• nemzetközi

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Nemzetközi hírek

Publikálva: 2021. február 15. (hétfő) 16:03

Találat: 343

A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége idén is megrendezte a magyar iskolába járó bákó megyei csángó gyermekek népdalvetélkedőjét.

A versenyen megosztott első díjban részesült Gyúr Gabriella Trunkról, aki jelenleg Csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium tanulója.

51. sorszám alatti énekét 2:20:50-től hallhatjuk.

Érdemes azonban az összes fellépőt énekét meghallgatni. A moldvai gyermekek idén is szebbnél-szebb népdalokat küldtek el nekünk.

https://fb.watch/3Gb_BJvCef/

• pályázat
• Csíkcsicsó
• testvérváros

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Nemzetközi hírek

Publikálva: 2019. szeptember 10. (kedd) 11:15

Találat: 281

2019. szeptember 2. és 2019. szeptember 5. között a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt által támogatott, TTP-KP-1-2019/1-000391 számú, „Élő hagyományok” című projekt keretében, Újszász Városi Önkormányzata utazást szervezett testvértelepülésére, Csíkcsicsóra.

Az utazás résztvevőit fele-fele arányban az újszászi általános iskola 3.- 7. osztályos tanulói (két kísérő tanárra), valamint olyan újszászi nyugdíjasok alkották, akik Erdélyt nem ismerik, és még nem jártak ott. Az 1. nap utazással telt. Az utazás közben a résztvevők megismerték Erdélyt, és a megállókon (Székelyudvarhely, Királyhágó) történelmi összefüggéseket tanultak. A 2. napon a csoport két részre oszlott. A fiatalok néptánc-oktatáson vettek részt, ahol felcsíki táncokat tanultak a helyi fiataloktól. Csíkcsicsón honismereti játékot játszottak a helyiekkel. A csíkcsicsói Kájoni János Általános Iskola diákjaival 3-4 fős vegyes csoportokat alkottak, majd elindultak a faluban és előre meghatározott célokat kellett teljesíteniük, pl.: kérj valakitől 1 liter tejet, fotózz le valahol egy szövőszéket, vagy számold meg valakinél a juhokat, stb. A foglalkozás közben így nem csak a települést, de az ott élő embereket is megismerhették. A felnőtt csapat eközben autóbusszal kirándult Csíksomlyóra, valamint Gyimesbükkre. Helyi idegenvezetők (Csíksomlyón Antal Imre tanár úr, Gyimesbükkön Deáky András tanár úr) vezetésével megismerhették a Csíki medence, a Székelység, Csíksomlyó, a Gyimes és a gyimesvölgyi csángók történelmét, és mindennapjait. A székelyek és a gyimesi csángók mindennapi harca magyarságuk megőrzésért mélyen megérintette és meghatotta a résztvevőket Többen megdöbbentek azon, hogy mennyire eltér a valóság az eddig megtanult vagy valósnak hitt ismereteiktől. A nap zárásaként megtekintették az ezeréves magyar határt, valamint a Rákóczi várat. Este a szálláson egy érdekes honismereti játék keretében Nagy Magyarország térképén be kellett jelölni Újszászt, Szolnokot, valamint utunk eddigi állomásait: Királyhágót, Marosludast, Székelyudvarhelyet, Farkaslakát, Csíkszeredát és Gyimesbükköt. Sokan ekkor döbbentek rá, milyen nagy utat is tettünk meg valójában és milyen hatalmas veszteséget is jelentett Trianon. A 3. napon a fiatal néptáncosok és a felnőtt csoport együttesen kirándultak busszal. Madéfalván, az osztrák hadsereg által elkövetett mészárlás emlékművét tekintették meg, ahol a helyi idegenvezető Péter László a madéfalvi mészárlásról és érintőlegesen a székelyek meneküléséről és a moldvai csángók helyzetéről mesélt. Csíkrákoson a göröcsfalvi templomot személyesen Császár Attila polgármester úr mutatta meg a csoportnak. Ezután Gyergyószentmiklós felé vették az irányt és a belváros híresebb építészeti örökségeit nézték meg, majd szakavatott túravezetővel a Békás szorost és a Gyilkos tó szépségeit csodálhatták meg. Kora délután érkezett vissza a csoport Csíkcsicsóba, ahol a fiatalokra néptánc-próba, az idősebbekre szabad program várt. Így mindenki kedvére vásárolhatott, sziesztázhatott, felkészülve az esti mulatságra. Este 18 órától a helyi kultúrház nagytermében közös vacsora várta a csoportot a székely hagyományőrzőkkel. A vacsorát műsor előzte meg, melynek keretein belül az újszászi és csíkcsicsói fiatalok közösen begyakorolt felcsíki táncokból álló műsora aratta a legnagyobb sikert. A vacsorát követő táncház és nótaest késő éjszakába nyúlt. A negyedik nap reggelén könnyek között búcsúztak helyi vendéglátóiktól és a hazafelé vezető úton egy korondi megállót követően, végig beszélgetve és az élményeiket ecsetelve érkeztek haza Újszászra. A projekt eredményeként új barátságok, emberi kapcsolatok alakultak ki, erősödött az utazók nemzeti öntudata, és maradandó pozitív élményeket is szereztek a résztvevők.

Fotó: Fehér János

Makainé Zérczi Zsuzsanna intézményvezető-helyettes beszámolója a kirándulásról:

„Igen, elérkezett a szeptember, becsengettek, és másodikán hétfőn közel 350 diák újra belakta az iskolát. Nem úgy az a 18 kiváltságos nebuló, akik szeptember 2-án nem az iskolába vették az útirányt, hanem Újszász Város Önkormányzatának és Dobozi Róbert polgármesternek köszönhetően Erdélybe indultak kísérő nevelőikkel és a nyugdíjas vasutasokból álló delegációval. A TTP-KP-1-2019/1-000391 azonosító számú „Élő hagyományok” c. pályázatnak köszönhetően volt lehetőségünk arra, hogy ellátogassunk Csíkcsicsóra. A gyermek csapat utazásának célja az ottani diákokkal való kapcsolatépítés, erősítés, illetve egy tánctáborban vettek részt gyermekeink, ahol felcsíki táncokat tanulhattak. Korán keltünk, korán indultunk, és nagyon sokat utaztunk. Hosszabb-rövidebb meg állókat beiktatva végül is az esti órákban megérkeztünk Csíkcsicsóra, ahol a diákcsapat szállása volt. Másnap ellátogattunk a csíkcsicsói általános iskolába, ahol már vártak ránk az ottani diákok és pedagógusok Holló Edit igazgató asszony vezetésével. Mint azt meg tudtuk, náluk még vakáció volt ekkor, mert a tanítás csak szeptember 9-én kezdődött, így különösen hálásak voltunk azért, hogy a vakáció utolsó napjainak egyikét velünk töltötték. A nap a csicsói gyerekekkel az ismerkedésről szólt, és a barátkozás jegyében telt. A helyi pedagógusok nagyszerű vetélkedőket állítottak össze, amelyek keretében a gyermekek jobban megismerhették egymást, illetve egy nagyon különleges és izgalmas feladat jóvoltából megismerhették gyermekeink a település látnivalóit, szokásait. Délután került sor a táncházra, és elmondhatom, hogy az újszászi gyerekek profikhoz illő módon sajátították el néhány óra alatt a bemutatott felcsíki táncokat.

A szerdai nap a kirándulásé volt. Közösen az újszászi delegációval kiránduláson vettünk részt a Békás-szorosnál és a Gyilkos-tónál. Meseszép helyeken jártunk, csodálatos élményekben volt részünk, és az esti összegzés alkalmával megállapítottuk a gyermekekkel, hogy kár lett volna ezektől az élményektől megfosztani magunkat. Ám ezzel nem ért véget a napunk. Este, a búcsúest keretében mutatták be a helyi és újszászi gyermekek a tanult táncokat a vendégeknek. Gyönyörű néptánc ruháikban, profikhoz illő tánctudásukkal elbűvölték a közönséget, hatalmas tapsot kaptak. A produkcióhoz és az est hátralévő részében a mulatsághoz is az Antal Banda szolgáltatta az élő zenét. Igen fárasztó napot zártunk ezzel a programmal, és sajnos készülnünk kellett a másnapi hazautazásra. Pénteken kora reggel aztán elindultunk haza. Hosszú és fárasztó út volt, de a polgármester folyamatosan mesélt nekünk Erdélyről, azokról a városokról, amelyeken éppen áthaladtunk, vagy a környék természeti kincseiről. Este fáradtan, kimerülten, de boldogan és élményekkel teli érkeztünk meg Újszászra. A leg szomorúbb az volt, hogy tudtuk, hogy most már nekünk is tényleg véget ért a vakáció, mert másnap már mindannyiunkat várta az iskola. Kedves Polgármester Úr! Köszönjük a meghívást, a lehetőséget, a számtalan élményt, amelyekkel gazdagabbak lettünk. Köszönjük a csíkcsicsói Polgármesteri Hivatalnak és általános iskolának a szívélyes fogadtatást, a ránk szánt idejüket és a finom ételeket. Várjuk őket vissza nagy-nagy szeretettel az általános iskola delegációjának nevében: Makainé Zérczi Zsuzsa intézményvezető-helyettes”

• nemzetközi
• Lengyelország

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Nemzetközi hírek

Publikálva: 2017. január 16. (hétfő) 12:32

Találat: 1133

Megjelent Bali István Lengyel-magyar kapcsolatok Jász-Nagykun-Szolnok megyében című Lengyel, Magyar két jóbarát együtt harcol s issza borát alcímű könyve. Az igényes kivitelű, 390 oldalas 700 fotóval illusztrált magyar és lengyel nyelven kiadott könyvben a 310.oldaltól a 319. oldalig Krzysztof Madej és Patrycja Krupka Lengyel-magyar testvérkapcsolatok a gyakorlatban, Kaló Istvánné Almafák Lengyelországban és Fehér János Testvérvárosi barátsággal kezdődött és európai sportkapcsolattá fejlődött című írásai olvashatóak az Újszász és Gmína Debica közötti tartalmas együttműködésről.

Google Photos

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Nemzetközi hírek

Publikálva: 2014. július 11. (péntek) 11:36

Találat: 1515

Tisztelt Támogatóink, Barátaink!

Jelentős dátum volt június tizennegyedike a település életében, hiszen ezen a napon rendeztük meg a II. Trunki Néptánc és Hujjogató Találkozót. Egy cca. 1900 lelkes kis halászfalu, melyből 600-700 ember folyamatosan külföldön dolgozik, ezen a napon vendégül láthatott közel 250 fellépő táncost és majdnem 100 meghívott vendéget, kiknek jó részét családoknál szállásoltuk el, ezzel is erősítve a személyes kapcsolatok, barátságok kialakulását.

Képtár

„Akik nálam ültek, azoknak olyan pálinkájuk volt, hogy még a nevét sem ismerem!” – áradozott egyik szállásadónk hétfőn lelkesen, s ennyiből is kitetszik, hogy az érzékszervi hatások bizony erősítik, esetenként felülírhatják egymást. Egy olyan településen, ahol pár éve még senki nem akart megszólalni magyarul, s ahol közeledtünkre román nyelvre váltottak az utcán beszélgető asszonyok, csak a barátság és a bizalom képes magyar szavakat csalni az ajkakra. Még az évek múltával is újra meg újra rácsodálkozom, hogy Trunkon 30 év felett mindenki, de szó szerint mindenki érti és gyönyörűen beszéli az ősi szöszögő déli csángó dialektust – azonban azt csak egy bizalmi körön belül kerülő, baráti fülek számára tartogatják. Ezért lehetséges az, hogy egy év itt-tartózkodás után is meg lehet győződve valaki arról, hogy Trunkon csak románul értenek és beszélnek az emberek, de egy délutáni ismeretség, s két pohár pálinka után akár remekül meg lehet vitatni a világ dolgait – természetesen magyarul.

A néptánc-találkozó ötlete tavaly merült fel bennünk. Szerettünk volna egy állandó, településünkhöz kötődő hagyományteremtő rendezvényt létrehozni, melyen a tanév lezárása előtti héten, kötetlen módon mulathatják ki magukat a tanárok, s diákok egyaránt. A találkozó remek lehetőséget biztosít az ifjúság számára saját népi kultúrájának megismerésére, és egyben más moldvai települések népviseletének, tánc és hujjogató hagyományainak befogadására, megtanulására. Az idén ennek szellemében felnőtt csapatok jelentkezését is vártuk a helyszínekről.

Képtár

Végül 13 moldvai településről összesen 18 hagyományőrző csapat mutatta meg tudását – ezerszer köszönet érte a felkészítő tanároknak! – Gajdár, Lujzikalagor, Magyarfalu, Somoska, Pusztina, Csíkszeredai CSB, Dumbravény, Külsőrekecsin, Tyúkszer, Pokolpatak, Buda, Forrófalva és Trunk táncosai léptek színpadra. A moldvai fellépők műsorát színesítette három Magyarországról érkezett tánccsoport (Liliom – Újszász, Cuháré – Szolnok, Tallinka – Szolnok), és a székelyföldi Csíkcsicsói Vadvirágok előadása. A trunki fellépő vézék (fiatal lányok) produkciójának igazi különlegességét az adta, hogy a felkészítő tanáruk, Farkas Attila a települést járva öreg néniktől gyűjtött hujjogatásokból készítette fel tanítványait. Megtisztelte rendezvényünket Anton Şiler, a település polgármestere, ki pár szóval méltatta a néphagyományok ápolásával szembeni elkötelezettségünket, és jövőbeli támogatásáról biztosította a kezdeményezést.

A fellépések és a közösen elfogyasztott ebéd előtt Szász Csilla vezetésével kézműves foglalkozások kötötték le a gyermekek figyelmét az iskolaudvaron, valamint Viktori néni budai hagyományőrző vezetésével kétszer hujjogatás oktató órát, és Bácsi István vezetésével kétszer furulya-órát is tartottunk, ahol alkalmanként 10-15 gyermek tanulhatta meg a hujjogtatás /furulyázás alapjait. Az iskola melletti tornateremben mindezek mellett Nagy Péter (a Cuháré táncegyüttes művészeti vezetője) jászsági táncokra oktatta az érdeklődőket, majd Gyurka Valentin külsőrekecsini tanító két csoportnak is moldvai táncokat tanított az egybegyűltek nagy örömére.

A fellépőket, meghívott vendégeinket, valamint a segítőket hangulatos vacsora várta a művelődési ház melletti kerthelyiségben, ahonnan zenekar kísérte át az egybegyűlteket a település központjában található szabadtéri színpadig, a gálaműsor helyszínére.

Képtár

Az egy órás gálaműsort a trunki asszonyok csoportja nyitotta meg, akiket a szolnoki Cuháré követett, majd a külsőrekecsini hagyományőrzők léptek színpadra. A műsort az újszászi Liliom táncosainak produkciója zárta. Nehéz feladatnak tűnt magyarországi néptánccal lezárni egy moldvai hagyományőrző rendezvényt, de az Újszász és Trunk között tavaly kialakult kulturális és baráti kapcsolat szerencsére átsegített bennünket ezen az akadályon. Kérésemre az újszászi táncosok fellépésük lejárta után fennmaradtak a színpadon, s miközben a lenti zenekar moldvai muzsikába fogott, a trunkiak és külsőrekecsiniek visszafutottak a színpadra, és fergeteges közös tánccal zárták le a gálaműsort – egyben nyitották meg a hajnalig tartó táncházat. A gálaműsor lezárásáról és a közös táncról készült videó elérhető az interneten:

„Ezek a magyarok olyan szépek voltak, és mégsem kevélyek”– mondta egy trunki néne vasárnap este, miután ismét elcsendesedett a település. Hétfőn biztos ami biztos, még „megjártam” minden ismerőst a faluban, lássuk milyen véleményeket hallok, hiszen a vasárnapi mise után jól meg lehetett (és kellett is) tanácskozni az előző napi eseményeket. Én csupán egyetlen olyan embert találtam, aki azonnal ne dicsérte volna minden elképzelhető módon a szombat esti eseményeket. Ez az illető a helyi bisztró előtt üldögélt a padon, s miközben pakoltunk ki a művelődési ház konyhájából, a következőket kérdezte tőlünk: „Osztán minek táncoltak itt annyira a magyarok?” „Mert jól érezték magukat” válaszoltuk neki, s ő megtörve a logikus magyarázat súlya alatt, végül ránk emelte poharát.

Köszönjük a támogatást és a bíztatást minden fellépőnek, az őket felkészítő tanároknak, és a település minden lakójának, aki segített lebonyolítani a rendezvényt.

Köszönjük azoknak a barátainknak, akik a többieknél nagyobb részt vállalva tevékenyen részt vettek a szervezésben is: Szász Csillának a kézműves foglalkozásokért és remek ötletekért, Néne Viktorinak a hujjogatás oktatásáért, Bácsi Istvánnak a furulya, és Gyurka Valentinnek a moldvai táncok oktatásáért.

Köszönöm a támogatást és a részvételt a magyarországi és erdélyi táncosoknak, valamint Újszász város alpolgármester-asszonyának, Kalóné Erzsikének a hathatós segítséget és a sok biztatást.

Köszönöm a Romániai Magyar Pedagógus Szövetségnek és Márton Attilának, az oktatási program moldvai koordinátorának segítségét, akik a délelőtti rendezvények iskolában történő megrendezését lehetővé tették, és a kézműves foglalkozás anyagai mellett a fellépők utaztatását is biztosították.

Köszönöm a trunki hagyományőrző csoport vezetőinek, Szőcs Lajos Leventének és Szőcs Vikinek azt az áldozatos munkát, amivel a táncosokat felkészítették, és a vendégek elszállásolásán kívül az étkeztetésekben, hangosításban, helyi kapcsolattartásban és ezer apróságban kézen fogva vezettek. Nélkülük a rendezvény biztosan nem jöhetett volna létre.

Köszönettel tartozunk még Sándor Ferencnek és feleségének Andreának, a Szeres népzenei együttesnek és mindenki másnak, akit a felsorolásból kifelejtettem, de tettel, gondolattal, vagy szóval elősegítették a rendezvény létrejöttét, illetve bátorítottak bennünket a folytatásra.

A II. Trunki Néptánc és Hujjogató találkozó összes kép- és hanganyaga elérhető a trunki oktatási program google+ oldalán,

Trunk, Moldva, 2014. június 16.

Dobozi Róbert
trunki falugazda

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Nemzetközi hírek

Publikálva: 2014. július 05. (szombat) 01:00

Találat: 3106

Vannak közöttünk emberek, akik teszik a dolgukat, nem is akárhogy, miközben nagy dolgokat visznek véghez. Lelkesedésükkel magukkal ragadnak másokat, és őket is elkötelezetté teszik. Szerénységük nem engedi a magamutogatást, a tömjénezést.

Miről és kiről is van szó? Kevesen tudják a szűk környezetén túl, hogy a Moldvában lévő csángó település, Trunk falugazdája újszászi, aki nem más, mint Dobozi Róbert.

Megbeszélés. Jobbra Dobozi Róbert trunki falugazda

Mit is jelenet a falugazda egy csángó településen? A falugazda hálózat a Keresztszülők a Moldvai Csángó magyarokért Egyesület keretein belül jött létre. A falugazda összekötő kapocs a helyi magyar tanító, a csángó gyermekek és azok között a keresztszülők között, akiknek a keresztgyermeke a faluban él. Felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújt a moldvai magyar oktatás minden résztvevőjének. Ismeri a település iskolájának, tanárainak helyzetét, ha segítségre van szükség, tájékoztatni, mozgósítani tudja a keresztszülőket és más segítőket.

Ezt és ennél többet tesz Robi, hisz Újszászon is találkoztunk már csángó gyermekekkel és tanítóikkal. Táboroztatni és kirándulni vitte őket a Balatonra, vendégül látta őket, és a csángó gyermekek két éve csodálatos karácsonyi műsort adtak a művelődési házban.

És mi újszásziak hogyan is lettünk elkötelezett segítői és szervezői, hogy immár második évben szervezték meg a moldvai magyar oktatásban részt vevő csángó települések magyarul tanuló gyermekei és a felnőttek részére egyaránt a néptánc és hujjogató fesztivált. Azzal a nemes céllal, hogy az utolsó percekben, a még fellelhető hagyományok átöröklődjenek, vagy legalábbis gyűjtésre, rögzítésre kerüljenek.

Három évvel ezelőtt szervezésemben Kézdivásárhely és környékére utazott egy nagyobb létszámú csoport. Ekkor kért meg Robi, hogy gyűjtsünk ajándékokat a moldvai magyar oktatás megsegítésére, füzeteket, írószereket, táskákat, társasjátékokat, és ezt vigyük el Gyimesbükkre, az ottani árvaházba, akiknek ugyancsak segítségre van szükségük tartós élelmiszer és tisztítószer formájában. Ugyanis Robi másik nemes karitatív munkája, hogy az ezeréves határ tőszomszédságában lévő árvaházat évek óta patronálja. Segítségével tudták saját önfenntartó gazdaságukat kialakítani. Az árvaház vezetői vállalták, hogy a tanszereket eljuttatják Trunkra.

És mi segítettünk, bár emiatt több száz kilométeres kitérőt kellett tennünk, és azóta minden évben meglátogatjuk az árvaházat, és visszük azokat az adományokat, amelyek az otthon mindennapjaihoz nagy segítséget nyújtanak. Ebben az évben például annyi festéket vittünk a kiránduláson résztvevők adományaként, hogy az egész árvaházat és az újonnan épített kerítést ki és le tudják festeni. És visszük azóta is évente a csángó magyar oktatáshoz a tanszereket is.

Tavaly már aktív segítők voltunk az említett néptánc fesztivál megszervezésében, és ekkor már részt is vettünk rajta, Liliom néptánccsoportunk fel is lépett ezen a fesztiválon.

Ezen előzmény után érkezett meg 2014, amikor is Robi elhatározta, hogy a moldvai magyar tanárokkal és lelkes csángó és újszászi segítőkkel újból megrendezik a moldvai csángó néptánc és hujjogató fesztivált. (A táncoló csángók tánc közben verses rigmusokat hujjogatnak).

A rendezvény résztvevői voltak a csíkcsicsói Vadvirág – akiket Moldvába menet magunkkal vittünk –, az újszászi Liliom, a Kisliliom, a szolnoki Cuháré és a Tallinka táncosai. A fiatalok amellett, hogy az autentikus moldvai táncokkal, hagyományokkal ismerkedhettek és a moldvai gyermekeknek a jászsági táncokat taníthatták, fergeteges gálaműsort adtak elő hatalmas sikerrel, szűnni nem akaró tapssal. Hazafelé menet ezt a műsort megismételték a csikcsicsói falunapokon is, ahol a csicsói polgármester az újszásziak ajándékaként köszönte meg műsorukat.

Kik is a csángók?

Tágabb értelemben moldvai csángóknak nevezik a Kelet-Kárpátoktól a Szeret folyó völgyéig terjedő területen élő magyar anyanyelvű katolikus vallású népességet.

A mai Moldva – ezen belül a Szeret folyó – a történelmi Etelköz nyugati határa, őseink szállásterülete közvetlenül a honfoglalást megelőzően.

A honfoglalás során hátrahagyott határőrző magyarság alkotja a jelenlegi moldvai csángóság legősibb, legmélyebb rétegét. Az ott élők között még van, aki meg tudja mutatni a jelződombok hálózatát, amelyeken régen lármafák, jelzőtüzek máglyái álltak. Ezekkel lármázva, azokat meggyújtva jelezték évszázadokon át a Kelet felől közeledő veszélyt, életük árán vigyázva a Kárpátokon túl élőket. A moldvai csángók égtájanként, ezen belül településenként, eltérő eredet- ezzel együtt némileg eltérő, színes kultúrát őriznek.

A Moldvában több ezer éve jelen lévő magyar alaprétegre települtek rá a történelem során a Kárpát medencéből több hullámban ki- és visszarajzó telepesek, menekültek. Legnagyobb áttelepülés a Madéfalvi veszedelem után következett be, amikor a Mária-Terézia katonái által 1764-ben elkövetett Siculicidium, székelygyilkosságok után tömegével kerekedtek fel Moldva felé az ősi szabadságjogaikban korlátozott, megcsúfolt és elárult székelyek.

A moldvai csángók sorsa a megaláztatás, az üldöztetés emberemlékezet óta. Nehezen nyílnak meg, s ha nem jól szólunk hozzájuk, azonnal bezáródnak. Nemzetünk egyetlen Kárpátokon túl élő népcsoportja fél az új csalódásoktól és attól, hogy ismét megfeledkezünk róla – mint annyiszor a történelem folyamán. Ahogy a csángó himnusz soraival énekelik.

Halljuk, áll még Magyarország,
Úristenünk te is megáldd!
Hogy rajtunk könyörüljenek,
Elveszni ne engedjenek.

Mert mi is, magyarok vagyunk,
Még Ázsiából szakadtunk,
Úristen, sorsunkon segíts,
Csángó magyart el ne veszítsd.

A csángók sorsát nehezítette, hogy az évszázadok ortodox hittérítési kísérlete ellenére katolikusok maradtak, a miséket viszont csak román nyelven hallhatják.

A trunki csángókkal beszélgetve elmondták, hogy a papok az ördög nyelvének hívták a magyar szót. Az iskolában ugyancsak üldözték, büntették, aki magyarul beszélt. Mindezek és más nehezítő körülmény eredményeként az idősek még beszélik a középkori állapotú, a nyelvújítás kora előtti magyar nyelvet, a középkorúak viszont kevesen beszélik, a gyermekek sajnos egyáltalán nem.

Mindezek után Trunkon óriási élmény volt szóba elegyedni az idősebb emberekkel, akik szavait, kifejezéseit még magunknak is fordítani kellett. Az az érzés fogott el bennünket, mintha a történelemben évszázadokat mentünk volna vissza.

Ízelítőül Lakatos Demeter, csángó költő versének sorai:

„Nem felejtem el szoha zen
Apómot,
Kisike dét voltam, nekem
Mit mondott:
Ott vagyand a mük országunk,
Tudd meg júl,
Ott hul a nop minden öszte
Leszentül.”

Végtelen tiszteletet érdemelnek azok az emberek, akik Moldvában a magyar nyelv, a csángó nyelv fennmaradásáért küzdenek, a magyartanároknak, akik többnyire mostoha körülmények között élnek és tanítanak, azoknak a csángó embereknek, akik segítik ezt az oktatást, a keresztszülőknek, a falugondnokoknak.

Újszász Város Napjára Molnár Péter polgármester meghívását tolmácsolva meghívást kaptak a trunki hagyományőrzők, hogy városunk lakóinak is mutassák meg ősi tudásukat, hagyományaikat, a moldvai táncokat. Remélem, többünk anyagi támogatásával sikerül Újszászra utazniuk. Sokan várjuk őket.

Kaló Istvánné

Csángó gyerekek

Táncház

Táncház

Táncház