Miből lesz a cserebogár, avagy a néptánc mégiscsak a vérünkben van?

Egyszer volt, hol nem volt, még az óperenciás tengeren is túl... Akár így is kezdhetnénk erdélyi történetünket. Ám most nem egy mesét, hanem egy megtörtént kirándulás eseményeit regéljük el néhány mondatban.

Egy nem túl szép, esős napon, hajnali fél hatkor indultunk útnak Erdélybe, hogy a tavaly nálunk megkezdett nemzetközi ifjúsági néptánctábor folytatásában részt vegyünk. A kissé álmoskás csapat története azonban egy-két héttel korábbra nyúlik vissza, amikor is Kelemen Dóra és Benke Márton, a semmiből építkezve tanítottak be nekünk egy néptánc koreográfiát. De térjünk vissza az indulás reggeléhez. Volt, aki már ekkor megkapta első feketepontját. Így van ez, az álom nagy úr. Mindezek ellenére, csöppnyi késéssel, de mégiscsak elindultunk. Szolnokon nemcsak kedvenc tánctanáraink csatlakoztak hozzánk, hanem állandó követőnk, a lengyel testvérvárosunk, Debica táncos lábú ifjait szállító busz is. A határig kis csapatunk tagjai leginkább még csak próbáltak ébredezni és nyitva tartani le-lecsukódó pilláikat. Ám amint átgurultunk Románia földjére, mindenki a busz ablakához nyomta orrát, és érdeklődéssel figyelt minden egyes házat, járművet, embert. Ekkorra már ismét eleredt az eső. Legközelebbi kiszállónk a Tordai hasadék volt. Ezernyi fotó készült már ekkor is, a táj fantasztikus szépségét mindenki meg akarta örökíteni. Ezután ismét egy hosszabb buszút következett, majd megérkeztünk Segesvárra, legismertebb költőnk, Petőfi Sándor feltételezett elestének helyére. Az emlékműnél elhelyeztük koszorúnkat. Bennem személy szerint érdekes érzések kavarogtak, hogy egy több mint 150 évvel ezelőtti esemény színhelyénél állhatok, amelyről eddig csak fényképeket láttam irodalom és történelem tankönyvekben.

Lelkes, 45 fős újszászi csoport indult útnak 2007. június 22-én az erdélyi Csíkcsicsóra. Az odavezető út igen hosszú volt, de a határ átlépése után a látnivalók feledtették velünk az utazással járó fáradságot. A sík vidék után hamarosan megpillantottuk a lankás dombokat, majd a dombok hegyekké nőttek, és "átvágtunk" a Királyhágón, ami 1687-ig határ volt Magyarország és Erdély között.

Innen utunkat Kolozsvár - Torda - Marosvásárhely - Segesvár - Fehéregyháza - Héjjasfalva - Székelykeresztúr - Székelyudvarhely - Csíkszereda felé folytattuk, míg végül megérkeztünk a késő esti órákban Csíkcsicsóra. Ott már vártak bennünket igazi jó magyaros vendégszeretettel. A társaság három különböző fogadóban szállt meg, mindegyikben nagyon kedves házigazdákkal, jó elhelyezéssel.

 

Három testvérváros Csíkcsicsó (Románia), Debica (Lengyelország) és Újszász (Magyarország) általános iskolásai vettek részt Újszászon a mikulásnapi (2006.12.06.) sportdélutánon. A jó hangulatú sorversenyek után Bogár László, Herczeg Gábor, Kurdi Gábor, Nózsi Péter, Takács Zoltán és Tóth Gábor remek bemutatóval kápráztatta el a vendégeket. Utána közös játékra került sor, amelyben mindhárom ország tanulói nagy lelkesedéssel vettek részt. Minden vendég gyerek lábtoll-labdát kapott ajándékba a Mikulástól.

 

{vsig}nemzetkozi_kapcsolatok/hirek/2006_12_06_sporttalalkozo|sets=1{/vsig} {vsig_c}0|nemz_013.jpg|Testvérvárosi sporttalálkozó|Kezdődik a bemutató{/vsig_c} {vsig_c}0|nemz_014.jpg|Testvérvárosi sporttalálkozó|Tóth Gábor{/vsig_c} {vsig_c}0|nemz_015.jpg|Testvérvárosi sporttalálkozó|A közönség{/vsig_c} {vsig_c}0|nemz_016.jpg|Testvérvárosi sporttalálkozó|Nózsi Péter{/vsig_c} {vsig_c}0|nemz_018.jpg|Testvérvárosi sporttalálkozó|Bogár László{/vsig_c} {vsig_c}0|nemz_019.jpg|Testvérvárosi sporttalálkozó|Tóth Gábor és Nózsi Péter{/vsig_c} {vsig_c}0|nemz_020.jpg|Testvérvárosi sporttalálkozó|Tóth Gábor és Nózsi Péter{/vsig_c} {vsig_c}0|nemz_021.jpg|Testvérvárosi sporttalálkozó|Bogár László és Nózsi Péter{/vsig_c} {vsig_c}0|nemz_022.jpg|Testvérvárosi sporttalálkozó|Indiánozás{/vsig_c} {vsig_c}0|nemz_023.jpg|Testvérvárosi sporttalálkozó|Bogár László{/vsig_c} {vsig_c}0|nemz_025.jpg|Testvérvárosi sporttalálkozó|Kurdi Gábor következik{/vsig_c} {vsig_c}0|nemz_026.jpg|Testvérvárosi sporttalálkozó|Tóth Gábor egy csíkcsicsói kislánynak mutatja a rúgásokat{/vsig_c} {vsig_c}0|nemz_027.jpg|Testvérvárosi sporttalálkozó|Vendégek és vendéglátók közös játéka{/vsig_c} {vsig_c}0|nemz_028.jpg|Testvérvárosi sporttalálkozó|Mindenki rúgja{/vsig_c} {vsig_c}0|nemz_032.jpg|Testvérvárosi sporttalálkozó|Csíkcsicsóiak, debicaiak és újszásziak közös játéka{/vsig_c}

A december mindig rendkívül izgalmas, mozgalmas időszak iskolánk életében. Nem lesz ez másként most sem, hisz ebben az évben 15. alkalommal kerül megrendezésre a Vörösmarty hét, amelynek megnyitójára december 1-jén kerül sor.

Ezt követően, jó szerével karácsonyig tartóan gazdag programkínálat várja a gyerekeket. Alsósok és felsősök a legkülönfélébb tantárgyi és egyéb versenyeken mérhetik össze tudásukat. Vesengenek matematikából, nyelvekből, természetismeretből, honismeretből, lesz rajzverseny, szépkiejtési verseny, helyesíró verseny, és az elmaradhatatlan labdarúgó  teremtorna, ahol 10 település iskolájából érkeznek futballista palánták. Nagy örömünkre szolgál hogy december 5-dikétől 10-éig iskolánk vendégei lesznek erdélyi és lengyel gyerekek valamint pedagógusok.

Testvértelepülésünk, Csíkcsicsó falunapi rendezvénysorozatában több olyan esemény is volt, mely bennünk, látogatókban mély nyomokat hagyott, érzelmileg megérintett.

Ilyen volt a hősök tiszteletére létrehozott és a falunapok során avatott emlékmű, a Kultúrotthon pincerészében megrendezett kiállítás, a csíkszeredai művészek által előadott rockopera a Székely Golgota, vagy azon emlékműsor, melyet a csíkcsicsói gyermekek adtak elő, a hősökre emlékezve. Mély nyomot hagyott mindnyájunkban, akik hallottuk, az a megemlékezés, melyet Farkas Béla önkormányzati képviselő mondott el az avató ünnepségen, s mely beszéd életre keltette és tartalommal töltötte meg több nagy költőnk halhatatlan sorait, gondolatait. Vendéglátóink megkértek, hogy a rendezvénysorozat tiszteletére megnyitott emlékkönyvbe írjak pár gondolatot. Ahhoz, hogy az emlékkönyvbe írt sorok érthetőbbek legyenek, felidézek olyan benyomásokat, hatásokat, melyeket szeretnék Önökkel, olvasókkal is megosztani.

 

Erdélyi testvértelepülésünk, Csíkcsicsó újra önállósodásának második évfordulóját falunapokkal ünnepelte. Az október 14-15-én megrendezett II. Falunapokon Újszász nagy létszámú küldöttséggel vett részt, amelyet Kaló Istvánné alpolgármester és dr. Baky Endre képviselő vezetett. A küldöttségben helyet kaptak a lábtoll-labdázók, akik a csicsóiak áprilisi újszászi látogatását viszonozták, utazásukat az Újszász 2000 Alapítvány támogatta, az önkormányzat dolgozói, akik önköltséges és az MKKSZ, a közigazgatásban dolgozók szakszervezete által támogatott kiránduláson vettek részt, a Fire Dance együttes és a középiskola képviselői, valamint az erdélyiekkel baráti kapcsolatokat ápoló, a testvérvárosi kapcsolatot segítő újszásziak. A csoport október 13-án reggel hétkor indult Újszászról és este kilenc órakor érkezett meg Csíkcsicsóra, ahol a Liliom panzió udvarán Balló József polgármester, Silló Attila alpolgármester és a települési képviselők pálinkával és kürtős kaláccsal várták a messziről érkezett vendégeket. A késő éjszakába nyúló barátkozás és vacsora után nem sok idő maradt az alvásra, mert hét órakor már fúvós zenekar ébresztett mindenkit. 10 órakor Balló József polgármester hivatalosan megnyitotta a Falunapokat. Megemlékezett a híres csicsói káposztáról is. Elmondta, hogy az ünnep a káposztavágással esik egy időbe, ezért a főzőversenyen kötelező káposztát főzni.

Újszász 2020©

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Adatvédelmi nyilatkozatunkat honlapunkon elolvashatja.