1. rész

Lexikonokban azt olvashatjuk a lóréról, hogy neve nyitott vasúti kocsit jelent, és az angol lowrey szó átvétele. Így terjedt el a köznyelvben is a XIX. század második felében. Újszászon fél évszázadon át működött a hivatalos nevén lóvontatású gazdasági vasút, és csak a legöregebbek emlékezetében él a zajos, egy ló által vontatott kis kocsik és sínek látványa. Az újszásziak csak kutyakocsi vasútnak hívták. Az egykori nyomvonalat bejárva, ma már apró jeleire sem bukkanunk a lórénak. A MÁV Levéltár iratai és az emlékezet (Orczy Mária, Földi Béla, Normann László) azonban sok mindent elárult az újszászi lóvasutakról.

1899-ben a közlekedési miniszter 40.396/1899. sz. engedélye alapján báró Orczy Andor megkezdte Újszászon a lóvontatású gazdasági vasút építését a vasútállomás és a rózsási gazdaság között. Októberben bejárási jegyzőkönyv készült, a vasutat üzembe helyezték. Az állomáson használt rakodóterület 2250 m2 volt. A 10 évenként megújított szerződések részletesen szabályozták a forgalom és a rakodás feltételeit. Az egyik ilyen kritérium volt, hogy az üzemeltető költségére megépítették a IX. számú rakodóvágányt a vasútállomáson.

Érdekes körülmény, hogy az 1919. évi megújított szerződésben gróf Dessewffy Aurél és felesége, Károlyi Pálma grófnő neve szerepel áthúzva. Talán átmenetileg az ő tulajdonukba került a megvásárolt birtokok mellett a lóré is. A szerződés 13. §-ában az iparvasút üzemeltetői ekkor Fleischl Samu és Wolfinger Miksa, az Orczy-gazdaság bérlői voltak. 1924-ben 4725 korona volt az éves bérleti díj. 1929-ben az abonyi Hay Dezső "nagybérlő" és a gyömrői özvegy, Vass Jenőné az üzemeltetők. Báró Orczy Andor halála (1931) után a tulajdonos Báró Orczy Lőrinc, a lóré üzemeltetője pedig Bauer Imre bérlő lett. A rakodásra használt MÁV-terület 1260 m²-re csökkent, melynek éves bérleti díját 20 aranypengőben állapította meg az újabb szerződés.

Egy 1909-ben készült helyszínrajz szerint a lóré vágányai szemben a vasútállomás felvételi épületével, közel a mai Arany utcánál, a IX. sz. vágány mellett kezdődtek. A rakodón északnyugat felé haladva, 15 méteres vágányszakaszt követően két sínpár haladt párhuzamosan, kitérő és rendező funkcióval kb. 100 méter hosszan. A váltó után a Vasút utcából az egykori dohánypajta előtt délnyugat felé, a mai Ady Endre utcába kanyarodott a 600 mm nyomtávú vágánypár, és a vágányhíd-mérleget elhagyva nyílegyenesen haladt Göbölyjárás-Kisszőrös felé. Az egykori Orczy-kúria (baronesse-kastély) előtt - ma Ady Endre utca 43., itt lakott Orczy Zsuzsanna bárónő 1945-ig - csak akkor állt meg a lóvasút, ha vendégeket hozott a MÁV állomásról. Az épülettől nem messze, balra lehetett egykor a kisrózsási bérgazdaság felé haladó, 1899-ben átadott vonal. Kb. 300 méterre, az egykori Kis-tanyánál újabb váltó irányította kétfelé a Göbölyjárás és a Brunt felé irányuló forgalmat. Egyenesen tovább, 2 kilométert haladva érjük el a Megyer, Pokoltanya és Tápiógyörgye felé vezető törvényhatósági út keresztezését, ahol közúti jelzőtábla is felhívta a közlekedők figyelmét a kisvasúti forgalomra. Újabb 2 kilométer megtétele után balra kanyarodtak a sínek, és a göbölyjárási iskola előtt elhaladva végződtek az egykori "kis Orczy kastélynál".

