Várostörténeti múzeum

Dr. Kossuth Lászlóról, Újszász egykori kiváló orvosáról való megemlékezést feltűnően sokan kérték. Ahhoz, hogy a doktor úr halálának több mint 70 éve után emlékező sorokat írhatok, többen is⁽¹⁾ személyes információkkal, forrás értékű írásaikkal gyarapították meglevő ismereteimet. Ezúttal is köszönöm segítségüket.

A segítő közreműködők ellenére kutatómunkám nem járt meggyőző eredménnyel. Például nem sikerült a doktor úr születési adatait felkutatnom, valójában még azt sem, hogy vezetéknevét rövid, vagy hosszú "ú"-val anyakönyvezték. Szájhagyomány szerint egyesek ceglédi, mások udvardi⁽²⁾ származásúnak tartják. Megkeresésemre sem a ceglédi Városi Polgármesteri Hivatal anyakönyvi ügyintézése, sem a ceglédi Evangélikus Egyházközösség nem támasztotta alá ceglédi származását. Majdnem bizonyosra vehető, hogy Kossuth László udvardi származású. Az udvardi utónevet egyes esetekben használta is.

A dr. Mazúr Gyula újszászi orvos által kiállított halotti látlelet szerint: Kossuth doktor hosszú "ú"-val, tehát Kossúth néven szerepel; 70 éves korában, 1937. 01. 31-én 19 órakor hunyt el Újszászon hátgerincsorvadásban. Szülei: Kossúth László és Krudi Áloise voltak. Az Újszász Város Polgármesteri Hivatalánál előtalált halotti anyakönyvi adatok a Mazúr Gyula doktor által kiállított halotti látlelettel egyezőek.

Elbeszélgetésekre, a halotti látlelettől eltérően, több, írásban is megjelent forrásanyagra, valamint udvardi Kossuthokra hivatkozással, híres orvosunk nagy valószínűséggel Udvardon, 1867-ben, a kiegyezés⁽³⁾ évében, vagy az azt megelőző évben született, és Kossuth László néven anyakönyvezték. Földi maradványait az újszászi temetőben helyezték el. Sírját hiába kerestem. Állítólag az egyházközség tiltakozása ellenére, a plébánia eladta. Molnár Illésné Barta Irénnek köszönhetem, hogy gardírozásával rátaláltam a doktor úr jeltelen, búvó nyugvóhelyére. A sírján levő fekete márvány obeliszkről az eredeti feliratot lecsiszolták, az abból készült új emlékmű Kiss Istvánnak (1910-1991) és nejének Velkei Annának (1918-1992), valamint fiuknak, Károlynak (1945-1994) őrzi emlékét.

Elmondások alapján a doktor úr nős emberként került Újszászra. Első feleségének leánykori nevére nem emlékeznek. Azt viszont írásos forrásanyag őrzi, hogy Újszász közéletében részt vállalt. Például 1918-ban sikeresen megszervezte a hadiárvák karácsonyát. Viszonylag korán elhunyt. A doktor úr második felesége Póka Erzsébet volt, aki férje halála után nem sokkal Budapestre költözött, de évekig gondozta Kossuth doktor sírját. Ilyenkor még arra is időt szakított, hogy újszászi jó ismerőseivel az eltelt időszak eseményeiről kicsit csevegjen. Sajnos a doktor úr sírjának gondozása, a plébánián történő pénzbeli megváltása valamilyen oknál fogva megszakadt. A doktor úr gyermekáldás nélkül maradt, pedig gyermekszeretetét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Göblyös János és Kovács Erzsébet népes családjának egyik gyermekét, Appolóniát⁽⁴⁾ nagyon szerette volna örökbe fogadni, de többszöri kezdeményezése sikertelen maradt.

