Már a cím is meghökkentő: thriller. De miért thriller? Milyen összefüggésben került egymás mellé ez a két szó a színdarab címében? Többen tették fel nekem ezt a kérdést, amikor hívogattam őket az előadásra. A thriller elsősorban filmes műfaj, neve az angol „thrill” szóból jön, ami borzongást jelent.
A színdarab megpróbálja a liturgikus elemektől megfosztva bemutatni Jézus Krisztus életét; Jézus Isten Fiaként jött, üldözték a farizeusok, megküzdött az ördöggel az emberért, elárulta a barátja, kivégezték, feltámadt.
A társulat célja modern színházi eszközökkel közvetíteni a biblia kijelentéseit, értékrendjét, szembesíteni korunk emberét az Örökkévalóval.
A teljesen elsötétített teremben a mécsesek fénye mellett foglalt helyet a közönség a teaháznak berendezett teremben. Mindenkiben nagy volt a feszültség. Szokatlan volt, hogy a vendégek megérkezésükkor nem mehettek be azonnal a „színházterembe”, várakozniuk kellett. A terem atmoszféráját átitatta az izgatott kíváncsiság a titok mibenléte miatt. Mi lehet az, amiért várakozni kell?
Az Életünk is egy ilyen nagy várakozásban van mindaddig, amíg nem találkozik az Isten által elküldött Messiással.
A hang- és fényeffektek játékával, a bibliai igék hallgatásával előttünk rajzolódott meg Jézus személyisége. Megismertük természetfölötti erejét, „szemünk előtt” történtek meg a csodák: a vérfolyásos asszony gyógyulása, Lázár feltámadása, a leprás, a gutaütött gyógyulása, a kenyér megszaporodása.
A színészek pantomim előadás módban, a színpad előtt és a közönség között játszottak. A színházi élmény részeseivé válhattunk, amikor Isten szeretetét közvetítették felénk, megérintették a kezünket, megkínáltak minket kenyérrel.
Nem mindennapi színházi élményben volt része annak a több mint kétszáz embernek, akik elfogadták meghívásunkat március 16-án és 17-én.
Köszönöm mindazoknak, akik segítettek a szervezésben és a lebonyolításban, a közönség és a színészek megvendégelésében.
A szervezésben, hívogatásban több felekezet vett részt: a katolikus, a református és evangéliumi gyülekezetek.
Székelyfalvi Gáborné
Részlet az előadásból