Tisztelt kiállítás látogatók, emlékezők, kedves családtagok, Turza Ferenc tisztelői!

Örömmel, egyúttal szomorúan tettem eleget a család felkérésének, hogy megnyissam a mai kiállítást. Két évvel ezelőtt a városnapi ünnepségen beszélgettem Turza Ferenccel. Egy új kiállítás megszervezésén gondolkodtunk. Ezek a tervek már csak egy emlékkiállításon teljesülhettek, melynek létrejöttét a családjának köszönhetjük.

Ma egy igazi lokálpatriótára emlékezünk, aki születésétől haláláig ragaszkodott a szülőföldhöz, aki vágyait, hivatását itt teljesítette be. Turza Ferenc számomra a művészetek polihisztora, aki festészetét, szobrászatát, költészetét itt emelte magaslatokra, formálta művészi szintre. Életútjából, önéletrajzából tudjuk, hogy már kisgyermekként rácsodálkozott az őt körülvevő tájra, a környezetre. Első ecsetvonásait 4-5. osztályosan tanára segítségével tette meg, majd hamarosan önállóan kezdte felfedezni a vidéket, ahol élt, és örökítette meg festményein. A táj szépségében a körötte zajló életben hamar meglátta a művészi szépet, amit vásznaira álmodott. Azt mondta magáról, autodidakta, aki kitartó hosszú munkával, a tapasztalat megszerzésével képes egy biztos tudást megalapozni.

Bálint Erika, Újszász város díszpolgára nyitotta meg a kiállítást
(Fotó: Kovács Nándor)

Nagy mesterek is segítették ezt a törekvését, Baranyó Sándor, Bokros László, Vessely Tibor festőművészek irányították fejlődését. Képein az ember, a táj, a természet jelenik meg, főként az újszászi hétköznapi ember és az újszászi táj, a Zagyva, a Tápió szépsége. A művészi kíváncsiság a tágabb hazába is elcsalogatta, nemigen volt olyan vidék az országban, ahol ne festett volna. Képeit a színek játéka jellemzi, mint a folyton változó természet sokszínűsége és gazdagsága. Portréiból - nekünk újszásziaknak - ismerős arcok néznek vissza. Mi ez, ha nem a legnagyobb hazaszeretet? A szülőföld minden szépségének, az ott élők életének lenyomata az utókornak, a végtelen szeretet megnyilvánulása. Képeit csodálva átsugárzik a szeretet, a pillanat szépségét megragadó művek lélekemelő hatással bírnak. A több mint 10 ezer akvarell, tempera, olajfesték festészeti stílusban készült kép mellett kisplasztikák, gipsz- és terrakotta portrék, köztéri szobrok is készültek élete során.

A kiállításon Turza Ferenc versei is elhangzottak
(Fotó: Kovács Nándor)

Bármennyire önálló a művész munkájában, a közösséghez való tartozás elengedhetetlen számára. Turza Ferenc több alkotóközösségnek is tagja volt Szolnokon, Budapesten, köztük a Zichy Galériának, mely közösségek segítséget adtak kiállításokon való részvételekben, képek értékesítésében. Kezdetben a kollektív kiállításokon ismerhették meg festményeit, majd következtek az egyéni kiállítások. Még önéletrajzában ötven ilyen kiállítást említ, azóta jelentősen több ez a szám. Újszász, Szolnok, Mezőtúr, Szeged, Jászapáti, Budapest jelentős állomásai voltak kiállításainak, de a határon túlra is átnyúlik Turza Ferenc ismertsége. Angliába, az Egyesült Államokba, Kanadába és Ausztráliába is kerültek képei állami megrendeléssel, illetve magánvásárlással. Két, Rákóczi fejedelemmel kapcsolatos képe pedig Európa 8-10 országába jutott el egy válogatott kollekcióval. A környező településeken, Újszászon, Zagyvarékason és Szolnokon vándorkiállításokon ismerhették meg műveit.

Szülővárosa Pro Urbe díjjal köszönte meg alkotóművészeti munkáját, a szülőföldhöz való ragaszkodását 2002-ben. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Művészeti Közalapítvány Elismerő Díját is átvehette a magyar képzőművészet ápolásáért, az Alföldi táj megörökítéséért. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) és a Szociális Igazgatók és Szakemberek Magyarországi Egyesülete (SZIME) által kiírt Idősek határokon átívelő kulturális és művészeti vetélkedőjén Turza Ferenc alkotómunkájáért különdíjat kapott, illetve Újszász költője, és a „Gyermekek mosolyáért” alapítvány elismerő oklevél birtokosa.

