Várostörténeti múzeum

Tarsoly hírek 1913

Január 10. A 48-as korcsma: A függetlenségi eszmék ápolásának, ébrentartásának cégére alakult 48-as kör vezetői már kezdettől fogva nagy szabadsággal kezelték azokat az eszközöket, melyek által a tagokat megfogni, szaporítani s összetartani tudták. Ma már a nagy jelszavak helyett az olcsó alkoholnál tartanak. Italmérésük van és jóllehet idegeneknek nem szabad italt kiszolgáltatniok, ők azzal nem törődnek. A községházán született áldomások rendszerint a körben értek mámoros véget. Boldog, boldogtalan, tag, nem tag - ha tán később beszédült is a tagok sorába -, pénzére itt szabadon szórakozhatott. De, amint értesülünk, végre is megsokallták a dolgot a nagy adófizető italmérők és jelentést tettek a kör vezetőségének e mesterkedése ellen. Az előzetes vizsgálatot már megejtette ebben az ügyben a pénzügyőrség és valószínű, hogy az eredmény nem soká fog késni.

Február 10. Az elpusztított ligetecske: A helység szélén hatalmas akácok által körülvéve állt eddigelé szent-János szobra. Minden évben 8 napon át vallásos kegyelettel sereglett oda a község népe. A verőfényes tavaszi időben öröm volt e helyen az illatos virágok között imádkozni és énekelgetni. Az uradalom azonban, amelynek területén volt e gyönyörű liget, a télen kivágatta az évszázados fákat. Meg van tehát fosztva a szoborregényes, zöldlombos sátordíszétől. Nagy szépséghiba! S emiatt még az ima zsolozsmái közé is többször a bosszankodás hangjai vegyülnek a katholikus hívek ajkairól. Pedig nincs rajta mit bosszankodnunk. Ez ismételten csak egy figyelmeztető a múltak hagyományos mulasztásaira. Miért nincs a szobor helye szolgalmi joggal biztosítva?...

Újszász, Zagyva részlet, 1908

Március 10. Kegyes adományok: Az újszászi egyház özv. Kőváryné Skrabáth Katalin jótékonyságából tetemes összeget érő adományhoz jutott. A teljesen visszavonultan s szerény egyszerűségben élő jámbor özvegy - örökösök híján - összegyűjtött, megtakarított vagyonát jótékony célra, az egyház, a templom javára fordítani találta legcélszerűbbnek, úgy gondolkodván, hogy amit Isten adott: Istennek adja vissza is, hirdesse s szolgáljon Isten dicsőségére. A toronyóra ütése, a temetőharang csengése, a különféle egyházi ruhák és felszerelések hirdetni fogják a nemes adományozó emlékét, aki jótékonyságával megörökítette nevét, emelte szép templomunk külső és belső díszét, fényét. A toronyóra beállításával pedig egyenest egy rég óhajtott közszükség teljesedését valósított meg. Fizesse meg az Isten e nő jótéteményét s tekintsen le szeretettel az égből jámbor szolgálójára.

Április 10. Hazafias ünnep: Március 15-ike egész nap ünnep volt községünkben. Az épületeken a tavaszi szellő lengette a nemzeti lobogókat. Már kora reggel mozsarak durrogása hirdette a lakosságnak a nagy nap ébredését. A templom megtelt ünneplő közönséggel, hová tanítóik vezetése alatt az iskolás gyermekek is felvonultak. Templom után iskoláinkban minden tanító külön méltatta növendékei előtt a nap jelentőségét és az előadások egész nap szüneteltek. Este a polgári kör tartott Pechán Károly vendéglőjében nagyobb szabású ünnepélyt. Az ünnepély a Himnusz eléneklésével kezdődött, melynek elhangzása után a kör elnöke Balogh Kálmán lépett az emelvényre s rövid, hazafias beszédet tartott. Utána Gaál Irén tanítónő szavalt el mély érzéssel egy szép, hatásos alkalmi költeményt. Majd Retkes Etelka, gyermektelep felügyelőnő Bardócz Endrének "Kossuth Lajos azt izente" című költeményét szavalta el meglepő rutunírozottsággal, eleven tűzzel, amelyre a közönség nyomban a hasonló kezdetű dal eléneklésével felelt. A Szózat eléneklésével aztán az ünnepély véget ért. Utána társas vacsorához ültek az ünneplők közül sokan és lelkes hangulatban egész a hajnali órákig maradtak együtt.

Április 10. Szerencsétlenség a piactéren: A múlt héten egy népes és igen jól szervezett cirkusz és varieté társaság ütötte fel sátorát a piactéren. Egy este játszhattak csak, mert másnap már az áprilisi tél nekik sem hagyott békét. Nem csak a közönség belépti díjaira épített reményeiket, hanem ennél erősebb, szilárdabb ponyva sátorukat is tönkretette. A tetőre nehezedő laza hó s a viharzó szél következtében az oszlopok erős robajjal dőltek ki helyeikből, az egész alkotmány összeomlott, az értékes nagyponyva pedig a hasznavehetetlenségig szétrongyolódott. A társaság tagjai többen aludtak ekkor a sátorban és a szerencsétlenség után úgy bújtak elő a szakadozott ponyván keresztül fekhelyeikről; kisebb ütődések és az ijedtségen kívül azonban komolyabb baja egynek sem lett.

Április 10. Személyi hírek: Községünk szülöttjét, Vörösmarty János nyug. kuriai bírót őfelsége, a király a Lipót-renddel tüntette ki.

Május 10. Volt cipőgyár, nincs cipőgyár: Évekkel ezelőtt a régi doktori lakásban egy budapesti cég textil cipőgyárt alakított és gyártmányaival oly szép forgalmat csinált s annyi munkást foglalkoztatott, hogy az épület helyiségei elégteleneknek bizonyultak. A gyáros tehát azt szerette volna, ha a község tekintettel arra, hogy a gyárban leginkább helybéli munkások dolgoztak, egy alkalmasabb új gyárhelyiség építéséhez ingyen helyet és anyagi segítséget is ad. Miután a község tétovázott, a gyáros felszedte sátorfáját és odébb állott. A múlt év őszén azonban "Kelemen-cipőgyár" név alatt ismételten községünkben kísérletezett. A hitel és a rossz pénzügyi viszonyok miatt azonban a kisdedgyár is válságba került. A munkások jegyzették volna is a részvényeket, de az "Országos Központi Hitelszövetkezet" melynek kebelében kívánt e kis iparszövetkezet működni, az időt az alakuláshoz nem tartotta egyelőre alkalmasnak. A gyár a múlt hónapban teljesen felszámolt s a gyáros maga is elköltözött községünkből.

Június 22. Keresztszentelés: Özv. Kővári Sándorné szül. Skrabát Katalin. vallásos kegyeletének mintegy betetőzéséül határunkban az abonyi- és a Sós-út keresztezésénél Isten dicsőségére egy igen szép kőkeresztet állíttatott. Ennek június 16-án volt a felszentelése. Az egyházi szertartást Hirling János esperes-plébános végezte.

Ez a hír tisztázza a Szabó Pál Antal által az "Alle Kati" keresztjéről írottak tévedéseit: a keresztállítás idejére, az adományozóra és magára a keresztre vonatkozóan. O Krabács Katalinról, fakeresztről és annak két évtizeddel korábbi felállításról írt.

Augusztus 17. Tömeges toloncolás: Szomorú látványosságban volt részük azoknak, kik e hó 1-én a déli órákban a piactéren megfordultak. A jászberényi rendőrkapitányság továbbítás végett egy hatalmas cigánykaravánt toloncoltatott községünkbe. A cigányok csendőr és fegyveres rendőrfedezettel érkeztek ide; a községház előtti piactért egészen megtöltötték. Férfiak, nők és gyermekek vegyest, lehettek vagy 79-en, különleges, cifra s hiányos öltözetükben mint a raj, úgy nyüzsögtek a rendőrkordonon belül. A legkeményebb szív is megesett rajtuk.

November 18. Kegyeletsértés: A templom előtti kis teret annak idején szeretett királynénk emlékére "Erzsébet-liget"-nek nevezték el. Kezdetben meg is volt e hely kímélve, mostanában azonban rá sem hederít senki. Piszok és renyheség tanyája lett. Már két ünnepen is egy-egy falka eladó sertés ropogtatta ott az elszórt árpaszemeket a mind a két alkalommal éppen abban az időben, mikor az ájtatoskodó hívek a templomba igyekeztek. A jóérzésű ember a fülét dugta be a sertések csamcsogása s a kupecek nem valami épületeshangú alkudozása elől. A liget rendeltetésénél fogva - de a templom környéke általában - főleg ünnepnapokon egészen más kíméletet érdemel.

December 21. Főúri vadászat: A múlt hetekben tartották meg a gróf Dessewffy és báró Orczy uradalmakban a szokásos téli körvadászatot, mely alkalomkor a magas főúri vendégek igen szép vadászzsákmányt ejtettek. A szíves vendéglátó gazdák egy pár napra vidámmá tették kastélyuk csendjét, községünk egyhangúságát, mivel egy kevés időre visszavarázsolták a régi jó időket.

Tarsoly hírek 1914

Február 22. Versenytárgyalás: Az államépítészeti hivatal kiküldött szakértője vezetése mellett január 24-én tartatott meg a községházán az óvoda felépítésére vonatkozó versenytárgyalás. A környékből 8 építési vállalkozó adott be árajánlatot az építés költségire nézve. Az ajánlatok felbontása után kitűnt, hogy némelyik vállalkozó árajánlatából a tervbe vett két üvegfal kimaradt. A legolcsóbb ajánlatot Mészáros István vállalkozó adta be. Mivel azonban ajánlatát egy használható kút közelségéhez kötötte, az elöljáróság inkább elfogadhatónak találta Retkes László ajánlatát, ki az asztalos, bádogos, üveges munkát külön választva 10.764 K-ért volt hajlandó az óvoda felépítését elvállalni.

Áprils 19. Készül a járda: A járda alapozási munkálatának vállalkozói, hogy a tavaszi olcsó munkabéreket kihasználhassák, be sem várva a járdára felvett költségvetés törvényhatósági jóváhagyását, még a múlt hó folyamán hozzáfogtak a munka elkészítéséhez. Ripsz-rapsz ment minden. Szólt a dob. Elpusztították a fákat, kerítéseket a házak elől. Jöttek az olcsó munkások, ástak, lapátoltak, rontottak-bontottak, töltéseket emeltek az úttestből, kiárkolták, dísztelenné tették az utcákat, ami által sok helyütt közveszélyessé vált a járás, a kocsi közlekedés. A munka hamar elkészült, az árkok azonban ma is ott ásítoznak az utcákon.

A vasútállomás. Levelezőlap 1910 körül

Május 21. Gyógyszerész változás: Skonmál Jenő, aki sok ideig volt községünkben gyógyszerész, családi okból eladta községünkben lévő gyógyszertárát és Hódmezővásárhelyre költözött. A gyógyszertárat Bene Ernő gyógyszerész vette át, aki teljesen átalakította és a modern kor igényeinek megfelelően szerelte föl, hol mindenfajta drogériai cikkek is kaphatók.

Június 21. Megpörkölte magát: Május 23-án délután 3 órakor tüzilárma verte fel községünk csendjét. A legszűkebb s legtűzveszélyesebb utcában gyúlt ki Bálint Sándornak közvetlen az utcai kerítés mellett összerakott szalmakazalja. Aki csak épkézláb ember otthon tartózkodott, mind kétségbeesetten szaladt a tűzhöz s erőiket megfeszítve láttak az oltáshoz. A nagy füst közt észrevették, hogy az égő kazaltól mintegy másfél ölnyire fekszik maga a házigazda. Felemelték, elvitték a tűztől, de már nem volt benne élet. Mellette hevert friss dohánnyal megtöltött pipája. De hogy mi okozhatta valójában a szerencsétlenséget és mint lett az öreg ember a tűz áldozata, az kideríthetetlen.

Jánoska Antal