Újszász város és annak nevelési-oktatási intézményei a bölcsitől és az ovitól kezdve az általános iskolán keresztül egészen a középiskoláig évtizedek óta „kitermelik” a maguk büszkeségeit. Biztosítékot nyújt erre a teljesítményre a rendelkezésükre álló tehetséges gyermekanyag, az intézményekben foglalkoztatott szakembergárdák odafigyelése és elhivatottsága, illetve a családok sikeres nevelőmunkája. Ennek a közösen elért eredménynek az egyik megnyilvánulási formáját jelentik a középiskolában, az ünnepélyes tanévnyitó keretében megtartott alapítványi díjátadások. Ilyenkor nyílik ugyanis mód az időközben felsőfokú végzettséget szerzett, volt diákjaink közül a legkiválóbbakkal újra találkoznunk és learatnunk a közösen végzett munka gyümölcsét. 

Ebben a tanévben immáron az 55. és az 56. díjazottat köszönthettük, amely–figyelembe véve az alapítvány 28 éves működését – éves átlagban két fő elismerését jelenti. 

Az alábbiakban kivonatosan közreadom Turza Róbertnek, az alapítvány kuratóriuma tagjának a díjazottakat bemutató és méltató beszédét: 

Tisztelt Jelenlévők! 

A Rózsa Imre Alapítvány céljai között első helyen szerepel a felsőfokú végzettséget szerzett volt diákjaink pályakezdésének támogatása. 

Nagy örömünkre ebben az évben ismét pályázatok érkeztek az alapítvány diplomás pályakezdőket segítő adományára. 

A sikeres pályázók egyike Farkas-Bózsó Martina, gyógypedagógus-logopédus, a másik pedig Jóni Antal Tamás agrármérnök. Közös jellemzőjük, hogy mindketten gimnazistáink voltak, ráadásul egy osztályba is jártak, és mindketten 60 ezer forintos adományban részesültek. 

Farkas-Bózsó Martina

Elsőként Martinát szeretném néhány szóban bemutatni, aki az érettségit követően a győri egyetemen szerzett felsőfokú végzettséget. Mindenki számára tanulságos lehet az az életút, amit eddig befutott. Ennek bizonyságára az alábbiakban idézek néhány gondolatot a pályázatából: 

„Már tizedikes koromban eldöntöttem, hogy gyógypedagógus leszek, melynek eléréséhez ettől a középiskolától, illetve az itt tanítóktól minden segítséget magkaptam. Diplomaszerzést követően a fővárosi Csillagház Általános Iskolában álltam munkába, mely intézmény tanulóit a mozgáskorlátozottság különböző súlyosságú megjelenési formái mellett a társuló enyhe vagy középsúlyos értelmi fogyatékosság, a beszédfogyatékosság, a látás-, hallás- és magatartászavar jellemzik. Nemcsak a logopédusa vagyok ezeknek a gyereknek, hanem mindenben a segítőjük is. Ha arra van szükségük, akkor gyerek vagyok én is velük, máskor én vagyok a kezük, azok a kezek, melyek segítenek az étkezésben, a fogmosásban, az öltözködésben. Megint máskor én vagyok az, aki vigasztal és biztonságot nyújt. 

A legnagyobb boldogságot kaptam meg az élettől azzal, hogy ezen a helyen dolgozhatok nap-mint-nap ezekkel a csodálatos emberkékkel és, hogy megadatott nekem, olyan munkahelyre járhatok be minden nap, amely teljessé, szabaddá, boldoggá tesz!” 

Ez a szinte példátlan hitvallás olyan mértékű belső késztetésről, önfeláldozásról és elhivatottságról tesz tanúbizonyságot, ami mindannyiunk számára követendő lehetne. 

Pályázatában köszönetet mond mindazoknak, akik középiskolai évei alatt segítették, bátorították, tanították. Közülük is kiemeli volt osztályfőnökét és magyar tanárát, Gyáfrásné Muhoray Andreát, angoltanárát Szuróczki Máriát és a testnevelő Vargáné Király Ildikót, akik a felkészítésük során az ismeretek átadása során önbizalommal is felruházták. 

Hálával gondol vissza az akkori igazgatójukra, Rózsa Györgyre, aki minden döntésénél figyelembe vette a diákság érdekeit, és azt éreztette velük, hogy ez az iskola értük van. 

Martina helyében egyesek talán most megelégedetten hátradőlnének, ő viszont időközben már egy újabb álmának megvalósításába kezdett, másfél év elteltével művészetterapeuta diplomáját is kezébe veheti. 

Legnagyobb sajnálatunkra az alapítvány kuratóriuma által megítélt pályadíját munkahelyi elfoglaltsága miatt csak egy későbbi időpontban fogja tudni átvenni. 

Jóni Antal Tamás

Most pedig következzék Jóni Antal Tamás, akitől a következőket olvashattuk: 

„Miután felvételt nyertem az intézménybe, gimnáziumi osztályban folytattam tanulmányaimat. A gimnáziumi oktatás hasznos volt számomra, hisz 14 évesen még nem voltam biztos benne, hogy milyen szakma érdekel a leginkább. Választásomat nem bántam meg; az intézmény egyszerre járult hozzá a nevelői gárda felkészültségével és az oktatás minőségével tanulmányaim eredményes folytatásához – úgy, mint diáktársaim, akik közül több emberrel is máig tartó barátságot ápolok. 

A gimnáziumi évek végeztével egy olyan szakon folytattam a tanulmányaimat, mely a természet és az élővilág iránti szeretetemhez a leginkább kapcsolódott, így a Szolnoki Főiskola Gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök szakára jelentkeztem és nyertem felvételt. 

A felsőoktatásban töltött idő alatt lehetőségem nyílt hozzám közel álló, és hasonló értékeket képviselő emberekkel, hallgatótársakkal megismerkednem. Tanulmányaim alatt egyszerre tettem szert rengeteg társasági élményre és tudástárra, melyet a gyakorlatban is hasznosítani tudok a mai napig. Az intézményben töltött éveim alatt aktívan bekapcsolódtam a hallgatói életbe, 2,5 éven át a Hallgatói Önkormányzat és a Főiskola Szenátusának tagja voltam. Élveztem az ott töltött idő minden egyes percét. Az utolsó években Környezetvédelem és tájgazdálkodás szakirányra jelentkeztem, mely a leginkább kapcsolódott érdeklődési körömhöz. A főiskolát 4,49-es átlaggal, „jó” minősítésű oklevéllel végeztem és ’Hallgatók a Hallgatókért’ elismerésben részesültem. 

2018 szeptemberében egy régi szándékom vált valóra azzal, hogy felvételt nyertem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogász szakára, levelező tagozaton. Jelenleg másodéves jogász hallgatóként koptatom ismét az egyetemi padokat, és meggyőződésem, hogy az alapszakos diploma, melyet korábban megszereztem, nagyban hozzájárul az egyetemi éveim sikeres folytatásához. 

A 2019-es év rengeteg újdonságot hozott számomra, Újszászról Tiszafüredre költöztem, és ott vállaltam munkát a MagOrganic cégcsoport berkein belül. A cégcsoport fő profilja a bio növénytermesztés és az őshonos magyar szürkemarha tenyésztése. Szakmai előképzettségemet agrármérnökként immár a gyakorlatban is haszonsítani tudom.” 

Az alapítvány kuratóriuma az iskolavezetéssel összhangban úgy ítélte meg, hogy az adományok ezúttal is méltó kezekbe kerültek! Mindkettőjüknek gratulálunk, és arra kérjük őket, vigyék jó hírét a környezetükben volt középiskolájuknak. 

Az ünnepségen megjelent Jóni Antal Tamásnak Árvai Alíz igazgató asszony adta át az elismerő oklevelet és a díjat. Az átvételt követően Tamás közvetlen hangnemben mondott köszönetet volt iskolájának és adott útmutatót a felsorakozott tanulóifjúságnak. 

Vigh László
kuratóriumi elnök