Várostörténeti múzeum

Újszász történelemkönyvében kevés szó esik az 1950-es évekről. Az 1947-1950 közötti időszak dokumentumai hiányoznak, ezt követően pedig inkább a történetírás számára haszontalan, elfogult politikai indulatokkal zsúfolt oldalak ezreit lapozhatja az olvasó.

Újszász történetírói által is elhallgatott eseménye volt az évtizednek a kulákokkal szembeni hátrányos megkülönböztetés. Vagyonelkobzások, túlzott teherviselés, erőszak és kitelepítések kísérték ezt a hisztériát országszerte. 1949-ben elkészítették az első országos kuláklistát, melyen 61 922 személy szerepelt. Nem csak a 25 kh-nál több földet művelők lettek kulákok, hanem akinek szőlője és gyümölcsöse volt (1 kh kertet 5 kh szántónak értékeltek). 240 aranykorona értékű földig annak birtokosa „középparaszt” lett, a 240 ak. feletti kulák. Az újszászi eseményekről dokumentumot nem találtam, megőrizte viszont az emlékezet, mely diszkréten hallgat a végrehajtókról, ha úgy tetszik vétkesekről. Ami a legidősebb újszásziak emlékében él: a terménybeszolgáltatás mellett elvették a kulákok gépeit, birtokát, tanyáját és állatait; a tsz nem foglalkoztatta őket; a családtagok katonasorban munkaszolgálatosok lettek, továbbtanulni nem tudtak; a rendőrőrsön megkínozták a feketevágókat; a beszolgáltatást mulasztók nevét a földműves szövetkezet boltjának kirakatában szégyentáblára tették. És mivel a magyar ember mindenből viccet fabrikál és nótát ír, hamarosan a kulákviccek és dalok több szövegváltozata is megszületett. Mindkettőre egy-egy példa:

– Hogy vagyunk, hogy vagyunk? – viccelődött Rákosi elvtárs a kulákokkal.
– Jól vagyunk, jól vagyunk – viccelődtek a kulákok Rákosi elvtárssal.

És zengett a dal:

Leégett a kuláknak nádfedeles háza,
Benne égett a tehene és kukoricája.
Búsulhatsz te kulák, nem lesz kukoricád.
Az állami góré előtt beverik a pofád.
Leégett a kuláknak nádfedeles háza…

Zsíros gazda és Kulák Kelemen a Ludas Matyí (a szocreál egyetlen, a rendszert szolgáló élclapja volt 40 éven át) karikatúráiban gúnyolta a kulákokat, 1953-ban pedig a Honvédelmi Minisztérium adott ki diafilmet Ádáz ellenségünk, a kulák címmel. „Pókok a kulákok, melyek... a parasztok és éhező munkások vérén híztak kövérre.” olvashatjuk az egyik filmkockán.

A közelmúltban egy 1950-ből származó dokumentum került nyilvánosságra a Jász–Nagykun–Szolnok Megyei Levéltár jóvoltából. Valamennyi Szolnok-megyei település – köztük Újszász – kuláklistáját olvashatjuk itt, a megbélyegzettek nevét és vagyoni viszonyaikat. Az eseményekről nem készült (nem maradt?) más feljegyzés, Az érintettek már nincsenek közöttünk, így újszászi polgárok voltak segítségemre, amikor 63 év távlatából meséltek a kuláklistán szereplő személyekről. Születésüktől fogva mindketten itt élnek, tanúi lehettek a településen történő kis és nagy változásoknak. Ami különösen érdekessé teszi számomra a beszélgetést, hogy megismerhetem Újszász másik életét, amiről hallgatnak a történetírók, olykor titkolnak, torzítanak és mellébeszélnek. Sőt…

Az újszászi kuláklista tartalmazza a személy nevét, belterületi házának helyrajzi számát, a birtokában lévő szántó és kert területét, azok aranykorona értékét, tanyáját és házát, illetve állatainak számát.

Néhány név mellett megjegyzés, mely szerint földjük egy részét bevitték az alakuló termelőszövetkezetbe. Van közöttük földbérlő és a beszolgáltatás megtagadása miatt „büntetettnek” bélyegzett személy. Az elvett földek a termelőszövetkezet tulajdonába kerültek, több tanyát lebontottak, helyét beszántották, növelve ezzel is megművelhető földterületet. vagy állattenyésztésre rendezték be.

A kuláklista Hamály János vezető jegyző aláírásával és Újszász község pecsétjével ellátva. A levéltári kuláklisták 1950. január–április keltezésűek, vélhetően az újszászi összeírás is ekkor készülhetett. Hamály János elvtársról nem sikerült semmit megtudni. Az újszászi emberek nem emlékeznek ilyen nevű jegyzőre, a járási okmányokban sem bukkan fel többet. Amint mesélőim elmondták, idegenek jöttek Újszászra „közigazgatni”, hiszen a faluközösség szerteágazó rokoni és baráti kapcsolatai miatt csak kevesen voltak partnerek a hatalom eszelős döntéseinek végrehajtásában. Többekben felmerült a gyanú, hogy a Hamály János kitalált név lehet. Hogy a hatvanas években megenyhült diktatúra milyen körülmények között adta vissza néhány „kulák” házát, nem sikerült kideríteni.

Jánoska Antal