoll-labda Bajnokságot, amely Európa legnagyobb nemzetközi lábtoll-labda versenyévé nőtte ki magát.

Az újszásziak Hungarian Open bajnoki címei
15 férfi csapat+14 női csapat
19 férfi egyéni+6 női egyéni
Összesen: 54 Hungarian Open bajnoki cím

German Open bajnoki címek
4 férfi csapat+2 férfi egyéni
1 női csapat +1 női páros
Összesen: 8 German Open bajnoki cím

Világbajnokságok
Az 1999-ben megalakult Nemzetközi Lábtoll-labda Szövetség (ISF) az első világbajnokság megrendezésére Magyarországot kérte fel. Újszász város és az Újszászi VVSE 2000. július 15-20. között sikeres és emlékezetes világbajnokságot rendezett. 2007-ben szolnoki helyszínennel az 5. Lábtoll-labda Világbajnokságot is az Újszászi VVSE rendezte.

Eredmények a világbajnokságokon
11 világbajnoki bronzérem
18 világbajnoki negyedik helyezés
15 világbajnoki ötödik helyezés
3 világbajnoki hatodik helyezés

Az újszászi világbajnoki bronzérmesek (14fő):
Alapi Zoltán, Becskereki Barbara, Farkas Lilla, Juhász István, Hartyányi Dániel, Herczeg Gábor, Földi Nikoletta, Kapás Ágnes, Pintácsi László, Szarvák Henrietta, Takács Zoltán, Tóth Gábor, Varga Adrienn, Vachal Krisztina.

2005-ben Újszász rendezte a 2. Lábtoll-labda Európa-bajnokságot, és azóta minden Európa-bajnokságon volt újszászi résztvevő.

Az Európa-bajnokságok eredményei
21 Európa-bajnoki cím
6 Európa-bajnoki ezüstérem

Az újszászi Európa-bajnokok (13):
Ágoston Rebeka, Becskereki Sándor, Boros Péter, Ézsiás Kitti, Herczeg Gábor, Kézér Zsolt, Joó Anett, Kapás Ágnes, Makai Gréta, Nózsi Péter, Szabó Nóra, Tóth Gábor, Varga Rita.

2000-2022 között összesen 38 újszászi lábtoll-labdázó szerepelt a magyar válogatottban.

Az Újszászi VVSE lábtoll-labda szakosztályának jelenleg 186 tagja van. Minden korcsoportban (gyermek, serdülő, ifjúsági, felnőtt és szenior) rendszeresen edzenek és versenyeznek az újszásziak.

Herczeg Gábor

 

A 120 éves az újszászi Szent István templom monográfiájában olvashatjuk – Lieszkovszky plébános úr jegyzeteire hivatkozva – hogy „a tégla egy részét az uradalmi téglaégetőben készítették, de a szegedi téglaégetők az Újszász vasútállomás közelében is felállítottak egy kemencét… A Szent István templom építéséhez 742.840 darab téglát használtak fel.”

Az „uradalmi” téglaégető kemencét agyaglelőhely közelében építhették fel. Erre utal egy 1796-ban rajzolt térkép, melyen a „Téglavető” helyét a Malomszögben – a Zagyva két ága által átölelt határrészen – közel a Zagyva-hídjához jelölte. A téglaégető nyomára viszont a továbbiakban nem vezetnek sem a térképek, sem a feljegyzések.

1899-ben tragikus kimenetelű balesetről tudósított a Ceglédi Újság:

„Halál a téglaégető kemencében. Báró Orcy újszászi uradalmában f. hó 8-án a kemencevágásoknak emberélet esett áldozatul. Az égető kemence 10 nyílásába ugyanis az égetés megkezdésekor egy-egy munkás szokott a tüzelőanyag meggyújtása végett bemenni. A gyújtó anyag meggyújtása után a gyújtást eszközlő munkásnak azonnal szabad levegőre kell kisietni, hogy a kemencében fejlődő gázok meg ne öljék. Egy munkás – név szerint Boldizsár Pál – azonban a kemence nyílásból való kimenetellel késett, valószínű, hogy saját kitartását akarta próbára tenni s a késés folytán a nyerstégla anyagból az égetés megkezdésekor gyorsan kifejlődő gázok megölték. Minthogy pedig az eset gyanús körülmények közt történt, dr. Schirilla Achil vizsgálóbíró a helyszínen vizsgálatot tartott, s alapos előnyomozat eszközlése után megállapította, hogy a haláleset körül senkit gondatlanság, avagy más bűncselekmény nem terhel; Boldizsár Pál saját vigyázatlanságának lett áldozata.”

1899-ben báró Orczy Andor volt a vasúton túli uradalom birtokosa. Báró Orczy Béla egy évvel korábban eladta birtokrészét és a zagyva-parti kastélyt gróf Dessewffy Aurélnak, aki működtette a téglaégetőt, mely a vasút keleti oldalán volt.

A Pallas nagy lexikona 1897-ben így írta le a téglagyártás technológiáját:

Téglagyártás. A téglák gyártására közönséges homokos, vasoxidot és meszet tartalmazó, tehát nem tűzálló agyagot alkalmaznak. A homok soványító anyagul szükséges, mert különben a kövér agyagból készített téglák térfogata szárítás- és égetéskor nagyon megkisebbedik s a téglák könnyen meg is repednek. A tégla az agyag vastartalma és az égetés foka szerint vörös-sárga, sőt egészen vörös-barna színű szokott lenni, de az oly vasas agyag, melyben sok mész van, erős égetéskor világos sárga színűvé lesz… Kisebb gyárakban az agyagot későn ősszel ássák és télen át a levegőn kiterítve, kifagyasztják. Az agyag ezáltal meglazul és könnyebben feldolgozhatóvá lesz… Oly agyagot, melyben a már említett ártalmas anyagok (mészkő, kavics) előfordulnak, körülményesebben kell előkészíteni, ha jó téglát akarunk belőle nyerni… most leginkább a Hoffmann-féle körkemencéket alkalmazzák, melyekben folytonosan ég a tűz. Ez áll egy kör alakú, de újabban inkább hosszúkás vagy négyszögletes csatornából, melynek 12 ajtaja van…”

Az 1899 körül rajzolt térképen két „agyaggödör” is jelölve van. Egyik a kastélypark kapujával szemben, másik a Malomszögben. Előbbi elhanyagolt állapotában is kedvelt és tiltott játszóhelye volt a gyermekeknek. A háború után az agyagos (homokos) szemétlerakó szerepe csak az 1970-es években szűnt meg. A szülői szigor előzménye volt az 1926 novemberben bekövetkezett tragikus esemény, amikor egy család három gyermeke lelte halálát az agyagfal leomlásakor.

A Magyar Államvasutak 1898-ban gróf Desewffy Aurél birtokost felszólította, hogy Újszász állomás mellett a tűztávlaton belül álló téglaégetőjét számolja fel. A gőzmozdonyok kipattanó szikrája miatt tűzrendészeti előírás lett, hogy a vasúti pályától meghatározott távolságot, azaz tűztávlatot kellett tartani a tulajdonosoknak. Vonatkozott ez lakóházakra, gazdasági épületekre, raktárakra és ipari létesítményekre egyaránt. Vélhetően az üzemeltető felszámolta a téglaégetőt. 120 év elteltével már a helyiek emlékezetében sem él a kisüzem helye és tevékenysége.

 

„O” „K” ”TK”

 

Nagy Rajmund birtokában van néhány, a templom és a kastély környezetéből származó tégla. Ezek valamelyike vélhetően az újszászi téglavetőben készülhetett. Köszönettel tartozom, hogy a tárgyak fényképét rendelkezésemre bocsátotta.

„O” „K” ”TK”

A téglajegyek jelzései megoldásra várnak. Apró adalék, hogy a Monarchia Bélyegestégla-gyűjtők Egyesületének – ilyen is van kis hazánkban – 8 féle, Újszászon gyűjtött tégláról tud. Köztük van az „O” és a „TK” jelzésű is, de a lelőhelyen túl további magyarázattal nem szolgálnak.

Jánoska Antal

 

Újszászi lobogó alatt, keresztül az Atlanti-óceánon!
2022. október 15. - december 3.

 

 

2022. október 14-e 22:30h. Újszász.

Kicsit türelmetlenül, kissé idegesen és nagyon szorongva pakoltam ki a kocsiba az utazótáskám és a kis hátizsákom. Még az utolsó pillanatban is játék a dekákkal, hogy minden fontos dolog beférjen.

Marcsi, mint mindig ilyenkor, de a szokottnál csendesebben segít. Több mint 33 éve nem voltunk két hónapig távol egymástól, így a szorongás kölcsönös. Dávid sürget: „Apa indulni kell!” Van még idő, de látja, nem kell ezt húzni! Az állomáson rövid búcsú ölelés, és már hívja is Edinát a lányomat: „A csomag feladva”. A Keletiben vár az újabb kézbesítő, hogy elpostázzon Tatára, ahonnan Zolival (egyik túra társammal) együtt indulunk Bécsbe a reptérre. Még egy meglepi kitérő a budaörsi benzinkútnál, ahol két testvéri jó barátom úgy gondolta, nem mehetek el köszönés nélkül! Kicsit párás lett a szemem; talán a hűvös hajnali levegő…

 

Az első erdőmérnök volt, aki programba foglalta és elvégezte az Alföld fásítását. A 19. század második felében és a 20. század elején ezen a tájegységen javarészt gyümölcsösök és szántóföldek fordultak elő, aránylag kevés vadon élő fás szárú növénnyel. A mezőfalvak lakosai nem tudtak elegendő tüzelőanyaghoz jutni télire. Az újszászi születésű Kallivoda Andor azonban az egyik szervezője volt e probléma megoldásának.

 

Kallivoda Andor
(Forrás: Erdészeti Lapok LXXV. évf. 2. füzet, 1936 február)

 

Kallivoda Andor 1866. augusztus 21-én született Újszászon. Erdőmérnöki oklevelét Selmecbányán szerezte. Elsőnek Aranyosmaróton, majd Nagyatád erdészeténél dolgozott. 1896-ban került Szabadkára erdőmesternek. 1915-1919 között erdőigazgatónak nevezték ki Besztercebányán, majd Kecskeméten miniszteri tanácsosként. Kecskeméten részt vett a városfásítási akcióban, és létrehozta a Homokkísérleti Állomást. A Homokkísérleti Állomás egyrészt vizsgálja a kiskunsági homok terjeszkedése és az időjárás kapcsolatát, másrészt fák (főleg akác) ültetéssel meggátolja a Duna-Tisza köze "elsivatagosodását". Kallivoda Andor 1927-1928-ban az Országos Erdészeti Egyesület választmányi tagja lett. 1930-ban elnökévé választották az akkor megalakult Magyar Mérnök és Építész Egylet Kecskeméti Osztályának. 1934-ben tartott először előadást az Országos Erdészeti Egyesület előtt az Alföld fásításának fontosságáról. Erdészeti munkája mellett társadalmi, egyházi és gazdasági területeken is aktívan tevékenykedett. 1936. január 11-én hunyt el. Sírja ma Kecskeméten emlékhely.

Kallivoda Andorról viszonylag kevés internetes anyagot találni, holott szerintem igen figyelemreméltó a munkássága, amit az Alföldön élő emberekért, ökológiáért tett. A fásítás nélkül az erdőben előforduló védett állat- és növényfajok ma egyáltalán nem, vagy csak nagyon kevés példányszámban élnének, ráadásul a Kiskunság homoktengere is meglehetősen elterjedne. Városunk szülötte tehát értékes hagyatékot hagyott hátra az utókornak.

Szabó Glória

 

Az alföldi erdőknek ma biológiailag kiemelt szerepe van
(Fotó: Szabó Glória)

 

A piros árvacsalán (Lamium purpureum) az alföldi erdők legjellegzetesebb lágyszárú növénye
(Fotó: Szabó Glória)

 

1938 áprilisában a Képes családi lapok szerkesztősége üzent olvasójának: „K. V., Ujszász. „Szeretlek“ című verse tehetséges, de írása még kiforratlan. Sokat kell olvasnia és próbálkoznia, hogy megtalálja a saját hangját, és versíró­készsége erősödjék.” Úgy tűnik, K. V. (Kiss Vilma) kisasszony megfogadta a szerkesztői tanácsot. Következő beküldött költeményét a lap szeptemberi számában A mi költőink rovatában olvashatták:

Vasárnap

Hat keserves, rút nap után végre itt a vasárnap.
Már hat óra s még boldogan heverészünk az ágyban.
Nem parancsol ma minekünk se főnök úr, se gazda,
Ezt a napot az Úristen, a munkásnak, a cselédnek,
A gazdagnak, a szegénynek parancsolat formájába ünnepnappá iktatta.

Ünneplőbe öltözik a falu népe egyaránt.
Áhítattal lépnek be a templom nyitott ajtaján,
Hódolattal térdelnek le a felséges Úr előtt:
Ki értük e szent misében, magát adja kenyérszínben,
Mely által a testük-lelkük felfrissülve szí magába új erőt.

Pihen most a kasza, kapa, meg a kovács üllője.
Nem zavarja a rét csöndjét trücskök, békák zenéje.
Víg nótaszó, heje-huja veri fel az utcákat.
Telve vannak a csapszékek, kiskocsmák és körhelyiségek;
így pihen a magyar ember vasárnap.

Kiss Vilma (Újszász)

Vilma kisasszony Vasárnapja aligha kerül be a magyar irodalom kincsestárába. Azt a keveset, amit sikerült a költőnőről megtudni, megosztjuk az ÚH olvasóival. Talán egyszer más versei is előbukkanhatnak rejtekükből. Kiss Vilma Újszászon született 1912. október 24-én. Atyja a vendéglős Kiss Gábor, anyja Bakó Apollónia volt. Üzletük a Fő téren étellel és itallal várta az éhes, de inkább szomjas újszásziakat.

Jánoska Antal

 

Újszász 2020©

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Adatvédelmi nyilatkozatunkat honlapunkon elolvashatja.