Várostörténeti múzeum

Horváth (Hamburger) Sándor ÁVH-s alezredes belügyminisztériumi pályafutása

Ezen cikk megírására Varga Ferenc, Horváth (Hamburger) Sándorról – városunk hírhedett szülöttjéről – szóló írása ösztönzött. (2007. márciusi számban jelent meg. A szerk.) Sajnos, jelentős hiányosságokat véltem felfedezni az életrajzban. Bőven foglalkozott ifjú éveivel, a gyári munkás és partizán időkkel, dicsőítve a „fasizmus” elleni rettenthetetlen harcát. Viszont BM-es múltjáról csak két dátumot közöl, semmi többet. Gondos utánajárással sikerült adatokat gyűjtenem Horváth Sándor – városunk antifasiszta „hősének” – belügyminisztériumi pályafutásáról, mely sajnos Varga úr cikkéből kimaradt. Lássuk hát, hogyan is harcolt „hős” Sándorunk a „fasizmus” ellen a háború után.

Horváth (Hamburger) Sándor 1945. január 18-án lép be az éppen az idő tájt alakuló Politikai Rendészeti Osztály kötelékébe, ahol partizán múltja és befolyásos barátai (pl. Péter Gábor) révén magas beosztásba került. Feladata a fasiszta gyanús elemek elleni nyomozati munka. Nem válogat az eszközökben. Fenyeget, ver, kínoz, csakhogy minél több „háborús bűnöst” mutathasson fel. Számára az ártatlanság nem mérvadó. Statisztikája a legsikeresebb politikai nyomozók közé emeli. Igaz, ezt várják el tőle mind „magyar”, mind pedig szovjet elvtársai. Most kezdi igazán hasznát venni a Szovjetunióban tanult NKVD-s módszereknek.

Karrierje magasan ível felfelé. 1946-ban a BM Magyar Rendőrség Államvédelmi Osztályának (BM ÁVO) egyik alapító tagja, ekkor őrnagy. 1947-ben a „kékcédulás-választás” nevű kommunista csalássorozat egyik felügyelője. Részt vesz a már ekkorra csak papíron létező többpártrendszer felszámolásában, és szintén aktívan tevékenykedik az SzDP (Szociáldemokrata Párt – Szakasits Árpád/Marosán György), és az MKP (Magyar Kommunista Párt – Rákosi Mátyás) MDP-vé (Magyar Dolgozók Pártja) való erőszakos egybeolvasztásában. Az úgynevezett „szocdem-ügyben” ő vezette a nyomozások egy részét (mármint ha lehet koncepciós ügyekben tényleges nyomozati munkáról beszélni!), majd felelős ezen emberek internálásáért, és családjaik tönkretételéért is!

1948 novemberében szintén részt vesz a már teljesen önállósított, így a magyar történelem során a legnagyobb hatalommal bíró erőszakszervezetté váló ÁVH (Államvédelmi Hatóság) megalakításában. Alezredessé léptetik elő, és kinevezik a „B” ügyosztály (operatív ügyek és katonai elhárítás, vezetője: Szűcs Ernő áv. ezredes) III. alosztályának (belső ügyek) vezetőjévé. Most lendül csak igazán „munkába”! Szinte nincs is olyan koncepciós ügy (csak ezekkel foglalkozott az ÁVH, a tényleges bűnesetekben a rendőrség járt el), melynek lebonyolításában valamilyen szinten ne venne részt (MAORT, STANDARD (államosítási ügyek), a „tábornokok-pere” (Sólyom-ügy), „pócspetri-ügy” (az egyházakkal kapcsolatos első komolyabb koncepciós per) stb.) vizsgálóként, felügyelőként, vagy kihallgatóként. Szinte nincs olyan nap, hogy ne adna parancsot többségében ártatlan emberek kínzására vagy internálására. Van-e bizonyíték ellenük? Horváth és pribék társai számára ez tökéletesen mindegy. A cél, hogy Rákosi és moszkvai gazdái elégedettek legyenek.

A hatalom lelkiismeret nélküli kiszolgálójává válik. Legbelsőbb baráti köréhez tartozik Péter Gábor altábornagy (az ÁVH parancsnoka), dr. Bauer Miklós alezredes (alias „körmös-Bauer”), Szűcs Ernő ezredes és Princz Gyula ezredes (a hírhedett „verő-egység” vezetője), de szoros kapcsolatban áll Kádár János belügyminiszterrel is.

1948 decemberében az ÁVH letartóztatja Mindszenty bíborost. Ezzel megtörténik a magyar katolikus egyház lefejezése. Horváth, mint megrögzött kereszténygyűlölő, igen aktív részt vállal a bíboros elleni vizsgálat levezetésében. ő és elvtársai többször is megkínozzák, majd a tárgyalás előtt szinte eszméletlenségig bedrogozzák a már majdnem halálra gyötört magyarországi egyházfőt. Sándorunk következő nagy „dobása” a Rajk László és társai elleni per. Egykori főnökével (Rajk László 1946. 03. 20-1948. 08. 05. között volt belügyminiszter) szemben szemernyi együttérzést sem tanúsít. Szemrebbenés nélkül nézi végig, hogyan verik és kínozzák Princz ezredes emberei. Néha, ha éppen „úri” kedve úgy tartja, ő is beszáll az ütlegbe. Később, a per során ő az ÁVH és az MGB (a szovjet titkosszolgálat akkori elnevezése) közötti összekötő tiszt. Kijelenthetjük, hogy Rajk bitóra juttatásában Horváthnak igen nagy szerepe volt! Tettéért a hatalom őt és az ügyben eljáró ÁVH-s elvtársait 1949. október 15-én (Rajk László kivégzésének napján) a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztjével tünteti ki (Magyar Közlöny, 9600/1949. számú rendelet – név szerinti felsorolás).

1950-ben őt is eléri „végzete”. Szűcs Ernő ezredest kémkedés vádjával perbe fogják, és kivégzik (természetesen a vádak itt is hamisak voltak!). Horváthot – mint Szűcs egyik legjobb barátját és beosztottját – szintén lefogják, majd az egyik pesti pincebörtönbe internálják. 1953-ban a Nagy Imre féle amnesztiával szabadul. Rehabilitálják, visszaveszik az ÁVH-hoz, és visszakapja alezredesi rangját is. Kárpótlásként kap 25 000 Ft-ot (egy átlag gyári munkás akkori bére 300-400 forint volt) és egy többszobás pesti lakást.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt bujkál. A szovjet csapatok visszatérése után belép a kádárista terrorlegények („pufajkások”) közé. Részt vesz a szabadságharc vérbefojtásában. „Érdemeiért” megkapja a „Munkás-Paraszt Hatalomért” kitüntetést. A megtorlásban, mint politikai nyomozó vesz részt, és csak még mélyebbre mártja kezét a vérben. 1962 nyarán nyugdíjazzák, és 1978-ban bekövetkezett haláláig kapja az alezredesi ranggal járó magas nyugdíjat.

Ez röviden és tömören Horváth Sándor BM-es pályafutása.

Mint az a fent leírtakból látszik, Horváth (Hamburger) Sándor semmiképpen sem méltó arra, hogy nevét városunk nagy szülöttei között említsük. Kérem, ne sértsük meg őket ezzel! S ne gyalázzuk meg a kommunizmus magyarországi áldozatainak emlékét se azzal, hogy „hősnek” nevezzük. Horváth nem volt hős. Egy véres kezű hóhér volt, aki minden lelkiismeret-furdalás nélkül tiporta el a szabadság- és hazaszeretet legkisebb hajtását is! Az ő és eszméjének emléke kerüljön végre méltó helyre, oda, ahová már régóta való: A TÖRTÉNELEM SÜLLYESZTŐJÉBE!

Szabó Balázs