Április 20-án Szolnokon - számos újszászi érdeklődő jelenlétében - a Hild Viktor Városi Könyvtár és Közművelődési Intézményben - Bogárné Simon Klára, az újszászi Oktatási, Kulturális és Sportbizottság elnöke nyitotta meg Turza Ferenc "Újszászi tájak és emberek" című festmény kiállítását. A kiállítás megtekinthető május 20-ig Szolnokon, a Széchenyi lakótelepen, a Karczag László út 2. szám alatt.

Bogárné Simon Klára megnyitó beszéde:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kedves művészetet és Turza Ferencet szerető jelenlévők!  Szeretettel köszöntök mindenkit, aki megtisztelte jelenlétével Újszász város festőjének kiállítását.

Turza Ferenc festő, szobrász, költő - Újszászon született 1945-ben. Festői tehetsége már gyermekkorában kitűnt, mégis más pályát választott. Később tanult csak tudatosan több neves festőnél rajzot és festészetet. Tagja lett több alkotóközösségnek és galériának. Így a Zichy Galériának, a Független Magyar Szalonnak, a Pirschel Galériának és az ARTEX-nek. Többször vállalt munkát művészeti szakkörökben és irányított alkotóköröket. Több száz képet festett és sok-sok kiállításon szerepelt velük nem csak Újszászon, országszerte is. Műveinek egy része közintézmények termeit díszíti, másokkal helyi alapítványokat támogatott, vagy versenyek díjazására ajánlott fel. Eljutottak képei külföldre is, Európa csaknem valamennyi országába. Ezek a festmények elvitték magukkal a Zagyvának, Újszász környékének és az Alföldnek a szépségét, színeit.

A festészet mellett szobrászattal és versírással is foglalkozik. Szobraival bőkezűen bánt. Az iskoláknak és a városnak ajánlotta fel őket.

Segíti a kezdő amatőr alkotókat, az iskolai művészeti nevelést, és szerepet vállal a közélet más területein is. Sokrétű tevékenységével közmegbecsülést váltott ki. Művészeti és közéleti munkásságának elismeréseként 2002-ben Újszász város Pro Urbe díjban részesítette. Mi újszásziak becsüljük, szeretjük őt, kedveljük alkotásait. Nem véletlenül aposztrofáltam Újszász festőjeként.

Munkásságát több évtizede a szülőföld szeretete élteti. Műveinek elsőrendű témájaként az Újszász környéki táj jelenik meg, különösen a Zagyva folyó szépsége tükröződik vissza. A valóság számára csak ürügy. Látványt fest, nem tájat. Képeiben gyönyörködve szinte hallatszik a Zagyva és a Tápió csobogása, a levelek zizegése, érezhető a kikelet, a tavaszi zsongás, a rétek illata, az őszi lomb hullása, a kristálytiszta hó ropogása a talpunk alatt.

Velem, mint tősgyökeres újszászival, már régen elhitette, hogy a világon a legszebb folyó a Zagyva, a legcsodálatosabb fák az újszászi parkerdőben vannak, és sehol máshol nincsenek olyan erdei utak, mint nálunk.

És valóban; ha az ember meg akarja ismerni önmagát, útra kel, ha a világot akarja megismerni, otthon marad. Valahol azt olvastam róla: menekülő ember. Lehet! Amit én látok belőle az a maradni akarás; a nyomot hagyni a világban szándék. A természetbe kapaszkodik, a fákba, az erdőkbe.

Az újszászi táj ezernyi szépsége jelenik meg a vásznakon. Nem véletlenül, hisz, túlzás nélkül mondhatom, szerelmese a környéknek, az emberkéz nem pusztította parányi földdaraboknak.

Műveiben felfedezhetjük azokat a csodákat, amelyek mellett a valóságban sokszor úgy megyünk el, hogy észre sem vesszük, pedig alkotásaiban a természetre s benne az emberre, s ezek elszakíthatatlan kapcsolatára figyelmeztet bennünket. Üzenete a humanizmusra, a szépségre, a világosságra, a legnagyobb fokú szemléletességre int.

Műveit nem kell magyarázni, akikhez, akikről szól, jól értik. Nemcsak a művészi kifejezés kényszere, nemcsak az önmegvalósítás szándéka az, ami motiválja munkájában, hanem a másoknak való örömszerzés is. Bőkezű, lelkes támogató, adományozó. Emberi nagyságával, tisztaságával és művészetével egyaránt hat környezetére. Szent István szobra Újszász főterét díszíti, a temetőben a stáció sor az ő alkotása, az intézmények, lakások falait számtalan Turza festmény díszíti. S őt dicséri, hogy csaknem két évtizede kezdeményezte az általános iskolában egy alapítvány létrehozását, amelynek azóta is nagylelkű támogatója: Ezúton is tisztelettel köszönöm!

Gesztusa, figyelme mindenki számára példaértékű lehet, hisz valóban csak így lehet elérni, hogy az emberek mindennapos kapcsolódási pontokat jelentsenek, és ne csak térkép legyen e táj.

Vigyáz az emberi kapcsolatokra, dédelgeti, ápolgatja őket. Így lehetséges, hogy ez a valóságot megragadó festő az apró szépségek és az emberi lélekre gyakorolt hatásuk megragadásával, észrevételével alkot egyedit tájábrázolásaiban.

Figyelmeztet minket: mulandóak, sebezhetőek vagyunk, mint a táj, amely bennünket ölel. Képi világa színes és egyszeri, mint a percről-percre változó természet. Felhívja figyelmünket az alföldi sík vidék ezer apró értékes, rejtett kincsére.

A természet minden arcát szeretetével övezi.

Néha megengedi magának, hogy lélekben elkalandozzon szeretett tájairól a nagy vizek partjaira, a komor hegyekbe, a magányos völgyekbe. De az emberi arcot is karakteres témái között találjuk meg úgy, hogy nem egy színes fényképet látunk, hanem olyan igazi portrét, ahol átsugárzik az, ami az arc mögött van, kitapintható a modell sorsa, jelleme.

Portréin újszászi arcok, hétköznapi emberek jelennek meg.

Közöttünk él, velünk beszélget, hát persze, hogy témáit is belőlünk meríti. Bizsergető jó érzés felfedezni az ismerős arcokat.

Jó szívvel, szeretettel ajánlom hát figyelmükbe Turza Ferenc művészetét.

Befejezésül az alábbi gondolattal zárom mondandómat:

"Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tied.  Szabad vagy a kövektől az éterig.  Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik;  legyen gyönyör, halállá válik..."

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, a kiállítást megnyitom.