Google Photos

Fotó: Fehér János

Molnár Illés megemlékezésével és egyperces gyászszünettel kezdődött a Rákóczifalva elleni mérkőzésünk. A júliusban elhunyt polgármesterünk, Molnár Péter emléke előtt tisztelegtek a csapatok. A fia, Attila által elvégzett kezdőrúgás után, csapatkapitányunk, Kovács György egy, a játékosok aláírásával ellátott labdát adott át neki. Bár nem tartozik kedvenc ellenfeleink közé a falvai csapat, - az előző szezonban mindkétszer megvertek minket –, ezen a napon nem is tudtunk mást elképzelni, csakis a győzelmet. Borongós, szomorú időben, kissé álmosan kezdtünk, nehezen pörögtünk fel, de szerencsére a vendégek sem diktáltak valami „gyilkos” iramot. Ahogy telt az idő, egyre jobban belelendültünk, sokkal kezdeményezőbbek voltunk és sok veszélyes támadást vezettünk. Ennek eredményeként a 35. percben Kovács Tamás révén megszereztük a vezetést. Mégis maradhatott hiányérzetünk, ugyanis a ziccerek alapján már az első 45 percben lezárhattuk volna a mérkőzést. A folytatásban egyértelműen az volt a cél, hogy minél hamarabb megszerezzük a második gólunkat. Erre bő negyed órát kellett várni. Ekkor Pongrácz Martin vette be a rákóczifalvaiak kapuját. Megnyugtató előnyünk tudatában, olykor túlságosan is megnyugodtunk, amely egy-egy kisebb könnyelműségben mutatkozott meg. De szerencsére ezen a napon ez is „belefért” a kapunkra nem sok veszélyt jelentő vendégek ellen. A 84. percben tovább növeltük előnyünket, miután a nem sokkal előtte pályára lépő új igazolásunk, Baksa Máté megszerezte első újszászi gólját. Ezzel kialakult a 3-0-ás végeredmény, amely a játék képe és a helyzetek alapján akár nagyobb különbségű is lehetett volna. A következő fordulóban sokkal nehezebb feladat vár ránk Törökszentmiklóson.

Szurmai Tibor