Nagy ritkán az őszi-téli időben folyt személyszállítás a lórén, az uralkodó sárban hintó és gépkocsi helyett a lóvasút jelentett kapcsolatot az állomással és a faluval. De a lóré szállította a göbölyjárási mulatságokra és vissza az újszászi fiatalokat is. Hangos nótaszótól kísérve kocogott oda és vissza Kelemen Pál lova a jókedvű leányokkal és legényekkel megrakott kocsikkal.

A lóré forgalma - ezt báró Orczy Andor 1929. évi bejelentéséből tudjuk - évente 1500 vagon mezőgazdasági termény - elsősorban cukorrépa és répaszelet - lehetett. Ilyen mennyiség elszállítására ma 100 kamiont kellene igénybe venni. A lóré kocsik méretét egy szászbereki adatból ismerjük. Négy vagy nyolc kis vaskeréken gördültek a síneken, a felépítmény fából készült és 2 m3 befogadására volt alkalmas. Mindkét oldalán nyitható ajtók segítették a kirakodást. Az előírás szerint minden kocsinak fékezhetőnek kellett lennie. A vágányokat az állandó útvonalon talpfákra erősítették. A "repülő sínek" négy munkás által mozgatható, fémlemezekre erősített, 5-6 méter hosszúságú sínpár darabok voltak. Ezek tették lehetővé, hogy az alkalmilag felállított pályán az éppen művelés alatt álló terület közelébe vezessék a lórét.

Egy 1921-ben készült helyszínrajz újabb részletekre utal. A lórékocsikat vontató lovak istállója a vasútállomásnál volt, az épület mellett kis házat építettek a személyzet számára. A térkép jelöl egy sínpárt az istálló és a cselédlakás között a szarvashalmi Orczy-kastély felé fordulva, s ennek megnevezése "Gróf Dessewffy-féle iparvágány". Más adat hiányában erről a vonalról csupán feltételezhetjük, hogy a gróf birtokára vezette a síneket.

A háború nem kímélte az újszászi lórét sem. A sínek és a kocsik jelentős mértékben megrongálódtak. Az 1948 márciusában megtartott felmérés az újszászi gazdasági vasút 37 kocsijáról számolt be. 7 darabot roncsnak ítélt, 6-ot kisjavításra, 24-et pedig nagyjavításra javasolt.* A vasutat 1948-ban a hatvani cukorgyárnak juttatott tervhitelből felújították. 1947-1948-ban a tulajdonjog átmenetileg az újonnan alakult földművesszövetkezeté lett, majd a KPM 22.718/1949. rendelete alapján azt a Szolnoki Gazdasági Vasutak Nemzeti Vállalatra ruházta át. Az üzemben tartást az Újszászi Földművesszövetkezet és a Hatvani Cukorgyár Rt. - később Nemzeti Vállalat - közösen végezték. A Szolnoki Gazdasági Vasutak 343. sz. vonaláról a Tiszavidék 1948. október 23-i számában olvashatunk: október 15-én adták át az Újszász vasútállomás - Göbölyjárás - Szőröspuszta közötti lóvontatású gazdasági vasút felújított sínpályáját 8 km hosszon. A híradás szerint ez 530 új földtulajdonos szállítási gondjait oldotta meg.* Az üzemvezető Varga Győző, helyi lakos lett.

Egy 1949-ben írott jegyzőkönyv a gazdasági vasút bejárásáról és leltáráról tudósít. Az irat tévesen 1928-ra írja az építés évét. Közlekedési helyként a Rózsás-Újmajor, Kisszőrös-Újszász szerepel. Néhány adat a jegyzőkönyvből: a vonal hossza kb. 10.000 méter, kitérővágányok hossza 550 méter. 1 db fahíd, 8 útátjáró. Faalj 17.728 db, hídmérleg: 1 db. A teherkocsik: 1 db kéttengelyes, fék nélküli, nyitott vázas, fa felépítmény; 9 db kéttengelyes fékkel, nyitott vázas, fa felépítmény; 4 db vasvázas kéttengelyes; 1 db vasvázas billenőcsille. A jegyzőkönyv a leltározott tárgyak értékét 152.770 forintban állapította meg.

