Várostörténeti múzeum

Egyre kevesebben élünk azok közül, akik még látták játszani, talán még együtt is kergették a labdát azokkal az újszászi labdarúgókkal, akik a település labdarúgásának kiapadhatatlan forrásaként, 1944 telén, elsőként adtak életjelt magukról.

Írásommal annak a Szegedi Kálmánnak szeretnék emléket állítani, aki Újszász labdarúgása újraéledésének frontembere volt, akit kiemelkedő labdarúgó képességei alapján hamar megismertek nemcsak megyénkben, hanem azon túl is.

Jászjákóhalma, 1955.08.06: Lékó Olga és Szegedi Kálmán János esküvői képe

Szegedi Kálmán János Újszászon született, 1927. 10. 28-án, és Jászjákóhalmán hunyt el 1987. 02. 07-én. Szülei: Szegedi Kálmán (1898–1955) cipészmester, és Dalmadi Mária Terézia (1907–1975) háztartásbeli voltak. 1927. 10. 28-án kötött házasságukból három gyermekük született: Kálmán János, Ernő Imre és Gyula István. Ernő Imre (1931. 04. 04.) kétéves korában elhunyt.

Szegedi Kálmán Újszászon végezte a négy elemit, majd Szolnokon a polgári, illetve felsőkereskedelmi iskolát. Labdarúgó őstehetség volt. Minden olyan erénnyel rendelkezett, amellyel egy jó futballistának rendelkeznie kell. Újszászon kezdte a labdarúgást. Tagja volt annak a csapatnak (Kertész István – Vágó Dezső, Király István, Mihályi István – Kelemen Pál, Hájos Endre – Szegedi Kálmán, Katona Károly, Nagy Imre, Hőgye Mihály, Földesi Ferenc), amely a Felsőszászberken állomásozó szovjet páncélos egység válogatott labdarúgói ellen, 1944 telén, győztesen vonult le a pályáról. (Szomorú, hogy a felsorolt játékosok között már csak Király István él egyre rosszabbodó egészségi állapotban.

1952-53. évi megyei I. osztályú bajnokság: Első sor: Varga Ferenc, Molnár Károly;
Második sor, balról jobbra: Tóth István, Király Ferenc, Kelemen Pál, Nagy András, Mucza András, Kovács István;
Álló sor, balról jobbra: Krutila József intéző, Hőgye Mihály, Bakó Gáspár, Szegedi Gyula István, Király István, Ivanics István, Kis Károly, Szegedi Kálmán edző.

Szegedi Kálmán a középiskolai érettségi után a Szolnoki Cukorgyárban helyezkedett el irodai munkakörben. Nem sokkal munkába állása után, a jó nevekből álló Cukorgyári SE igazolt játékosa lett. Többnyire jobbszélsőként száguldozott a pályán, értett a kombinatív játékhoz, hamar a szurkolók kedvencévé vált. 1948-ban, a Szolnoki MTE, a Cukorgyári SE és a Papírgyári SE, MTE néven fuzionált. Az összevont sportegyesület labdarúgói kivétel nélkül jó képességűek voltak. Szegedi Kálmán helyet követelt magának a csapatban. Az 1949-50-es bajnoki évnek az NB I-be jutás reményével vágtak neki. Erre minden esély megvolt a Hemreich – Dobos, Rátfai L, Kolesánszky, Nagy, Csák, Szegedi, Kurucz, Csépe, Bíró, Pintér, Baricza, Kiss I, Kiss II, Kiss III, G. Kiss, Szatmári, Berecz, Vörös, Mancza, Somodi, Gyetvai gárdának. Az utolsó bajnoki forduló hozott döntést. Az MTE Szegeden vendégszerepelt, és 4-3 arányban alulmaradt, így a szegediek léptek feljebb. Az erőforrások összefogása nem hozta meg a várt eredményt. Már a bajnokság idejében anyagi gondok jelentkeztek.

1954-55. évi bajnokság: Edzés után, az újszászi labdarúgó pálya mellett.
Első sor, balról jobbra: Pataki János, Dudok János, Nagy András, Polónyi Ervin,
Álló sor, balról jobbra: Bakó László (Pofa), Bakó Gáspár, Kis Károly, Szegedi Kálmán edző, Csontos György, Varga Ferenc, Varga Róbert, Király István.

Az MTE 1951-ben megszűnt, felőrölte a bürokrácia. Azt követően Szegedi Kálmán a Szolnoki Cukorgyári SE labdarúgócsapatában játszott tovább súlyos porcsérülése bekövetkeztéig. Rendre megyei bajnoki címet (1951/52.), illetve dobogós helyezéseket értek el. Megfordultak magasabb osztályban is. Szegedi Kálmán az MTE színeiben fénykorát élte. Szolnokon, az egykori nagy múltú, de a rendszerváltozás után szomorú sorsra ítélt Mátyás király úti salakmotoros és füves labdarúgó-pálya, valamint a sporttelepet határoló kerítés 1950 áprilisában került felavatásra. Az ünnepi ceremóniában válogatottakat felvonultató Bp. Vasas labdarúgócsapata volt az MTE partnere. Az eredmény 2-2 lett. Az emlékezetes 90 perc szolnoki szereplői között volt Szegedi is. Az NB I-es és NB II-es futballistákból összeállított Szolnok város labdarúgó-válogatottjának többször is tagja volt. Az 1950. és az 1954. évi világbajnokságra készülő magyar labdarúgó-válogatott elleni előkészületi mérkőzésen Szolnok válogatottjának jobbszélsőjeként maradandó teljesítményt nyújtva, a jók között szerepelt.

Érdekességként említem, hogy egy időben Szegedi Kálmán Szolnokon és Újszászon váltakozva futballozott. Igaz, akkor már súlyos porckorong műtéten átesve, inkább csak az aktív labdarúgás befejezéseként, levezető mérkőzéseken és a sportvezetésben vett részt. Volt idő, amikor Újszászon társadalmi edzőként kamatoztatta futballtudását.

őrizzük meg Szegedi Kálmán János, újszászi származású labdarúgó, edző emlékét, aki sokat tett a település labdarúgásáért, elismertségéért.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára