Várostörténeti múzeum

Nehéz feladatba vágtam, amikor Nász Imre arcképvázlatának megírására vállalkoztam, hiszen nagy ívű tanári, iskolairányítási tevékenysége, Újszász iskolatörténetének jelentős időszaka.

Nász Imre Szolnokon született, 1932. 02. 10-én. Kisgyermekként szülővárosában, gyermekként Tószegen élt. Édesapja: Nász Gergely (1910 – 1970), asztalosmester és temetkezési vállalkozó volt, majd az államosítás után a tószegi gépállomáson, illetve a mezőgazdasági termelőszövetkezetben folytatta asztalosmesterségét haláláig. Édesanyja: Juhász Johanna Janka (1912 – 2005) koszorúkészítő, később a tószegi áfésznél felvásárló volt. Özvegyként Balatonfűzfőre költözött, ahol a helyi papírgyárban szakácsnőként dolgozott. Életközösségükből két gyermek született: Imre és Ilona (1938). Ilona a balatonfűzfői papírgyárban pénztárosként dolgozott nyugdíjazásáig.

Nász Imre az elemi iskola öt osztályát Tószegen, a polgári iskolát Szolnokon végezte. Azt követően egy évig a kiskunfélegyházai Állami Tanítóképző Intézetben tanult, ahol kántorképzésben is részesült. Családi okok miatt került vissza Tószegre, és a Közgazdasági Technikumban (Szolnok) érettségizett .A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán (Szeged) folytatta tanulmányait, és matematika-kémia szakos tanári képesítést szerzett. Munka mellett tovább tanult. Beiratkozott a Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Karának kémiai kiegészítő tagozatára (Debrecen), ahol 1967-ben középiskolai tanári képesítést szerzett.

Főiskolás társaival minden hétfőn honvédelmi napon vettek részt, nyári szünetekben pedig táborozással egybekötött katonai kiképzésben részesültek. 1972-ben, mint tartalékos tisztet, rendőri szervezetbe sorolták, és egy szakmai tanfolyamot követően századosi rendfokozatot kapott. 1975-ben szerelt le.

Volt idő, amikor tartalékos tisztként 500 fős ifjúsági építőtáborban gazdasági vezetői feladatot vállalt a szolnoki Tiszaligetben.

Feleségével, Gyűrky Zsuzsannával (Szeged, 1934.) a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán ismerkedett meg, akit 1955-ben élete párjául választott. Gyűrky Zsuzsanna a kiskunfélegyházai Tanítóképző Intézet elvégzése után a szegedi Tanárképző Főiskolán matematika-kémia szakon szerzett általános iskolai tanári képesítést. Kenderesen kezdett, majd Tószegen, 1962-től Újszászon tanított nyugállományba vonulásáig. Házasságuk gyümölcse Imre (1956) és Mónika (1967). Imre Újszászon, Mónika Szolnokon érettségizett. Mindketten továbbtanultak. Imre a romániai Plojesti Petrokémiai Egyetemen szerzett olajmérnöki, később környezetvédelmi és kőolaj szakmérnöki diplomát. Felesége tanítónő. Veronika lányuk másodéves orvostanhallgató Szegeden. Mónika Debrecenben szerzett tanítói diplomát orosz-német nyelvből. A Miskolci Tanárképző Főiskolán a német nyelvtudását tovább bővítette, és Hajdúböszörményben német nyelvet tanít. Családi kötelékben él. Gyermekük Attila, az általános iskola utolsó éves tanulója, és a Debreceni Református Gimnáziumba nyert felvételt.

Nász Imre a Tószegi Általános Iskolában kezdte a tanítást 1954-ben. Az ott eltöltött 6 év kiváló gyakorlati időnek bizonyult. Szaktantárgyai mellett rajzot, éneket és testnevelést is tanított.

Jó énekhangja, hallása, zenei érzéke révén már kisgyermek korában több hangszeren (szájharmonika, citera, furulya, gombos harmonika, tangóharmonika) játszott. Középiskolában önkéntes énekkart alakítottak, és gyakran vállaltak fellépést akár templomokban is. (Szülei vallásosak voltak, ebben a szellemben nevelték!) Az általános iskolában olyannyira jól sikeredett énektanítása, hogy rábízták az iskolai énekkar vezetését. Hatvan tagú énekkar mellett 15 tagú gyermekzenekart is betanított, akikkel jelentős sikereket ért el. A testnevelés tanítása sem esett messze tőle. Tizenkét éves korától atletizált, röplabdázott, a középiskolában pedig a tornászcsapat tagja volt. Számos járási, megyei, országos versenyen vett részt, ért el figyelemreméltó eredményeket. A fiatal, kezdő nevelőre bízták az úttörőcsapat vezetését is. Régi cserkészkönyvből tanította az út- és sípjeleket, a nyomolvasást és a formaságokat. Többek között dalos-táncos játékot is tanultak. A község társadalmi életében néhány évig MHSZ vezető, községi könyvtáros volt. Felesége vezetésével elsők között alakították meg a vízi úttörőrajt. Eredményes társadalmi tevékenysége alapján Szolnok Járás Úttörő Szövetség titkári feladatainak ellátására kérték fel (1960-1962). Jó alkalom kínálkozott a járásban levő települések iskoláinak, tantestületeink megismerésére. Számos gyermek- és felnőtt vezetőképző tábort vezetett. (1961-ben átszervezték az ifjúsági mozgalmat. Mivel nem mindenben értett egyet, visszahelyezését kérte az oktatás területére.)

Középiskolás korában falujárás keretében járt először Újszászon. Akkor fordult meg a településen ismét, amikor a tószegi iskolában úttörővezető volt. Molnár János nagykerti iskolaigazgatóval, a tantestület egyes tagjaival kialakult jó kapcsolat eredményeként, 20-25 újszászi úttörő közös táborozáson vett részt a tószegi úttörőkkel, ami jól szolgálta a két község együttműködését, a kapcsolatok kialakítását.

A Szolnok Járási Tanács VB Művelődési Osztály egykori vezetője, Nász Imre úttörő titkári munkakörének megszűnésével egyidejűleg kérte, maradjon Szolnok járásban, és Újszászon vállaljon tanári állást. 1962 szeptemberében kezdődött Újszászon, a belterületi iskolában újabb tanári pályafutása igazgatóhelyettesként.

Feleségével igyekeztek minél hamarabb beilleszkedni az iskolai és a községi közösségbe. Kakuk József megbízott iskolaigazgatóval, a tantestülettel sikerült igazi együttműködő kapcsolatot kialakítania, bár a beilleszkedés nem volt egyszerű, mivel az előző iskolában egyes nevelési területeken más-más módszerek kaptak hangsúlyt. Mindennapi munkájához sok segítséget, biztatást kapott az igazgatóhelyettesektől, a tantestület tagjaitól, a szülőktől, nem utolsósorban a község vezetőitől. Ezek mind hozzájárultak vezetői munkájának kiteljesedéséhez, amire nagy szükség volt, hiszen jelentős, elkerülhetetlen változások sorjáztak az iskola előtt.

Az általános iskolából általános iskola és gimnázium lett. Rózsa Imre személyében új igazgató került az iskola élére. Újszerű feladatok jelentkeztek a gimnáziumi osztályok bevezetésével. Délelőtti-délutáni váltakozó tanítást kellett bevezetni. Az általános iskola felső osztályait szükségszerűen a hosszú iskolába telepítették, ami egyes esetekben az érintett tanulókban, szülőkben ellenérzést váltott ki. A feladatokat csak egy jól szervezett tantestülettel, megértő szülőkkel, iskolát támogató fenntartóval lehetett eredményesen megoldani.

Az összehangolt munka hozadéka lett, hogy amíg a környező településeken sorban megszűntek a hasonló módon beindított középiskolák, addig az újszászi gimnázium megerősödve, jól működő, önálló intézményi státuszt kapott.

Elkezdődött a volt futballpálya területén a gimnázium építése, amely 1972 szeptemberére elkészült, és a gimnázium osztályai decemberre odaköltöztek.

Az iskolák körzetesítése, valamint az új és korszerű nevelési-oktatási tervek bevezetése időszakában (1972) kérték fel, bízták meg az egyesített általános iskola irányítására. Három iskola (belterületi-, nagykerti- és szászberki) igazgatóságát kellett összevonni. A feladat súlyát jelentette többek között a tantestületek ”összehangolása”, az egységes nevelési-oktatási elvekre és tervekre figyelemmel, amelyek a megfelelő tárgyi-technikai feltételekre épültek. Kiemelt feladatot jelentett a tantestület tagjainak (hét, egymástól különálló épületben folyt tanítás), a szászberki felső-tagozatos tanulóinak a „MISI”- busszal történő mindennapi utaztatása. A napközi otthonok, óvodák (nagykerti, Baross úti, belterületi, szászberki) és a hozzájuk kapcsolódó konyhák is az iskola igazgatóságához kerültek. Az akkori oktatási intézmények állapotára jellemző, hogy csupán egy, a Kossuth úti iskolában volt vízöblítéses WC.

Több évig tartott, amíg az oktatás tárgyi-technikai feltételeit megteremtették, a leromlott állagú épületeket, környezetüket terepbetonozással elfogadhatóvá tették. Meg kellett oldani a hosszú iskola korszerűsítését, benne az olaj, illetve gázfűtési rendszer kialakítását. Két tanteremmel bővítették a Bajcsy-Zsilinszky úti iskolát. A tanulók mozgásigényének, a rendszeres sportolás lehetőségeinek kielégítésére sportpályát építettek a Kossuth úti iskola udvarán, a nagykerti iskolában KRESZ-parkot és korszerű sportpályát (teniszpályát), szakköri termet is létesítettek. Támogatta a tanulmányi versenyeket, az új módszerek meghonosítására vállalkozó kollégáit. Szívén viselte a tanulóifjúság szabadidejének hasznos eltöltését. Személyes közreműködésével, tapasztalatával is segítette az ifjúsági mozgalom munkáját, a parkerdei tábor kialakítását, a táborozásokat. Például: az erdei táborban kapott helyet több képzőművészeti alkotótábor és olvasótábor. Az oktató-nevelő munka minőségét példázza, hogy tanulmányi felügyelők gyakran látogatták az iskolát, s minden alkalommal elismeréssel nyilatkoztak a nevelők munkájáról, a tanulók felkészültségéről. Tanulóik járási, megyei és országos versenyeken kiemelkedő eredményeket értek el. Volt, aki kémiából országos első helyezéssel tért haza (Simon Mihály). Évekig Újszász tanulói vettek részt, képviselték megyénket az országos orosz nyelvi versenyeken, és rendre dobogós helyezésekkel tértek haza. Az újszászi iskolából szívesen fogadtak középiskolába felvételizőket, mert viszonylag gyengébb tanulmányi eredménnyel is megállták helyüket. Mindezekhez, és a fel nem sorolt, de megvalósított feladatokhoz, tevékenységekhez a tantestület tagjai, a szülők, a település vezetői, a gazdasági egységek kollektívái segítséget nyújtottak. Külön is említést érdemelnek az igazgatóhelyettesek: Gallai Antal, Babos János, Csábi Józsefné és Mucza Endréné.

Nász Imre újszászi közéleti tevékenysége példaértékű. Újszászra kerülésének első társadalmi megbízatása a helyi MHSZ vezetése volt. 1972-ben megalakította a helyi Horgász Egyesületet, amelynek több cikluson át elnöke is volt. Tagja a Kertbarát Körnek, a Vadásztársaságnak több mint 10 évig volt tagja. Részt vett a tornacsarnok felépítésében, s az e célból létrehozott alapítvány kuratóriumi elnökévé választották. A rendszerváltozást megelőző időben segédrendőrként működött Újszász közbiztonságáért. Két ciklusban tanácstagként szolgálta a lakosság igényeinek kielégítését. 1998-ban megszervezte a Városi Polgárőr Egyesületet, amelynek 2010 márciusáig ügyvezető elnöke volt. Az egyesület élén végzett munkája elismeréseként tiszteletbeli elnökké választották, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Polgárőr Szövetségtől, valamint a Szolnok Városi Polgárőr Egyesülettől Oklevél és Emlékplakett kitüntetésben részesült.

Munkája elismeréseként számos kitüntetés birtokosa. Így, a már korábban leírtakon túl: Kiváló Úttörővezető (1955); Úttörővezetői Érdemérem (1958); Pedagógiai Szolgálatért Emlékérem (1992); Pro Urbe Újszászért (2002); Polgárőr Érdemérem arany fokozat (2002); Polgárőr Érdemkereszt arany fokozat (2004); Kopácsi Sándor Érdemrend (2009); Újszász Nagyközségi Tanács több alkalommal ismerte el Társadalmi Munkáért és Társadalmi Munkás kitüntetésekkel.

Felvetődik bennem a gondolat, milyen tanár, iskolaigazgató is volt Nász Imre? A több évtizedes ismeretségünkre, az egykori tantestület tagjaival, tanítványokkal való beszélgetésre alapozva úgy gondolom, bátran írhatom: eredményes és felejthetetlen, korszakos tanári múlt áll mögötte.

Tisztelt Tanár Úr! Kedves Imre!

Kívánunk az emberi kor végső határáig betegségmentes, boldog életet családod körében! Köszönjük Újszász lakosságáért, kulturális felemelkedéséért, a város fejlődéséért végzett maradandó alkotó munkádat.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára