A pandémia okozta hosszú otthon töltött idő, valamint a nyár napsütéses, vidám napjai után szeptember elsején visszacsöppentünk az iskola padjai közé. Felnőttek, gyerekek, tanárok és diákok már nagyon örültünk, hogy újra együtt lehetünk. Az újonnan alkotott, a jelenlegi helyzethez alkalmazkodó szabályok betartásával és kemény munkával nagyon gyorsan eltelt az első őszi hónap, és elérkezett a sárga, piros színeiben pompázó október.

Ebben a hangulatban fogalmazódott meg számomra, hogy merjek, merjünk álmodni. És az én álmom most az volt, hogy készítsünk őszi hangulatú kompozíciókat a város több pontjára. Nagyon örültem, mert ehhez az ötletemhez remek társakra találtam az Együtt Újszászért Egyesület tagjaiban, Pintácsi Liviben, mint fő mozgatórugóban, Dánielné Bettiben, Víghné Erzsikében és Gintl Melindában.

Külön öröm volt számomra, hogy városunk polgármestere is maximálisan biztosított támogatásáról.

Majd elindult a munka. Egyeztettünk, ötleteltünk, szerveztünk, vásároltunk, faragtunk, csiszoltunk, posztoltunk, kértünk, csavaroztunk, ültettünk, festettünk, hogy az őszi szünet első napjaiban magunknak és a város minden lakójának örömet okozzunk.

Október 26-án aztán ugyan félve az előző napi esőtől, de elindult lelkes kis csapatunk, hogy megvalósítsuk álmainkat. Először a színpad előtti területet készítettük el, majd jött a Hunyadi út és a Kastély Otthon előtti tér. Nagyon sokat dolgoztunk, de úgy érezzük, megérte.

Posztjainkhoz írt pozitív hozzászólásokból, a vidám mosolyokból, dicséretekből érezhető, tudható, hogy jó munkát végeztünk. Díszeink szívet - lelket melengetnek, jó rájuk nézni.

De számunkra mégis a legnagyobb öröm az volt, hogy megéreztük és megtapasztaltuk, hogy milyen sokan fordultak felénk szeretettel, hogy mennyien mozdultak meg kérésünkre, hogy mennyien adtak felhasználható alapanyagokat, hogy mennyien támogatták ötletünket. Nagyon – nagyon köszönjük mindenkinek!

Azonban van még valami, ami számunkra nagyon sokat jelent, jelentett. Mégpedig az, hogy ebben a projektben résztvevők, remekül dolgoztunk együtt, segítettük, erősítettük egymást, mindenki megtalálta a saját feladatát, amit lelkiismeretesen végre is hajtott, és az együtt töltött idő nagyon jó hangulatban telt.

Bizton állíthatom, hogy ettől a sok pozitív megerősítéstől, az együtt alkotás jó érzésétől a fantáziánk újra szárnyalni fog. J

Most pedig álljon itt a segítők, támogatók, felajánlók névsora:

Dobozi Róbert Újszász város polgármestere, Baranyi Eudoxia, Barta Imréné, Bonnyai Botond, Dániel Patrik, Dániel Petra, Gazdag László, Gintl Zoé, Horváth Krisztina, Konkáné Juhász Erzsébet, Makainé Zérczi Zsuzsanna, Nagyné Juhász Erzsébet, Pék Tamás, Pomázi Boróka, Szacskó József, Vígh László, Vígh Levente, Vígh Róbert – Újszász, Alföldiné Hende Márta, Oláh Lívia - Szászberek

A „városszépítő” csapat nevében:

Pomázi Melinda
az Újszászi 4H Egyesület elnöke