A szolnoki csata az 1848-49-es forradalom és szabadságharc jelentős csatája volt. Az 1849. március 5-én Szolnok és Abony között vívott csatában Damjanich János seregei vereséget mértek az osztrák seregre.

A szolnoki diadallal a Tisza valamennyi átkelője a magyar csapatok kezére került. A győzelem lehetővé tette, hogy a magyar csapatok gyors átcsoportosításával ismét a honvédsereg vegye át a kezdeményezést.

Fotó: Farkas István, Fehér János és Szaszkó Nándor

A szolnoki csata stratégiai fontosságán, vagyis a híd megszerzésén túl még egy óriási fegyverténnyel bírt: a császáriak először láthatták nagy volumenű támadás kapcsán azt, hogy milyen precízen és összehangoltan tudnak támadni a honvédcsapatok. A diadal egyben a tavaszi hadjárat nyitányának is bizonyult, amelyben Damjanich János tábornok a III. hadtest parancsnokaként vett részt, a híres „vörössipkások” élén pedig kulcsszerepet vállalt a káprázatos győzelmi sorozatban. Forrás: Wikipédia

Vörössipkások

Az 1848 májusában toborzott 10 honvédzászlóaljból a 3. (Szegedről) és a 9. (Kassáról) a többi zászlóaljtól eltérőleg vörös sipkát kapott. Ez a két zászlóalj oly csodálatra méltó vitézséggel harcolt, hogy az egész szabadságharc alatt, mint a legbátrabb zászlóaljakat emlegették, és melléknevükön csak V.-nek hívták. Amint Klapka emlékirataiban feljegyezte, a két zászlóaljnak 5/6-a vérével pecsételte meg a vitézségét, és elhullott a harcok alatt. A 3-ik zászlóalj parancsnoka a szervezéskor Damjanich János lett, a 9-iké Vitális Ferenc őrnagy. Forrás: Pallas Nagylexikon

A szolnoki csata emlékére Szekeres Ferenc 2008 óta szervez emléktúrát. Az elmúlt évi túrán Újszászt Andor Zoltán, Szaszkó Fanni, Szaszkó Nándor, Szaszkó Rita, Szaszkó Szilárd képviselte. Szaszkóéknak tetszett a túra. Másoknak is ajánlották. Az idén Farkas István és Fehér János csatlakozott hozzájuk, így az Újszászi VVSE szabadidő szakosztálya hat túrázóval képviseltette magát.

Az idei túra március 6-án a Tiszajenő – Vezseny – Tiszavárkony – Tószeg – Szolnok útvonalon zajlott. Ezen az útvonalon érkeztek – 1849. március 4-én éjszaka Cibakházánál átkelve a Tiszán – a sötétség és a köd leple alatt március 5-én Szolnokra Damjanich katonái.

A túrakezdés Tiszajenő-alsón volt, ahová a „Jaszi” Szolnok – Kecskemét vonalon közlekedő testvérével vonatozott a társaság.

A rajtnál kellemes, napsütéses túraidőben Szekeres Ferenc köszöntötte a Budapestről, Szolnokról és Újszászról érkezett lelkes résztvevőket. Röviden szólt a szolnoki csatáról, Damjanichról, a vörössipkásokról, az útvonalról és a várható látnivalókról.

A túrázók a Tiszajenő határában elterülő, különleges élővilágú Nagyrétet a Tisza áradása miatt biztos, ami biztos alapon kihagyták, és a Tisza-gáton gyalogoltak. A gátról látható vízzel borított foltok, sáros szakaszok bizonyították, hogy jól döntöttek.

Az első rövid pihenő az első látnivalónál, a vaskori kelta női sírjáról is ismeretes Bökönye dűlőn volt az egykori Kisdebrecenre, – amit a rácok pusztítottak el – emlékeztető kopjafánál. Innen Vezseny felé vette az útját a csapat. Ezen a szakaszon nagyon sok madarat, őzet és nyulat lehetett látni.

Gyaloglás közben Szekeres Ferenc Vezsenyről mesélt, amely a réve miatt a korábbi századokban a jelenleginél jóval nagyobb jelentőséggel bíró település volt.

Vezseny mellett zajlott a Rákóczi-szabadságharc egyik nagy csatája, amelyben a Sajó és a Hernád menti hajdútelepülésekről felállított ezred három századát 1705. április 18-án szétverték a rácok. A kurucok vesztesége több tiszt és majdnem száz katona volt.

Vezsenynél kelt át Dózsa György is a felkelő seregével a Tiszán.

Nagykőrösről Nagyszalontára utaztában Arany János is többször a vezsenyi réven jutott át a túlsó partra.

Mátyás király is a vezsenyi révnél találkozott az akkor éppen haragban lévő nagybátyával, Szilágyi Mihállyal.

Vezsenynél Tiszavárkony felé kanyarodott az út. Várkony előtt a Tisza-gáton az 1956-os forradalmat követő megtorlások során kegyetlen brutalitással meggyilkolt Kenyeres Lajos plébános emlékművénél álltak meg a túrázók.

Tiszavárkonynál Endre király egykori udvarházának emlékhelyén egy hosszabb energiapótló pihenő következett. A monda szerint itt találkozott Endre király Béla herceggel. Itt zajlott a krónikákból ismeret korona-kard választás, amikor is Béla a kardot választotta, és így életben maradt.

A pihenőkhöz csatlakozott Kiss M. Jenő amatőr történész, amatőr régész, Endre király és IV. Károly, az utolsó magyar király életének kutatója, régi pénzek, dénárok gyűjtője, korábban a szolnoki sportrepülőtér parancsnoka. A beszélgetés során sok érdekeset hallottunk tőle. Latinból fordítási hiba miatt Endre nem is Endre volt, hanem András. Az udvarház nem is az emlékmű helyén volt, hanem egy közeli dombon, amelynek földjéből több százéves fémpénzek és még régebbi emlékek, pattintott kőszerszámok is kerültek, kerülnek elő. Ilyen pattintott köveket mutatott is a túrázóknak.

A következő megálló már Tószegen volt, egy régészeti kultúrának nevet adó bronzkori település, a Kucorgó helyszínén. Ez egy magas, dombos rész. Árvíz idején itt kucorogtak az emberek.

Tószegről a Tisza-gát aszfaltozott kerékpárútján értek – sok élményt és sok új ismeretet szerezve, kellemesen elfáradva – Szolnokra a túrázók.

A túrát teljesítő újszásziak a teljesítés elismeréseként legénység állománycsoportban – a kétszeres teljesítő Szaszkó Fanni, Szaszkó Nándor, Szaszkó Rita és Szaszkó Szilárd őrvezető, az először teljesítő Farkas István és Fehér János pedig közvitéz túra-rendfokozatban – kerültek fel a dicsőségtáblára.

Fehér János