Várostörténeti múzeum

Szomorú szívvel fogadtuk a hírt, hogy néhány hónapos testi-lelki csatározás után végeztetett be Páll József sorsa. A sors, amely mindannyiunk számára így vagy úgy, megírattatott. Bekövetkezett, ami nem ad újabb esélyt az élet igenlésére. 

A nagykerti iskola emblematikus pedagógusai közül nemrég ketten is eltávoztak a földi élettől. Sorsuk kapuja bezárult. Már nem jönnek többé osztálytalálkozó csengetésére, de lélekben ott lehetnek közöttünk. Páll József („Punktum” tanító bácsi) és Lakatos Csaba tanár bácsi, s párja, Jutka néni már több évtizede elment örökre. Hosszú éveket töltöttek együtt az iskolában kollegaként, szolgálati lakásukban szomszédként és barátként is. Az iskola javát szolgálva családjaikkal teljes mellbedobással dolgoztak a gyerekek tudásának, erőnléti, intelligencia, testi, művelődési fejlődésében, művészettörténeti ismereteik bővítésében, nevelésében. Útjaik idővel elváltak. Élethelyzetük változásával ki–ki a pedagógus pályán maradva a maga boldogulását más helységben kereste és találta meg. Szinte egyidőben a két férfi most végleg elment. 

Távozásukkal egy gazdag életút szakadt meg, s mi tisztelettel meghajtjuk fejünket előttük. Szellemük itt él közöttünk, emlékük gondolatainkban örökre megmarad. 

Nehéz szavakba önteni azokat az érzéseket, amelyek haláluk után kavarognak az emberben. Nehéz, mert mindenki más emléket őriz magában velük kapcsolatban. 

A Nagykerti Általános Iskola tanárai az 1970-es évek elején.
A hátsó sorban balról az első Lakatos Csaba, az első sorban balról az első Páll József, jobbról a harmadik Lakatos Csabáné
(Archív fotó Nagy Béla gyűjteményéből)

Páll József tanító, erdészeti technikus mindvégig itt lakott akkor is, amikor már hivatása máshová terelte, feleségével együtt Újszász város Pro Urbe Díjas pedagógusa volt. 

Az elmúlt évtizedek fellobbanó fényében emlékek villannak. Láthattunk életében erényt és hibát, feszültséget és nyugalmat, ragyogást és árnyékot, vihart és szelíd napokat. Örökségül maradt ránk, tanítványokra a követendő példa: hogyan kell tartalmas életet élni úgy, hogy maradandó élményt nyújtsunk minden önzés nélkül tiszteletben tartva a körülöttünk lévőkkel a munkában, a családi életben, közösségi tevékenységben, társadalmi életben. 

Visszagondolva, láthattuk a tanítót, a pedagógust. Hivatása minden tudományával felvértezve nevelte és oktatta, készítette fel a nagybetűs ÉLET-re diákjait! Következetessége, szigora rendkívüli humánummal párosulva valódi tekintélyt és tiszteletet vívott ki a gyerekek és a szülők körében is. Határozottsága javunkat szolgálta. Nem volt apelláta tanítása során. Fegyelem és szeretet összemosódott életében. Pedagógiai fogásokkal jól igazgatta a nehezen kezelhető gyerekeket. Az utolsó szó mindig az övé volt „Punktum és kész, édes fiam!” szlogenje csillapította a tanulók kordában tartását, megnyugvását. Szívesen anekdotázott, szerette a társaságot, a jó kedvet. Nem volt olyan év, amikor iskolai kirándulásokat ne szervezett volna. Feledhetetlen napokat tölthettünk együtt nyári táborozások alkalmával. Bejárhattuk az ország nevezetes kiránduló helyeit. Eljutottunk a dunántúli, az Északi középhegység gyönyörű erdős, fás ligeteire, helyeire, múzeumokba, ipari gyáregységekbe. Kapcsolatokat épített ki azért, hogy olcsóbban és minél jobb élményekkel térjünk haza községünkbe. Sokszor Csepel motorjával már hajnalok hajnalán a faluk boltjait, pékségeit járta, hogy a frissen sült ropogós igazi kifli és friss tej a reggelire előteremtődjön. Sokat túráztunk, ismerkedtünk a természettel. Az újszászi parkerdei tábor is az ő nevéhez fűződik, valamint a nagykerti iskola korcsolyapályája. A pályára telenként, hajnalok hajnalán vödörrel hordta a vizet, hogy képződjön a jég, és tudjanak korcsolyázni a gyerekek. 

Az ő és Lakatos tanár úr közös felismerésének köszönhetően maradt fenn a legendás Orczy címer, amelyet Fábián Feri bácsiék végül is nem a melléképület úsztatott beton alapjába tettek, hanem megőrizték az utókor számára. Az iskolai foto szakkörben is, a fegyelmet megkövetelő légpuska céllövészeti versenyek, bokszoktatás, kézilabdázás is fontos volt a sportmunkájában. Egy-egy nagysikerű mesedarab (Égig érő nagy fa, Csipkerózsika) előadás előkészítésében, technikai munkálatokban feleségének, Katikának „Szép tanár néninek” - mert így hívtuk) szívesen segített. Csaba tanár úr és felesége Jutka néni a Páll házaspárral szoros, együttműködő munkát végzett a nagykerti iskolában. Fontosnak találták a gyerekek, szülők, pedagógusok kapcsolatát. Kutatómunkával feldolgozták a nagykerti iskola történetét is. Leírták, dokumentálták, képekkel, fotókkal, pedagógusok saját kezű levelezésével illusztrálták az iskola életét 1972-ig bemutató naplót. A páratlan értékű honismereti anyag átadásra került a fennállásának 60. évfordulóját ünneplő Városi Könyvtár részére. 

Nyugdíjas éveit aktívan élte meg. Kertészkedett, unokázott, sportolt, utazgatott, fotózott. Emlékeit gyűjtögette. Örök mozgásban volt. Messziről köszönt előre, név szerint szólítva volt tanítványait. Itt élt közöttünk. Ismerte „gyerekeit”. 

Emlékeinkben megőrizzük mindkét pedagógus felejthetetlen egyéniségét. A segítőkész, mosolygós, határozott kisugárzó barátságos arcokat. Példaképeink voltak. ők jól tudták. A gyerekeknek nagyobb szükségük van a példaképre, mint a bírálatra. Munkájukban alkalmazták. Életünk építői voltak, amiért hálásak vagyunk. Sorolhatnám még a közös emlékeinket az elvesztett pedagógusainkról. Mégsem teszem, hanem a róluk szóló emlékezésünket Márai Sándor soraival zárom. 

„Most pontot teszek, s mint aki vesztett csatából maradt meg hírmondónak, s elfújta mondandóját: emlékezni és hallgatni akarok.” 

Búcsúzunk Jutka nénitől is. Nyugodjon békében Csaba bácsi! Isten Veled Jóska bácsi! Punktum tanító bácsi! Nyugodjatok békében. Emléketek szívünkben él. 

Diákjai, tanítványai megbízásából emlékezünk, soha el nem felejtjük életünk ikonjait. 

Krassóiné Gyüre Rozália Margit