Várostörténeti múzeum

Az Országos Közegészségügyi Tanácsot 1868-ban hozták létre. A testület készítette elő az 1876. XIV. törvénycikket, mely a közegészségügyet az állami igazgatás hatáskörébe utalta. A hatósági működés jogkörét így határozta meg: „Mindaz, ami a közegészség fenntartására, javítására és a megromlottnak helyreállítására szolgál, hatósági felügyelet és intézkedés..."

Szabályozta a gyógyszerek készítését és forgalmazását, továbbá „...a gyógyszerészeire vonatkozóan kimondja, hogy az, mint közegészségügyi intézmény, az állam felügyelete alatt áll. A felügyelet kiterjed a gyógyszerészeti személyzet tudományos képzettségére, a gyógyszerár szabályok megállapítására, megtartására, a gyógyszertárak kezelésére, a helyiségek berendezésére és felszerelésére, az előírt könyvek vezetésére...”

Új gyógyszertár engedélyezése – a törvényhatóság véleményezése alapján – a belügyminiszter hatásköre volt. Az engedély csak akkor tagadható meg, ha „tekintettel a népesség számára, az ott már fennálló gyógyszertárak s egyéb helyi viszonyokra, kimutattatik, hogy az új gyógyszertár annyira felesleges, hogy a többi gyógyszertár fennállását veszélyeztetik." A szabály ismeretében válik érthetővé, hogy a gyógyszerész évkönyvek folyamatosan közlik az adott település lakóinak számát.

A gyógyszerészek egyetemi képzése 1851-től két évig tartott. Az első évben a bölcsészeti karon állat-, növény- és ásványtant, fizikát, míg a másodikban az orvostudományi karon szervetlen és szerves kémiát, gyógyszerészi kémiát, gyógyszerismeretet és gyógyszerkészítést tanultak a hallgatók. 1891-től szerepelt a képzés anyagában a közegészségtan. 1895-től nők részére is lehetőség nyílt a gyógyszerészi pályára. (Az első ilyen diplomát 1903-ban Kolozsváron Thinagel Szerafin kapta meg.) 1914-től érettségi vizsgához kötötték a gyógyszerész szakra történő jelentkezést.

Egy közösség életében mindig fontos szerepet kaptak a tanult emberek. A falusi környezetben különösen érvényesült ez, a körorvos, állatorvos, tanító, plébános és kántor, mint írástudó és minden ügyes-bajos dolog ismerője a polgárok bizalmasának számított. Közéjük tartozott a gyógyszerész is. Az Újszász környéki települések gyógyszertárai – a Katolikus lexikon adatai szerint – az alábbiak voltak (alapítási év, gyógyszertár neve és tulajdonosa): Szolnok, 1871. Magyarország védasszonya, Steiner Oszkár; Zagyvarékas, 1893. Szent László király, Teleki Béla; Tápiógyörgye, 1893; Szent Magdolna; Saffáry Gyula. Újszászon 1883 előtt a körorvos tartott fenn hatóságilag engedélyezett „kézi gyógyszertárat”.

Az újszászi gyógyszerészek életét kutatva csak kevés adattal szolgálnak a dokumentumok. Így e sorok írója több ponton adósa marad az olvasónak. Az iratanyag és dokumentumok gyakran téves adatokat közölnek. Az emlékezők inkább az 1950 utáni állapotokról tudnak mesélni. Néhány alkalommal a szerencse és a véletlen segített a történések és életpályák megismeréséhez. Most kronológiai sorrendbe állítva osztjuk meg az Újszászi Híradó olvasóival a régi patikákról és gyógyszerészekről összegyűjtött adatokat.

Magyarok Védasszonya gyógyszertár az 1910-es években
(Gyökér István tulajdona)

1883. Magyarok védasszonya (Patrona Hungariae) néven Tanács Gyula alapított gyógyszertárat Újszászon. (A Gyógyszerészek naptára 1902-1904 között tévesen Magyarok Védangyalaként ismerteti a gyógyszertárat.) Tanács Gyuláról csak annyit tudunk, hogy 1849-ben született, és 1885-1894. között tagja volt az újszászi képviselő-testületnek. 1891-ben a Királyi Magyar Természettudományi Társulat tagjaként szerepel. Gyógyszertárának pontos helyét nem sikerült azonosítani. (Kis zavart okozhat, hogy a Katolikus lexikon Bene Ernőt nevezi meg alapítóként. Ez téves adat – mint később látni fogjuk.) Egy forrás említi, hogy Tanács Gyula nevű gyógyszerész a Somogy megyei Kőröshegyen alapított gyógyszertárat 1893-ban Szent László király néven. Mivel a községből történő távozása és a Balaton-parti cégalapítás ideje megegyezik, gyanítható, hogy az Újszászról elköltözött Tanács Gyuláról van szó. Ellentmond ennek az Újszászon vezetett polgári házassági anyakönyvek első bejegyzése Balogh János földműves és Kovács Viktória esküvőjéről 1895. 10. 22-én. A házasságkötés tanúja Tanács Gyula gyógyszerész volt.

Az 1895-1902. közötti időszakra nem találtam adatot az újszászi gyógyszertárról, annak tulajdonosáról vagy üzemeltetőjéről. Sajnos, a Schédy Sándor által 1863-tól szerkesztett Gyógyszerészek Naptára a kérdéses évekből hiányzik a könyvtárakban.

1902-1914. között Skoumal Jenő volt a gyógyszerész Újszászon. Életéről és családjáról sokat megtudtam Hódmezővásárhely történetíróitól és Skoumal Krisztiántól, aki ma Szederkényben gyógyszertáros. Skoumal Jenő Budapesten született 1875. december 16-án, és Püspökladányban hunyt el 1968. április 21-én. A gimnáziumot Jászberényben végezte, 1898-ban nyert gyógyszerészi diplomát. 1902-1914. között Újszászon volt gyógyszertára. Itteni működéséről és életéről alig tudunk adatokat. 1902-ben vette feleségül Sárközi Erzsébetet (1879. április 25. – 1906. március 09.), egy jászberényi birtokos lányát. Fiuk Jászberényben, az asszony szüleinek házában született. Az újszászi gyógyszerész feleségét halála után – Újszászon fehér koporsóba szállt, fogalmaz egy életrajz – Jászberénybe vitték a családi kriptába. Skoumal Jenő második feleségével, Nagy Terézia (Kolozsvár, 1875. okt. 17. - Püspökladány, 1954. ápr. 30.) MÁV pénztárnokkal Újszászon tartotta esküvőjét 1909. október 22-én.

Az anyakönyv megjegyzés rovatába írták, hogy „harmadfokú rokonság alól disperzálva” (felmentve).

Az újszászi gyógyszertár az 1950-es években

Az újszászi Tarsoly 1914. május 21-i számában Gyógyszerész változásról tudósít: „Skoumal Jenő, aki sok ideig volt községünkben gyógyszerész, családi okból eladta községünkben lévő gyógyszertárát és Hódmezővásárhelyre költözött.” A Zrínyi-patika tulajdonosa lett, melyet 55 ezer koronáért vásárolt meg. Ifjabb Skoumal Jenő (1902. november 15. – 1980. október 16.) 1923-1924-ben Budapesten tanulta a gyógyszerészetet, és lett patikus atyja hódmezővásárhelyi üzletében.

A budapesti képes levelezőlap gyűjtő Gyökér István (†2010.) bocsátotta rendelkezésemre azt a mozaik levelezőlapot, melynek egyik képén az újszászi gyógyszertár látható 1905 körüli állapotában. A kicsiny, kopottas képen jellegzetes alföldi épületet látunk: üzlet, raktár és lakóépület, beépített tornáccal. A patika bejárata az utcafronton volt, előtte kis elkerített területtel. Az újszásziak szerint a patika mindig is a Tápiógyörgyei úton volt, így mi is a templom melletti kis térre helyezzük képzeletbeli térképünkön. (A levelezőlapon szerepel még a község két iskolája, melyeket „Hosszú-” és „Tornyos-” jelzővel ismer a népnyelv.)

Herczegh Imréné és az újszászi gyógyszerészek 1962-ben

1914 - kb. 1940 között az újszászi gyógyszertár tulajdonosa Bene Ernő gyógyszerész volt, és mint a Tarsoly előbb idézett cikke írta, gyógyszertárát „...teljesen átalakította és a modern kor igényeinek megfelelően szerelte föl, hol mindenfajta drogériai cikkek is kaphatók.” Bene gyógyszerész úr tagja volt az 1918-ban megalakult helyi nemzeti bizottságnak. A szerző adós marad Bene Ernő életrajzával, mert ennél többet nem tudott meg a gyógyszerész úrról. 1943-ban a gyógyszerészek évkönyvében özvegy Bene Ernőné a cégtulajdonos, akitől Spatina Irma bérelte, kezelőjeként pedig Pápay Gyula szerepel. Spatina Irma 1919-1920-ban tanult a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen, neve a gyógyszerészmesterek között szerepel. Zavarba ejtő viszont, hogy egy korabeli, a Kner Nyomda által, a tulajdonos szerint 1920 körül nyomtatott papírkapszulán olvashatjuk: „Mag. Ph. Pápay Gyula gyógyszertára – „Magyarország védasszonyához” – Újszász, Tel. 25.”* (Magister Pharmaciae = gyógyszerész mester) Az utolsó, ismert dokumentum szerint özvegy Bene Ernőné 1944-1950-ben a gyógyszertárat Hárskuti Imrének adta bérbe.

