Müller István Újszászon született 1922. március 8-án, és türelemmel viselt, hosszú betegség után Szolnokon hunyt el 1990. december 22-én. Szülei: id. Müller István, Nagykárolyban (ma: Carei, romániai város, 1919-ig Szatmár vármegye székhelye volt) született 1893-ban, és 1934-ben Újszászon távozott az élők sorából. Céh által kiadott mesterlevéllel a zsebében, szabólegényként Újszászon kötött ki, és Dóka Margittal kötött házasságot. (Dóka Margit Újszászon született 1893-ban, és Budapesten hunyt el 1975-ben.) A frigyből három gyermek született: Margit (1920), István (1922) és Erzsébet (1924).

Ifjú Müller István szinte egész életét Újszászon töltötte. Majd minden tevékenysége a településhez kapcsolódott. Az elemi iskola után Budapesten szabóinas volt, majd mesterlevelet szerzett. O sem kerülhette el a második világháborút, mint sokan mások. 1944-ben Kecskemétre kapott behívóparancsot. A katonai kiképzése még be sem fejeződött, amikor Ausztriában angol fogságba esett. Onnan 1946-ban térhetett haza. 1945-ben kötött házasságot az osztrák származású Vierhauser Gertrúddal, aki 1926. október 14-én született, és Újszászon hunyt el 1964-ben. (Bizonyára még jó néhányan élünk, akik Müllerné Vierhauser Gertrúd pénztárosnál váltottuk meg hétvégeken mozijegyünket!)

Müller Istvánnak Vierhauser Gertrúddal kötött házasságából három gyermeke született: Margit (1947), István (1949) és János (1961). Nyolc unokája és hat dédunokája van. (Margit Karcagon, István Szolnokon, János Beleznán él!). Istvánnak ezúttal is megköszönöm édesapjáról, a Müller családról adott kiegészítő információit.

Müller István két évig élt özvegyen, majd 1966-ban Lukács Rozáliával kötött házasságot. 24 évet éltek együtt. Lukács Rozália özvegyen, 1999-ben hunyt el.

Akik Müller Istvánt ismerték, tudják, egész életében a szerénység, az őszinteség, az egymás iránti szeretet, megbecsülés jellemezte. Újszász ismert és elismert közéleti személyisége volt. Több társadalmi megbízatást, tisztséget viselt. Tagja volt a Községi Tanács testületének. Eredményes népképviseleti munkáját figyelembe véve az 1960-as évek derekán, a Szolnok Járási Tanács tagjaként, a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnökévé választották. Munkásságának kiemelkedő tevékenysége volt, amikor Egyed Ferenccel az élen, 10 fővel, 1951. augusztus 20-án megalakították az Újszászi Vegyes Kisipari Termelőszövetkezetet. A szövetkezet kezdeti tevékenységi köre: cipész, asztalos, fodrász és szabó szakmákra terjedt ki. Főleg lakossági szolgáltatásokat végeztek. Az első időszakban Egyed Ferenc volt az elnök. Ekkor Müller István szabóként dolgozott. 1954-ben választotta a tagság elnöknek. Húsz éven keresztül irányította a szövetkezetet. 1959 márciusában jött létre az építőipari részleg. 1960-ban költöztek a Hunyadi út 5. szám alatt levő épületbe. A Bajcsy-Zsilinszky úton szolgáltatóházat építettek. Itt kapott helyet a fodrászat és a varroda. 1965-ben műszerész részleg alakult. 1967-ben vasipari részleget, 1972-től tekercselő üzemet hoztak létre. Müller István következetes, hozzáértő, áldozatos munkáját dicséri, hogy a kis létszámú Vegyesipari Szövetkezet évről évre izmosodott, gyarapodott. A település jelentős termelő üzemévé vált, nemcsak lakossági szolgáltatásban jeleskedett, munkaerő foglalkoztatásban is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Az általa lerakott alapokra építve, 1991-től kereskedelmi tevékenységet is folytat a szövetkezet (József Attila úti telephely). A KTSZ elnevezése 1992-ben "Újszászi Vegyesipari Szövetkezet" lett. Ma már a Vegyesipari Szövetkezet tevékenységi körébe tartozik: a fémszerkezetgyártás, a hegesztett gépalkatrészek, az ipari fémszerkezet- és épületszerkezet, illetve egyéb ipari fémszerkezetgyártás.

Müller István egészsége 1975-ben megromlott, rokkantnyugdíjas lett. Nyugdíjasként is élő, napi kapcsolatot tartott volt munkatársaival, ha egészsége engedte. Szerette, erkölcsileg, anyagilag segítette a helyi sportmozgalmat, az önkéntes tűzoltóságot, hódolt a horgászatnak. (Édesapja tagja volt az 1924-ben alakult Újszászi Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek. Bizonyára az is közrejátszott az önkéntes tűzoltóság iránti elkötelezettségében!) Eredményes munkásságát elismerték.

Több esetben részesült erkölcsi, anyagi elismerésben. Két alkalommal elnyerte a "Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója" kitüntetést is.

Müller István Újszász lakosságának érdekeit haláláig példaértékűen képviselte. Aktív, alkotó tevékenysége megérdemli, hogy emlékezzünk, és az utókort emlékeztessük személyiségére.

Tarcsa István, egykori munkatársa, "In memoriam" Müller István kegyeleti megemlékezéséről írt (Újszászi Híradó I. évfolyam 2. szám - 1991. február) méltató sorait találóan, ekképpen fejezte be: ". élve marad emléke, a társadalom javára végzett munkája." Müller István arcképvázlatának befejezéseként ennél kifejezőbb, méltóbb szavakat aligha találtam volna.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

A három jóbarát Élő Elemér, Müller István, Kálló Gábor

A Müller család 1964-ben