Várostörténeti múzeum

Korábban nyomába eredtünk az újszászi 68-asoknak, akik az 1. világháborúban ott voltak Európa hadszínterein. (Újszászi 68-asok; ÚH. 2010. 04.) Az I. világháború újszászi áldozatairól gyűjtött ismereteinket az ÚH. 2013. 04. száma közölte, melyet Bojtos Gábor adatai egészítettek ki egy hónappal később. Újabb dokumentumok birtokában most az újszászi 13-asokról írunk.

1941-ben Dernyey Szlavnich György könyvet írt a Jász-Kun 13. Huszárezred történetéről. A csak részleteiben megmaradt ezred- és hadosztálynaplókban újszászi származású katonákat is megemlített. A Jász-Kun 13. Huszárezredet 1859-ben állították fel Jászberényben, amikor állománya „...19 tisztben, 484 emberben és 374 lóban megállapított létszámot elérte. Május 15-én első osztályparancsnokká galánthai gróf Eszterházy Sándor ezredest nevezték ki.” A világháború első szakaszában az ezred parancsnoka nagybányai Horthy István lovassági tábornok volt, a későbbi kormányzó bátyja. Az ezred több hadszíntéren is részt vett a harcokban:

1914-1915: Horvátország – Galícia (limanovai csata) – Bukovina;

1915-1916: Lengyelország – Oroszország – Erdély;

1917-1918: Erdély – Olaszország

Az ezred állományába sorozott újszászi katonák (születési év): Barta József huszár (1887.); Czétényi Imre káplár (1885); Deák János huszár (1888); Dénes József huszár (1893); Földi János káplár (1891); Gonda Imre huszár (1892); Hamar Kálmán huszár (1890); Jó János huszár (1889); Kovács Mihály huszár (1892); G. Kovács János huszár (1888); Kormos Simon huszár (1892); Lukács Menyhért huszár (1898); Megyés (talán Medgyes) Antal huszár (1893); Papp Ferenc huszár (1891); Rosta József huszár; Szabó István huszár (1893); Varga Adolf (?) huszár.

Dernyey kapitány részletesen leírta az ezred mozgását, harcait és megemlékezett veszteségeiről is. A Jász-Kun 13. Huszárezred újszászi hősi halottai voltak (HAK = polgári halotti anyakönyv; emléktábla = a Szent István templom falán elhelyezett I. Világháborús hősi halottak névsora)

Kovács János őrvezető (Újszász, 1886. 06. 22. – Rawaruszka, 1914. 09. 11.) Apja Kovács András, anyja Ádám Ilona. Neve nincs a HAK-ban, az emléktáblán Kovács János nevű közvitéz szerepel.

Kiss Pál huszár (Újszász, 1888. – Lisowów, 1915. XI. 7. ) HAK 1916/139. ott a halál helye Kukli.

Lévai Gábor káplár (Újszász, 1885. – Komorów, 1915. X. 30.) HAK 1916/138. Ott X. 27-én halt meg. Neve az emléktáblán szerepel.

Mucza Gergely, az 1. század huszára (Újszász, 1891. – Limanowa, 1914. XII. 11.) HAK 1915/105. Ott meghalt XII. 12. Neve az emléktáblán szerepel.

Varga János huszár (Újszász, 1888. – Zabokruki, 1915. III. 20.) A HAK-ban nincs említve, neve nem szerepel az emléktáblán.

Vágó László Vilmos a 2. század huszára (Újszász, 1891. 06. 26. – Limanowa, 1914. XII. 15.) Apja Vágó Pál, anyja Csábi Genovéva. A HAK-ban nincs említve, neve nem szerepel az emléktáblán.

Veres János káplár (Újszász, 1889. 01. 01. – Jurkoutz, 1915. 05. 11.) Apja Veres József, anyja Filkus Borbála. Neve a HAK-ban és az emléktáblán nem szerepel.

Emlékmű terv

Újszászi vitézek

Az I. világháború Magyarországra nézve tragikus véget ért. A lelkileg és testileg sérült katonák visszatértek polgári foglalkozásukhoz. Az új kormány jutalmazni kívánta a csatákban hősiesen helytálló embereket, s e szándék egyik megnyilvánulása volt a vitézi rend megalapítása. A kitüntetés három részből állt: vitézi jelvény, díszoklevél és vitézi telekadományozási levél. Az elismerésben 2 újszászi polgár részesült.

Földi János, vitéz (Újszász, 1891. nov. 28. – Újszász, 1949. szept. 18.) földműves. Apja Földi Bálint, anyja Egyed Rozália. Közvitézként harcolt az I. világháborúban a Jász-Kun 13. Huszárezred kötelékében. Érdemeiért káplári rangot és több kitüntetést kapott: I. osztályú (nagy) ezüst vitézségi érem és Károly csapatkereszt, sebesülési érem l sávval. 1918. dec. 27-én kötött házasságot Zakar Etellel. 1926-ban a vitézi rend tagja lett, s mint ilyen, földbirtokhoz jutott Újszászon. 1929-ben a Fáy-majorban lakott. 1934-ben a képviselőtestület tagja volt. 58 évesen, tüdőrákban halt meg.

Mátrai Mihály István, vitéz. (Újszász, 1891. december 22. – ?) kertész, gazdálkodó; volt tartalékos tiszthelyettes. Apja Mózer József földbirtokos, anyja a csíkszeredai születésű Sánta Rozália. A 29. honvéd gyalogezredhez vonult be és harcolt az orosz fronton. Háromszor sebesült, II. osztályú kis ezüst és bronz vitézségi érem és a Károly csapatkereszt birtokosa. Az egyházi anyakönyvi bejegyzés szerint 1922-ben családnevét Mátraira változtatta. (M. K. Bm. 126203/1922/VIII. eng. sz.) Éppen ezért érdekes körülmény, hogy az ezrednaplóban már Mátraiként szerepelt. 1923. okt. 24-én Újszászon házasságot kötött Janó Ilonával, az esküvői tanú Balogh Kálmán kántortanító volt. A képviselőtestületi jegyzőkönyvekben 1927-1929-ben újszászi törvénybíróként szerepel. 1922-ben haditettei elismeréseként vitézi renddel jutalmazták. A Vitézek albuma 1939-ben albertfalvai lakosként említi.

1921-1927 között Újszászon a Zagyva-parti Orczy-kastélyban élt vitéz fái Fáy László huszárhadnagy, földbirtokos, Horthy Miklós kormányzó veje, aki Pusztamonostoron született 1890. július 30-án. 1922. április 1-jén vette feleségül Horthy Paulettet. Az újszászi kastélyba költöztek, majd 1927-ben (?) elváltak. 1928-ban Fáyt még újszászi birtokosként említik. ő építtette meg a vasút és a kastély közötti 2. lóvontatású vasutat. A háborúban tartalékos főhadnagyként vett részt, ezüst és bronz katonai érdemérem és Károly csapatkereszt birtokosa. A harmincas években Budapesten lakott, további sorsát nem sikerült megismerni.

Vitézi jelvény

Az Apró testvérek

Az 1956-os forradalommal és szabadságharccal összefüggésben életét vesztettek között két újszászi születésű személyről találunk adatokat: Apró János és Apró Kálmán. Újszász történetírói nem írtak róluk, mint ahogy az 1956-os újszászi eseményekről sem.

1956. október 25-én délelőtt több ezres tömeg gyűlt össze Budapesten, a Parlament előtti Kossuth Lajos téren. Az épület őrzésére vezényelt szovjet katonákkal barátkozó emberekre a környező házakból tüzet nyitottak. „A lövöldözésbe a szovjet harckocsizók is bekapcsolódtak. A sortűznek mintegy 70 halálos áldozata és 100-150 sebesültje volt.” – olvashatjuk a Révay Új Lexikonában és a Rubicon egy cikkében. (Más leírásokban a halottak száma több száz.) A Kossuth téri áldozatok között volt Apró János gépmunkás, aki Újszászon született 1925. május 16-án. A halotti értesítőben a halál oka „fejlövés, elvérzés”. Apró János a Margit híd közelében lakott, 25-én innen indulva csatlakozott a Parlamenthez vonuló tömeghez. Társa lehetett a menetben testvére, Apró Kálmán, aki szintén Újszászon született 1930. október 5-én. ő Csepelen lakott és dolgozott. A halotti értesítő adatai szerint a VI. kerületi Rudas László u. 111. (1951-ig, majd 1989 után ismét Podmaniczky utca) épületében vesztette életét október 25-én. A halál oka „alsóvégtag lövés”. A címből ítélve az egykori MÁV Kórházba szállították sebesülten a Kossuth térről.

Az Apró családról Apró István nyugalmazott mozdonyvezetőtől (névrokon) tudtam meg néhány adatot. Apró László és hitvese Urbán Mária a Lovastelepen lakott a mai Mikszáth – korábban Dimitrov – utcában. Három gyermekük született: János, Kálmán és Mária. A fiútestvérek a világháborút követően költöztek a fővárosba, és fémmunkásként dolgoztak a Csepeli Vasműben. Az 1956. októberi szerepvállalásukról nem tudtam meg semmit. A Kossuth téren összegyűlt tömegben a forradalom szimpatizánsaként lehettek célpontjai és áldozatai a szovjet katonák és magyar ávósok lövöldözésének.

2012-ben Pestlőrinc Hargita terén állítottak fel 1956-os emlékművet. A 2294 bazaltkőből épített hatalmas kocka minden elemén olvasható egy-egy név – köztük Apró Jánosé és Apró Kálmáné.

A cikkek megírásához nyújtott segítségért köszönettel tartozom Nagy Kálmánnénak.

Jánoska Antal