Várostörténeti múzeum

Újszász könyve 2017-ben jelent meg. Az elmúlt évek során a krónikás figyelme arra irányult, hogy hiányzó adatokkal kiegészítse, illetve pontosítsa a korábban leírtakat. A közelmúltban újabb dokumentumok, fényképek és tárgyak kerültek látókörbe, melyekkel teljesebbé válnak ismereteink a szabadságharc éveinek újszászi eseményeiről.

„Az 1848-1849-es szabadságharcban a nemzetőrség soraiba 39 újszászi jelentkezett, a honvédek közé 32 személy lépett. Többnyire fiatal földművesek voltak, illetve molnár, csizmadia, kovács és kereskedő.” (Újszász könyve, 78. oldal) Valójában a fegyverletételt követően 32 honvéd szerelt le és tért otthonába. A harcokban elesett és bujdosásra kényszerült újszásziakról továbbra sincs megbízható adatunk. Megválaszolatlan kérdés marad, hogy voltak-e ilyenek? Nem tudjuk azt sem, hogy melyik alakulatnál és az ország melyik hadszínterén harcoltak a honvédseregben.

Talán nem haszontalan egy pillantást vetni a szabadságharc fontos eseményeire: Világosnál 1849. augusztus 13-án Görgey Artúr polgári és katonai teljhatalommal felruházott fővezér kapitulált Rüdiger orosz tábornok csapatai előtt; Klapka György várparancsnok 1849 szeptember 24-én írta alá Haynau táborszernagy hadiszállásán a „hódolati szerződést”, mely okmány fegyvertelen és szabad elvonulást biztosított a várvédőknek.

Than Mór: A szolnoki csata

Az újszászi legények valamennyien 1848. szeptember 6-án lettek a szerveződő honvédsereg tagjai. 11 hónapos szolgálat után, 1849 augusztusban szereltek le, és térhettek haza. A komáromi erődből öten kaptak elbocsátó levelet. A Pest Megyei Levéltár honvéd lajstroma sorolja az újszászi honvédőket:

Konka István, Császár László, Konyár András, Konka János; Csek (Cseh?) Mátyás; Konka András; Szilvásy József; Kaló Pál Illés; Ádám István; Kaló Pál András; Kis István; Szlavák József; Kováts János; Radóczy János; Varga Sándor; Deák Antal; Köböly András; Bugyi József; Kováts Pál; Csontos Pál; Vidra Márton; Barta János; Szilvásy Ádám; Nagy István; Pólya János; Györe István; Fehér János Kongó István – valamennyien földművesek. Szekeres János, kovácsmester; Lieszkovszky László, molnár; Mózer István csizmadia; Böhm Mihály kereskedő. Az Újszászon született ókécskei földműves, Lakatos Antal 1848 május 5-én lett honvéd, leszerelt 1849 októberben.

A pénzügyminisztérium 1848 augusztus 1-jei közleménye szerint „azon ajándékoknak és kölcsönöknek, mellyek a hazai kincstár felsegélésére a budai főpénztárnál készpénzben és érczneműekben f. évi julius 24. és 25-én tétettek” felsorolásában „újszászi lakosok ajándékul ezüst pénzben 12 ft és 18 krt” fizettek be.

„Báró Orczy Györgyné, született gróf Berényi Erzsébet, Ujszász környékén adakozás útján gyűjtött 50 pfrtot, nem különben egy szekrényt sebészi műszerekkel, 264 db seb­re való vászont, 100 kötözőket, és 8 font tépetet. Báró Bako­nyi ezredes úrnak az Óverbászi táborba, a vezénylete alatt levő sorkatonaság és honvédek számára küldött.”

„Báró Orczy Béla a gr. Károlyi Ede honvédezredes által szervezett csapatba, testvérével Andorral együtt belépett, s mint nemzetőrkapitány részt vett először az alvidéki táborozásokban, jelesen a szenttamási csatában, később a kassai csatában a felvidéken.” (Mindkét csata a magyarok vereségével végződött.) Orczy Béla 1849-ben vonult vissza birtokára.

„A’ nagykátai kórházban fekvő sebesültek számára (1849) ápril 4-től következő lelkes adakozások tétettek: Újszász községe 7 bárányt” küldött az ellátmány javítására.”

A marhatartás korabeli jelentőségét egy hirdetmény érzékelteti:

„A pest-szolnoki vasútnak abonyi állomásától 1 és 1/4 órányira fekvő Ujszász helységében f. évi július 24-én reggeli 9 órakor az uradalmi gulyá­ból több számfeletti marhák, mellyek részint te­nyésztésre, részint vágásra alkalmatosak, árverés útján készpénzbeli fizetés mellett el fognak adatni, úgymint: 6 göböl-ökör, 7 számos tinó, egy szá­mos bika, 15 fias tehén, 3 hasas tehén, 48 meddő tehén, 13 tinó, 43 üsző, 9 tavali tinó, 4 tav. üsző. Kelt Ujszászon, júl. 8-án 1848. Vörösmarty János, b. Orczi Gy. ujszászi urad. tiszttartó.”

A Kanadai Magyar Munkás cikkéből annyit tudunk, hogy Urnay Lajos (más helyen Károly) újszászi származású százados a fegyverletétel után Kaliforniába ment aranyásónak. Ezt a hírt említi báró Mednyánszky Cézár hadügyminisztériumi osztályfőnök és a honvédhadsereg főpapja emlékezéseiben. Az Élet és Tudomány Kalendáriumában olvashatjuk: „Urnay Károly az, akiről ez ideig a legkevesebbet sikerült megtudnom. Pedig lehetséges, hogy ő volt az egyik legérdemlegesebb tagja az aranyfeldolgozót beindító magyar csoportnak. Erre enged következtetni az a tény, hogy a neve is ott látható az épület homlokzatán (Haraszthy, Urnay and Со.). Lehet, hogy kulcsfigurája volt az egész vállalkozásnak, időközben azonban a neve teljesen elhomályosodott.” (Urnay családnévvel mindedig nem találkoztam az Újszásszal kapcsolatos dokumentumokban és anyakönyvekben.)

Jánoska Antal