Várostörténeti múzeum

Nagyné dr. Szelmák Erikával, a JNSZ Megyei Közgyűlés egykori tagjával, Újszász polgármesterével 1993 májusában egyhetes szakmai jutalomúton vettem részt Olaszországban. Sokat beszélgettünk Újszászról. Érdeklődött a település neves szülötteiről. Összeállítottam egy névjegyzéket.

A „Ki kicsoda Újszászon?” adattáramban felvettekről napjainkig 96 személyről írtam emlékezést, méltatást, illetve készítettem interjút.

Elérkezettnek láttam az időt, hogy az újszászi származású Bálint Erikával, ismert opera- és hangversenyénekessel beszélgetést folytassak.

VF: Engedelmeddel, születési adataid felől érdeklődöm.

BE: Szolnokon születtem, 1960. 11. 27-én.

VF: Szüleidről, testvéredről, egykori újszászi lakhelyedről hallhatnánk?

BE: Édesapám, Bálint Sándor (1931-1992) mezőgazdasági technikusi képesítéssel rendelkezett. Az újszászi szociális otthonban, a szászbereki Akkumulátor Gyárban és az újszászi „Szabadság” Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben dolgozott nyugdíjazásáig. Édesanyám, Jászberényi Terézia (1937-2002) adminisztrátorként az újszászi általános iskolában, a bölcsödében és a szolnoki VOLÁN Vállalatnál dolgozott. Rokkantnyugdíjas lett. Újszászon kötöttek házasságot 1955 októberében. Zoltán testvérem 1966-ban született és 1997-ben elhunyt. 20 éves koromig a Nagy úton laktunk, majd az Erzsébet körúton éltünk édesapám haláláig.

VF: Avass be bennünket tanulmányaidba!

BE: Újszászon végeztem az általános iskolát (1967-1975). Szolnokon, a Tisza-parti Gimnáziumban ének tagozaton érettségiztem (1975-1979). Közgazdasági Szakközépiskolában (Bp.) középfokú képesített könyvelő-, vállalati tervező, statisztikus képesítést szereztem (1980-1982). Szegeden, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán magánének, szolfézs szakon diplomáztam (1983-1986). A magyar komolyzenei élet megszervezésére, rendezésére létrehozott Országos Filharmónián, opera- és hangversenyénekes minősítést kaptam (1987). A Debreceni Egyetemen mesterképzési szakon informatikus könyvtáros képesítést szereztem (2003-2005).

VF: Mikor, hogyan jelentkezett énekesi, zenei tehetséged?

BE: Kora gyerekkoromban. Gyakran énekeltetett a környezetem. Óvodai, iskolai rendezvényeken léptem fel, versenyekre küldtek. Ezekből kezdett összeállni a kép, hogy alkalmas vagyok erre a területre. Minden érdekelt, ami a zenével kapcsolatos. A gyerekdalok mellett fújtam a napi slágereket. Elsősorban édesanyám zenei ízlése befolyásolt, amely a klasszikus zene irányába terelgetett. Édesapám magyar nóta szeretete akkoriban nem ragadt át rám. El sem tudtam képzelni, hogy ezzel a műfajjal később mennyire megbarátkozom. Az operaénekesi pálya izgatott azonban a legjobban.

Turza Ferenc kiállításának megnyitóján a művésszel

VF: Énekhangodat hang- és stílusképzésben kik pallérozták?

BE: Első helyen édesanyámat kell említenem. Örököltem szép hangját, és általa nagy repertoárt gyűjtöttem már gyerekkoromban. Nagyon büszke volt nyiladozó sikereimre. Az általános iskolában egy nagyszerű énektanárom volt, aki gyönyörű hangjával és az opera iránti szeretetével elbűvölt. ő volt Almási Klára, akitől nagyon sokat tanultam, aki egyengette a továbbtanulásomat. A lakásán énekelni, zongorázgatni is tanított. A legnagyobb élmény volt, amikor már közösen léphettem fel vele. A gimnáziumi évek alatt kezdtem magánéneket tanulni. Ismét kiváló tanárt kaptam. Dr. Nagy Lajosné vezetett be az énektechnika alapjaiba. Rendkívül nagy szeretettel tanított és juttatott szereplési lehetőségekhez. Később is figyelemmel kísérte pályámat. A Zeneművészeti Főiskolán két kiváló szegedi operaénekes, Karikó Teréz és Berdál Valéria voltak a tanáraim. Valika néninél tanulni nagy megtiszteltetés volt. Olyan kiválóságokat tanított, mint Tokody Ilona, Komlóssy Ildikó, Temesi Mária, és sorolhatnám tovább a nemzetközileg elismert művészeket. Valika néni énektechnikája adta meg azt a tudást, amivel már elindulhattam énekesként. Ma már én is tanítom azt az énektechnikát, amit tőle tanultam.

