Katolikus hitünk sarkalatos igazsága az örök életbe vetett hit. De ez nem pusztán valami katolikus sajátosság. Az emberiség – amióta létezik – szembe kell, hogy nézzen az elmúlás könyörtelen tényével, amelyet egyikünk sem kerülhet el. Magyarán: akár tetszik, akár nem, előbb vagy utóbb mindannyiunknak meg kell halni. Ezt nem enyhíti a sírjainkra olykor felírt szöveg: „emléke szívünkben örökké él”, mert hát tényleg örökké él? Hiszen mi is meghalunk. Az igazság az, hogy nem ritka eset az, hogy mondjuk dédszüleinknek még csak a nevét sem tudjuk. Arany Jánosról, vagy Zrínyi Miklósról olykor többet tudunk, mint nagyszüleinkről.
A halál könyörtelen tényével szemben felhangzik Jézus Krisztus fölemelő és igaz ígérete: aki bennem hisz, még ha meghalt is élni fog.
Hitünk, – és vele az emberiség egyetemes közmeggyőződése – vallja, hogy a halállal nem ér véget az emberi sors. Oly jó tudni, hogy várnak ránk! Vár ránk – mérhetetlen irgalommal – Jézus Krisztus, aki értünk szenvedett és meghalt, de a halál sötét völgyéből diadalmasan feltámadt és feltámadásának dicsőségében részesíteni akar mindannyiunkat.
Különös az emberi gondolkodás: ott van bennünk – kiirthatatlanul – a feltámadás és örök élet hite, de ezzel párhuzamban bennünk él a kétség és a hitetlenség kísértése.
Merjünk imádkozni – élő hittel – az örök élet és a feltámadás hitének páratlan ajándékáért. Ez a hit páratlan kincs.
Valamikor a múlt század közepe táján történt: egy „elvtárs” magabiztosan tartott előadást arról, hogy Isten nincs, a vallás csak babona stb. Az előadó a végén megkérdezte: van-e valakinek kérdése, mire egy idős néni így szólt: a férjem meghalt az első világháborúban, a fiam pedig most, a második világháborúban. Eddig abban reménykedtem, hogy találkozni fogok velük odaát. Ön mit tud nekem mondani? Mire az „elvtárs” mélyen hallgatott.
Köszönjük meg a hit ajándékát és ápoljuk nagy gonddal. Amikor kimegyünk a temetőbe, akkor is gondoljunk mindezekre.
A hitet erősítik bennünk a szentségek, különösen a bérmálás, amelynek felvételére ezennel – ismételten – felkészítést hirdetek, de ugyanígy felnőtt keresztelkedésre is, ami legalább egy évig kell, hogy tartson, annak érdekében, hogy mindazok, akik részesülnek e szentségekben, tisztában legyenek ezek jelentőségével és így az gyümölcsöző legyen azok számára, akik részesülnek bennük.
Szeretettel várjuk a kedves érdeklődőket. Előzetes jelentkezést szívesen várok, akár telefonon is, a 06-20-469-98-44-es számon.
***
Fontos kötelességemnek teszek eleget akkor, amikor tájékoztatásul közlöm, hogy gróf dr. Nyáry Gál – báró Orczy Mária férje 2013. október 18-án Kecskeméten életének 89. évében a betegek szentségével megerősítve elhunyt. Temetése november 2-án délelőtt 11 órakor történt, a templomunkban bemutatott szentmise után, a templomunk szentélye alatti kriptába. Nem kell mondanom, hogy mostani és a korábbi – 1741-ben épült – templomunk építésében is az Orczy családnak elévülhetetlen érdemei vannak.
Az Orczy család újszászi jelentőségéről hadd tegyem közzé Jánoska Antal méltatását:
E nemes családnak, mely egykor hatalmas vagyon birtokosa és befolyásos szereplője volt a hazai közéletnek, fontos szerep jutott Újszász életében. A török kor utáni újratelepítésben birtokosként vettek részt. A Szent István templom építtetői és kegyurai voltak két évszázadon át és két főúri kastélyt építtettek. Országos hírű gazdaságuk biztos megélhetést jelentett az itt élőknek.
A XVIII-XIX. században a báró Orczy nevet viselő személyek ott voltak a magyar történelem számos fejezetében: hadtörténetben, irodalomban, szépművészetben, színházi életben, politikában és gazdálkodásban. Az Orczy nevet a XXI. század embere is jól ismeri. Orczy Lőrinc költészetével az iskolapadban találkozik a diák, Orczy Annáról Fegyverneken, Orczy Istvánról Szegeden neveztek el iskolát. Újszászon és Gyöngyösön kastélyok, más településen utak, terek, parkok viselik az Orczy nevet.
Hegedűs Géza írta a költő életrajzában: „Az Orczyak a nevezetesen jó földesurak közé tartoztak. Orczy Lőrinc kezdettől fogva tudta és hirdette, hogy ők a parasztok munkájából élnek,… adják meg a dolgozó népnek a nagyobb életlehetőség mellett az emberi méltóságot.” És ez a filozófia jelen volt az utódok munkájában is. A kastélyépítő Orczy György legendája szerint ínséges esztendőkben élelemmel és vetőmaggal segítette embereit, elhullott állataikat pedig országos hírű gulyájából pótolta.
A legismertebb újszászi Orczy a miniszterségig és országbírói rangig jutó báró Orczy Béla.
A XX. század viharai elsodorták az Orczykat Újszászról. Az újszászi ág utolsó Orczy bárója György, Dél-Afrikában él. Testvére Mária Budapestre költözött és gróf Nyáry Gál hitvese lett. 60 esztendőt éltek le együtt. Itt nyugszanak viszont az ősök, valamennyien a Szent István templom sírkamráiba tértek. A márványba vésett nevek és számok emlékeztetnek egy nevezetes család múltbéli tetteire.
Miklós János plébános