Kossuth László és felesége

Az Újszászi Híradó 1992. áprilisi számának 6. oldalán, Schőne Károlyné Kovács Appolónia, Újszászról elszármazott budapesti lakosnak: "Gondolatok egy síremlékről" címmel, drámai hangvételű, lelket rázó írására találtam. Ebből részletek: "Rég volt idők üzenetét olvasom újra meg újra az egyik fekete márvány sírkövön: "Könnyebb az álom, kőbe vésve állnom, Nem hallanom a harcot és a vádat." "Ismerem ezt a tragédiát, melyet ez az egyszerű sírvers takar. Egy idő óta azonban hiába keresem ezt a fekete márvány síremléket, nem találom. Nem találom? Hiszen ott van a régi helyén, csak nem hirdeti többé márványba vésett betű a doktor úr nevét. Megvették, eladták. Mementóul az utókorra csak egy mondat maradt, mely szerényen a síremlék hátoldalán áll: "Csak az hal meg, akit elfelednek." S mi valamennyien - úgy látszik - elfelejtettük! Pedig ő községünk egyik tiszteletreméltó személyisége volt, akit hajdanán nagyanyáink, dédapáink csak így emlegettek: "KOSSUTH doktor". Szép szóval, egyezséggel talán újra emléket állíthatnánk neki."

A Kossuth-villa⁽⁵⁾, ahogy az egy 1930 körüli levelezőlapon látható, a Kossuth Lajos utca 49. szám alatt volt. 1939-ben került eladásra Vágó Kálmán és neje Papp Margit, valamint Barta István és neje Vágó Franciska részére. Az épületkomplexum évtizedek elteltével lebontásra került, helyére az új tulajdonosok lakóházakat építettek.

A Kossuth-villa

Az 1890-es években Peremy Dezső volt Újszász orvosa. Hiányos dokumentumok arra utalnak, hogy Kossuth László 1893-tól volt Újszász orvosa, de hivatalosan csak 1913-1914-ben lett a község állami orvosa. (Feladatait Újszász község képviselő-testülete által, 1905. évben megújított szabályrendelete szerint látta el.)

Kimagasló gyógyító, tudományos munkája elismeréseként egészségügyi tanácsos, körorvos, tiszti főorvos címek viselésére volt jogosult.

Újszász menhelyi gyermektelepének létrehozója, vezetője, fejlesztőjeként is ismertté tette nevét. Bár 1930-ban nyugdíjazták, orvosi tevékenységét majdnem haláláig folytatta. Több választott tisztsége is volt. Neve a képviselő-testületi jegyzőkönyvekben 1912-1933. között szerepelt. Nyilván ebben az időszakban részt vett Újszász képviselő-testület munkájában. Elnöke volt a gróf Dessewffy Emil (1873-1935) földbirtokos által 1900-ban alapított Hangya Termelő, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet újszászi egységének.

Emberi kvalitását, gyógyító, megelőző munkáját máig számos legenda övezi. Szüleimtől, főleg édesanyámtól sokat hallottam a nagyhírű doktorról, és egykori betegei csodás gyógyulásáról. Édesanyám (Varga Józsefné Deák Erzsébet, 1899-1982) elmondása szerint, János testvérbátyám (1933) életét Kossuth doktor mentette meg. Ugyanis abban az időben még közvetlen életveszélyt jelentő diphtheriát (torokgyík) állapított meg nála. A pontos diagnosztizálás után gyors, segítő közreműködésével a János Kórházban életmentő műtétet hajtottak végre rajta. Igaz, az életmentő műtét nyomait máig viseli.

A doktor úr főként a preventív, a járványos betegségek megelőzése terén ért el országos viszonylatban is figyelemre méltó eredményeket. Az Országos Széchenyi Könyvtárban előtalált Pesti Napló 1911. január 8-i vasárnapi számában, Fráter Aladár tollából "Az újszászi tanyák között" cím alatt az alábbiakat olvashatjuk: "Éppen olyan borzalmas sárfészek, mint Szolnok, a gyermektelepe azonban talán még kitűnőbb. Itt is van felügyelő-kisasszony, a kedves és önfeláldozóan szorgalmas Peőcz Marianne, de megbocsát, a telep nagyszerűségének az érdeme mégsem az övé, hanem a község orvosáé, aki tizennyolc év óta vezeti és fejleszti. Itt is körülbelül másfélszáz gyerek van, akik külön iskolába járnak, két tanító is oktatja őket. Itt megtörtént, ami világszenzációnak is beillik, hogy a múlt év folyamán a százötven gyerek közül, akiket dr. Kossuth László gondozott, mindössze ketten haltak meg. A budapesti menhely igazgatósága ezt a sikert nem is akarta elhinni és az ujszászi orvos kénytelen volt a község anyakönyvvezetőjétől hiteles írást kérni a dologról. Igaz azonban, hogy ez az írás a legközelebbi egészségügyi világkongresszuson bemutatóra kerül s örök időkig szerepelni fog a gyermekvédelem történetében." (Abban az időben a gyermekhalálozás nagyon magas volt. 1910-ben például száz elhalt ember közül 48,24 volt a 10 éven aluli. Újszász községben és a hozzá tartozó kiterjedt tanyavilágban, sokszor embertelen körülmények között el/kihelyezett, 150 lelenc gyermekből, hogy csak ketten haltak meg, ez olyan arányszám, amelyet csak hercegi palotákban lehetett elérni.)

A "Tarsoly" című Újszászi Társadalmi Lap (folyóirat) 1911. 05. 17-i számában, "Kossuth-só" cím alatt a következőket olvashatjuk: "Helybeli orvosunknak, dr. Kossuth Lászlónak sikerült a gyógyszerek millióinak tömkelegéből kiválasztani egy vegyileg kitűnő összetételű sót, minek hasznavehetőségéről, meglepő gyógyhatásáról a legnagyobb orvosi szaktekintélyek máris kiváló elismeréssel nyilatkoznak.

Érdemes orvosunk - a feltaláló vegyésztanár halála után, annak özvegyétől - nagy áldozatok árán megvette e készítmény titkát, s kizárólagos tulajdonát képezi. Mint "Kossuth-só" jön forgalomba. Javallva van különösen ideg- és csontbajok ellen."

Valószínűnek tartom, hogy az 1911-ben "nagy áldozatok árán" vett készítmény titkának megvásárlására, és még abban az évben kereskedelmi forgalomba hozatalára "ment rá" a doktor úr hosszúháti és brunti tanyája! Kérdésként merül fel, mi lett a "Kossuth-só" életútja?

Időskorúak, akik még személyesen ismerték, betegei is voltak a doktor úrnak, elmondták: Kossuth doktor hivatásához mindenkor méltó magatartást tanúsított. Orvosi tudását a betegségek megelőzésére, a betegek testi-lelki javára, betegségük gyógyítására fordította. Orvosi esküjének megfelelően, a hozzá fordulók bizalmával, kiszolgáltatott helyzetével nem élt vissza. Egyenlő figyelmességgel, gondossággal gyógyított minden embert. Az orvosi működésével kapcsolatos etikai követelményeket tiszteletben tartotta.

Máig áldják kivételes gyógyító-megelőző orvosi tevékenységét. Nagy tisztelet, megbecsülés övezi személyét. Igen. "Csak az hal meg, akit elfelednek." Kossuth László doktort nem feledjük. Nem halt meg, mert szellemisége él, velünk van. Életének nemcsak jelene volt, jelentős múltja is van! Életének nagy részében Újszászon élt, dolgozott, emléke tehát közénk tartozik. Az utókor tisztelegve róla emlékezik még akkor is, ha bizonyosra vehető, hogy Kossuth Lajos, Magyarország kormányzó-elnökével még távoli rokonságban sincs. Nem feledjük? Béke poraira!

(1) Jánoska Antal, Molnár Illésné Barta Irén, Kollár Imre, Kun Sándor, Schőne Károlyné Kovács Appolónia és Vajda Melinda

(2) Udvard község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, Érsekújvári járásban található. 2001-ben 5138 lakosából 3684 magyar és 1323 szlovák nemzetiségű volt. 2001-es népszámláláskor, Szlovákia legnépesebb községeként szerepelt. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott.)

(3) Ausztria és Magyarország közjogi megállapodás éve. Az 1867. 05. 29-én létrejött kiegyezés visszaadta hazánknak belső önállóságát, parlamentáris, felelős kormányzatát.

(4) Appolónia, Schőne Károlyné Kovács Appolónia édesanyja volt!

(5) A Kossuth-villát Jánoska Antal kutatómunkájának eredményeként: "Újszász anno..." - Levelezőlapok Újszász város 104 esztendejéről szóló, 2006. évi kiadványban láthatjuk.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára