„Áza kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő.” (Zsolt 118,22)

A legkézenfekvőbb, ha a sarokkő fogalmát, jelentését először fizikálisan ismerjük meg, majd pedig lelki–szellemi síkon is. Említést érdemel még az alapkő, a szegletkő és a zárókő/sarokkő is, mint építészeti fogalmak.

Vegyük ezeket sorra: Az alapkő az első kő, amelyet egy épület elkészítésekor legelőször leraknak. Ez általában ünnepélyes keretek között történik, hiszen egy új létesítmény épülése indul útjára. A szegletkő (zárókő, sarokkő) pedig már az épület befejezésekor kerül a helyére.

Az „alapkő vagy szegletkő" különös jelentőséggel bírt a régi Izráelben. Ahogy ezt a követ megfaragták és megmunkálták, úgy építették meg az egész épületet, házat vagy templomot. Hatalmas, súlyos kő volt, a jeruzsálemi templomhoz hasábformára kivágott gyönyörű mészkő. Méretei arányosan megegyeztek az egész épület arányaival. A szegletkő alakja lehetett kocka alakú, négyszögletes, téglalap alakú, kúp alakú, vagy valamilyen más formájú. Ha már ezt az „alapkövet" vagy „szegletkövet" elhelyezték, akkor az egész épületet milliméternyi pontossággal erre illesztették és emelték rá.” (The Word – Biblia program)

A 118. zsoltár valószínűleg a jeruzsálemi templom felszentelési zsoltára volt; mert megtaláljuk benne Izráel történetét a templom építéséig. Nagy jelentősége van ennek a zsoltárnak a Messiás eljövetelével kapcsolatban is, mert Jézus Krisztust, mint a szegletkövet elvetik (Mt 21,42). A Bibliában nemcsak „alapkőről" vagy „szegletkőről" olvasunk, hanem „zárókőről" is, pl. a Zak 4,7-ben: ő teszi fel a zárókövet, miközben ezt kiáltják: Áldás, áldás szálljon rá!"

A Biblia szellemi értelemben is rámutat arra, hogy az Úr Jézus Krisztus mindkettő egy személyben: ő a szegletkő, amelyen az újszövetségi Gyülekezet felépül, és visszatérésekor ő lesz majd a zárókő is, aki az újszövetségi Gyülekezet Istentől rendelt épületét teljessé teszi.

Mi mit teszünk ezzel a Kővel? Elvetjük, mint az építők? Kigúnyoljuk, hasonlatosan azokhoz az emberekhez, akik látták őt a kereszten meghalni? Vagy ráépítkezünk, mint bölcs emberek? Rábízzuk gondjainkat, bajainkat, testi–lelki szükségeinket?

Szabóné Szabó Henrietta
Pünkösdi Teológiai Főiskola
lelkész szakos hallgatója

 

Újszász 2020©

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Adatvédelmi nyilatkozatunkat honlapunkon elolvashatja.