A fotós a környezetet olvassa: tájakat, településeket, tárgyakat, épületeket, formákat, jelenségeket, arcokat, alakokat, mozdulatokat. Az újságíró is. Az egyik fényképezőgéppel dolgozik, a másik klaviatúrával. Az eredmény: ezúttal Újszászon barangolhatnak olvasóink.

„Jelképek erdején át visz az ember útja…” (Fordította: Szabó Lőrinc) Mit jelképeznek a zászlók a városházán, az a név, hogy Orczy, a gólyafészek, a parasztház, a villanyoszlop, az állomásépület? Mit jelképeznek a végtelenbe futó sínek? Mit a folyó, a mentőmellény, a szentek, István király és Nepomuki János szobra, egy közös főzés vagy egy ősöreg fa, amit ketten sem tudnak átölelni? Egy cserépnyi kaktusz? És mit jelent az, hogy milyen évszámokat írunk egy emlékműre. Kinek mit jelentenek ezek a szavak: forradalom, szabadságharc.

S ha már: „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj…” (Radnóti Miklós) Hát mostanáig én sem tudtam, hogy „hol lakott itt Vörösmarty Mihály”, pedig nem szálltam sosem gépen e táj fölött, noha egyszer-kétszer megtehettem volna, például amikor (még a múlt évezredben) az egész szerkesztőséget elvitte sétarepülőzni a reptérparancsnok. Én nem mentem a többiekkel – azt hiszem, most sem mennék. Nem szeretek csak úgy öncélúan röpdösni (magyarul: félek). Maradtam a szerkesztőségben, s elképzeltem, hogy ha a kollégák lezuhannak, akkor az egész másnapi újságot nekem kell megírnom. Persze nem zuhantak le, de szerintem ők se igen tudják, hogy az ezernyolcszáznegyvenkilences szabadságharc után Vörösmarty tényleg Újszászon bujdosott. A testvéröccsénél, aki az Orczy családnál volt gazdatiszt. És Mihály sógora, Bajza is velük.

Forrás és képek: szoljon.hu | Mészáros János