VF: Munkahelyeidről, beosztásaidról érdeklődhetem?

BE: A MÁV-nál kezdetem raktárosként, majd belső ellenőrként dolgoztam 1982-ig. Azt követően a Bartók Béla Kamarakórusban (Szolnok) lettem hivatásos énekes. A Magyar Rádió Szolnoki Szerkesztőségében zenei szerkesztő, szerkesztő-riporterként dolgoztam. A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtárban könyvtáros alkalmazásban voltam. Az Ádám Jenő Zeneiskolában, magánének-szolfézs tanárként dolgozom 2003-tól, miközben az Aktív Rádió hírszerkesztője vagyok ugyancsak 2003-tól. A Magiszter Alapítványi Szakközépiskolában énektanárként működtem.

VF: Opera- és hangversenyénekes, újságíró, könyvszerkesztő, konferanszié, színész, pedagógusként ismerünk. Mondanál ezekről néhány gondolatot?

BE: A főiskola elvégzése után a Magyar Rádióban helyezkedtem el. Itt lehetőségem volt sokszínű és szerteágazó munkára. A rádiós munka mellett folyamatosan felléptem énekesként. Láttak színpadon, hallottak a rádióban, ezért felkértek műsort vezetni. Kezdő rádiósként ízleltem bele a színpad prózai részébe, és ott is ragadtam. Ugyanazzal az izgalommal készülök műsorvezetésre, mint az éneklésre, mert ugyanazt a boldog kiteljesülést váltja ki mindkettő. A rádiózás mellett lehetőséget kaptam egy-egy újság számára cikket írni (pl. Szolnok Megyei Néplap), de a kezdeti években készíthettem riportokat a Szolnoki Városi Televízióban is. Ami kilóg a sorból, az a könyvszerkesztés. Egy évet töltöttem a Verseghy Könyvtárban, ahol Bertalanné Kovács Piroska, az intézmény igazgatója felkért, szerkesszem meg a könyvtár 50 évét (1952-2002) megörökítő emlékkönyvet. Örömmel készítettem el. Eredményes, szép évet töltöttem a megyei könyvtárban. A zene hiánya felülkerekedett bennem, és továbbléptem. Az Ádám Jenő Zeneiskolát választottam, ahol a mai napig magánének tanár vagyok. Ezzel egy időben az Aktív Rádió hírszerkesztőjeként is dolgozom. A két feladatot igyekszem igényesen megoldani, miközben hangképzést tartok a Bartók Béla Kamarakórus tagjainak. Persze néha énekelek, műsort vezetek.

VF: Hogyan ítéled meg a Szigligeti Színházban való fellépésed a Marica grófnő operett Manja nevű cigánylány szerepében?

BE: Egy álom teljesült a 1988/89-es színi évadban. Még nagyon „zöldfülű” voltam. Minden segítségbe belekapaszkodtam, hiszen először kaptam életemben ilyen szerepet. Erre vágytam, mégis, amikor megkaptam, hihetetlen félelemmel és izgalommal láttam neki. Örök hálával gondolok a darab rendezőjére, Horváth Tivadar, Jászai Mari-díjas színművész-rendezőre, akinek tetszett a hangom. A darabban eredetileg csak az első felvonásban jelenik meg a cigánylány. Nekem azonban a második felvonásban is lehetőséget adott egy énekszámmal. Az életem nagyon szép része volt az 50 előadás, amit nemcsak Szolnokon, hanem tájelőadásokon, sok vidéki városban is bemutattunk.

2009. 03. 12: Bálint Erika, az Aktív Rádió hírszerkesztője, Szabad Magyar Sajtó Napja alkalmából tartott JNSZ Megyei és Szolnok Megyei Jogú Város közös közgyűlésén, Sajtónapi Elismerést vett át Fejér Andor, megyei közgyűlés elnökétől.

VF: Más alkalommal is felléptél profi színtársulatban?

BE: Inkább profi színtársulatok profi művészeivel. Nagyon megtisztelő volt egy színpadon állni Gregor Józseffel, Berkes Jánossal (akivel több közös fellépésem és duettem volt), Németh Marikával, Pitti Katival. A Fővárosi Operettszínház művészeivel nagyon sokszor szerepeltem a Szigligeti Színház, a Madách Színház és más társulatok színpadain. Hosszú lenne a sora azon művészeknek, akikkel közös fellépéseim voltak.

