A Sparkling Diamonds Tánccsoport táncosai ismét nagyszerű időszakot tudhatnak maguk mögött. A tavalyi karácsonyi gálaműsortól kezdve egy féléves megállás nélküli táncban volt részünk.

A szilvesztert Jászalsószentgyörgyön töltöttük, ahol a műsorban kiemelt helyen vehettünk részt. Kitettünk magunkért, és ezt vendéglátóink bőséges vacsorával és remek hangulattal viszonozták nekünk.

Februárban két helyen tartottak igényt színvonalas koreográfiáinkra. 4-én Szolnokon az Aba Novák Kulturális Központban az Építészeti, Faipari és Környezetgazdálkodási Szakközép- és Szakiskola által szervezett szalagavatóra voltunk hivatalosak, ahol legújabb koreográfiáinkat tekinthették meg a vendégek. Bátran kijelenthetjük, hogy a várt siker nem maradt el. Február 19-én a Széchenyi István Gimnáziumban rendezett jótékonysági estre hívtak meg bennünket. Bár itt az időjárás nem kedvezett nekünk, a hangulat egyáltalán nem volt fagyos.

Március 5-én Újszászon láthatott minket a közönség, az immár hagyományosan megrendezett Farsangi Kavalkádon, ahol a Budapesten 2010 decemberében bronzérmet nyert Latin party című koreográfiánkat mutattuk be, nyári hangulatot csempészve a farsangi álarcok közé.

Május 1-jén Tápiószele szabadtéri rendezvényén mutatkoztunk be, ahová visszavárnak bennünket több rendezvényre is.

Nálunk már hagyománnyá vált, hogy a nyáron pihentetjük tánctudásunkat, ezért az idén is, mint tavaly, sok felkérést kellett visszautasítani. Szeptembertől azonban újra „beköltözünk” a táncterem négy fala közé. (Legközelebb szeptember 17-én, Újszász Város napjának ünnepi műsorában láthat minket a közönség.)

A csoport tagjai immár felnőttként tekintenek a táncra, ami sajnos már csak hobbiként tartozhat sokunk életébe. Éppen ezért nem tehetjük meg, hogy teljes figyelmet és annyi időt szenteljünk kedvencünknek, mint eddig. Ezen felbuzdulva, és hogy elért céljaink ne vesszenek kárba, utánpótlást szervezünk magunk után, remélve, hogy ha mi már nem, majd ők továbbviszik a csoport nevét és a színvonalat, melyet képvisel.

A hely szűke miatt létszámkorláttal kell élnünk, ezért felvételit hirdetünk, ahol a legjobb képességű gyermekek a Sparkling Diamonds táncosai lehetnek. Utánpótlást szervezünk 6-tól 10 éves korig, illetve 11-től 16 éves korig.

A jelentkezőket 2011. szeptember 18-án 15 órakor a hosszú iskolában várjuk. Reméljük, minél többen élnek a lehetőséggel.

(Több információ a csoportról:
www.sparklingdiamonds.eoldal.hu).

Tukacs Ágnes

 

Szent István királyunk éves ünnepének előestéjén immáron sokadik alkalommal, a városi ünnepség után koncert várta a megemlékezőket a katolikus templomban.

A Szolnoki Szimfonikus Zenekar vonós szekciójából alakult vonósegyüttes népszerű és méltán közkedvelt, a szerenádok műfajában íródott zeneművekkel varázsolta el az érdeklődőket. A szerzők között köszönthettük Mozartot, Csajkovszkijt, Grieget, sőt a nagyszerű magyar zeneszerzőt, Weiner Leót is.

Különös élményt nyújtott, ahogyan a vonósegyüttes a templom adta hangzásbeli viszonyokhoz illeszkedett.

Sokszor gondolkodom azon, milyen nagy szerencsém van, hogy képes vagyok hallani. A fizikusok azt mondják, csak ott van hang, ahol van közvetítő közeg. A mi bolygónk megadja nekünk ezt a pompás érzékelést. Főiskolai mestereim is gyakran emlékeztettek: tiszteljétek, hogy a Földön van muzsika!

No és micsoda kiváltság, hogy a hangok, a zene érzékelésével változni képes a lelkünk, a hangulatunk!

Emlékszem, milyen varázslatos pillanat volt, amikor megismerkedtem 5 éves koromban a zongorával. Anyukám az általános iskola alsó tagozatának épületében korrepetált néhány gyermeket, s engem átengedett a szomszédos terembe, ahol ott állt a nagy, fekete csoda: a zongora. A klaviatúra közepén volt egy sárgult billentyű – először ebből kiindulva próbáltam dallamokat kanyarítani; majd találtam két fekete billentyűt, melyeket egyszerre megszólaltatva gyönyörű harmónia úszott a levegőben. A mai napig érzem, ahogyan akkor összeszorult a gyomrom ettől a „többszólamúságtól”, s ahogyan titkos szövetség kötődött a ZENE és köztem.