Sokan vettek részt az emlékkiállításon
(Fotó: Kovács Nándor)

Festményei Újszász minden intézményében fellelhetők, de az otthonokban, galériákban is őrzik Turza Ferenc képeit. Sajnos, vannak olyan képek, melyek az idők folyamán megsemmisültek, elégtek, vagy sorsuk nem ismeretes. Ez pótolhatatlan veszteség. A festmények mellett szobrai is díszítik a város köztereit: a városháza előtt a Szent Istvánt ábrázoló mellszobor, a középiskola előkertjében Petőfi és Kossuth mellszobra, az iskola épületében Kossuth Lajos bronzozott gipsz mellszobra, az általános iskola mellett Vörösmarty Mihály mellszobra, az iskolában a „Vörösmarty- portréval és címerrel” alkotás, az újszászi temetőben a „Nemzetükért elesett magyar hősök emlékére” készült kompozíció és a Kálvária-sorozat. Régi vágyát valósította meg, amikor az 1885-ben készült, és az idők folyamán megsemmisült stációsor képei helyett újat festett. A képsor megalkotásában a család tagjai voltak a festő modelljei, elsősorban felesége.

Művészi munkájának harmadik nagy pillére költői tevékenysége. Idézettel élek: A versek nem csupán melléktermékei pályafutásának, hanem önarcképek is. Verseiben gyakran festő. „Sárgul az ég”; „Homályló, nyirkos, őszi esteken”; „Fehérlő fényben” – néhány ecsetvonással megteremti versének atmoszféráját. Tárgy közeli költő, természet- és élet közeli ember”.

A kiállítás látogatói
(Fotó: Kovács Nándor)

Verseiből most családtagja Ságiné Turza Melinda és Kerepesiné Bajor Zsuzsanna idéz.
Ahogyan verseiből, képeiből, szobraiból árad a szeretet, úgy emberi kapcsolataiban is rendkívül emberszerető, segítőkész ember volt. Mindig másokért akart tenni, bőkezű adományozó volt. Egyik kiállításán az eladott képek árának felét a nagycsaládosok megsegítésére ajánlotta fel. Az ő kezdeményezésére hozták létre az általános iskolában a szociálisan rászoruló gyermekek segítését szolgáló alapítványt, melyhez az induló tőkét két képe eladásából biztosította. Nemegyszer tombola főnyeremény volt egy-egy képe. Alkotótáborokban vett részt, vagy iskolákban tanította, segítette a gyermekek képzőművészeti törekvéseit, művészettörténeti tudásának gyarapítását.

Ahhoz, hogy ilyen gazdag művészi utat bejárhatott, nagyon fontos volt számára az a családi háttér, amely megadatott neki. Fáradhatatlanul napi 8-10 órákat dolgozott még hétvégén is. Felesége és három gyermeke szeretete éltette, mozgatórugója volt sokszínű tevékenységének.

Melinda verset mond (édesanyjához)

A mostani kiállítás átfogó képet ad munkásságáról. Interaktív jellegű azáltal, hogy a bemutatott festmények mellett a videotechnika segítségével részleteket láthatunk Turza Ferenc életéről, megfigyelhetjük alkotás közben, láthatjuk szobrait. Köszönet azoknak, akik a megvásárolt, vagy galériákban őrzött képeket a kiállítás megrendezéséhez rendelkezésre bocsátották.

És köszönet a családnak, hogy megszervezte a kiállítást, és idehozatta az alkotásokat.

Emlékezzünk ezzel a kiállítással a tavaly júniusban elhunyt festőművészre, szobrászra, költőre, Újszász Város Pro Urbe díjas művészére, Turza Ferencre.

„Én rátaláltam családra, hazára, nyaram is volt, és az ősz elért, a téltől félek, gondolok halálra, csak várjon! mert sokat kell tenni még!”

 20 munkás évet adott még neki a Teremtő a vers megírása után. Tavaly azonban eljött az a rettegett tél.

A művész azonban itt él köztünk, alkotásai felidézik. Ma a kiállítás napján, éppen 78 évvel ezelőtt született meg Turza Ferenc.

Tekintsék meg a kiállítást, melyet ezzel megnyitok.

Bálint Erika