VF: Amatőr színtársulatban is szerepeltél?

BE: Még nem, de tervezem.

VF: Újszászon nagy hagyományai voltak az amatőr színjátszásnak. Kutatómunkám szerint, 1912-től az 1960-as évek végéig 36 színmű került bemutatásra több száz szereplővel. Megfordult-e gondolataid között, hogy Újszászon amatőr színtársulatot szervezzél?

BE: Gondolataimban mindig ott van, hogy Újszászon kellene valami kiemelkedőt alkotni, például az ott élőkből összehozni egy színtársulatot. Sok ötletet őrzök a tarsolyomban. Szüleim elbeszéléseiből tudom, hogy eredményesen működött egy amatőr színjátszó kör. Bizony jó lenne feléleszteni az amatőr színjátszást. Amíg aktívan dolgozom, erre kicsi esélyt látok, hiszen a nap 24 órája is kevés sokszínű teendőim ellátására. Most a zeneiskolában a gyerekekkel tervezek bemutatni egy darabot.

VF: Hallhatnánk énektanári tevékenységedről, eredményeidről?

BE: A tanár sikere a növendékek sikere. Sok tehetséget küldött hozzám a sors. Két énekesem (Mondok Yvett és Rab Gyula) már az operaénekesi pályán van. Rab Gyula egy angol lapnak adott interjújában a következőket nyilatkozta: „...elkezdtem klasszikus hangképzést tanulni Bálint Erikánál, az Ádám Jenő Zeneiskolában, és beleszerettem abba a csengésbe, amit tőle hallottam. Elhatároztam, hogy operaénekes leszek”. Földvári István most tanul a Zeneművészeti Főiskolán. Többen (Gonda Kata, Eszes Szabolcs, Klement Szabolcs, Nádai Réka, Varga Kata, Bencsik Veronika) a színi pályára jutottak sikerrel. Oláh Dani könnyűzenei énekes lett. A felsoroltak a közelmúltban voltak a tanítványaim. A jelenben pedig ismét olyan tehetségek jöttek hozzám, akikkel öröm dolgozni. Tóth Zsuzsanna most kezdi tanulmányait Bánfalvi Ági színiiskolájában. Versenyeken eredményesen szereplő fiatalok sora tanul most is nálam. Kozák Julianna országos operett, majd musical verseny győztese volt, Vincze Zsuzsi a második helyezést hozta el. Idén pedig Laki Péter az országos operett-verseny fődíjasa lett. Petit Szolnokon gyakran láthatja a közönség. Neki egy tartalmas, klasszikus zenei pályát is el tudok képzelni. Most a felkészülésen dolgozunk. Nagyon tehetséges és rátermett fiatalember, akire büszke vagyok, csakúgy, mint az összes többi tehetséges fiatalra. Ha valaki megkérdezné, mit szeretek a munkámban a legjobban, azt felelném: tanítani a legjobb. Két évtizede még azt mondtam volna: énekelni, rádiós műsorokat készíteni. Úgy érzem, mára megértem a tanításra.

VF: Előadóként fontosabb fellépéseidről, figyelemmel a templomi hangversenysorozatokra, rádió- és tv fellépésekre is, mondanál néhány gondolatot?

BE: Szívemnek nagyon kedves az oratorikus zene, az oratóriumok, kantáták világa. Egy koncertturnén adott hangverseny emléke (Magyarország, Ausztria, Svájc, Németország) mélyen él bennem. Jó néhány templomban énekeltem, így az egri, az esztergomi, a győri Bazilikában is. A szólóének mellett kórusban is énekelek. Alapító tagja vagyok a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Karnagyok Kamarakórusának. Az énekkarral mai napig fellépek, sokszor szólóénekesként. A Vajna Katalin vezette kórussal alkalmam volt rádió- és tv felvételeken, itthon és külföldön bemutatkozni, mint szólista is. A Magyar Rádió és a Szolnoki Városi Televízió is készített velem felvételt.

VF: Voltak jótékonysági koncertjeid is?

BE: Sok jótékonysági fellépésen vettem részt, különösen jó kapcsolatban voltam a mozgássérülteket, vakokat, hallássérülteket, értelmi fogyatékosokat összefogó szervezetekkel. Szerepléseim javarésze nekik, értük szólt.

VF: Szép, kulturált énekhangod videón, CD-n, magnószalagon elérhetők?