 

A Szolnoki Szimfonikus Zenekar vonósegyüttese
(Fotó: Fehér Judit)

 

Ilyen egyszeri pillanat volt az is, amikor az augusztus 19-i koncert kezdéseként felcsendültek Mozart „Kis éji zene” c. művének első taktusai.

A vonós hangszerek együttzenélése egyébként is lenyűgöző! Egy hegedűn, brácsán vagy csellón nincs a húrokon semmilyen jelzés, hogy az adott hangmagasságot hol keresse a muzsikus. Csak a belső hallására hagyatkozhat, hogy a helyes dallamot megtalálja hangszerén. A vonós kamaraegyüttesben zenélő művészek egymáshoz illeszkedőn, alkalmazkodón formálják a helyes zeneíveket! Bizony, ez több évtized kitartó munkájának, gyakorlásának eredménye!

Ezért is szomorított el, hogy igen kevesen voltunk kíváncsiak az idei koncertre.

Bizony, manapság a médiákban szereplő, a figyelmünket csupán deviáns magaviseletükkel magukra vonzó ún. „celebek” népszerűbbek, mint a 20-30 év során művészi alkotásokat produkáló művészek.

De gondoljunk csak bele: a kisgyermekek is igen nagy kedvvel képesek – a szó negatív értelmében vett – „bohóckodással” mulattatni felnőtt környezetüket, felrúgva a már megtanult viselkedési normákat. Teszik ezt mindaddig, míg a felnőtt – talán pillanatnyi mosoly után – megálljt parancsol, s visszatereli a rábízott emberpalántát a helyes irányba.

Kedves Újszásziak!

Legyünk mi is felelős felnőttek, s tegyük le szavazatunkat a magyar kultúra értékei mellett: az augusztus 19-i koncerthez hasonló rendezvényeken jelenlétünkkel fejezzük ki, hogy mi ezt választjuk, ez ad megtisztulást, ez köt össze bennünket, s ezt akarjuk örökül hagyni az utódainknak!

Mert:

„Hiszem, hogy az álmok valóra válnak.
Hiszem, hogy a jótett jót tesz a világnak.
Hiszem, hogy az ÉLET a legfőbb ÉRTÉK,
S hiszem, hogy az érték mindig MÉRTÉK!” (Simon E.)

Simon Erika
a Szolnoki Szigligeti Színház
ének-korrepetitora

 

Immár hagyománnyá vált, hogy kórusunk nyáron Tiszakürtre látogat. Az idén június 25-én került sor az utazásra. Szent Iván napján, a nyári napforduló ünnepén Nyárköszöntő Kórustalálkozóra kaptunk meghívást. Ez alkalommal, a több mint 200 éves helyi református templom renoválása miatt, a Tiszazug egyik büszkesége, a csodálatos arborétum adott helyet a koncertnek. A látogatói fogadóépületben, a konferencia teremben Muzsik Tamás református lelkész köszöntötte kedves szavakkal, nagy szeretettel a fellépőket.

A találkozót a szolnoki Könyvtárosok Kórusa nyitotta meg. Mi másodikként léptünk színpadra, hat műsorszámmal készültünk. Az első részben reneszánsz és romantikus műveket énekeltünk. Elsőként ismeretlen szerző Kék ibolyácskája hangzott el, majd Mendelssohn-Bartholdi Búcsú az erdőtől c. kórusművét adtuk elő. Ezt követően Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója tiszteletére a Hajnalozó csendült föl, három szólamban. A közönség lelkes tapsán, hangos tetszésnyilvánításán fölbuzdulva és tovább „doppingolva” magunkat, önfeledt öröménekléssel folytattuk. Műsorunk második részében népdalokat énekeltünk. A Közép-Amerikából (Kubából és Mexikóból) származó két vidám, szerelemről szóló népdal (A cukorvirág és az Édes kincsem) nagy sikert aratott. Végül egy „vizes”, dunai népdalcsokorral zártuk szereplésünket a Tisza partján. Ez utóbbi előadásért, kicsit később, szakmai dicséretben is részesültünk. A jól sikerült föllépést követően megkönnyebbülten adtuk át magunkat mi is a zenehallgatás élvezetének. A Nyárköszöntő Kórustalálkozó harmadik, és egyben utolsó résztvevője a tiszakécskei Szabolcska Mihály Református Énekkar volt. ők négy művet énekeltek, magas színvonalú előadással.

A kórusok koncertje után finom ebéddel vendégelték meg a résztvevőket házigazdáink. Este tovább folytatódott a Szent Iván napi program. 6 órától a néptáncosok műsorát nézhettük meg a gyönyörű, külföldön is ismert arborétum bejáratánál. A bemutató után táncházba invitáltak bennünket, ahol néhány egyszerűbb lépést és játékot mi is megtanultunk. A talpalávalót Juhászné Antal Gabriella, a Sodrás Népzenei Kisegyüttes alapítója és prímása húzta harmadmagával. A hangulat remek volt. Ezt követően a budakeszi Uray György Színház társulatának vendégszereplésével egy mulatságos előadást tekinthettünk meg, Hans Sachs: Bolondtalanítás címmel. A négy komikus történet egyes jeleneteit látva szem nem maradt szárazon a nevetéstől.

Az éjszakai program Szent Iván éji tűzgyújtással és tűzugrással folytatódott, de mi ekkor – kellemesen elfáradva – búcsút intettünk Tiszakürtnek, és elindultunk haza. Ezt a napot mindannyian szép emlékként őrizzük meg.

Ulviczki Dóra

 

 

A Dalma Dance táncosai Polgár Edina oktató vezetésével június 16-án tartották évzáró előadásukat
a művelődési házban, melyen nézőként, barátként Veres Robi is megjelent

 

Az átszervezések és életkorunk miatt egyre kevesebb a bemutatkozási lehetőségünk. Vállalni is kevesebbet vállalunk, de élünk s dolgozunk.

A jászberényi történelmi játszóház többórás munkát adott. Sok gyermek s felnőtt érdeklődött mit, hogyan készítünk. Öröm volt velük lenni, felcsillanó szemüket látni, amint sikerült valamit alkotni. Nyolcan dolgoztunk egymást biztatva.Veres Józsefné számára újdonság s boldogság volt a bemutató, mert először volt velünk. Krassóiné Gyüre Rozália a körmöcskézéshez maga készítette helyben az eszközöket, s még a fotózásra is vállalkozott.

Itthon meghívó várt mindenkit. A Hajdú-Bihar megyei Népművészeti Egyesület meghívója az országos „Kitesszük a szűrét” című pályázat kiállítás megnyitójára. E pályázaton Gara Istvánné és Szabó Pál Antalné vett részt hímzéseivel. A kiállításon szereplő munkáknak rangsorolása nem volt, de a 15 000-15 000 forintnyi díj, azt hisszük, önmagáért beszélt. Berettyóújfaluban vásárolhattuk le az ajándékutalványt. Sajnos, csak ketten voltunk, mindenkinek akadt más problémája. A nevükben is megígértük, hogy igyekszünk a kapcsolatot ápolni, a hagyományt fenntartani.

Szeretnénk a nyári pihenő után is magas szinten helytállni, az elvállalt feladatokat teljesíteni.

Szabó Pál Antalné
szakkörvezető

Munkában Gara Istvánné és Szabó Pál Antalné
(Fotó: Krassóiné Gyüre Rozália)

 

„Hősök voltak mindannyian…” című, az első világháború hőseinek emléket állító időszaki kiállítás nyílt a szolnoki Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban. A tárlat létrehozásában az egész megye területéről közel 70 gyűjtő és magánszemély nyújtott segítséget dokumentumok, fényképek, háborús kori levelezőlapok, emlékek kölcsönadásával. Újszászról többek segítettek az országban elsőként létrehozott kiállítás előkészítésében, akik egy speciális tárlatvezetésen vehettek részt. Az őrzött kincsek közreadásáért jutalmul számos levéltári dokumentumot, adatbázist, I. világháborús verseket és dalokat tartalmazó elektronikus kiadványt (DVD) kaptak. A gyűjtők automatikusan részt vesznek a Jász-Nagykun-Szolnok Megye a Nagy Háborúban című pályázatán is, amelynek eredményhirdetése 2011. szeptember 20-án, a Levéltári Napon lesz a Megyeháza dísztermében. A kiállítás megtekinthető 2012. február végéig.

***

Szomszéd községünkben, Szászberken a 2011. június 18-án, a sportpályán megrendezett első juniális rendezvényen szerepeltek a Nosza Mamik. Ritmikus zenéikkel, táncaikkal jó hangulatot teremtve hozzájárultak a rendezvény színvonalának emeléséhez.

***

2011. június 24-én a református templomban dicsőítő koncertet tartottak. A zenét és éneket az újjáalakult újszászi dicsőítő csoport szolgáltatta. A rendezvény evangelizációs istentisztelettel folytatódott, amelynek szónoka az indiai vendég: dr. Jacob Kurien lelkipásztor volt.

***

Jókedvükkel, vidámságukkal és táncukkal új térséget hódítottak meg a Nosza Mami táncosai. Többszöri meghívásnak most eleget téve a 2011. június 25-én, Kabán megrendezett III. Szépkorúak Kistérségi Tánctalálkozóján vettek részt hatalmas sikerrel. Ezzel a szereplésükkel Újszász város nevét Hajdú-Bihar megyében is hírül vitték.

K. Gy. R. M.

 

Újszász 2020©

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Adatvédelmi nyilatkozatunkat honlapunkon elolvashatja.