Várostörténeti múzeum

Lovász Dániel az újszászi "Szabadság" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet nyugalmazott elnöke éppen 3 éve, hogy itt hagyott bennünket. Tudta, hogy súlyos beteg, de reménykedett a gyógyulásában, nem készült a halálra. Élni akart. Erős volt, csupán az utolsó 4-5 hét kötötte ágyhoz. Feltűnően sokan kísértük utolsó útjára 2006. június 09-én. Az újszászi temetőben nyugszik. A köztiszteletben álló, jelentős értékeket hátrahagyó, kitűnő szakembertől Bogárné Simon Klára, Újszász Város Önkormányzat képviselője megható szavakkal búcsúzott hozzátartozói, volt munkatársai, barátai, tisztelői nevében. Lovász Dániel életének gazdag 75 éve mások számára is tanulságos lehet.

Lovász Dániel Kunhegyesen született 1931. 05. 27-én. Türelemmel viselt, gyógyíthatatlan betegségben hunyt el otthonában 2006. 06. 04-én.

Bár a Kunság volt szülőhelye, élete egyik termékeny munka időszaka Újszászhoz kötötte. 1969 januárjától Újszász volt az otthona, és mint hozzátartozói mondják, már örökre az is marad.

Szülei: Lovász Gábor (1890-1969) és Kovács Margit (1898-1972) gazdálkodók voltak. Szülővárosuk (Kunhegyes) temetőjében nyugszanak. Életközösségükből négy gyermekük született: Margit, Zsuzsanna, Dániel és Gábor. Közülük már csak Gábor (1934), nyugalmazott középiskolai tanár él.

Lovász Dániel az elemi- és általános iskolát szülővárosában végezte, majd a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban érettségizett. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen 1966-ban szerzett agrármérnöki diplomát.

Nagyon fiatalon kezdett dolgozni. Mindig a föld, az állatok érdekelték. Ebben a szülei voltak meghatározó példaképei.

1949-ben a tiszaszentimrei állami gazdasághoz került gazdasági írnoknak. 1950-ben Gödöllőn kisállattenyésztői technikusi oklevelet szerzett, és még abban az évben a Nagykunsági Állami Gazdaság baromfi-telepének vezetőhelyettese lett.

1950-ben kinevezték a Karcag - Tilalmasi Állami Gazdaság igazgatóhelyettesévé, majd igazgatójává. Innen került 1952-ben a megyei apparátusba, ahol 1969-ig a mezőgazdaság különböző területeit irányította, segítette szakmai tudásával. Ebben az intervallumban, 1955. 03. 15-től, 3 hónapos tartalékos katonai tisztképzésen vett részt a tatai páncélos alakulatnál.

Életének meghatározó állomása volt, amikor szíve választottjával, Kocsis Erzsébettel 1953. 05. 23-án házasságot kötött. A házasság gyümölcse: Erzsébet (1956) és Ágnes (1963). Erzsébet tanítónő, Ágnes agrármérnök. Gyermekeik: Emese és János, illetve Gábor Dániel. Emese már dédunokákkal (András és Attila) is megajándékozta a nagyszülőket.

Lovász Dániel életkerete a család volt. A családot pótolhatatlan közösségnek, az emberi élet legnagyobb céljának tekintette. Imádta gyermekeit, unokáit, dédunokáit. Feleségével 53 évet éltek kiegyensúlyozott házasságban. Felesége időközben magyar-történelem szakos tanárnői képesítést szerzett. Rákócziújfaluban kezdte a tanítást, majd 1969-től az újszászi általános iskolában, 1972-től 5 évig a helyi gimnáziumban, 1977-től 1989-ig ismét a helyi általános iskolában tanított nyugdíjazásáig. Házasságuk 50. évfordulóján újra megerősítették egybetartozásukat anyakönyvvezető előtt.

Lovász Dániel 1969 januárjától 1990 májusáig (nyugdíjazásáig) volt az újszászi "Szabadság" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke, első embere. Tisztában volt vele, hogy a gazdaság - a tagságon kívül - az egész település életét meghatározza. Ezért korrekt, alkotó munkakapcsolatot alakított ki a helyi, városi, megyei és országos szervekkel, üzemekkel, intézményekkel.

Szakmai felkészültségét, egyenes jellemét figyelembe véve, aktív dolgozóként, majd nyugdíjasként is több szervezetnek volt választott tagja, tisztségviselője. A mezőgazdasági üzemek és a Mátra-vidéki Cukorgyárak Takarmányüzem Társulása, 1970-től a Kukorica és Iparnövény Termelési Együttműködés (KITE) Termelési Rendszer igazgatóságának tagja, valamint a rendszer cukorrépa szakbizottság elnöke volt nyugdíjazásáig. Kezdeményezésére jött létre 1977. 03. 26-án 49 fővel a jelenleg is működő kertbarát kör, amelynek haláláig tagja volt. A megalakulás évében a kertbarátok már ősszel kiállítást szerveztek a Nagyközségi Művelődési Házban, ahol a termelőszövetkezet példamutatóan önálló standot állított ki. (Lovász Dániel jó partnerre talált a kertbarát kör megszervezésében dr. Ferenczi Györgyben, az újszászi tüdőszanatórium akkori igazgató-főorvosa személyében.) Az 1990-1995 közötti időben a Cukorrépa-tenyésztők Országos Egyesületének alapítója és egyben ügyvezető igazgatójaként működött. 1992-ben a földtulajdonosok megválasztották az Újszászi Földkiadó Bizottság elnökének. A munkafolyamat lezárásáig ellátta e tisztséget. Vezetésével hibamentesen, közmegelégedésre ment végbe a földtulajdonok rendezése.

Szakmai felkészültségét tanulmányok írásával is kamatoztatta. Tanulmányt írt "A mezőgazdasági termelési rendszerek, közös vállalkozások és agráripari egyesülések szerepe a mezőgazdasági termelésben" címmel, amely szaklapokban jelent meg. Társszerzője volt a "Cukorrépa-termesztés korszerűen" című szakkönyvnek, amely a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában jelent meg 1976-ban.

Lovász Dániel a szövetkezeten belül is a kollektív vezetés híve volt. Igényelte az agrárszakmai és a közgazdasági elemző munkát. Sikereiben együttműködő, alkotni tudó szakemberekkel, munkatársakkal vette körbe magát. A teljesség igénye nélkül néhány név: Bátyai János, Sarkadi Lajos, Tóth Csaba (agrármérnökök), Stiegler Károly (gépész), Petrik Ferenc (állattenyésztő), Varga János (közgazdász). A szakembereken kívül a nagyon szorgalmas, törekvő tsz-tagság jelentős részt vállalt a szövetkezeti élet minden területén, a sikerekben benne volt munkájuk, emberi, erkölcsi magatartásuk is.

Lovász Dániel működése alatt, irányításával kiemelkedő eredményeket ért el a szövetkezet számos területen. Így például: a fő ágazatban, a növény- és vetőmagtermesztésben elért kiemelkedő eredmények; a szarvasmarha-állomány növekedése; a TBC és egyéb fertőző betegségek (brucella) megállítása, felszámolása; a termelési érték növekedése több éven keresztül; a szarvasmarha-telep rekonstrukciója; a hízó-marha eladás mennyisége évente emelkedett; elkészült a takarmánykeverő üzem.

A szövetkezet legkisebb éves nyeresége 6, a legtöbb 24 millió forint volt. A szövetkezet 21 éven át 700 családnak biztosított tartós munkát, megélhetést. Sőt, az időszakonként jelentkező nagyobb kétkezi munkát idény munkaerővel (családtagok, helyi nyugdíjasok, szabadnapos vasutasok, diákok, stb.) foglalkoztatásával biztosították. A háztáji gazdaságok felkészült szakemberek segítségével, jelentős jövedelmet biztosítottak.

A munkanélküliség szinte ismeretlen fogalom volt országos viszonylatban, így Újszászon is. A település lakóinak száma 1982-ben 6998 fő volt. A lakónépességből 314l fő (44,9 %) volt az aktív keresők száma. Ebből 1349 fő (42,9 %) dolgozott Újszászon. Ennek 27,7 %-a termelőszövetkezetben vállalt munkát. Termelésben és létszámban a termelőszövetkezet volt a legnagyobb üzem.

A gazdaság a megyében elsőnek vezette be női dolgozóinak a rendszeres nőgyógyászati szűrővizsgálatát. Ez nem volt véletlen, hiszen az aktív keresőkből 1095 fő (34,9 %) nő volt.

A szövetkezet 200-250 családnak biztosított rendszeresen családi segélyeket, vagy egészítette ki az alacsony nyugdíjakat. A szövetkezet vezetése az áfésszel és a takarékszövetkezettel karöltve indította be a településen a szövetkezeti társasházak építését.

Lovász Dániel vezetése alatt a szövetkezet ötször nyerte el a "Kiváló Szövetkezet" címet (1975, 1977, 1978, 1981, 1982), országos szinten is az élmezőnybe tartozott.

A szövetkezeti tagokon kívül gondja volt a településre is. Közreműködött a vízhálózat teljes kiépítésében. Javaslata alapján kezdődött meg Újszászon - a termelőszövetkezet energiarendszerének korszerűsítéséhez kapcsolódóan - a víz- és a gázrendszer kiépítése. (Az I. számú üzemegység területén épült ki a gázátadó bázis.) Illik megemlíteni, hogy ebben a munkában alkotni vágyó társakra talált Nagy József, Rózsa Imre és Varga Jánosné személyében.

A termelőszövetkezet erőgépei rendszeresen részt vettek a község rendezésében, szépítésében, autóbuszai szállították a kulturális és sportesemények résztvevőit. Az Újszászi "Szabadság" Mg. Tsz. Sportkör, illetve Sport Egyesület többek között emlékezetes labdarúgócsapatot működtetett kiváló labdarúgókkal a nagy múltú Újszászi Vasutas Sport Egyesülettel párhuzamosan. A szövetkezet mindkét sportegyesületet erkölcsiekben, anyagiakban hathatósan támogatta.

2008-ban ünnepelte fennállásának 50 éves évfordulóját az újszászi Városi Művelődési Ház és Könyvtár. Fehérné Szekeres Zsuzsa igazgató helytörténeti igényességgel elmondott ünnepi beszédében külön is méltatta Lovász Dániel tsz-elnök két intézménynek adott erkölcsi és anyagi segítő közreműködését.

Lovász Dániel munkáját több állami és szövetkezeti kitüntetéssel ismerték el. A teljesség igénye nélkül néhány ezek közül: 1961: Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója; 1968: Munka érdemrend bronz fokozat; 1973: Társadalmi munkáért arany fokozat; 1975: Munka érdemrend ezüst fokozat; 1978: Kiváló Termelőszövetkezeti Munkáért - TOT. Nagy megtiszteltetés, élete egyik boldog pillanata volt, amikor Újszász város Pro Urbe díját átvehette. (A központi díjátadáskor kórházi kezelés alatt állt, így lakásán vette át az igen megtisztelő kitüntetést Molnár Péter polgármestertől és Bogárné Simon Klára önkormányzati képviselőtől.)

Tevékenységét, eredményeit felesége segítő közreműködésével érte el, aki 53 éven keresztül minden téren mellette állt.

Lovász Dániel emberi nagyságát az adja, hogy minden helyzetben ember tudott maradni. Erkölcsi nagysága abban rejlett, hogy tisztelte az embereket. Szakmai tudását egész életében az agrárszakmában kamatoztatta.

Élete, emléke közénk tartozik. Halálának 3. évfordulóján tisztelettel emlékezzünk rá.

Ígérjük, szép és eredményekben gazdag emlékét megőrizzük, megtartjuk a jövőnek.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára