...hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked” – ezekkel a szavakkal fogadta Szűz Máriát Szent Erzsébet (Lukács evangéliuma 1. fejezet, 45. vers). Az élő hit páratlan boldogság forrása. Nem véletlen, hogy miután Szűz Mária ezen szavakat hallotta, túláradó örömmel a szívében a következő szavakra fakadt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát.

Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék, mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az ő Neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik.

Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataikban kevélykedőket. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt. Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat. Felkarolta szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre.” (Lukács evangéliuma 1. fejezet 46.-55.-ig tartó versek).

Aki eljut a hitre, az megéli azt a bizonyosságot, hogy tartozom valakihez, aki minden jóság és szeretet forrása, akinek mindent, de mindent köszönhetek.

Aki nem hisz, vagy kételkedik, azt könnyen elfogja a kishitűség, és azt gondolja, hogy ő már el van veszve, hiszen bár akarna, mégis képtelen rá, hogy higgyen. Az ilyen embernek azt mondanám – nagy szeretettel –: akarj hinni, és akár kétkedve is mondd ezt az imát: Uram, Istenem, add, hogy tudjak benned hinni. Aki kitartóan megteszi ezt, az bizonyosan elnyeri a hit ajándékát, a vele járó örömmel és békével, boldogsággal.

Bár ugyanakkor az is igaz, hogy ezt az örömöt az ember itt a földön nem mindig éli meg teljes intenzitással. Megesik, hogy Isten – épp azért, hogy hitünk megerősödjön – próbára tesz bennünket. A próbatételek idején is megőrzött hit, kipróbált hit, amely többet ér a fellángoló hitnél.

Szívből kívánom minden kedves Olvasónak, hogy élje, tapasztalja meg a hit erejét és szépségét: merítsen belőle erőt a próbatételek idején is.

Miklós János plébános