Várostörténeti múzeum

Valahol olvastam: „Az emlékezet értéket ment.” Kaló Ferencné Tompa Róza óvónővel való beszélgetés visszatekintő, értékmentő kíván lenni.

Elöljáróban néhány gondolat az újszászi óvoda történetéből. A település első óvodájáról, az egykori elnevezésű kisdedóvodáról báró Orczy Tekla (1830-1913) – Brünni nemes alapítványi hölgy – életrajza ad megbízható támpontot. Eszerint a kisdedóvoda létrehozásának ideje 1898. Ebben egyházi személyek látták el a gyermekfelügyeletet idénymunkák idejére. A tényleges óvodai ellátás az 1920-as évektől valósult meg. 1929-ben egy állami óvodát létesítettek,1955-ben pedig a Nagykertben (Kertvárosban) átalakítással óvodát szerveztek. Később Újszásznak 3 óvodája volt, összesen 200 férőhellyel. Az óvodai férőhely napjainkig változó, növekvő tendenciát mutat. (Tudomásom szerint Újszász Városi Óvoda intézményegységben a jelenlegi férőhelyek száma 225 fő.)

Kaló Ferencné és Kaló Ferenc

Újszász elemi és általános iskola tanítóiról 1781-től, óvónőiről pedig 1898-tól összevontan vezetett névtáramban több mint 230 személy szerepel. További kutatási munkát igényel a tanítók és óvónők képesítés szerinti beazonosítása.

A tanítók és óvónők jelentősen hozzájárultak Újszász szellemiségének gyarapításához, az itt élők tudásának fejlesztéséhez. Városunk történetében érdemük örök és elévülhetetlen. Mindannyiunk számára, így őseink életében is meghatározó szereppel, sokszor egy életre szóló példaként szolgáltak és szolgálnak.

Nos, e bevezető gondolatokkal kerestem fel Szolnok, Liget úti lakásán Kaló Ferencné Tompa Róza, Arany Katedra emlékplakettel kitüntetett nyugalmazott óvodapedagógust, óvodai vezetőt. Megtisztelő volt számomra, hogy Kaló Ferenc, Róza óvónő férje, akivel általános iskolai osztálytársak voltunk, személyével megtisztelte az évtizedekre visszatekintő emlékek felidézését.

VF: A hölgyek nem igen szeretik, ha életkorukról érdeklődnek. Mégis bátorkodom megkérdezni: hol, mikor születtél?

KF-né: A Tiszafüred térségében fekvő, Árpád-kori kistelepülésen, Tiszaszőlősön születtem, 1938. 01. 21–én.

VF: Tanulmányaid felől érdeklődhetek?

KF-né: Az általános iskolát szülőfalumban végeztem. Óvónői képesítést 1956-ban szereztem Kunszentmártonban. Igen mostoha körülmények között voltam kollégista. Az óvónői feladatokra korán készültem.

VF: Hogyan kerültél Újszászra?

KF-né: A Nagykerti Óvodába nagybátyám, Molnár János segítségével kerültem 1956.08.01-jével, aki ott volt általános iskolai igazgató. Ez volt az első munkahelyem, itt kezdtem a nagybetűs életem. A nagykerti óvodavezető abban az időben Tasnádi Irén volt. Három évet dolgoztam ebben az óvodában. Úgy érzem, a későbbi munkámra is hasznos volt a Nagykerti Óvodában eltöltött elméleti és gyakorlati idő. Szívesen gondolok vissza a pályafutásom kezdetére.

VF: Hogyan, mikor kerültél a belterületi óvodába?

KF-né: A belterületi óvodába Tóth Imréné Csák Vilma (1926-2007) vezető óvónő nyugállományba vonulása után kerültem 1959-ben. Bizonyára szakmai munkám eredményeként esett rám a választás, amikor kineveztek vezető óvónőnek. Nem akárkinek léptem a helyébe, Vilma óvónő nagytekintélyű óvodavezető volt. Jótékonyan hatott rám elődöm ismertsége, elismertsége.

VF: Az óvodák összevonása után általános helyettes lettél. Hogyan fogadtad a kinevezést?

