Várostörténeti múzeum

Másfél éve jelent meg Újszász könyve. A 700 oldalra tervezett monográfia végül 390 oldalas lett. Oka volt ennek a szűkös költségvetés, a szerzői/szerkesztői önmérséklet és szigor. Az idő múlásával tudásunk is gyarapodik, újabb dokumentumok és fényképek, eddig nem ismert visszaemlékezések kerülnek látókörbe. Az elkövetkező hónapokban igyekszünk kiegészíteni az Újszász könyvéből megismert történelmet. Elsőként a sírkertben eltemetett német katonákról írunk. 

1944 októberében visszavonuló német csapattestek jelentek meg Újszászon. A Tisza vonalának feladása után a főváros felé húzódtak, utóvédjeik Szászbereknél és az abonyi határban harcoltak Malinovszkij marsall 2. ukrán frontjával. A nyomasztó fölényt élvező oroszok lőtték a falut, aknavetőik és lövegeik számára célpont lett a távolból is jól észlelhető szarvashalmi Orczy kastély és a templomtorony. Előbbit 26 belövés érte, utóbbi közelében találatot kapott a parókia, ahol Prukker esperes-plébános is életét vesztette. P. Szabó Polikárp főplébános, ferences-rendházfőnök levelet írt Szolnokról a váci püspöknek 1945. január 12-én: „Hiteles forrásból értesültem, hogy november 10-én este Fitos Pál rákóczifalvi plébános, valamint az újszászi esperes és nővére bombatalálat következtében az újszászi plébánián meghaltak. (November) 12-én du. 1 órakor a harangozó pap nélkül hantolta el a megboldogultakat. Az újszászi templom tornyát is találat érte, a templom mennyezete pedig leégett.” Utóbbi mondat megkérdőjelezi Újszász történetíróinak 60 éven át gyakran ismételt állítását, hogy a templomtornyot az egyébként is utánpótlás gondoktól szenvedő, menekülő német katonák gyújtották fel. Ez egyben előrevetíti az egykor szövetséges, majd megszálló, végül ellenségnek tekintett német hadsereg iránti ellenszenvet és a felszabadító, újabb szemlélet szerint megszálló szovjet hadsereg iránti (érdek) szimpátiát. Mily törékeny, manipulálható tudomány a történelem! Egy zavaros történelmi jegyzetben azt a képtelenséget is olvastam, hogy Wilhelm Keitel vezértábornagy 1944 októberben az Árpád úti úri kaszinóba lett beszállásolva. Igaz viszont, hogy a főparancsnok fia, Karl-Heinz Keitel SS-Sturmbannführer részt vett Budapest védelmében. Életrajzírója szerint december 12-én megsebesült. Újszászi tartózkodására nem találtam utalást. 

November 10-én az oroszok bevonultak Újszászra. Tetteikről Újszász könyvében írtunk. A polgári lakosságra hárult az utcákon és a kertekben megtalált holttestek temetőbe szállítása és elhantolása. 1948. április 10-én Varga István főjegyző levélben közölte feljebbvalóival az Újszászon eltemetett katonai személyek névsorát – németeket, oroszokat, magyarokat és egy románt. (A listát a Hadtörténeti Levéltár őrzi.) Vélhetően az elhunytaknál talált iratok adatait másolták a jelentésbe. A szövegben használt rövidítéseket nem minden esetben sikerült megfejteni. A „Halál ideje” rovatba pontatlan adatok kerülhettek, hiszen október 27. és november 3. közöttiek a bejegyzések. Módosul a korábbi adatközlésekre alapozott leírás is. (Újszász könyve, 103. o.) Itt még 21 német katona sírjáról írtam. A főjegyző listáján 24 név szerint ismert, és 7 ismeretlen német katona szerepel. Az újszászi sírkertben eltemetett német katonák (zárójelben életkoruk): 

Franz Klogsberg (18), Josef  Feser (31), Mathias Lehmann (19), Georg Lux (?), Walter Bächer (18), Bernard Maier (21), Arno Klähne (18), Martin Wotschl (26), Georg Roth (27), Hans Böhtig (25), Heinrich Schepp (33), Erhard Brokus (20), Michel Bordon (18), Willi Gorlich (23), Karl Rőmer (35), Stephan Hummel (23), Heinz Rüschen (?), Heinz Corcilius (?), Kurt Haueiss (19), Otto Hermann (43), Seb. Hoffmann (46), Herbert Kupetz (21), Werner Ebbinghaus (21), Friedrich Weide (?) és még 7 ismeretlen német katona, összesen tehát 31-en. Holttestüket a temető hátsó szegletében, egyéni sírba temették el, helyüket kettős kereszttel jelölték. Később a jeleket felszámolva a szociális otthonban elhunyt személyeket temették ide. A német hadisír gondozók 2001-ben exhumálták a katonasírokat. 

Varga főjegyző jelentésének rovatai: nemzetiség, név és rendfokozat, állománytest, születésének és halálozásának ideje. A rendfokozatot csak néhány személynél közli. Feltűnő az okmány „Halál ideje” rovata, miszerint október 20. – november 4. között estek el a német katonák. Megválaszolatlan marad a kérdés, hogy mi történt Újszászon november 4-e és 10-e között eltelt egy hétben? Erőt gyűjtöttek a szembenállók és hallgattak a fegyverek, avagy a dátumozás fiktív? 

A rovatokban feltüntetett katonai egységeket nézve kitűnik, hogy a visszavonuló német hadsereg hátvédét az egyes csapattestek maradványaiból szervezték meg. Így a 3., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 14. SS páncélgránátos hadosztályok katonái haltak meg a szórványos harcokban. 

A Waffen SS 1939-ben jött létre és közvetlenül a Wehrmacht alárendeltségében 38 hadosztállyal, közel 1 millió katonával vett részt a hadműveletekben. Kovács Zoltán András és Számvéber Norbert A Waffen-SS Magyarországon című könyvében az Újszász környéki harcokról is beszámolt. Idéztük ezeket Újszász könyvének 101-102. oldalán. 

Varga főjegyző jelentése szerint „4 orosz hősi halált halt katona van tömegsírban, több adat nem áll rendelkezésre. A közös sír vasbeton kerítéssel van körülvéve, és mind a négy katonának a közös síron márvány emlékkő van, azonban azokon a név nem szerepel.” 1960-ban új emlékművet állított a községi tanács. Ekkor már 4 orosz katona neve volt olvasható a kőtáblán. A lista 32. sorában Petrovics Iván 19 éves orosz katona neve szerepel. 

2 magyar katona halálát – Bodony Lajos és Nagy Kálmán – egy korabeli jegyzőkönyv szerint a vasútállomáson „eléhezés” okozta. Továbbá 2 ismeretlen magyar katona közös sírba lett temetve. A listán szerepel még egy 24 éves román katona, Vasilieoni Constantin neve is. 

Jánoska Antal 

A Waffen SS, a 9. és 14. páncélgránátosok jelvényei