2020. február 8-án egy vajdasági jó barátom, Török Zsolt invitálására, három újszászi lábtoll-labdázó társammal elindultunk meglátogatni őt és a többieket, egy közös edzés keretein belül.

Ismeretségünk egészen a 2007-es szolnoki világbajnokságra nyúlik vissza, ahol barátságot kötöttünk a Szerbiában élő magyar lábtoll-labdázókkal, akikkel a mai napig próbáljuk tartani a kapcsolatot.

Ezen a kellemes szombati napon a délelőtti órákban elindultunk az Ásotthalomnál lévő határhoz, és egy pár óra alatt oda is értünk. Az utazó csapat mind az újszászi lábtoll-labda szakosztály jelenlegi és egykori tagjaiból állt, név szerint Harsány Zoltán, Kurdi Gábor, Tóth Gergő és Tóth Roland. Szerencsére a határon zökkenőmentesen és gyorsan átjutottunk, ahol Zsolti már várt ránk. Az ő vezetésével jutottunk el a hajdújárási szállásunkhoz, amely a Mardin Panzió nevet viselte. Kiváló pihenéssel kecsegtetett minket a szoba, de az út fáradalmai után elindultunk immár egy autóval, hogy a híres Jazz étterem kínálatába is belekóstolhassunk.

A Ludasi-tó

Találkozás egy régi ismerőssel. Harsányi Zoltán, Tóth Roland, Nagy István, Tóth Gergő és Kurdi Gábor

Éhes társaság

Tóth Roland méretes steakje

Tóth Gergő és Harsányi Zoltán az iskola bejáratánál

Mérkőzés

Kurdi Gábor, Tóth Gergő és Harsányi Zoltán egy csapatban

Galai Bianka a csapatban

Galai Bianka és Tóth Gergő

Utánpótlás leány csapat

Török Zsolt és Tóth Gergő a hálónál

Sinkovics Edvin is pályán

Indiánozás

Hajdújárásiak és újszásziak találkozója

Az étterem előtt kilátogattunk a helyi tóhoz, amely gyönyörű látványt nyújtott. Régen itt volt egy vendéglátó helyiség, amelyet teljes egészében benőtt a növényzet. A tónál nem sokat időztünk, hiszen meg akartuk látogatni a számunkra nagyon kedves, Nagy István bácsit is, akit még 2010-ben, a három országot érintő versenysorozat alkalmával ismertünk meg. Habár évek óta nem találkoztunk, nagy örömmel fogadott minket és mintegy két órát nosztalgiáztunk vele. A beszélgetés alatt előkerült István bácsi specialitása, a saját gyártmányú pálinkája, amelyet a gyógynövényként ismert édes ürömből készít. A gazdag ízvilággal rendelkező pálinka gyorsan járt körbe, és jókedvünket folyamatosan fokozta. Majd István bácsitól búcsút véve elindultunk az étterembe.

A Jazz nevezetű vendéglátóhely rendkívül ízletes étkeket szolgált, fel és immár jóllakottan indultunk tovább. Az este folyamán egy szórakozóhelyen beszélgettünk és biliárdoztunk, itt csatlakozott hozzánk Ágoston Áron, aki jelen pillanatban a hajdújárási lábtoll-labda szakosztályt próbálja összefogni és terelgetni. Éjfél körül nyugovóra tértünk, rápihenve a másnapi edzésre.

A vasárnap reggelünk is tartalmas reggelivel indult, amit Zsoltiék birtokán fogyaszthattunk el. Ezután a szabadkai piacra indultunk, ahol ruhákat és ajándéktárgyakat vásároltunk. Rettenetesen nagy választék volt, azt gondolom, érdemes kimenni oda egyszer mindenkinek.

Ebéd után megérkeztünk a Hajdújárási Általános Iskolába, ahol a srácok az edzéseket szervezik. Itt az egykori tagok közül Ágoston Áron, Galai Bianka, Sinkovics Edvin, Török Zsolt vett részt, illetve egy új ifjú tehetség, Farkas Nagy Gábor, illetve három általános iskolába járó kislány is tagja a szakosztálynak. A régiek közül Kis Torma András, Kis Torma Andrea és Kozma Krisztina szintén tagok, de ők más elfoglaltság miatt nem voltak jelen.

Az idő szűke miatt egy szetteket játszottunk 21 pontig. Az első helyen az Ágoston Áron, Tóth Gergő, Török Zsolt hármas végzett két nyert szettel, a második helyen a Harsányi Zoltán, Kurdi Gábor, Tóth Roland egy nyert szettel, míg a harmadik helyen a Galai Bianka, Farkas Nagy Gábor, Sinkovics Edvin összeállítású csapat végzett. Ezután a kicsiket is bevonva, egy közös indiánozással búcsúztunk az edzéstől és a tagoktól, remélve, hogy hamarabb látjuk viszont egymást. Ígérték, hogy ha minden körülmény adott lesz, ellátogatnak majd a nyári Hungarian Openre.

Utunk hazafelé szintén kellemes volt. Ugyan a határon kicsit többet vártunk, de végül az esti órákban hazatértünk. Köszönjük a hajdújárási csapatnak, hogy részt vehettünk az edzésükön, Nagy Istvánnak a vendéglátást, illetve Török Zsoltnak pedig azt, hogy a két napban mindig a rendelkezésünkre állt és egy percig se hagyta, hogy unatkozzunk. Köszönjük!

Kurdi Gábor