1950. augusztus 1-jén országszerte egy időben történt meg a gyógyszertárak államosítása. Megyei gyógyszerellátókat hoztak létre, és következett a 40 évig tartó szocialista gyógyszer-kereskedelem időszaka. Az eseményről nem találtam újszászi dokumentumot. Visszaemlékezők szerint 1950-ben gyógyszerész csere következtében Hárskuti Imrét Jászfényszaruba helyezték, az ott dolgozó Herczegh házaspár pedig Újszászra költözött. Herczegh Imréné Soós Ilona lett a gyógyszertár vezetője, férje pedig beosztott gyógyszerészként dolgozott. A Magyarok Védasszonya nevet a jól hangzó 15/71 sz. sorszám váltotta fel. Ez az üzlet – benne lakóépület – látta el gyógyszerekkel Újszász lakóit közel négy évtizeden át. (Az elhagyott házat 2004-ben lebontották.) Herczegh Imre 1963. szeptember 16-án tragikus hirtelenséggel elhunyt. Özvegye 1973 októberéig – nyugdíjazásáig – vezette az újszászi patikát. 1984 februárjában halt meg Szolnokon, ott is lett eltemetve.

1959. szeptember 1-jétől nyílt lehetőség gyógyszerész asszisztensi állások betöltésére. Az itt dolgozók gyakran változtak. Dr. Nagy Lászlóné Bajnok Katalin, Czifra Imre, Varga István, Kakukk Mária, Varga Pálné Ulviczky Anna, Polyóka Istvánné Gyurka Margit állást változtattak, illetve elköltöztek. Kalóz Istvánné Hegedűs Edit szakasszisztens 1959. szeptember 1. – 2007. szeptember 30., Csák Lajosné Nagy Ilona 1963-ban, majd 1969. február 15. – 2005. április 22. között volt alkalmazott, Kasza Istvánné Kaló Anna asszisztens, Göblyös Imréné Hajdú Julianna és Varga Imréné Lukácsi Erzsébet ma is aktív.

1973. október 3-án Tömösközi Ilona vette át a gyógyszertárat, s vezette 2004. július 19-én tragikus hirtelenséggel bekövetkezett haláláig. A Béke téri gyógyszertár 1988-ban zárt be. Ugyanekkor épült fel az egykori Fischer-ház, majd a bölcsőde helyén a Damjanich utca 2. sz. telken az új gyógyszertár, és működött itt 2003-ig, végül mai helyére (Damjanich utca 14.) költözött, az egykori orvos lakásba. Időközben (1996) a gyógyszertár privatizációja is megtörtént, amikor neve Szent István Király Gyógyszertár lett. A patika tulajdonosaként 2005 márciusa óta dr. Muskó Zsolt szakgyógyszerész szerepel, üzemeltetője a Szász-Pharma Bt.

A gyógyszertár személyzete az 1970-es években

Hiányosak ismereteink Bugyinka Endre (több helyen tévesen András, egy hirdetésben Bagyinka) drogériájáról és gyógyszertáráról, mely a Fő úton volt a harmincas-negyvenes években. Egy emlékező szerint az üzlet az egykori csendőrlaktanyában működött rövid ideig. Az épületet később az iskolához csatolták. 1940-ben Bugyinka üzletének hirdetése olvasható az újszászi Katolikus Szóban: „Karácsonyi és újévi szükségleteit – arc-, kéz-, haj- fog- és gyermekápolási cikkekben feltétlenül – Bagyinka illatszertárban Újszászon szerezze be, ahol márkás árut kap olcsó napi áron. Betegápolási és háztartási cikkek is ugyanitt kaphatók.”

Itt köszönöm meg Kassai Árpád és a Galenus Gyógyszerészeti Gyűjtemény, Nagy Kálmánné, Skoumal Krisztián, Szekeres Istvánné, Torma Károly és az újszászi gyógyszerészek segítségét az adatok összegyűjtésében.

* Megjelent az Üzenet a múltból című levelezőlap albumban (Galenus Kiadó, 1995.)

Jánoska Antal