Nyomtatás
Kategória: Katolikus vallás
Találat: 787

A március 15-i ünnepségek közvetlen közelségében írom mostani soraimat. 1848. március 15-e sok örök érvényű üzenettel szól hozzánk. Az ember szabadságvágya nem egy fellobbanó érzelem csupán, hanem az emberi méltóság, az emberi lélek legmélyéről tör elő.

A Biblia első lapjain olvashatjuk, hogy az Isten az embert a maga képmására teremtette, férfinak és nőnek teremtette. Mély értelmű kijelentés ez: az ember test és lélek. Szellemi mivoltunkból következik, hogy tetteink túlmutatnak a pillanaton, sőt földi létünkön. Másként kifejezve: tetteinkről számot kell adni.

Az ember szabadon dönt jó és rossz között, de végképp nem mindegy, hogy hogyan dönt. Akinek van bátorsága arra, hogy mindig a jó mellett döntsön, az eljut Isten boldogító színelátására, más szóval a mennyországba, aki viszont végig kitart a rossz melletti döntésekben, az gyakorlatilag saját önző döntéseinek szomorú gyümölcseire számíthat, vagyis az örök kárhozatra, más szóval a pokol kínjaira.

Megrendítően szép arra gondolnunk, hogy Jézus Krisztusban az Isten lépett be ebbe a világba és teljesen szabadon, önzetlenül magára vállalta az emberiség minden bűnét és bűneink jóvátétele érdekében vállalta értünk a szörnyű szenvedést és a kereszthalált. Ez azt jelenti, hogy most már rajtunk múlik, hogy alázattal kérjük-e rossz tetteinkért (gondolatainkért, szavainkért és mulasztásainkért) Isten irgalmas megbocsátását. Mert, ha megvan bennünk az őszinte bűnbánat és bocsánatkérés, akkor nyugodtak lehetünk afelől, hogy elnyerjük Isten megbocsátó irgalmát.

A húsvéti készület idején nagyon is érdemes elgondolkodnunk Jézus értünk vállalt szenvedéseiről, kereszthaláláról. Mert mindezt értünk, emberekért vállalta. Krisztus szenvedésének és kereszthalálának szörnyű látványa azonban csak az igazság egyik része. A teljességhez hozzátartozik az a tény, hogy Jézus feltámadt: egyszer s mindenkorra legyőzte a halált. Erre a dicsőséges, feltámadt életre hív mindnyájunkat.

Ha ebben a hitben igyekszünk élni – anélkül, hogy lenéznénk a nem hívőket – már most megtapasztalhatjuk az Istenhez tartozás örömét, belső szabadságát. A hit nagy kincsünk, amely könnyen elveszíthető, ha nem vigyázunk rá. Ápoljuk a minden napi imádsággal, a vasárnap megszentelésével, jótettekkel, vallási műveltségünk rendszeres gyarapításával.

Mindezekből következik az is, hogy az ember nem képes elviselni az emberi méltóság módszeres megalázását, sárba tiprását. Ez váltotta ki forradalmainkat, amelyekre büszkék lehetünk, mert nem erőszakkal lázadtunk az igazságtalanságok ellen.

Adja Isten, hogy népünk minél több fia ismerje föl egész teljességében azt a szabadságot, amelyet Jézus hozott a világba. Ez a belső szabadság tesz képessé ma is számtalan embert arra, hogy életét mások önzetlen szolgálatára szentelje.

Szívből kívánom, hogy minden kedves Olvasó tapasztalja meg Jézus szerető közelségét életének minden napján és egyben kívánok mindenkinek örömteli húsvéti ünnepeket.

Miklós János plébános

 

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Adatvédelmi nyilatkozatunkat honlapunkon elolvashatja.