A Magyar Kultúra Napja nem tartozik a hivatalos, piros betűs ünnepek közé, de már hosszú évek óta egyre eredményesebben hívja fel a figyelmet azokra a tárgyi és szellemi értékekre, melyeket méltán érezhetünk magunkénak. A kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban, január 22-én fejezte be a Himnusz megírását, mely Magyarország nemzeti himnusza egyben. (Eredeti címe: Hymnus, a magyar nép zivataros századaiból) A Himnusz a költő legnagyobb hatású verse. 1989 óta január 22-én ünnepeljük A MAGYAR KULTÚRA NAPJÁT. E nap környékén nagyobb hangsúlyt kapnak a kulturális rendezvények. 

 

Google Photos

Fotó: Barta Imréné

 

Egy-egy program, esemény kapcsán sokan, sokféle módon próbálnak megmutatni, átadni valamit kulturális, művészeti életünk értékeiből. Sehol nincs olyan sok felszabadult és jókedvű, egymás felé nyitott ember együtt, mint a kulturális eseményeken. 

A kultúra nem egy elvont, megfoghatatlan fogalom, nem is egy eszmei, filozófiai kategória, sokkal inkább kézzelfogható, és ami talán a legfontosabb, egy közöttünk mozgó, pozitívan ható erő. Kézzelfogható, mert ott van a mindennapjainkban, halljuk, látjuk, érezzük, sőt, szinte vannak olyan pillanatok, amikor el is feledteti velünk a gondjainkat, és olyan élményt ad, amely hosszú időre meghatározó lehet a hétköznapokban. 

Újszászon színházi előadással emlékeztünk a Magyar Kultúra Napjára. Nagy érdeklődés előzte meg az előadást, száz darab jegy már elővételben elfogyott. Telt ház várta az esti produkciót. A Jászapáti Színjátszókör sokak számára ismerős, hiszen már szerepeltek Újszászon. A Hyppolit a lakáj, melyet előadtak, szintén ismerős sokak számára. Két filmes változata is ismert, de színpadi változatban is feldolgozták már. A szombati előadást Kökény Gábor rendezésében láttuk, aki a Zágon István színdarabjából és Nóti Károly film-forgatókönyvéből készült vígjátékot dolgozta fel amatőr színtársulata számára. 

Az 1931-es változathoz visszanyúló előadás ma is aktuális kérdéseket feszegetett, hiszen napjainkig érdekli a drámaírókat, hogy hol is lóg ki a lóláb a hazugságok alól. A jó modor és a kifinomult ízlés temetésén is részt vehetne a főszereplő Schneider család, akik anyagi felkapaszkodásának szemtanúi és elszenvedői lehettünk. A pénztárca megvastagodása azonban nem jelent automatikus szellemi és értékrendbeli gazdagodást, marad a külcsín és a látszat fenntartása, amely számtalan humoros szituációt eredményez a darabban. Az este hangulatát nemcsak a frappáns, már-már szállóigévé vált szövegek adták, hanem Eisemann Mihály dalai, melyeket Balogh József zongoraművész kísért. 

Az amatőr színészekkel előadott darab nagy sikert aratott az újszászi közönség körében, melyet felállva köszönt meg a Jászapáti Színjátszókör tagjainak. Gratulálunk a színjátszókörnek, köszönjük a fergeteges előadást! 

Barta Imréné 

 

Újszász 2016©