A Város Napja alkalmából, 2004. 09. 28-án „Újszász a mi városunk” címmel megjelent egy füzetecske. A kiadvány érdekes írásokat, interjúkat, beszélgetéseket, Újszászról készült fotókat tartalmaz.
Nos, ebben a számomra érdekesnek tartott kiadványban találtam rá (7. oldalon) „SB” aláírással egy dr. Göblyös Anikóval készített fényképes interjúra, amely „A lokálpatrióta gyógyszerész – A gólyák számtartója” címmel jelent meg.
Amikor elolvastam a cikket, megfogalmazódott bennem, hogy egyszer dr. Göblyös Anikóval elbeszélgetek. Közel 10 év elteltével időszerűnek tartom, hogy néhány kérdéssel megkeressem, és a beszélgetést az Újszászi Híradó olvasóival megosszam.
Mielőtt azonban továbbmennék, megköszönöm Anikó édesanyjának, hogy készségesen hozzásegített a lányával való internetes kapcsolatfelvételhez.
Dr. Göblyös Anikó, az internetes megkeresésem elől nem zárkózott el. Így hát éltem a lehetőséggel. Az alábbi kérdésekre kértem szíves válaszát:
VF: Kérem, árulja el születési adatait:
GA: A szolnoki MÁV Kórházban születtem 1973. 08. 05-én.
VF: Tanulmányai felől érdeklődhetem?
GA: A Vörösmarty Mihály Általános Iskolát (1979-1987) és a középiskolát (1987-1991) Újszászon végeztem. Érettségi után a Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán (1992-1997) gyógyszerész, illetve angol-magyar szakfordító diplomát szereztem. A Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerkémiai Intézetében (1997-2001) PhD hallgató voltam. Témám a „Biológiailag aktív vegyületek kémiája” volt. 2000-2004 között szakgyógyszerész képzésben (gyógyszerkémia) vettem részt.
VF: Hollandiában is dolgozott. Jók az értesüléseim?
GA: A „Posztdoktori Program” keretében (2002-2004) a 118 ezer lakosú hollandiai Leideni Egyetem Gyógyszerkémiai Intézetében Marie Curie ösztöndíjas voltam.
A Marie Curie ösztöndíjak a legátfogóbb és legelismertebb támogatást nyújtják kezdő és gyakorlottabb kutatóknak a külföldi kutatáshoz, tanulmányokhoz, nemzetközi tapasztalatcseréhez. Többféle ösztöndíjprogram közül lehet választani a szerint, melyik illik legjobban az egyén kutatási projektéhez.A munka során a kommunikáció angol illetve holland nyelven folyik.
A Göblyös szülők kislányukkal, Anikóval
VF: Avasson be hollandiai élményeibe, tudományos munkásságába, illetve olaszországi előadásaiba, az előadások témaköreibe!
GA: Visszagondolva, nagyon érdekes volt Hollandiában a posztdoktori munka. Olyan érzésem volt, minden megy magától. A szervezettség magas szintje azt a benyomást keltette bennem, mintha Hollandiában a jövőbe csöppentem volna. A kollégák is nyitottabbak voltak egymás szakmai problémái iránt. Érezni lehetett az igazi csapatszellemet.
Munkámból kilenc tudományos közlemény (szabadalom is) került publikálásra, három tudományos poszter előadásom három konferencián lett közzé téve. A publikációk címe nem sokat mond egy kémiában, gyógyszerészetben kevésbé járatos embernek. Tudományos munkám az adenozin receptorok kutatása volt. Ez nagyon röviden annyit jelent, hogy a receptor, mely fehérje típusú vegyület, egy bizonyos (általában kisméretű) molekulával kötést hoz létre. Így a megváltozott alakú térbeli komplexum a környezetben más változásokat is okoz (például: megnyit egy ioncsatornát a sejthártyán). Munkám során olyan típusú vegyületeket szintetizáltam, amik az adenozin kötődését elősegítik, vagy épp gátolják az adenozin receptorhoz. Elsődleges hatásukat is én magam teszteltem a receptorokon.
Nagy élmény volt az olaszországi konferencia Camerinoban, mely lehetőséget nyújtott a receptor kutatást végző kollégákkal történő személyes találkozásra, akiket addig csak publikációik szerzőjeként ismertem. A konferenciát az előadások mellett a híres olasz vendéglátás is színesítette.
VF: Szabad érdeklődnöm az újszászi gyógyszertárban töltött élményeiről?
GA: Születésem óta bejáratos voltam az újszászi gyógyszertárba, hiszen édesanyám több mint negyven éve ott dolgozik gyógyszerkiadó szakasszisztensként. Gyermekkoromban nagyon sokszor ott tartózkodtam. Játékos feladatokat kaptam: port kellett osztanom (persze nem a betegek részére), vagy kúpot csomagolni segítettem. Az egyetemen egy kis porosztás számomra könnyű feladat volt, míg sokaknak gondot jelentett. Máskor az volt a feladatom, íz alapján ismerjem fel a gyógyszer alapanyagokat. A gyógyszeranalízis, mint tantárgy is nagyon mókás volt számomra, mert egy-egy anyagot 2-3 percen belül be tudtam azonosítani. Az oktató megkérdezte, hogy miért nem dolgozom? Mondtam: „már rég elkészültem”. Ilyen élményeim fűződnek a gyógyszertárhoz. Egyébként az egyetem évei alatt is dolgoztam a gyógyszertárban a nyári gyakorlatok során.
A gyógyszertár vezetője 2004. augusztustól 2005 márciusáig voltam. Az addig ott dolgozó gyógyszerész tragikus hirtelenséggel bekövetkező halála miatt vállaltam el a gyógyszertár vezetését.
VF: A bevezetőben említett kis füzetecskében, „Újszász a mi városunk” címmel olvastam: „Mindig Újszászra szerettem volna visszajönni.” Mi vezette, hogy elhagyja Újszászt, és újra Hollandiába távozzon? Hollandiában hol telepedett le?
GA: Igazság szerint nem hagytam el Újszászt, inkább európai polgárnak vallom magam. Férjemmel 17 éve ismerjük egymást, a Balatonon találtunk egymásra. Fred is ugyanabban a hotelben szállt meg, mint én és édesanyám. Férjem és én is természetesen nagyon szeretünk Újszászon tartózkodni, baráti társaságunk nagyon kellemes, többek között a szomszédokkal folytatott beszélgetéseket, kedvességüket és segítőkészségüket nagyra értékelem. Az elsődleges motiváció arra, hogy Hollandiába költözzek nem az volt, hogy ott évtizedek óta madármonitorozás folyik. Viszont fanatikus madarászokkal ismerkedtem meg, akik képesek 100 km-t is autóval megtenni, ha meghallják, hogy ott egy ritka madár látható. Egymást riasztják a madarászok ilyen esetben.
VF: Említette férjét, kislányát. Szabad érdeklődnöm a családjáról?
GA: Férjemmel 2010. 04. 23-án házasodtunk össze a hollandiai 100 ezer lakosú Zoetermeerben, amely Amszterdam fővárostól mindössze 51 km-re, Rotterdamtól 18 km-re van. Itt is telepedtünk le. Házasságkötésünk utáni nevem: Dr. Baven-Göblyös Anikó. (Mint érdekességet említem, esküvőnk előtt pár nappal tört ki az izlandi vulkán. Édesanyámmal nem tudtunk utazni, ugyanis a légi közlekedés megbénult. Fred, mint romantikus vőlegény, a menyasszonyáért 3500 km-t tett meg autóval, így jöhetett létre az esküvő.) Férjem: Alfred L. Baven, holland állampolgár. Több mint negyven éve dolgozik a Holland KSH-nál. Hobbija: magyar és holland bankjegyek gyűjtése. Kislányunk Anna Júlia Helena Baven, Zoetermeerben született, 2012. 10. 09-én. (Kérdezhetné, miért adtunk három nevet kislányunknak. Nagymamámnak, valamint Fred nagymamájának neve is Anna, édesanyám Julianna, innen a Júlia, Fred édesanyjának neve pedig Helena.)
Anikó, Fred és kislányuk Anna
VF: Tiszteletreméltó tanulmányait figyelembe véve, árulja el, mivel foglalkozik Hollandiában?
GA: A leideni kórház gyógyszertárában dolgozom projekt gyógyszerészként. (Leiden Hágától nem messze helyezkedik el, egyetemi város. A város címerében két kulcs keresztezi egymást. Ez azért érdekes, mert egy kulcs épp úgy illeszkedik a zárba, mint az agonisták, antagonisták (receptorhoz kötődő molekulák) a receptor kötő helyébe. Ezt a tudományos előadásokon példaként emlegetik.) Gyógyszerfejlesztéssel kapcsolatos munkát végzek.
Jelenleg antibiotikum hatással rendelkező, új, peptid típusú vegyületek felhasználásával fejlesztünk külsőleges gyógyszerformákat (krém, kenőcs, gél stb.) az ekcémás bőr bakteriális felülfertőződésének kezelésére. Azért is nagy jelentőségű ez, mert egyre több forgalomban lévő antibiotikum iránt mutatnak a baktériumok rezisztenciát. Ez azt jelenti, hogy az adott antibiotikum nem hatásos többé. A mi munkánk során az ún. MRSA: meticillin rezisztens S. Aureus baktérium a célpont.
VF: Mint lokálpatrióta, tervezi-e, hogy egyszer visszatér Újszászra, és ott praktizál?
GA: Szeretnénk Magyarországra települni. Pontosan még nem tudjuk hová, ez attól is függ, hogy hol találok munkát.
VF: Úgy tudom, általános- és középiskolás korában több természetvédelmi vetélkedőn, természetbeni táborban vett részt. Kérem, mondjon ezekről néhány gondolatot.
GA: A természet szeretetét szüleimtől, nagyszüleimtől sajátítottam el. Ebben a rengeteg családi kirándulás, nyaralás, kerékpározás sokat segített. Nagyszüleimnek nagy kertje volt, ott mindig történt valami. Találtunk sünfészket, máskor hatalmas siklót a szőlőtőkére tekeredve. Nagyapámmal sokszor mentünk a Zagyvára horgászni, és közben élveztük a táj madarainak énekét, a békák brekegését. 1991-től végzek gólyaszámlálást Újszász, Zagyvarékas és Szászberek területén, hány gólyafióka kelt, ill. pusztult el. Sokszor sikerül kideríteni a pusztulás okát is. Ezekről az adatokról jelentést teszek a Madártani Egyesület felé. Évekre visszamenőleg vannak adataim a három település fehér gólya állományáról.
Általános iskolában, gimnáziumban valóban természetvédelmi vetélkedőkön vettem részt, többször volt a nyereményem természetvédelmi tábor. Talán az egyik legemlékezetesebb a püspökladányi táborozás volt. A Hortobágy madár-, hal-, és növényvilágát ismerhettük meg kiváló szakemberek vezetésével.
Nagymamám segítségével nyertem mezőgazdasági versenyt is a régi kisparaszti gazdálkodás módszereiről. A nagymamámnak volt ebben tapasztalata, hiszen szüleinek földje volt, és azon gazdálkodtak. A pályázat témája az volt: hogyan hasznosítottak a gazdaságokban mindent, ami manapság hulladéknak minősül. Ennek a versenynek a nyereménye egy gödöllői táborozás volt, aminek keretében a modern gazdálkodásba pillanthattunk be, megtanultuk, hogyan készül a joghurt, hogyan tartják a jószágokat bio gazdaságokban.
VF: Madárkutató hírében áll. Szabad érdeklődni, mióta tagja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek, mióta vesz részt a Mindennapi Madaraink Monitoringja Programban? Ugyanis olvastam, hogy Magyarországon a beküldő felmérők között is szerepelt.
GA: A madárkutató címet túlzásnak tartom, hiszen nem vagyok biológus. Viszont valóban évek óta végzek monitorozást Újszászon. A Tápió patak és a Csíkos külterület környékén van egy 2x2 km2-es terület, ahol évente kétszer, januárban és május-júniusban végzek felmérést. 15 ponton kell megfigyelni, hogy öt perc alatt milyen és mennyi madarat látok 50, ill. 100 m-en belül, esetleg melyik madár hangját hallom. Néha édesanyámmal, néha Freddel együtt végezzük a felmérést. Mindennapi Madaraink Monitoringja Programban a beküldő felmérők között 1991-2010 években szerepeltem, amely Magyarország nyilvántartásában is jegyzett.Remélem később Anna kislányunk is szeretni fogja a természetet, a madarak megfigyelését. Kíváncsian várjuk, mi lesz az érdeklődési köre.
VF: Mit jelent a madárvilág az életében?
GA: Ez a hobbim. Nagyon szeretek a természetben lenni, kellemes élmény látni, meghallani egy madarat és felismerni. Hollandiában is sokfelé kirándulunk férjemmel. Szinte nincs olyan provinciája az országnak, ahol ne jártunk volna. A távcsövemet soha nem hagyom otthon. A tengerparton, a tavak környékén sok olyan madarat láttam, amit Magyarországon nem. Külön érdekes a madarak viselkedése a városokban, de erről regényt lehetne íni. Megemlítem, hogy hobbim között szerepel a patikaedények gyűjtése, a kerékpározás, a kirándulás és az úszás is.
VF: Kérem, mutassa be szüleit.
GA: Édesapám Göblyös Imre, 1951. 07. 01-jén született Újszászon egy kilenc gyermekes család nyolcadik gyermekeként. Mozdonyvezetőként dolgozott, a szomszédos országokba is volt hivatali útlevele. Munkáját nagyon szerette, ha egy balesetet sikerült elkerülnie, arra nagyon büszke volt. Szívesen dolgozott szobafestőként is, viszont csak szűk családi és baráti körben. Az első szakmája, amit megszerzett: szobafestő. Hobbiként híres olajfestményekről készített másolatokat, és sokat barkácsolt. Többek között babaágyat is készített a babáimnak kiskoromban. 1995-ben halt meg tragikus hirtelenséggel. Édesanyám Göblyös Imréné, Hajdú Julianna (Pucika) 1950. 06. 01-jén látta meg a napvilágot szintén Újszászon. A gimnázium elvégzése után gyógyszertári asszisztensnek tanult Budapesten. Később pedig Sopronban elvégezte a gyógyszerkiadó szakasszisztens képzést, valamint a gyógyászati segédeszköz forgalmazó tanfolyam kapcsán felsőfokú képesítést is szerzett. Az újszászi gyógyszertárban helyezkedett el, ahol a mai napig dolgozik, most már nyugdíjasként. Nagyon szereti a munkáját, nagy szakértelemmel végzi. Sokszor beszélünk meg szakmai kérdéseket. Az egyetem alatt többször együtt tanultunk. Nagy öröm számára, ha a betegeknek hasznos tanácsot ad és hálás visszajelzéseket kap.
Közös hobbink a kerékpározás, kirándulás és az úszás, a szolnoki tiszaligeti termálfürdő rendszeres látogatása.
Varga Ferenc
Újszász díszpolgára