Szlávy József kormánya vezeti Magyarországot. Pest, Buda és Óbuda egyesítése, országos pénzügyi krízis, a mezőgazdaság rendkívül rossz termése jellemzi az 1873. évet. 80 kilométerre a fővárostól viszont csendesen zajlik az élet. Itt semmit sem érzékelnek az első világgazdasági válságból.

Magyarország helységnévtára 1873. évi kötetében ezt olvashatjuk: Újszász község Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye kecskeméti középjárásának (székhelye Tápiószele) települése. 433 lakóházában 2671 magyar lakos él. Területe 9908 kh. Vasútállomása és távírdája van a Hatvan-Szolnok vasútvonalon, és saját postahivatala.

Újszász nagyura, báró Orczy György 1871-ben elhunyt. Az örökségen fiai, báró Orczy Andor és báró Orczy Béla osztoztak. Andor a kiegyezést követően a főrendiház tagjaként tért vissza a politikai életbe. Báró Orczy Béla a külügyminisztériumban osztályfőnökként szolgált. Érdemei elismeréseként 1873-ban a Szent István-rend középkeresztese lett.

1872-ben az újszászi plébánián Lieszkovszky Pál kezdte meg másfél évtizedes szolgálatát. A plébános úr feljegyzéseiben arról panaszkodott, hogy a nagy szárazság miatt a vetőmag is alig termett meg a földeken. Korabeli dokumentumokban lapozgatva választottunk néhány eseményt, melyek Újszász lakóit foglalkoztatták ezekben az esztendőkben.

1873. tavaszán báró Orczy Andor kegyúr 1 000 koronával járult hozzá a plébánia nádtetőzetének cseréjéhez. Ezzel sikerült valamennyit enyhíteni az áldatlan állapotokon.

Március 10-én ünnepélyesen megnyitották a Hatvan-Szolnok közötti vasútvonalat. Felépült Újszászon az első vasútállomás és az őrház. Később gabona és állatrakodó, hídmérleg és raktárak épültek a Magyar Királyi Államvasutak által kisajátított, elkerített állomási területre. A község házai egy, főtere két kilométerre volt az állomástól, és hosszú ideig csak egy sáros út vezetett a faluba. Ennek ellenére fontos esemény a vasútvonal átadása Újszász életében. Az országos vasúthálózathoz csatlakozva kapu nyílt a világra az elszigeteltségből. Az átadás 125 éves évfordulójának márvány emléktáblája a vasútállomás felvételi épületének sínek felőli oldalán lett elhelyezve. "Állíttatta Újszász város önkormányzata és a MÁV Rt. Területi Igazgatósága, Budapest. 1998. március 10-én".

1873-tól ismerjük az újszászi képviselő-testület jegyzőkönyveit. A június 2-án Újszász elöljáróságának és képviselő-testületének a községháza tanácstermében felvett tárgyalási jegyzőkönyvéből az alábbiakat tudhatjuk meg:

Virágh József községi jegyző éves készpénz javadalmazását 400 koronáról 500 koronára emelték fel. Megjegyzik, hogy "a jegyzői hivatal sokoldalú s folyvást nehezbülő fontos teendőire" való tekintettel értékelték újra munkáját. A község 1873. évi költségvetésében 1 354 korona bevétel mellett a kiadás 6 599 korona volt. A jelentős különbségre nem kapunk magyarázatot. A jegyzőkönyvet aláírták Vágó Mihály bíró, Virágh József jegyző, Lieszkovszky Pál plébános, Kállivodá Ede tiszttartó, Vörösmarty János tiszttartó, Muhoray Elek tanító, Szoó László tanító, továbbá Juhász Antal, Gednák György, Bakó József, Földi Pál, Szabó Mihály, Bakó László, Balog Ferenc, Juhász János, és Zakhar József képviselők.

November 23-án már az 1874. évi költségvetést terjesztették elő, és "bővebb megfontolás" után véleményezés nélkül fogadták el. Aláírók az előbb felsorolt személyek voltak.

Kovács Mihály megfestette a Szeplőtelen fogantatás című festményt, mely Újszász régi templomába került, s ma a Szent István templom Mária-oltárának része.

Az 1872. év nagy göbölyjárási kolerajárványa áthúzódott a következő esztendőre, de a faluban nyoma sem volt a kórnak. Bepótolta viszont 1874-ben. Júliusban kezdte szedni áldozatait. A nyári hónapokban 200 lakos halt meg kolerában - a lakosság 7 %-a. A temetőben naponta 5-10 halottat temettek el. A község elöljárói - a jegyzőt kivéve - kerülték a községházát. Az összehívott közgyűlésen is csupán hárman jelentek meg: a bíró, a jegyző és a plébános. A községi orvos megbetegedett, a fővárosból küldtek helyére gyakornokot a betegség kezelésére. Szeptemberre elmúlt a vész. Lieszkovszky plébános jegyzeteiben olvashatjuk ekkor: ".No de hála az égnek, a lakosság Istenbe helyezett bizalommal és keresztényi megnyugvással fogadta az úr Isten látogatását."

(A magyarországi statisztikák szerint az 1872-1874 közötti kolerajárványban közel negyedmillió ember lelte halálát.)

Aztán eltelt egy évtized. Az 1885. július 15-én megtartott képviselő-testületi ülés jegyzőkönyve beszámol a belügyminiszter és az alispán vonatkozó rendeletei alapján a Spanyolországban fellépett "ázsiai cholera" elleni óvintézkedésekről. A határozat néhány részletét érdemes felidézni, bepillantást nyerve a kor közegészségügyi viszonyaiba: a korcsmáknak, vendégfogadóknak és a vasútállomásnak azonnal ki kell tisztítani az árnyékszékeket 5 forint bírság terhe mellett, s ezt 3 napon belül jelenteni az elöljáróságnak. Hasonlóan kell eljárni a község tulajdonában lévő ingatlanokon. A piacfelügyelő Varga Ferenc dolga volt, hogy az éretlen gyümölcsöt és "bűzös húst" elkobozza és megsemmisítse. A rendelet külön szólt a mészárosokról és húsvágókról. Rendelkeztek a községi és birtokosi jégvermek tisztán tartásáról, az ivóvizes kutak gondozásáról. A lakosságot tájékoztatni kellett a kolera tüneteiről és az elrendelt óvintézkedésekről. Bizottság alakult, melynek tagjai párokat alkotva járták a község magánházait, az ottani állapotokat vizsgálva. Egy nappal később hullaházat jelöltek ki a temető legtávolabbi pontján, a járványkórház felállítására pedig báró Orczy Andortól kértek egy használaton kívüli épületet a község és a vasút között. Július 19-én a megjelent 13 képviselő közül 7 igennel, 6 nemmel szavazott a hullaház felállítására. A jegyzőkönyv aláírói ekkor Borsos Menyhért, Csáby János, Kis József, Vágó József, Varga József, Mihók Antal, Bakó József, Zérczi András, Varga Ferenc, Zakhar János, Lieszkovszky Pál, Lencsó Ferenc voltak. (A 13. képviselő neve nem szerepel a jegyzőkönyvben.)

Az okmányokból nem tudjuk meg, hogy 1885-ben felbukkant-e Újszászon a kolerajárvány, és voltak-e áldozatai. Az viszont világossá válik, hogy az elöljárók nem követték el a tíz évvel korábbi hibákat, és lehetőségeikhez képest mindent megtettek a megelőzés érdekében.

Jánoska Antal