1950 után az Újszászon létrehozott termelőszövetkezetek hamar megerősödtek. A gépállomások egyre inkább kielégítették a szállítási igényeket, a gazdasági vasút napjai meg voltak számlálva. Jellemző ez a folyamat ekkor a magyarországi kisvasutakra, szerepük az ötvenes-hatvanas években fokozatosan csökkent. Az újszászi lóré még 1954 előtt megszűnt, nyomait hamarosan végleg felszámolták. Néma emlékként találkozhatunk vágányainak darabjaival nyomvonalának környékén, kerítésoszloppá darabolva és melléképületek részeként.

A XX. század első felében a Zagyva-parti Orczy-kastélyt is lóré kötötte össze a hodályokkal és a vasútállomással. De ez már egy másik történet.

*Forrás: Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok megye közlekedéstörténete. 2005.

Jánoska Antal

2. rész

Korábban beszámoltunk az Orczy-féle gazdasági vasút fél évszázados történtéről. Most Újszász másik lóré vonalát jártuk be a MÁV Levéltár dokumentumainak és a visszaemlékezők (Orczy Mária, Földi Béla, Normann László, Turza Ferenc) segítségével.

A kereskedelmi miniszter 74.575/1923. sz. rendeletében engedélyezte vitéz Fáy Lászlónak, a Zagyva-parti kastély tulajdonosának 600 mm nyomtávú, lóvontatású gazdasági vasút építését. A május 23-án megtartott közigazgatási bejárás által megállapított feltételek figyelembevételével épülhetett Újszász második lóréja, és a kb. 6 kilométeres vonalon ősszel indulhatott meg a szállítás. (Vitéz Fáy László, Horthy kormányzó veje 1922-ben vásárolta meg a korábbi Orzczy-kastélyt a Dessewffy családtól.)

A vasútállomáson rakodásra használt, Szolnok irányába kiépített csonka vágányt Fáy költségén 200 méterrel meghosszabbították. Az állomás területén az I. számú vágány mellé fektették a lóré sínjeit és váltóit, melyeket vezetősínekkel láttak el. A vágányközöket kikövezték, a váltóállítókat besüllyesztették az építők. Az elfoglalt terület 405 m2, az állomáson épített vágányhossz 110 méter volt. A rakodóhelyen - kb. 50 méteren - kitérő vágányt is létesítettek. A lóvasút legnagyobb sebességét 12 km/h-ban határozták meg.

A lóvontatású gazdasági vasút tulajdonjogát a kereskedelemügyi miniszter 126.450/1929 sz. rendeletében báró Orczy Andornéra ruházta át. (1925-ben az Orczy család a kastélyt, a hozzátartozó kertet és a birtokot megvásárolta Fáy Lászlótól.) 1935-ben az 1022 sz. telekkönyvi betétben felvett ingatlanokon megépített 0,6 m nyomtávú vasút a Londonban bejegyzett Continental and Agricultural Investments Company Limited tulajdonába ment át. Az 1933-ban készült helyszínrajz részletesen is megmutatja a vágányok elhelyezkedését. Az üzemeltetési jogot 10 évre a földbirtok nagyobb bérlője, Bauer Imre (Újszász, Rózsástanya) kapta meg. A kiegészítő szerződés szerint az állomás területéből ekkor 350 m2-t foglaltak el, az éves bérleti díj 20 aranypengő volt. A MÁV-kocsik átadása-átvétele a 21. sz. váltónál történt. Az árurakodást az 1. sz. vágányból meghosszabbított csonka vágánynál végezték.

A háború befejezése után az újszászi Földosztó Bizottság a Continental tulajdonában lévő birtokokat kiosztotta. Egy dokumentumban (1945) az állomásfőnökség közli, hogy a tulajdonos a lóré szerződéshosszabbítása miatt nem jelentkezett a MÁV-nál, a Földosztó Bizottság viszont saját üzemeltetésében kívánta használni a Fáy-féle gazdasági vasutat.

A lóvasút egykori útvonalát bejárva - hasonlóan az Orczy-lórénél tapasztaltakhoz - most sem találtam nyomokat. A korabeli viszonyokat a helyszínrajzok és az emlékezők elmondása alapján tudjuk rekonstruálni. A MÁV állomáson a terméskővel burkolt területtől kiindulva az országútra (Jász útra) fordult a lóré. Kb. 50 méterre vágányhídmérleg, 70 méterre a forgalmat korlátozó kapu állt. A gazdasági vasút vágánypárja a MÁV épületek előtt haladt el. Elérte a cselédlakásokat, majd az ispánlakást. A kettős hodálynál rakodó volt építve, itt 2 x 100 szarvasmarhát neveltek. Aztán három dohányszárító pajta következett. A gazdasági épületeket elhagyva a lóvasút az országút mellett ment ki a Zagyva régi gátjáig, és balra fordulva keresztezte a Rékasi (Hunyadi) utat. A gát folyó felöli oldalán jutott az Orczy-kastélyt megkerülve annak gazdasági udvarába. A lóvasúton elsősorban tejet és a szarvasmarha állomány ellátását szolgáló takarmányt szállítottak, de fontos szerepet kapott a kastély élelmiszer szükségletének biztosítása is. Orczy Mária emlékei szerint esős, sáros időben egy vak ló vontatta kis kocsival jutottak ki a kastélyba. 1938-tól a lóré kocsik szállították a Mátrai Kőszénbányákból a vasútállomásra érkező követ, mellyel megépítették a Zagyva-hídig haladó törvényhatósági utat. A lóvasút háború utáni üzemeléséről nem találtam dokumentumot.

Varga István, Újszász főjegyzője 2055/1946. számú, Szolnok megye járási főjegyzőjéhez írott jelentésében számolt be az újszászi gazdasági vasutak állapotáról: ".a községben mintegy 10 km hosszúságú gazdasági kisvasutat a Kecskeméti Földbirtokrendező Tanács ez év tavaszán az Újszászi Földműves Szövetkezet tulajdonába adta át, ennélfogva elhagyott gazdasági kisvasút Újszász községben nincsen. a községnek hadszíntérré válása idején (a kocsik) súlyosan megrongálódtak, gördülő vasúti kocsi anyagát a katonai hadműveletek során a német és megszálló csapatok feltüzelték." A főjegyző csak az Orczy-féle kisvasútról szól jelentésében. Ebből az következik, hogy a Zagyva parthoz vezető lóré újbóli üzembe helyezése nem történt meg. A visszaemlékezők sem tudnak róla, hogy ez a vonal a háború után működött volna.

1947-ben egy újabb 600 mm nyomtávú, kézi üzemű gazdasági vasutat vezettek az állomásról kb. 150 méterre a közeli Veres Géza (Újszász, Jókai út 123.) tulajdonában lévő építő- és tüzelőanyag telepre. E rövidke vonal sínpárja a "daruvágány" és a pályafenntartási telep között haladt a régi sportpálya felé, majd észak-nyugat felé fordulva ért véget egy pályazáró földkupacnál. A vasúti kerítésnél kaput építettek. A forgalmat 2 darab 2 tengelyes lapos kocsival bonyolították. A MÁV adatai szerint az iparvasút engedélyét 1957-ben 10 évre meghosszabbították. 1962-ben viszont annak műszaki állapotára és balesetvédelmi okokra hivatkozva a gazdasági vasút felújítására vagy "felbontására" szólították fel az üzemeltető Újszász és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezetet. A határidő 1963. június 30-án lejárt, újabb hosszabbításról nem találtam dokumentumot, mint ahogy a felszámolásról sem.

Az újszászi gazdasági vasutakról fényképet nem találtam. Ezért a múltra emlékező, mai állapotokat mutatjuk meg.

Még egy hír a térség kisvasúti közlekedéséről: a közeli Szászbereken 16 km, Pokoltanyán 2 és 6 km hosszon üzemelt lóvontatású gazdasági vasút a XX. század első felében.

Jánoska Antal