BE: Több felvétel a fiók mélyén lapul, arra várva, hogy rendszerezzem és közreadjam. Évek óta készülök erre, de elfoglaltságom nem teszi lehetővé a továbblépést. Egy régebben a Szokolyi Lajos, újszászi születésű nagyszerű énekessel készült nóta CD már régen elfogyott. A Karnagyok Kamarakórusával készült CD-ken azonban megtalálhatók a szólóénekeim.

VF: Újszászon éltél 20 éves korodig. Újszászon élnek hozzátartozóid? Milyen kapcsolatokat ápolsz velük?

BE: Unokatestvéreim közül hárman Újszászon élnek. Ritkán találkozunk, mert munkamániás vagyok. Érzem, sűrűbbé kellene tenni a találkozásokat. Egy gyerekkori barátnőmmel, Tóth Ibolyával ápolom a kapcsolatot, igaz, ő Budapesten él, édesanyja viszont Újszászon lakik, akitől néha informálódom az otthoni eseményekről. Nagy találmány az internetes Facebook oldal, ahol sok újszászival jelöltük be egymást ismerősnek. Ennyi információm a szülőhazámról még soha nem volt. Megemlítem, hogy rádiósként, újságíróként igyekeztem Újszász életével kapcsolatos, ott élő, alkotó művészekkel riportokat készíteni. Sajnálom, hogy az idők folyamán sok rádióbeli újszászi anyagom elveszett. A Nagy József, volt tanácselnökkel való „nagylélegzetű” beszélgetést azonban őrzöm.

VF: Maradjunk még Újszásznál, ahogy Te vallod: szülőhazádnál. Újszászi fellépéseidről érdeklődöm.

BE: Nem tudom felsorolni újszászi fellépéseimet. Inkább kiemelek egy-két eseményt. Talán a legtöbbet Csiki Pállal léptem fel a művelődési házban. A kiváló újszászi énekesnek sokat köszönhetek. ő fedezett fel énekesként, és vitt fellépések sokaságába, ismertetett meg nagyszerű énekesekkel. Élményeim tárháza ebből az időszakból igen gazdag. Amit ő szervezett műsort, és amiben énekelt, az csak jó lehetett! Almási Klári meghatározó volt pályaválasztásomban. Vele is készültek emlékezetes műsorok (pl. születésnapi estek, stb.), ahová Klári nemcsak énekelni, hanem konferálni is meghívott. Nagyon jó érzés volt tanárommal együtt énekelni, duettezni. Szokolyi Lajossal szintén szép közös fellépéseink voltak. Ha időm engedi, igyekszem most is eleget tenni egy-egy felkérésnek. Énekeltem már az újszászi római katolikus templomban, továbbá Város Napon, Turza Ferenc egyik kiállításán. Prózai feladatként megemlékeztem egy összeállításban államalapítónkról. Almási Klára születésnapi estjén pedig elsősorban háziasszonyaként szerepeltem, de akkor operaáriákat és operetteket is hallhattak tőlem.

VF: Kitüntetéseidről, erkölcsi elismeréseidről érdeklődhetem?

BE: A teljeség igénye nélkül, megkaptam:

• JNSZ Megyei Önkormányzat Sajtó-díját;
• Komárnói Nemzetközi Lehár Operett-verseny középdöntőse lettem;
• Ezüst-koszorús nótaénekes vagyok;
• Ádám Jenő Zeneiskoláért díjat 5 alkalommal vehettem át;
• Siketek és Nagyothallók Szervezete által alapított díjat kaptam riporteri munkámért.

VF: Mire vagy a legbüszkébb?

BE: Szüleimre, Zoltán öcsém fiára, Armandra, aki apja nyomdokain haladva egyre sikeresebb karate versenyző. Büszke vagyok, hogy mindent önerőből, kitartó szorgalommal sikerült elérnem. Mindenkori feladataimat nagyon komolyan veszem. Ma is azzal az aktivitással, lelkiismeretességgel készülök fellépésekre, rádiós feladatokra, tanításra, mint a kezdetekben.

VF: Hobbid felől érdeklődhetem?

BE: A munkám a hobbim, mert azzal foglalkozhatom, amit szeretek. Ezen kívül, ha van időm: varrok, kertészkedem, olvasok, rejtvényt fejtek, mindenféle kézműves dolgot kipróbálok. Nyugdíjas koromra pedig nagyon sok tervem van, de addig még jó néhány esztendő van.

VF: Köszönöm a beszélgetést. Nagyon jó egészséget, további sikereket kívánok.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára