Június 29-én, a művelődési házban tartotta az Együtt Újszászért Egyesület ünnepségét. Az ünnepségen Ézsiás Lotti citerajátékát, Sallai Péter szavalatát és a Kvint Kör két dalát hallgathatta meg a közönség. Közben kivetítőn is követni lehetett az egyesület életéről szóló bemutatót. Ezt követően svédasztalos fogadás mellett kedélyes beszélgetésekkel folytatódott az este. Köszönet mindenkinek, aki a lebonyolításban részt vett. 

Google Photos

Az ünnepi beszédet Bodnárné Szabó Gabriella elnök tartotta. (szerkesztett változat) 

„Tisztelettel köszöntök minden megjelentet, az alapító tagokat, a tagságot, a vendégeket, külön tisztelettel Dobozi Róbert polgármestert és a velünk együttműködő civil szervezetek vezetőit, képviselőit. 

20 év mindannyiunk számára hosszú idő. Ez idő alatt sok minden megváltozik tágabb és szűkebb környezetünkben. Nemcsak a társadalom, az egyén, hanem egy civil szervezet életében is változások történnek 20 év alatt. Így van ez a mi egyesületünkben is. Ha végignézek a jelenlévőkön, először azokat veszem észre, akikkel a kezdetektől együtt vagyunk, együtt őszülünk. Viszont évről-évre örömmel tölt el, ha egy-egy új tag találta meg helyét közösségünkben, különösen az utóbbi évben, amikor húszan, az alapító tagoktól jóval fiatalabb korosztályt képviselnek. Kívánom nekik, hogy találják meg helyüket az egyesületünkben fiatalos lendületükkel. 

Ünnepelni jöttünk ma, ezt a keserédes, felejthetetlen húsz évet. Bizony, időnként keserv volt, amikor nem sikerült valamit megoldani. Szerencsére mindig akadt közöttünk valaki, akinek ötlete, javaslata alapján átlendítette az egyesület magát az „édes” oldalra, vagyis kikerültünk a hullámvölgyből, és újra elindulhattunk a lejtőn felfelé. 

„Ide kell hoznunk mindent,
ami szép, ami jó,
ami nemes és érdemes” 

Volt néhány újszászi ember, aki ezt a Veres Péter idézetet ízlelgetve elgondolkodott azon, hogy mit is lehetne tenni Újszászon, hogy szebbé, jobbá tegyék a város lakóinak életét. Ezek közé tartozott Molnár Dezsőné és Battyányi Józsefné, akik kezdeményezésére 1999. június 15-én 12 alapító taggal megalakult az Együtt Újszászért Egészségmegőrző, Szociális, Oktatási és Kulturális Egyesület. Az alapszabályt dr. Kókai Gábor készítette és intézte a bírósági bejegyzést, mint kiemelten közhasznú egyesület. (Azóta ez megváltozott.) 

Alapító tagjaink: 

• Bakó Lászlóné (Bodnárné Szabó Gabriella) 
• Battyányi Józsefné 
• Fehérné Szekeres Zsuzsanna 
• Kaló Istvánné 
• dr. Kókai Gábor 
• Kókai Gáborné 
• dr.Kókainé Hajmann Ildikó 
• Molnár Dezsőné 
• Nagy Jánosné 
• dr. Nemes József 
• dr. Szóró Magdolna 
• Vígh Lászlóné 

Egyesületünk első elnöke dr. Nemes József volt, aki ezt a tisztséget 2004-ig, elhunytáig töltötte be. Csendes, megfontolt higgadtsága, bölcsessége, az emberek iránti szeretete hozzájárult ahhoz, hogy mind hivatásában, mind a közéletben tartalmasat, maradandót alkosson. Mindig példa volt számunkra. 

Az alapító tagok gondoskodtak az egyesület tervezett tevékenységéről már az elnevezéssel is, hogy lehetőségeink sokirányúak legyenek, hogy kiterjedjen minden korosztályra, településünk egészére. Az egyesület alapcélja az újszászi lakosok életminőségének javítása. Tevékenységi köreinkből csak néhányat emelek ki: egészségmegőrzés, szociális tevékenység, kulturális tevékenység, hagyományőrzés, természet- és környezetvédelem, sportrendezvények támogatása. 

Tegyünk – kivetítés segítségével – egy- álomutazást, amit 1999-2019 között együtt éltünk át. Pillantsunk vissza az egyesület csendes, nem hivalkodó, de folyamatosan működő, értékteremtő munkájára. 

Egészségmegőrző és szociális tevékenység: 

Megalakulásunk évében elkészült egy pályázat a fejlesztésre szoruló kisgyerekek számára. Kilenc gyermeknek tudtunk fejlesztő foglalkozásokat biztosítani szakemberek irányításával féléves időtartamra (pl. logopédus, beszédfejlesztő, gyógytornász, masszőr). A 300.000Ft. értékű pályázat záró programjaként Mikulás ünnepséget szerveztünk a támogatott gyermekek és családjaik részére 2000. december 5-én az akkori iskolakonyha ebédlőjében. Napjainkban már a „Házhoz megy a Mikulás” programot egy összeszokott csapat végzi Molnár Dezsőné vezetésével. 2006 óta ugyanaz a Mikulás jár a házakhoz, Nagy Máté személyében, aki mind a középiskolából, mind a munkahelyéről igazoltan távol maradt a Mikulás napon. A gyerekek szülei vásárlási utalványt kapnak, amit az utóbbi időben készpénzre váltottunk. (Számlával kell igazolni az elköltést.) Amelyik családban testvérek vannak, ott nekik is jár mikuláscsomag. Az összeg nem nagy. A lényeg az, hogy a sérült gyermekeknek, a családoknak kis örömet tudjunk szerezni. A támogatott családok száma változó, de évente 12 családnál többet nem tudunk támogatni. 

Dr. Szóró Magdolna alapító tag, háziorvos hirdette meg 2001-ben egyesületünk nevében a vércukorszűrést, az allergia vizsgálatot. Folyamatosan írt egészségvédő cikkeket az Újszászi Híradóban. 2006-ban volt először városunkban „Egy nap egészség Újszászon”, melyet dr. Szóró Magdolna és Ágotai Emese szervezett egyesületünk segítségével. Ez a nap mára kinőtte az egyesület adta lehetőségeket, de mindig támogattuk ezt a jelentős napot. 

Dr. Harangozó Helga – szintén egyik tagunk – 2009-2010-ben „Egészségvédő Klub”, majd az „Orvos tanácsai” címmel előadássorozatot tartott a lakosság bevonásával egészségünk megőrzése érdekében. 

A Gyógycipö Kft. munkáját egyesületünk évekig segítette a szervezésben, a lebonyolításban. 

20011-ben pályázatot nyújtottunk be a Leader közösségi összefogás erősítésének támogatására, a Hosszú iskolára. A cél megvalósítását egyrészt infrastrukturális fejlesztésre, mosdók kialakításával, másrészt rendezvény szervezésével kívántuk elérni. Pályázatunk 4.881.580 Ft támogatásban részesült. A fejlesztést követően a projekt lezárása 2014. december 7-én egészséget propagáló rendezvénnyel zárult, melybe bevontuk a lakosságot a helyi civil szervezetek által. A pályázat megvalósítását végig segítette Kaló Istvánné alpolgármester asszony, Fehér Judit, Pap Gáborönkormányzati munkatársak. Partner volt a Városi Civil Fórum, a Gyere, segíts Alapítvány, az Újszászi Néptánc Hagyományőrző Egyesület, a Firedance táncegyüttes és Újszász Város Önkormányzata. 

Tekintsünk vissza városszépítő munkánkra is! 1999-ben, megalakulásunkkor a kevés pénzünkből (32 ezer Ft) kellett gazdálkodnunk. E kis összegből látványos dolgot akartunk létrehozni. Így jutottunk arra az elhatározásra, hogy a várost virágosítani fogjuk, vagyis virágládákat helyezünk ki a villanykarókra. Sok-sok segítséget kaptunk. Így megvásároltuk a virágokat, közben fa virágtartók, rögzítő szerkezetek készültek a villanykarókhoz, majd mindannyiunk örömére megtörténhetett a virágok kihelyezése. Sajnos, 2003 tavaszára minden virágtartó, rögzítő szerkezet eltűnt. Ezzel feledésbe merült városszépítő tevékenységünk. Később pihenőpadokat helyeztünk ki az Erkel út végi kis térségbe, a tornacsarnok elé, segítettük az egészségügyi és szociális bizottság nyertes pályázatát (Sólyom úti játszótér, kertvárosi iskola játékudvara). Ebben az évben készültek el a gólyafészkek TITÁSZ általi megerősítései dr. SzóróMagdolna közbenjárásával. A lakossággal együtt rendeztük a Nagymama-Unoka parkot. 

2002-ben lakossági igényként merült fel a temetői stációsor felújítása. Átgondoltuk a feladat nagyságát, de ehhez elsősorban Turza Ferenc festőművész elhivatott munkája kellett. Vállalta az alkotást. Ekkor kezdődött a pénzgyűjtés egyesületünkben, de a katolikus templomban is adakozhattak. Pályázati kiírás alapján az újszászi Kaló Károly pályázatát fogadta el az elnökség a stációsor építményeinek helyreállítására. Végül 2004. május 30-án Hernádi László esperes felszentelte a stációsort Turza Ferenc gyönyörű festményeivel, aki csak a festék árát fogadta el. 

2006-ban alakult a Szent Vendel Társaság, hogy a régi szobor helyett egy új díszeleghessen, és figyelhesse az arra haladókat. Az ő projektjüket 80.000 Ft-tal támogatta egyesületünk. 

A 2018. évi batyubálunk bevételéből, az egyesület pénzéből, felajánlásokból, önkormányzati támogatásból új fa hintaállványt helyezhettünk ki az Erzsébet körúti játszótérre, és a homokozót is felújítottuk. De részt vettünk a művelődési ház színpadának felújításában, Újszász dalának megjelentetésében is.  

Két helytörténeti füzetet adtunk ki: Újszász vallási életének emlékei (Szabó Pál Antal, 2001) Szemelvények az újszászi vasutasok életéből (2005.) Mindkettőt Fehérné Szekeres Zsuzsanna szerkesztette. 

Mivel az oktatás szó is benne van egyesületünk nevében, internetes alapismeretek címmel tíz alkalomból álló képzést szerveztünk nemcsak egyesületi tagok számára a Rózsa Imre Középiskolában Rózsa György igazgató és Vígh László alapítványi elnök támogatásával. A kurzust Vígh Lászlóné egyesületi titkár vezette 2009-ben és 2010-ben.  

Amiről talán a legjobban ismernek bennünket, az a „Mosolytábor”, aminek nem mindig ez volt a neve. Először „Barangolás a parkerdőben” néven indítottuk 2008-ban 20 gyermekkel, szem előtt tartva, hogy valamilyen szempontból hátrányos helyzetű gyermekek vehessenek részt a háromnapos ingyenes napközis táborban. A tábor vezetője a kezdetektől Vígh Lászlóné. 2010-től a Városi Művelődési Ház ad otthont a táborunknak. Az együtt töltött három napot igyekszünk mindig változatos tartalommal megtölteni. Rendszeresen vendégünk a Népi Díszítőművészeti Szakkör, vagy például Tarcsáné Varga Edit a hajszobrászattal, de a táborozók kedvence a számháború, ami mindig Csajbókné Nyári Erzsébet nevéhez fűződik. 

A három napból egy nap mindig buszkirándulás. 2010-ben a tábort Jászboldogházára szerveztük, ahol három vidám napot töltöttünk el. De jártunk Kaló Róbert tanyáján is, ahol kemencében sütött langallóval vártak bennünket hozzáértő tagjaink: Nagy János, Nagy Jánosné Marika, Kaló Károlyné Gabika. De ugyanakkor, ugyanitt táncházzal bűvölte el a gyerekeket Sulyok Marianna.  

A tábor költségeit 2010-ig az SZJA 1%-ából fedeztük, utána pedig Újszász Város Önkormányzata, más támogatók és egyesületünk forrásaiból tartottuk fent.  

Közösségi életünk színes, mert ahhoz, hogy ezek megvalósuljanak, a város lakóinak összefogása, egy jól működő közösség kellett. A nagy lendülettel elkezdett munka után éreztük, hogy a tagsággal a fehér asztal mellé is le kell ülni. Így rendeztük meg 2002-ben Szent István-napi rendezvényünket a kertvárosi Táncsics úti iskolában. Akkor még a város nem ünnepelte ezt a napot. Bográcsoztunk Kovács Tiborné, Major Ferencné jóvoltából. Ezeket az összejöveteleket többször megismételtük, de volt lángos parti Bakos Sándor felajánlásával, volt őszi beszélgetős est, amikor a 30 fős külföldi delegációt tanítottuk csárdásra (2007). Készültünk együtt karácsonyra, húsvétra is kézműves foglalkozásokkal. 

A közösségépítés, a lakossággal való kapcsolat egyesületünk jobb megismerését szolgálta a 2004-től 2008-ig megtartott batyubál, mely dr. Szóró Magdolna alapító tag nevéhez fűződik. Az elnökségen kívül sok egyesületi tag segített a szervezésben. Akik részt vettek ezeken a bálokon, mindig fergeteges műsort láthattak, és PIKI zenéjére táncolhattak. A báli költségeket önkormányzati támogatásból fedeztük. 

A közösségépítést szolgálta minden kirándulásunk, de előfordult, hogy egy-egy helyszínen megtartottuk éves közgyűlésünket, vagy megvitattuk terveinket. 

Jártunk Budapesten több alkalommal a Parlamentben, a Nemzeti Színházban, a Művészetek Palotájában, a Budai Várban, a Történeti Múzeumban, a Vajdahunyad várban, a virágkiállításon, a karácsonyi vásárban, a Vörösmarty téren. Debrecenben megnéztük a Leonardo Da Vinci és a Munkácsy (trilógia) kiállítást. Nagykörűben, Tápiógyörgyén, Tápiószelén faluházat és falumúzeumot, valamint egy kecskefarmot látogattunk meg. Megnéztük a gödöllői királyi, a tápiószelei Brassalkovics kastélyt is. Egy programunk volt Noszvaj – Egerben, de jártunk a jászberényi Lehel, a  szolnoki Damjamich Múzeumban is. Vonattal pedig a nyíregyházi állatkertben voltunk. 

A tagság kérésére szerveztünk egy négy napos utat Erdélybe, ahol végig Csöregi Irén tagtársunk volt az idegenvezetőnk. Szintén a tagság kérésére három napos utat szerveztem Sopron-Bécs-Schönbrunn-ba. Ezeken a kirándulásokon az érdeklődő egyesületi tagokon kívül településünk lakói is részt vettek. 

Dr. Szóró Magdolna is szervezett egyesületünk nevében görögországi nyaralást, nem csak egyesületi tagok számára, ami mára kinőtte az egyesület kereteit. Az utazások mindig támogatottak voltak az egyesület által, kivéve a külföldi utakat. 

Színházlátogatásokat szerveztünk egyesületi és lakossági igény szerint Kecskemétre, Budapestre. 

Az elmúlt húsz év alatt mindig kiváló kapcsolatot tartott egyesületünk városunk önkormányzati vezetőivel, a városi képviselőkkel. Meg kell említenem a néhai Nagyné dr. Szelmák Erika polgármester asszonyt, a néhai Molnár Péter polgármestert. Mindketten figyelemmel kísérték, segítették tevékenységeinket, de sok segítséget kaptunk még Kaló Istvánné alpolgármester asszonytól is. A jelenlegi polgármester Dobozi Róbertről „csak” annyit, hogy nem először ül soraink között, és a mai születésnapunk támogatója is. 

Több együttműködési megállapodást kötöttünk a mindenkori önkormányzattal, az erdélyi csíkcsicsói Vadvirág Hagyományörző Tánccsoporttal egy pályázat kapcsán. 

Egyesületünk tagja volt az EU-Háló Partnerség Szakmai Konzorciumának. Jó és folyamatos a munkakapcsolatunk a CONTACT-MKSZ Civil Információs Centrummal, vagyis a szolnoki Civilházzal. 

Bekapcsolódott egyesületünk a Zagyvaparti Idősek Otthonában tartott előadássorozatba, mely témája az önkéntes munka volt. A projekt zárásaként „Nyárköszöntő vigadalom” címmel önkéntes napon az otthon lakóival találkoztunk, szellemi-ügyességi versenyeken közösen vettünk részt. 

Több újszászi civil szervezettel, a helyben működő intézményekkel ápoltuk, ápoljuk a kapcsolatot. Minden együttműködési megállapodás tisztelettel töltött el bennünket, akár kaptuk, akár adtuk. 

Mindent nem lehet elmondani az elmúlt húsz évről, mert az egyesület tevékenysége nagyon szerteágazó, sokrétű és sokszor nem is látványos. A már említetteken és az egyesület tagságán kívül sok-sok újszászi lakos támogatott akár az SZJA egy százalékával is. Szinte az egész város segített nekünk, mi pedig elsősorban nem magunkért, hanem a településünkért, a jövőért dolgoztunk, és tesszük továbbra is dolgainkat. 

Még egyszer hálás szívvel mondok köszönetet minden segítségért, amit kaptunk. E nélkül nem tudnánk eredményeket felmutatni, és az elkövetkezendőkben sem működni. 

Mit is kívánhatnék közösségünknek a következő évfordulóra? Talán szeretnénk egy civil házat és egy falumúzeumot. Kívánom még, mint tíz évvel ezelőtt is, hogy olyan egyesület maradjon, ahol más-más felfogású ember együtt tudjon dolgozni, alkotni Újszász városáért, településünk lakói életminőségének javítása érdekében. Ehhez kívánok az elnökségnek, a tagságnak, a támogatóknak, az együttműködőknek sok-sok erőt, hogy tíz év múlva új utakat keresve és találva még több hasznos dologról lehessen számot adni, mint 2019-ben. 

Együtt Újszászért Egyesület