KF-né: A három összevont óvodai intézmény első számú vezetője az igen magas elméleti tudással rendelkező óvodapedagógus, Szabóné Balogh Etelka lett. Megtiszteltetésnek vettem, hogy általános helyettese lehettem. Szabóné Balogh Etelka intézményvezetővel igen jól kiegészítettük egymást elméleti és gyakorlati téren egyaránt. Jó szívvel gondolok közösen végzett munkánkra, kiváló kapcsolatunkra. Mindketten tisztában voltunk: bármennyire is kitűnő az óvónő felkészültsége, csak akkor tudhat igazán hatékony pedagógiai munkát kifejteni a játék kapcsán, ha ismeri gyerekei szociális helyzetét, életkörülményeit.

VF: Nyugdíjba vonulásod előtt két évvel, az intézményvezető óvónő szülési szabadsága alatt lettél az összevont óvodai intézmény vezetője. Számítottál rá?

KF-né: Jóleső érzéssel fogadtam. Ebben az időben igen sok segítséget kaptam a Baross úti és nagykerti óvónőktől. A szakmai munka elsődlegességére ügyelve, volt bőven tennivaló az óvodai épület és környezetének élhetőbbé, esztétikussá tétele területen. Bizony az olajos padló és a nyílászárók, valamint a villamos vezetékeken függő lámpatestek cseréje, az épület külső vakolási munkái, az udvar rendbe hozatala szervezési munkát is bőven igényelt. Kiemelem a szülők összefogásán alapuló, sokirányú társadalmi munkát, amelyre máig szívesen emlékezek. Illendően gondolok vissza apósom munkájára is, aki a villamos-vezetékek és a lámpatestek cseréjét társadalmi munkában valósította meg.

VF: Óvodapedagógusi munkád elismeréseként, Újszász első Arany Katedra emlékplakett kitüntetést kaptál. 21 évvel nyugdíjba vonulásod után hogyan emlékszel a kitüntetés átadására?

KF-né: 37 éves szolgálati idővel, saját elhatározásomból, 55 évesen, 1993 februárjában mentem nyugállományba. Valóban, Újszászon elsőként kaptam meg az Arany Katedra emlékplakett kitüntetést. Jól emlékszem, 1993.06.15-én, önkormányzati testületi ülés keretében, a polgármesteri hivatal dísztermében, Nagyné dr. Szelmák Erika polgármester asszony adta át, több évtizedes munkám elismeréseként a Művelődési és Közoktatási Minisztérium által adományozott kitüntetést. Persze örülök a korábban kapott a Kiváló Munkáért kitüntetésnek, a Szolgálati Emlékéremnek, majd a 2006-ban átvett 50 éves jubileumi Arany diplomának is.

VF: Egykori munkahelyedről, újszászi kötődésedről mondanál néhány gondolatot?

KF-né: Aktív dolgozóként, szakszervezeti tagként a Női Bizottságban működtem. Munkatársaimmal társadalmi aktívaként, óvónőként, intézményvezetőként gyümölcsöző kapcsolatom volt. Jó emlékként gondolok vissza vezetőimre, munkatársaimra, és sok-sok aranyos óvodásomra, ma már felnőtt emberekre.Több alkalommal meghívtak alapítványi bálba, pedagógus napra, karácsonyi ünnepségre, ahol férjemmel együtt szívesen veszünk részt. Szeretném remélni, ezt a figyelmességet a továbbiakban is megkapom.

VF: Beszélgetésünk végéhez közeledve kérem, mutasd be a családodat.

KF-né: Férjemmel, Kaló Ferenccel 1960-ban kötöttünk házasságot Szolnokon. Életközösségünkből két gyermekünk született. A férjem levelezőn végezte az Automatikai és Munkavédelmi Főiskolát. Szolnok megyében munkaügyi és munkavédelmi felügyelőként dolgozott 2002-ig, amikor főtanácsosként nyugdíjba vonult. Fiunk gépészmérnök, lányunk sportorvosi asszisztens. Három unokánk van. A legidősebb, Zsuzsi, már lediplomázott, jelenleg Finnországban dolgozik, Zsoltika idén érettségizik, Gergő 5 éves, jelenleg óvodás.

VF: Mivel telnek nyugdíjas éveid?

KF-né: Hosszú ideig a Szolnok Városi Bíróságon ülnök voltam. Jelenleg gyakran unokázok az óvodás Gergővel. 1995-ben költöztünk Szolnokra a gyerekek után, de a mai napig gyakran megyünk Újszászra, ahová férjemmel együtt szép emlékek kötnek.

VF: Köszönöm a beszélgetést.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára