Az ember létezése óta vágyik arra, hogy lélekben és fizikailag is erős legyen. Minduntalan próbára teszi az észjárását, ügyességét, fizikumát, erejét a vadászaton, a harcban, az életben maradás próbatételein is.

Gyermekkorunkban oly sokszor fitogtattuk erőnket a játékos birkózások alkalmával. Törekedtünk arra, hogy kis barátainkat, nagyobb testvéreinket, szüleinket, nagyszüleinket, felnőtteket az erőnkkel harcunkban két vállra fektetve győzelemre vigyük. A sport már ekkor elkezdődik életünkben.

„A sport megtanít becsületesen győzni vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít.”
(Ernest Hemingway)

A 60-as évek elején házunk udvarának egyik sarkában a kút mellett súlyemelő rúd, súlytárcsák sokasága volt lerakva. Megmozdítása, felemelése szenzáció volt számunkra! Ilyenkor gyerekzsivaj, sikerélményként örömrivalgás lakta be a nagykertet. Kezdetben testvéreim mellett a szomszédból a Kálózi fiúk: Gabi, Karcsi, Feri (Öcsi), a Csillag útról a Göblyös gyerekek, a Nap utcából Jakus Laci, az Iskola utcáról Fábián Feri, még a falu más részéről is idejártak az erősödni, edzeni vágyó suttyó fiúk. Sportegyesületté sohasem alakult a társaság.

A sport, aminek nincs kultusza Újszászon úgy, mint a labdarúgás, sakk, lábtoll, asztalitenisz vagy az atlétikai számok bármelyike, mégis létezik. Létezik a Vasút utcában! Ez a sport az erőemelés, más néven a fekve nyomás, amelyet Jakus István ma is űz.

Lakásukon kérdezgetem a már nem éppen fiatalnak számító sportolót.

– Hogyan indult el a sport karriered? Mi motivált a sportolásra?

– 1964. augusztus 21-én születtem. Húgomat és engem többnyire anyám nevelt fel. Ide jártunk a nagykerti iskolába. A sportolás már ott is érdekelt. Kőműves ipari tanuló koromban komolyabban, mint sporttal a birkózással kezdtem foglalkozni. Szolnokon a MÁV MTE Kötöttfogású Birkózó Szakosztályba jártam edzeni. Ott a fizikai erőnlét növelése és megtartása fontos volt. Itt Újszászon az Iskola utcában lakott Vágó Pál, aki akkor az erőemelést gyakorolta. A szakosztályi edzésen kívül még rádolgoztam itthon az irányításával súlyemeléssel – meséli.

Az erős emberek szeretik kifejteni képességeiket. Az akkoriban divatos sport a badybulding, azaz a testépítés jobban érdekelt. Megszerettem. Pali barátommal fáradhatatlanul edzettünk, miközben a testem, izmaim formálódtak, növekedtek, erősödtek. Tetszett ez nekem, de megjegyzem, nem a legkönnyebb sport!

– Látom, milyen széles a hátad, felkarod, combod! Mind izom?

– Igen, izom. 130 cm a mellszélesség, 50 cm-es bicepsz laza állapotban, 110 kg a testtömegem – mutatja méreteit, majd folytatja.

– Kezdetben Szolnokon a Kossuth út – Szapáry út kereszteződésében óvóhelynek mondott levegőtlen, ablaktalan pincében edzett a klubunk. Az akkor Újszászon élő Busi György edző Vágó Pál segítségével készített fel a fekvenyomás versenyekre. Az emlékezetes első versenyem 1982. október 16-án volt Mezőkeresztesen. Barátom motorral szállított oda. Nagyon átfáztam, meghűltek az izmaim, de hajtott a versenyláz. Másfél évig a szolnoki klubba jártam sportolni.

– Hol versenyeztél még? Merre jártál?

– Jó formában voltam. A versenyek követték egymást. Oda, ahol múltja volt a fekvenyomó sportnak, sok helyre eljutottam. Nyíregyháza, Szolnok, Budapest, Mezőtúr, Orosháza, Kisújszállás, Gyomaendrőd. – sorolja.– A katonaság ideje alatt Gödöllőn sem maradt el az edzés, – mondja, miközben a fotóalbumban a több száz versenyképeit forgatjuk, emléklapjait nézegetjük.

– Volt építve egy fix pad, ahol szabadidőmben kondíciómat szinten tarthattam, de verseny ebben az időszakban kimaradt – magyarázza.

– Katonaság után mi történt? Itt helyben nem tudtad folytatni a sportot?

– A sok évtizeden át focizó Kovács György segítségével kaptunk egy termet az Újszászi Vasutas Sport Klub foci pályaöltöző egy helyiségében. Öten laktuk be a termet. Vágó Pál, Jánosik Mihály, Szacskó Gábor, Juhász László és jómagam. Három évig folyamatosan edzettünk, de nem kívánatos személyek lettünk a mi sportágunkkal. Zajos volt, az alapzat sem volt valami erős, fürdési lehetőség sem volt mindig. Torzsalkodások alakultak ki, ami a felkészülésünket nem jó irányba terelte. A sportvezetés ezt az extrém sportot igazán nem szerette, kellően nem támogatta. Abbahagytuk. Súlyemeléssel próbálkoztam a Szolnoki MÁV-MTE szakosztályában körülbelül fél évig, majd a Mezőtúri Erőemelés Szakosztályhoz igazoltam.

– Mezőtúrról milyen emléked van?

– Sok, dobogós versenyeredményem van. Volt edzőm, Dr. Bíró István ma már főiskolai tanár. Szívesen emlékszem társaimra, Szabó Sándorra, ő jelenleg edzőterem tulajdonos, Bordács Imrére, aki elismert testépítő. 3 évig jártam saját költségemen Mezőtúrra. Sokba került a hobbym! l988-tól itthon a lakásunk egyik helyiségében alakítottam ki egy edzőtermet.

– Hogy néz ki egy ilyen terem? Mi van benne? — érdeklődöm, majd bevezet egy külön bejáratos helyiségbe.

– Ez fekvenyomó pad, ez 45 fokos pad, mell csigagép, hátgép, scott pad, láberősítő gép, (súllyal le-fel) expander rugók, T-rúd hátizom fejlesztéshez, súlyemelő rúd, súlyok 1 kg-tól 38 kg-os tárcsáig sokféle –mutogatja, ami számomra mind önkínzó eszköznek tűnnek.

– Mondasz egy jó és egy rossz emléket, ami a sportéleted alatt történt?

– A mezőtúri időszak mindenképpen pozitívan értékelhető. Sok jó eredményt értem el. 1988-ban (nemzetközi szaklapok is jegyzik ezt az eredményt) kategóriámban csúcseredményem fekve nyomásban 182,5 kg volt. Rossz emlékem az idén történt. 2014. február 28-án munkahelyi balesetem történt, ami miatt nem tudtam kellőképpen felkészülni a 2014. május 24-én Gyomaendrődön megszervezett Fekvenyomó Kupa Versenyre. Nagy vágyam volt, hogy 50 évesen a Masters 2 kategóriában csúcsot érjek el. Sajnos a jobb mellem izomhúzódása miatt csak II. helyezést értem el ami a baleset miatti edzéshiánynak tudható be.

– Hogyan zajlik le egy ilyen verseny? Mit kell tudni róla?

– A verseny három részből áll. Az erőemelés, azaz fekvenyomás, guggolás és felhúzás. A fekvenyomásnál a súlyzórudat hatalmas tárcsákkal megpakolják. Fekvőpadon aláfekszünk, majd mellkasunkra engedik. Ebből a helyzetből határozott mozdulattal, karunkkal kinyomjuk, megtartjuk. Guggolásnál a guggoló állványban álló helyzetben nyakunkba vesszük a kilók tömegét. Leereszkedünk vele, majd nyomjuk felfelé álló helyzetben addig, amíg újra ki nem egyenesedünk. A felhúzás az, amikor a súlyzóba belekapaszkodunk, szorítjuk, majd elszakítjuk a földtől, s felállunk vele. Tartjuk addig, amíg „kővé” nem meredünk. A versenyben ez a sorrend. Be kell mutatni a tudásunkat, megmérkőzni az ellenfeleinkkel, legyőzni a súlyok hatalmát. A kivitelezést is pontozza a versenybíró. Ebben a sportban a test minden izomzatára szükség van. Ezért is szeretem.

– Hogyan képzeled el a jövőt a sport területén?

– Sokat köszönhetek a családnak. Anyámnak, Jakus Istvánnénak hálás lehetek, hogy elfogadta ezt az életformát. Mellettem voltak Kovács Lászlóné Timi húgommal együtt. Segítettek, biztattak, drukkoltak. Köszönet István Sándor barátomnak (Abony), aki versenyekre való eljutásomhoz mindig segítséget adott, és köszönöm Vágó Pálnak is, aki bevezetett ebbe a szép és komoly erőket megmutató spotágba. Magányos farkasként élek itthon ebben a sportban. Úgy érzem, rám is érvényes a közmondás „senki nem lehet próféta a saját hazájában”. Edzéseimet folytatni fogom. Magamra számíthatok. Önfinanszírozással koromnak megfelelően kiírt versenyeken továbbra is részt szeretnék venni. Ma már számomra nem a győzelem a fontos, hanem a jellem fejlesztése és a gyakorlatok tökéletesítése – nyugtázza. Szívesen átadnám tapasztalataimat, ha valakinek megtetszik ez a sportág. Minden segítséget megadok indulásához, mint ahogy anno velem tették.

Közelgő kerek évfordulós születésnapja alkalmából mit is kívánhatnék a sportoló utcabeli fiúnak? Talán azt, hogy Isten éltesse sokáig erőben, egészségben!

Ajándékként e riport készítésével, és egy szép Váci Mihály versrészlettel köszöntöm.

„Nem elég a célt látni, járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! Elsőnek, elől indulni el!”

A magán és sportéletedben egyaránt további sikereket, kitartást, boldogító örömet kívánok.

Krassóiné Gyüre Rozália Margit

Jakus István a súly alatt

Jakus István