Várostörténeti múzeum

„Az országnak, a hazának egyik legfontosabb kérdés az, hogy ki neveli, és hogyan neveli a jövendő generációt.” (Füst Milán)

Újszászon iskolai oktatásról először 1781-től találunk forrást. A Római Katolikus Egyházon belül elkezdett, s időközben változó keretek között máig folyó iskolai tanítást 1851-től számítjuk.

Újszász tanítói jelentősen hozzájárultak a település szellemiségének gyarapításához, az itt élők tudásának fejlesztéséhez.

Oláh Sándorné Radnóti Mária Újszászon született 1921. 08. 24-én, és Szolnokon hunyt el 1980. 03. 18-án. Édesapja: Roszkop (1936-tól: Radnóti) Károly, a Fejér megye szívében fekvő Sárosd nagyközségben született 1879. 12. 09–én, és Újszászon hunyt el 1971. 04. 28-án. Bankszolga volt. Édesanyja: Bakó Mária, Újszászon született 1897. 06. 25–én, és szülővárosában hunyt el, 1976. 01. 23-án. A háztartást vezette. A báró Orczy uradalomban ismerkedtek össze, és 1918. 11. 03-án, Újszászon kötöttek életre szóló házasságot.

Az életközösségükből két gyermekük született: Károly (Újszász, 1919. 12. 14. – néhány hónapot élt) és Mária.

Radnóti (1936-ig: Roszkop) Mária, az elemi iskolát Budapest I. kerületben végezte. Azt követően a Budapesti Szent Orsolya-rendi Tanítóképző Intézetben tanult, ahol 1940. 06. 28-án tanítói képesítést vehetett át.

A tanítást 1940-ben kezdte, de állandó főfoglalkozású tanítóként 1944-től működött. Oláh Károly kanonok, aranymisés újszászi plébános: „Új élet Újszászon a háborús romokon” visszaemlékezése szerint 1944-ben az alábbiak látták el a tanítói feladatokat Újszászon: Schader Ede, címzetes igazgató, Pál András, igazgató-helyettes, Kakuk József kántor-tanító, Neller István, ifj. Bardócz Endre, Szilvási Béla, Polónyi Margit, Pongrácz Anna, Radnóti Mária, Szilvási Béláné. (Neller István és Szilvási Béla elestek a háborúban, helyükre Gonzales Bélát és Kaszab Sándort választotta a katolikus iskolaszék 1946-ban.)

Jóleső érzéssel írom, hogy a népiskola harmadik osztályában (1944-1945) Radnóti Mária tanítványa voltam. Sohasem felejtem el megnyerő közvetlenségét, azokat az emlékképeket, amikor az 1890-ben épült, majd 1900-ban bővített millenniumi (Hosszú) iskola egyik osztálytermében, a három oszlopos padsorok egyikére felült, és mint amikor a tyúkanyó csibéit maga köré gyűjti, szebbnél-szebb mesékkel örvendeztetett meg bennünket. Úgy éreztük, gyermekeként szeretett bennünket. Amikor írom e sorokat, akaratlanul is eszembe jut Szabó Lőrinc írónak, műfordítónak (1900-1957) Ima a gyermekekért című verse, amelynek kezdő sorai a következők: „Fák, csillagok, állatok és kövek, szeressétek a gyermekeimet.”

Valószínűnek tartom, hogy a tanítói képesítés kézhezvételekor Radnóti Mária is útravalóul kapta Juhász Irén (Czétényi Lászlóné) tanítónőhöz hasonlóan az alábbi mély érzésű verset:

„Amikor először lépsz az iskolába,
Legyen rajtad Jézus nyájassága;
Szólítsd köréd a kisgyermekeket,
És simogasd meg fejecskéjüket.

Ha látsz közöttük rúttat, rongyosat,
Gyermeki szívvel búbánatosat,
Ismerd meg benne a korán szenvedőt,
Öleld magadhoz és csókold meg őt."

Radnóti Mária alsó- és felső tagozatosokat egyaránt tanított. Elsősorban a magyar-történelem szak állt hozzá legközelebb. Tanítói-tanári pályafutását ott fejezte be, ahol elkezdte. 1976-ban, 36 éves szolgálati idővel vonult nyugállományba az újszászi általános iskolától.

Megítélésem szerint a tanítónő egész pályafutását végigkísérte a vers szellemisége.

Rendelkezett mindazokkal a tulajdonságokkal, erényekkel, amelyek alapján kimondhatjuk: modellértékű volt a katedrán és a civil életben egyaránt.

Radnóti Mária vallásos érzelmű-kötődésű, közéleti tevékenységet folytató tanítónő volt. Vezetésével, buzgólkodásával 1946 tavaszán az elemi iskolában megindult a megújított Szívgárda(1).

Egyik apostola volt a felgyújtott, leégett újszászi Szent István római katolikus templom mielőbbi helyreállításának. Sokat fáradozott a templom újjáépítési költségeinek előteremtésén. Már 1946 szeptemberében elkezdődött a gyűjtés a templom felújítására. Ez fokozódott október és november hónapokban, amikor is vasárnapról-vasárnapra folytatólagosan végezték a gyűjtést. Ebben jelentős részt vállalt Radnóti Mária mellett Vágó Kálmán, Kálmán József, ifj. Szabó Mihály, Szilvási Sándor, Lieszkovszky János, Iglódi József, Kerekes Teréz, Kasza Józsefné, Szilvási Béláné. A KALÁSZ-lányok különféle „csuhé” alkotásokat, Radnóti Mária és Pongrácz Anna pedig papír munkákat, karácsonyfadíszeket készítettek nagy számban. Ezeket vásár formában értékesítették, s a befolyt összeggel is segítették a templom felújítását. A bevétel ugyan nem volt jelentős, de erkölcsi értéke a figyelem felkeltésében hangsúlyozottan jelentkezett.

Családi fotó

Bemutatta írói képességeit is. 1947. 06. 06-07-én, Hatvanban kétnapos Eucharisztikus(2) ünnep volt. Az ünnepségen öt püspök, 111 település hívei vettek részt. Ott voltak az újszásziak is 200 hívővel és 50 gyermekkel. A gyermekek között voltam én is, s előadtuk a Radnóti Mária által írt és koreografált háromrészes előadásban a templom leégésének, újjáépítésének és megáldásának történetét. A díszleteket Pál András festette. Az előadást meg kellett ismételnünk, majd hazai környezetben is bemutatásra került. Hosszú ideje kutatom a színdarab hollétét. Sajnos eddigi munkám nem vezetett eredményre. Bizakodom, egyszer előkerül, mindannyiunk örömére.

Radnóti Mária 1948. 05. 26-án kötött házasságot Újszászon a vágfarkasdi születésű (1925. 01. 17.) Oláh Sándorral, aki 1947-ben került Újszászra.

Önkéntelenül felvetődik a kérdés: hogyan került Oláh Sándor Farkasdról Újszászra? Nos, Vágfarkasd (ma község Szlovákiában) egykoron Magyarországhoz tartozott. Igaz, 1938-ban visszakerült az anyaországhoz, de a trianoni döntés miatt 1945-ben ismét Csehszlovákiához került. Annak következményeként, az 1947-1948 közötti időszakban végrehajtott kitelepítés folyamán, a község 1203 lakosát erőszakkal Magyarországra telepítették. Ez az Oláh családot (két szülő, 4 gyermek: Sándor, Anna, Imre és Pál) sem kímélte. Figyelemmel arra, hogy Oláh Sándornak Oláh Károly, újszászi plébános unokabátyja volt, érthető, hogy Oláh Sándor és Oláh Anna testvérek Újszászon történő letelepedését segítette. Mindketten beilleszkedtek a község életébe. Oláh Sándor Szolnokon a ZÖLDÉRT-nél dolgozott pénzügyi-számviteli osztályvezetőként, onnan is ment nyugállományba. Szolnokon hunyt el 1990. 05. l5-én.

Oláh Anna (1926) Vágó Bélával férjezett 1949. 06. 06-án. A mindenki által Annuska néninek becézett Vágó Béláné 1994-től özvegyen él Újszászon, egy lánya, két unokája van. A történeti hűség íratja velem, hogy Oláh Anna és Vágó Béla 1948. 05. 26-án ismerkedtek meg Radnóti Mária és Oláh Sándor lakodalmán.

Oláh Sándor és Radnóti Mária Újszászon, a Hunyadi út 9. szám alatt, a Radnóti szülők családi házában találtak otthonra. Házasságuk gyümölcse: Angyalka (Újszász, 1949; keresztapja Oláh Károly plébános), Sándor (1951 – 2002) és Csaba (1959 – 2009). A három testvér közül már csak Angyalka él, aki 1969. 10. 04-én kötött házasságot Újszászon, a jászladányi származású Tálas László technikussal. Az életközösségük megszakadt. Oláh Angyalka családi kötelékben él. Szolnokon telepedett le, és 2006-ban vonult nyugállományba a Szolnok Kistérségi Többcélú Társulás (SZKTT) Humán Szolgáltató Központtól. Gyermekei: Tálas Annamária (Szolnok, 1970) és Oláh Angyalka (Szolnok, 1979). Mindketten családot alapítottak. Annamária Attila nevű fia 17 éves, Angyalka Zétény nevű fia 3 éves, Csenge lánya 6 hónapos.

Oláh Sándorné unokájával

Régóta foglalkoztat egy emlékmű felállítása a halhatatlan újszászi tanítók, óvónők részére. Képzeletben magam előtt látom a tiszteletet, a megbecsülést, érzelmi töltetet szimbolizáló műalkotást, amely a követkőképpen néz ki: süttői nehéz mészkőből készült emlékmű asztalszerű formájával, egy katedrát szimbolizál. Az asztalon egy bronzból készült nyitott könyv. A könyv vörösréz lemezből készült lapjain olvasható a halhatatlan tanítók, óvónők nevei mellett az az időszak, ameddig Újszászon tanítottak, oktattak. Az emlékmű talapzatán olvasom: „Emlékül Újszász várossá nyilvánításának 15 éves jubileumi fordulójára, főhajtással, nagyrabecsüléssel tisztelegve halhatatlan tanítóink, óvónőink előtt! Készült: a város lakosságának közadakozásával, az Önkormányzat Testületének anyagi támogatásával.” Az emlékmű talapzatán: „Csontos László és Turza Ferenc szobrászművészek.”

A halhatatlan tanítók között többször is elolvasom Oláh Sándorné Radnóti Mária nevét, és felidézem mélyen ülő emlékét.

(1)= 1920-1948: a Jézus Szentséges Szívét tisztelő és Jézusért apostolkodni akaró, 6-14 éves katolikus fiúk és leányok szervezete, a Jézus Szíve Szövetség gyermek tagozata. Célja: valláserkölcsi és hazafias nevelés elmélyítése, ezen belül a családi élet megszerettetése, a tekintélytisztelet fejlesztése, a munkára és kötelesség teljesítésre nevelés.

(2)= magyarul oltáriszentség. Eucharisztiában rejlik az egész egyház lényege.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára