Olga és családja Ukrajnából menekült el a háború borzalmai elől. Szerda reggel, tragikus körülmények között érkeztek meg Újszászra.

Olga ősei ukrajnai németek voltak, akiket a Sztálini terror alatt internáltak az akkori Szovjetunió kopár vidékére, Kazahsztánba. Szülei végül a Fekete-tenger közelében, Odessza megyében telepedtek le.

Édesanyjával és három kiskorú gyermekkel az első rakéták közeli becsapódása után indultak el Németországban élő rokonaikhoz, egy jobb élet reményében. A hadköteles korú férfiaknak, így Olga férjének és 23 éves fiának is otthon kellett maradniuk. Összes vagyonuk elfért pár bevásárlótáskában, egy macskahordozóban és egy közepes méretű bőröndben, melyeket görcsösen magukhoz szorítva utaztak több mint tíz napon keresztül, mire Moldávián és Románián keresztüljutva sikerült felszállniuk a Bukarestből Budapestre induló vonatra, hogy onnan Bécsen keresztül Hamburg felé vehessék majd az irányt. Napokon át nem tudtak aludni, mint ahogyan rendesen táplálkozni és tisztálkodni sem. Elképzelni sem tudom, mit élhettek át a hosszú út alatt, miközben az otthon maradottakért is szüntelen aggódniuk kellett.

Fotó: facebook | Dobozi Róbert | 2022.03.12.

Hamburg mellett orvosként dolgozó sógora, Qusai (aki ukrajnai szír egyetemistaként ismerkedett meg Olga testvérével, majd a szíriai polgárháború elől menekülve Németországban telepedett le) eléjük utazott repülővel Bécsbe, ott várta a családot és próbált segíteni nekik a továbbjutásban.

Olga édesanyja azonban már nem élhette meg, hogy újra egyesülhessen a család. A háború borzalmaitól és az utazás fáradalmaitól meggyengült szíve szerda reggel a robogó vonaton váratlanul felmondta a szolgálatot, a kiérkező orvos már nem tudott rajta segíteni.

Az elgyötört és halálra rémült családot a haláleset szerint illetékes közigazgatási területen, Újszászon szállították le a vonatról, ahol Önkormányzatunk munkatársai vették őket pártfogásukba.

A Rózsa Imre Technikumban szállásoltuk el őket, önkormányzati konyhánkban étkezést biztosítottunk nekik. Minden illetékes hatóság soron kívüli eljárással igyekezett lerövidíteni a hivatalos ügyintézési határidőket, így rekordgyorsasággal sikerült kiállítani az ilyenkor szükséges iratokat. Egyik munkatársunk készséggel tolmácskodott mellettük napokon át, míg másik kollégánk nagybevásárlással igyekezett feltölteni a család igencsak hiányos készleteit.

A megrázkódtatások közepette szemmel láthatóan meglepte Olgát a magyarok segítőkészsége és együttérzése. Több alkalommal is hangot adott csodálkozásának, és nagyon köszöni mindenkinek, aki tettel vagy szóval, akár csak egy bátorító kézfogással vagy mosollyal igyekezett könnyíteni a család szorult helyzetén.

Olga és a gyermekek, az időközben Újszászra érkezett Qusai társaságában ma tovább indulhattak Hamburg felé. A nagymama temetésére Németországban kerül majd sor, hiszen a háború sújtotta országba nem lehetséges most a hazautazás.

Isten veletek Olga! Kívánom, hogy minden jól alakuljon ezentúl az életetekben.

Emberi kötelességünk a jövőben is minden tőlünk telhető segítséget megadni a háború miatt szenvedőknek.

Bízom benne, hogy hamarosan helyreáll a béke Európában.

Addig is arra kérek mindenkit, lehetőségeihez mérten segítse a háború elől menekülőket!

Dobozi Róbert
polgármester