"A szervezők nevében köszöntök mindenkit!

Örülünk neki, hogy a játékosok nagy része és a korábbi edzők, vezetők és a csapat mellett álló személyek is elfogadták a meghívást, és ha nem is teljes, de szép létszámban tudjuk megtartani ezt a találkozót. Már korábban felvetődött az ötlet egy ilyen rendezvény megszervezésére, de sajnos, az elmúlt években ez egyszer sem valósult meg. Most viszont itt vagyunk, és egy elég kerek és komoly számhoz érve idézhetjük fel a 15 évvel ezelőtt megnyert bajnokság mérkőzéseit, a bajnoki cím ünneplését, és minden más fontos mozzanatát.

Alapvetően ennek egy vidám délutánnak/estének kell lennie, viszont mégis egy szomorú résszel kell kezdenünk. Meg kell emlékeznünk azokról a vezetőkről és játékosokról, akik sajnos már nem lehetnek itt közöttünk. Bakos Sándor, id. Szilvási Ferenc, Nagy János, Molnár Péter, Kaló Jenő, Pető Zsolt, Ulvicki Mihály, Zanócz Péter. Bizonyára az itt lévők emlékezetében mindannyiukról van egy vagy több felejthetetlen történet, jellegzetes mondás, amelyet sokszor és szívesen idézünk fel. Egy valami biztos, mindannyian nagyon sokat tettek az újszászi labdarúgásért, és emléküket örökre megőrizzük. Külön meg kell említenünk csapattársunkat, a bajnokcsapat tagját, a szeptemberben elhunyt Zanócz Petit, akinek még javában itt kellene lennie. Őrá, és a többiekre is emlékezzünk egy perc néma csenddel, és égjen a gyertya értük!

Az elkövetkezőkben a rendelkezésünkre álló fényképek és újságcikkek gyűjteményéből készített powerpoint-os bemutató segítségével, egy kis “időutazáson” vehetünk részt. Visszamegyünk egészen a kezdetekig, azaz a Góliát FC-ig, ugyanis sokan közülünk itt ismerkedtek meg a labdarúgás alapjaival Varga István keze alatt, mint ahogy azt láthatjuk majd a bemutatóban, egy Újszászi Híradós cikkben is leírva. Számtalan teremtornán és szabadtéri kupán, külföldi túrán vettünk részt vele, megannyi felejthetetlen élményt szerezve. És nyugodtan kimondhatjuk, jó alapokat kaptunk, és sokat köszönhetünk Pistabának. Ezt követően kerültünk ki a “nagypályára”, ahol Nagy Flórián irányításával a serdülő csapatot alkottuk. Nem is akármilyen társaság volt ez, 2004-ben veretlenül nyertük meg a bajnokságot. Flóri akkoriban az ifi csapat edzője is volt, így sok játékosra mindkét csapatnál számíthatott.

Ha jól emlékszem, munkahelyváltás miatt nem tudta folytatni az edzősködést, de az biztos, hogy nagyon sokat köszönhetünk neki is. Utódja a felnőtt csapatba hazaigazoló Mérész Zoltán lett, akinek nem volt nehéz dolga, csupán tartani kellett ezt a szintet. A viccet félretéve, a több edző keze alatt is játszó, sok nagy csatát megélt és hasznos tapasztalatokat szerző Zoli, mindenképpen új impulzust hozott a csapathoz. Céltudatos, kőkemény edzések, rengeteg futással, új labdás gyakorlatok, amelyekről most mindenki nagyon sokat tudna mesélni, kellemes és kevésbé kellemes emlékeket. De a munka és az idő őt igazolta. Az első évben az ezüstérmet sikerült megszerezni, majd a következő szezonban már bajnokságot nyertünk. Mint ahogy emlékezhetünk rá, és az Újszászi Híradó tudósításaiból is kiderül, a csapat igazi ereje az egységben volt. Nem 2-3 játékos rúgta a gólokat, és azon múlt, hogy nyerünk-e vagy sem. A 18-as keretből 13 játékos is betalált a bajnokság során. Ha éppen valaki valami okból hiányzott, vagy nem úgy ment neki a játék, általában mindig volt olyan, aki egy kis plusszal mérkőzést tudott eldönteni, vagy éppen mérkőzésben tudott tartani minket. Mondhatjuk nyugodtan, hogy egy nagyszerű és egyben NAGYBETŰS CSAPATOT alkottunk a pályán és azon kívűl egyaránt. Mivel ebben a szezonban a felnőtt csapatunk is bajnokságot nyert, így a következő idényt az NB3-ban kezdte el, mi pedig az U19-es II. osztályú bajnokság Közép “D” csoportjában. Igazi kihívás volt ez számunkra, és kíváncsian várta mindenki, hogy mire leszünk képesek például, az akkori NB2-es Szolnok, Kecskemét vagy éppen Jászberény hasonló korosztályú csapatai ellen. Az Újszászi Híradós írásokból és az MLSZ adatbankban még fent lévő jegyzőkönyvekből is kiderül, hogy nem vallottunk szégyent. Szép győzelmeket arattunk, és persze itt már becsúszott egy-egy nagyobb arányú vereség is, de összességében felejthetetlen emlék maradt ez mindenki számára. Csakúgy, mint a közösen megélt teremtornák, a palicsi és a zentai kirándulások, a tiszakécskei jutalom nyaralások és strandfocik, az edzések utáni billiárd vagy csocsó partik, és még nagyon sok más minden. Köszönet mindazoknak, akik ennek a sikeres időszaknak valamilyen formában részesei voltak. Zárásként egy kis érdekesség: összegyűjtöttük a csapat akkori kedvenc zenéit, amelyet a vacsora után meg is hallgathatunk."