Várostörténeti múzeum

Újszász köztiszteletben álló Szakmai-díjas háziorvosával, sokoldalú közéleti személyiségével, a Doktornővel, több mint félévszázada ismerjük egymást. Megkülönböztetett figyelemmel kísértem orvoslásán túl sokirányú, ki tudja mennyi területen kifejtett színes, eredményes közéleti tevékenységét.

A beszélgetést megelőzően kíváncsiságom nem hagyott nyugton, hogy vajon az 1800-as évek végétől számítva, Újszászon működő orvosok közül kinek volt leghosszabb szolgálati ideje. Nos: dr. Perényi Dezső 23, dr. Kossúth László 24, dr. Mazúr Gyula és dr. Csiszér Miklós egyaránt 29-29, dr. Nemes József 37, dr. Ördög Lajos 32 évig vigyázta, őrizte, gyógyította Újszász és kapcsolódó körzetek lakosságának betegeit.

Szóró Magdolna doktornő 43 éve végzi áldásos tevékenységét Újszászon. Esetében meggyőződéssel, bátran mondhatjuk: ugyan Egerben látta meg a napvilágot, ott anyakönyvezték, de valójában Újszászra született.

Dr. Szóró Magdolnának Újszászon töltött orvosi szolgálai ideje önmagában is sokatmondó, kiemelkedő teljesítmény. Szeretnénk remélni, még jó ideig Újszász orvosaként, a település kimagasló közéleti személyiségeként tisztelhetjük.

E bevezető gondolatok után, nyílt beszélgetéssel, kérdés-válasz formában, kezdtük a beszélgetést.

Szóró Magdolna: Egerben születtem. Itt éltem 4 éves koromig, édesapám haláláig. Utána Kunszentmártonba költöztünk anyai nagymamámhoz.

Varga Ferenc: Tanulmányaid felől érdeklődhetem?
SzM.: Az általános iskola öt osztályát Kunszentmártonban, hatodik, hetedik és nyolcadik osztályát már Újszászon végeztem kitűnő eredménnyel. A József Attila Gimnáziumban érettségiztem Kunszentmártonban jeles bizonyítvánnyal. Érettségi után két alkalommal jelentkeztem a budapesti orvosi egyetemre. Helyhiány miatt azonban nem jutottam be. Nem adtam fel. Különböző helyeken dolgoztam, miközben egyetemi felvételire készültem. Végül, a Debreceni Orvostudományi Egyetemen folytattam tanulmányaimat, ahol kitűnő tanár-diák közösségbe kerültem. Az orvosi diplomát 1970-ben szereztem meg „cum laude” minősítéssel (dicsérettel).

1970-ben az orvosi diploma átvételekor

VF.: A diploma megszerzése után, hol kezdted orvosi pályafutásodat?
SzM.: Rögtön Újszász-Szászberek körzetben, mivel Újszász Községi Tanács társadalmi ösztöndíjasa voltam. Ez azt jelentette, 6 évig Újszászon kellett dolgoznom, amennyi ideig az ösztöndíjat fizették. Már akkor is körzeti orvoshiány volt, így a Gál János vezette Községi Tanács, ösztöndíjszerződéssel látta biztosítottnak Újszász orvos utánpótlását. Fel sem merült bennem, hogy máshová menjek dolgozni. Bevallom, nehezítette a kezdést attól való félelmem, hogy „senki sem lehet próféta a saját hazájában”, vagyis kétszer annyit kell bizonyítani, mint egy messziről jött ismeretlennek. Orvostársaim mindenben segítettek. Tíz évig dolgoztam két községben úgy, hogy mindkét helyen a körzeti orvosi munka mellett az óvoda-, az iskolaorvosi szűrővizsgálatokat, oltásokat, csecsemő- és terhes-tanácsadást, az Akkumulátorgyárban az üzemorvosi teendőket, továbbá az orvosi ügyeleteket elláttam.

VF.: Úgy tudom, az Akkumulátor Gyár üzemorvosaként tudományos kutatással is foglalkoztál. Milyen eredménnyel zárult?
SzM.: Igen. Az ólomártalom kiküszöbölése és gyógykezelése témában végeztem kutatómunkát, azonban bürokratikus okok miatt megakadt. Mire „kézzelfogható” eredményt lehetett volna produkálni, addigra a gyár működése megszűnt.

VF.: Hogyan sikerült az Újszász és Szászberek közötti ingázást megszüntetned?
SzM.: Sikerült egy önálló üzemkörzetet szervezni az Akkumulátorgyár, a Baromfifeldolgozó és a szászberki lakosok számára, amely orvos beállítását eredményezte.

VF.: Mit jelent az „Ász Doki Bt”?
SzM.: Jó néhány évig közalkalmazottként dolgoztam, majd egyéni vállalkozóként. Utána férjemmel alakítottunk egy Bt-t „Ász Doki Bt.” néven, Ágotai és Szóró név kezdőbetűiből. Kicsit viccesen mondva: úgy gondoltuk, mi vagyunk az ütőképes „ász” csapat.

VF.: Személyedhez köthető a negyedik háziorvosi körzet, az egészségügyi dolgozók szakképesítése, a lakosság szűrővizsgálata, 2004-ben „látleletet” készítettél Újszász egészségügyéről. Hogyan tovább a szűrővizsgálatokkal?
SzM.: Továbbra is szervezem a szűrővizsgálatokat, most már Ágotai Emese védőnő segítségével. A szűrővizsgálatokat továbbra is, jórészt anyagilag finanszírozom.

VF.: Mondanál néhány gondolatot szüleidről, féltestvéredről? Hogyan kerültetek Újszászra? Sikerült problémamentesen beilleszkedni az új közösségbe?
SzM.: Édesapám Kunszentmártonban, majd Egerben dolgozott. Eger-Gyöngyösvidéki Villamossági Részvény Társaságnak volt főszerelője. 36 éves korában, rajta kívül álló okok miatt, üzemi balesetben, halálos áramütés érte. Egerben van eltemetve. Édesanyámat sokan ismerték Újszászon. Benzin- és olajkutas volt. Az olajkályha fűtés időszakában, kígyózó sorban álltak az emberek az olaj tartály előtt, ő pedig a mostohaapám, Berta Lajos (volt mozi üzemvezető) segítségével, kézzel pumpálta a fűtőanyagot kannákba, hordókba. Szerencsére később, már elektromos úton, kúton keresztül történt a vételezés. Édesanyám 57 éves korában hunyt el, az újszászi temetőben nyugszik. Egy féltestvérem van, Berta Sándor, aki Budapesten él. Jelenleg a magyar kézilabda válogatott médiaszakembere (videó-elemző). Egerben, sportmenedzseri szakot tanul a főiskolán. (Bizonyára Diószegi Sándor tanár úr kézilabda sikereinek hatása érvényesül nála!) Édesanyám második házassága révén kerültünk Újszászra. A „mozis” Lajos bácsi révén, rögtön közismertté váltunk. Beilleszkedéssel nem volt semmi problémánk. A települést és lakosságát hamar megszerettük, otthonosan éreztük magunkat. Talán az eddigi életutam is ezt példázza.

VF.: Hol, mikor, kivel kötöttél házasságot? Ez évben elhunyt férjedről mondanál néhány emlékező gondolatot?
SzM.: Házasságot Ágotai Edével 1968-ban kötöttem Debrecenben. Egy iskolába jártunk párhuzamos osztályba. Férjemet sokan ismerték Újszászon, Szászberken, Zagyvarékason, Jászladányban, ahol tsz-ben dolgozott agrármérnöki képesítéssel. Újszászon kezdte pályafutását a Debreceni Agrártudományi Főiskola elvégzése után. Ő is társadalmi ösztöndíjat kötött az újszászi Mg. Tsz-szel. (Akkoriban sokan ezt tettük, hogy tehermentesítsük a szülőket a taníttatás költségeitől.) Dolgozott a Járási Hivatalban Szolnokon, valamint a megyei pártapparátusban is. Később, betegsége miatt, leszázalékolták. Utána papírboltban volt eladó. Életközösségünkből két gyermekünk született: Ágotai Ede és Olivér. Ede fogorvos városunkban, Olivér pedig a takarékszövetkezet rendszergazdája.
Mindketten nősek, két-két gyermekük van. A nagyobbak középiskolások, a kisebbek most kezdik az általános iskolát. Férjem, a két legkisebb Ágotai megszületése után „hivatásos nagypapaként”, sokat vigyázott a két kicsire.

VF.: Ismereteim szerint: a közéleti tevékenységed színes, érdekes, gazdag. Hallhatnánk ezekről?
SzM.: Rendszerváltozás előtt, a Jász–Nagykun–Szolnok Megyei Tanács tagjaként, az egészségügyi-, oktatási-, kulturális területtel foglalkoztam. Ciklusokon át vagyok a helyi önkormányzat független képviselője. E tisztségemből eredően, az oktatási és sportbizottság tagja, a szociális – egészségügyi – és foglalkoztatási bizottság elnöke vagyok. Az Együtt Újszászért Egyesületnek és a Szent Vendel Társaságnak elnökeként, a Nosza-Mami tánccsoport vezetőjeként, igyekszem hasznosítani magam. Újszász dalának (Himnuszának) ötletgazdája, CD-n való megjelenésének segítője, közreműködője voltam. Alapítványok, jótékonysági rendezvények erkölcsi, anyagi támogatását segítem.

VF.: Milyen erkölcsi elismerések, kitüntetések birtokosa vagy?
SzM.: Teljesség igénye nélkül: Anya- és csecsemővédelmi munkáért elismerés; Érdemes Társadalmi munkás; Miniszteri dicséret kiváló szakmai munkáért; Kiváló egészségügyi nevelőmunkáért; Vöröskeresztben végzett eredményes társadalmi munkáért; Újszász Nagyközségért emlékplakett; Újszász Város Szakmai Díj; „Év Orvosa – Astellas Díj” kitüntetésre javaslat; Magyar állam Újszász város millenniumi ünnepségén (2010. 09. 23.) a település zászlajának és címerének felavatásán, millenniumi zászlóanya tisztséget én töltöttem be. Nem tagadom: büszke vagyok, hogy engem találtak méltónak e tisztség betöltésére. Meggyőződésem, az elismeréseket kiváló segítőtársak, szakmailag jól felkészült munkatársak nélkül nem kaphattam volna meg.

VF.: Szabad legyen megkérdeni: mire vagy legbüszkébb?
SzM.: Erre nagyon nehéz „egytémás” választ adni. Legbüszkébb talán arra vagyok, hogy munkám elismeréséül (1993) csecsemő- és gyermekgyógyászat legmagasabb fórumába, a Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégiumba választottak tagnak. „Legek” kategóriába tartozónak érzem, hogy 43 éve egy helyen, Újszászon dolgozom, betegeimet gyógyíthatom, és Újszász Város Szakmai Díjasa vagyok. Millenniumi zászlóanya tisztséget, kiemelt helytörténeti eseménynek tartom.

VF.: Hogyan tovább?
SzM.: Kemény Zsigmond szavaival élve: „Kitűnővé egy szerencsés perc által is válhatunk, hasznos emberré a fáradságos évek tesznek”. Szeretnék még legalább öt évig orvosként dolgozni, ha erőm, egészségem és a rendeletek megengedik. (Ezt az „öt évet” évek óta, minden évben elmondom!) Képviselő-testületi munkában is hasonlóképpen gondolkodom. Továbbiakban is szeretném a köz javára fordítani, hasznosítani, kamatoztatni azt a felhalmozott tapasztalatot, tudást, amit hosszú évek során megszereztem. A tiszteletdíjamat is azért ajánlottam, ajánlom fel rendezvények, alapítványok, szűrővizsgálatok, civil szervezetek támogatására, hogy tudják az emberek, nem a tiszteletdíj miatt végzem a képviselői tisztségből eredő felelősségteljes munkát. Persze figyelemmel vagyok az Önkormányzat szűkös anyagi helyzetére is a tiszteletdíj felajánlásnál. Meggyőződéssel vallom: a nemes célok megérdemlik a támogatást.

VF.: Milyen hobbijaid vannak?
SzM.: Hobbim a tánc, a keresztrejtvényfejtés. Egyik testileg, a másik szellemileg tart frissen. Szeretek még kártyázni (kanasztázni), sajnos kártyapartnereim elhunytak. Imádok utazni, megosztani az élményt másokkal is. Hetedik éve szervezem a nyaralásokat kedvenc országomba, Görögországba. Úgy vélem, Újszászról sokan nem jutottak volna el ide, ha nem szervezem az utakat.

VF.: Köszönöm a beszélgetést.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára